2012. december 31., hétfő

Boldogabbat - BÚÉK!


Nem igazán van szilveszterezős hangulatom. Kedvesnek sem. De talán megjön estére. Mindenesetre kívánok mindenkinek boldogabbat, szebbet, jobbat, szóval pozitív értelemben másabbat, mint az idei volt. Talán sikerül. 

Lábjegyzetben: tessék felszerelkezni aszpirinnel, nagy pohár vízzel, lavórral ha esetleg eldurvul  az este.
Ja, igen. Ma semmi szárnyas, semmi hal, szóval pékárú is kilőve, mert abban meg tojás van. A virslire figyelni, mert az is átbaszás, a csirkés az olcsóbb, azt nyomják az orrunk alá. 

Aztán jövőre találkozunk!!!!


2012. december 22., szombat

Világvége vagy sem


Valahol vártam, hogy mégis fog valami történni. 
Valami kisebb pityputy, bármi és akkor nem kell ma elennem vizsgázni, vagy holnap dolgozni. Ilyen kis apróságok, semmiségek. Persze nem tankoltam fel több karton vízzel, meg gyertyával (ez egyébként is van, valahol a dobozok, zsákok legmélyén, valahol) kaját is csak annyit vettem, hogy ha mégis történik valami olyasmi, amiért semmi sincs nyitva, akkor azért lehessen valamit nassolni. Egy kis narancs, egy kis virsli, egy kis ez meg az, tényleg semmi extra. Majd el fogy, ha jön a világvége, ha nem. 

Mellékesen azt hittem, hogy lesz némi hisztéria kis hazánkban is, de nem. Minden ment úgy, hogy ahogy mindig ment a karácsony előtti héten. Szokásosabbnál senki se vett több élelmiszert, nem volt pánikhangulat, csak a szokásos karácsonyi-stressz. Végül is mindegy, csak olyan furcsa az egész, végül is mindenhol ezt nyomatták, hogy ez fog történni, meg az (én max három napos sötétségre gondoltam, de ahogy elnézve a hetet, ez már jóval 21-e előtt, a fejekben történt meg). Szóval így állunk. Valaki próbálta megmagyarázni, hogy a maják a mexikói időszámítás szerint éltek, számoltak (bármi), úgyhogy elméletileg tizenegy órakor még lehet valami (hogy megússzam a vizsgát) csimm-bumm, dirr-durr, vagy nem. Hamarosan kiderül. 

Mellesleg a filmekben mindig van valaki, aki elmondja a tutit a népnek, hogy biza nézzétek mi fog  történni és a kormány elhallgatja etc, úgyhogy szerintem - megint - nem fog történni semmi. 
...
...
...
...
Nekem meg szét lesz kúrva a torkom, seggem, kecófelavatás címszóval, úgyhogy kezdhetem a bedobozolt játékszereimet elővarázsolni és a többi, hogy használatba vegyük őket. A pálcák már megvannak. A popsidugós cipellőm kell még, meg még egy-két apróság. Ja és persze még egy kicsit tanulni. 

2012. december 15., szombat

Nyugiiiii

Na most kezd bennem nőni a para. Igaz, most ok is van rá.


Rumli és nem csak fejben

Basznék(szó szerint) Szóval baszok tanulni, pedig kellene. Valahogy addig eljutok, hogy elolvasom és kész. Az istennek se akar rögzülni. Persze az is lehet a baj, hogy mint mindig az utolsó pillanatra hagyom, de mivel...huhhh...kurva régen kellett bármit is megtanulnom, így valahogy azt is elfelejtettem, hogy hogyan kell tanulni. Igazából egy fergeteges kufirc -szerintem- felrázná az agysejtjeimet (vagy nem), engem viszont biztosan, ha nem kopogtatott volna be a vérnéni. Ami valljuk be, nem baj, de most igen, mert lenne mit bepótolnunk, jócskán.

Szar az idő, szar a kedvem, szarul is vagyok, és most szar alaknak is tartom maga, hogy ahelyett, hogy valahogy próbálnám magamba erőltetni a tananyagot inkább pötyörészek. 

És jövőhéten ugyancsak vizsgára tanulás. 

Mondtam én, hogy baromira nem kell ez nekem. És mégis csinálom. 

Tuti fejlövés. 

2012. december 6., csütörtök

Hóesés


Igazából csak addig szeretem a hóesést, amíg nem kell kimennem, amíg nem olvadt el, s amíg ilyen nagy pelyhekben esik. Gyönyörű látvány. 
Mécsesek, gyertyák, forró csoki vagy forralt bor, esetleg valamelyik különleges teánk, amik egy ideje el vannak "felejtve", halk zene, vagy éppen nyugodt csend, mamusz és takaró, összegömbölyödés  a kanapén, nevetés, kekeckedés, előjáték, szex. 
Romantikázás.

Aztán tűnjön el brutál gyorsan, mert utálom amikor szürke és lucsog és le van fagyva, utálom, hogy felverik a nadrágra, harisnyára. Szóval csak egy kis ideig szeretem, de akkor nagyon. 

2012. december 1., szombat

December

Mert jó álmodozni.

Fejjel a falnak...

Egyelőre úgy néz ki, hogy a káosz-én harc állása elég elszomorító...

∞:0
De nem adom fel. 

De igen.

Nem.

Nem tudom.



És migrénem van. Hurrá!

2012. november 26., hétfő

Szex

Nincs tiszta-szex és mocskos-szex. A szex mindig mocskos. Ott vannak az illatok, szagok,  a nedvek, szétdobált ruhadarabok és széthányt ágynemű. 
Jó szex és rossz szex viszont van. A rosszra minden mozzanatában emlékezünk, a jóra viszont alig-alig. Sokkal jobb lenne fordítva. Bár...akkor lehet, hogy nem tartana minket szinte semmi vissza, hogy újra dugjunk azzal, akivel rossz a szex. Ki érti ezt?

2012. november 24., szombat

Spice


Tegnap viszonylag sikeresen zártam a forralt bor projekt előkészületeit. Hozzá kell tennem oltári átbaszás ez a forralt bor fűszerkeverék mert a sok E betűn túl alig van benne cuccos, és még hozzá kell tenni egynéhány dolgot. Úgyhogy kissé eldurrant aggyal nekiálltam egyenként megvenni a hozzávalókat még akkor is, hogy jóval drágábban jöttem ki (nem lett volna háromszáz forint a keverék). 
Már csak bor kell, meg még egy kicsi ezmegaz, hogy isteni legyen. Aztán holnap forralt boros nap/este, mert olyan jó. Talán még gyertyákat is gyújtok. 

Most pedig elmegyek dolgozóba. Nyeff.

2012. november 22., csütörtök

Hangolódás


Az őszben/télben csak azt szeretem, hogy mécseseket, gyertyákat gyújthatok. Eleve félhomály van, nem süt annyira a Nap, szürke minden és olyan szívet melengető érzés a lángocskákat nézni. 
Ha kicsit összehangoltabbak tudnánk lenni Kedvessel, akkor bizonyára mécseseket gyújtanék, vagy beszereznék valami hasonlót ami a képen van, valahogy csak megoldanám, hogy a plafonhoz rögzítsem (kétoldalú ragasztó csodákra képes). 

Jegyzet magamnak:forralt bor fűszerkeveréket venni, vagy ha nincs, a fűszereket külön megvenni. 

Hétvégén jó lenne összebújva forralt borozni, beburkolózva a vastag gyapjútakaróinkba és filmet nézni, vagy egymás mellett pötyörészni a gépeken vagy pár bögre forralt bor után összebújva szundizni. 

Meglátjuk. 

2012. november 15., csütörtök

A blog sorsa


Az utóbbi időben nagyon elszaladt velem a ló. Nagyon. Több dolgot is át kell értékelnem magamban a bloggal és a blogos élettel kapcsolatban, mert ez így nem fog jóra vezetni. 
Annyira egyé váltam a bloggal, hogy a mindennapi életembe is kezdte magát beleenni. Ott volt körülöttem, mintha a második bőröm lett volna és kezdte átvenni az uralmat.

Amikor elkezdtem nem akartam többről írni, csak arról, ami szexuálisan történik velem. Aztán ahogy kezdtek előretörni az én-blogok, valahogy az enyém is az lett. Már nem arról szólt igazán, amiről szólt anno, nagyon régen. Azt a fajta névtelenséget, amit a legelején fenn akartam tartani, egyre ingataggá vált, olyan információkat kezdtem kiszivárogni, amiket nem lenne szabad. 

A legfontosabbat felejtettem el a blogírásban. Csak szex és más semmi. 
A bejegyzések ritkulni fognak. Nem állítom masszívan, hogy kész, ennyi volt, de még az is lehet. Ez most nem búcsúzás, inkább csak jegyzet önmagamnak, hogy mihez tartsam magam. Két életem van és ezt a két életet nagy szét kell választanom, masszív, megmászhatatlan kőfalnak kell kettő között húzódnia, és annak ott is kell maradnia, tetszik vagy sem.

Szelektálnom kell a bejegyzéseket, lassan úgy is a bejegyzésmentegetésnek neki kellene esnem. Szigorú leszek magamhoz, aminek mennie kell, menni is fog, aztán meglátom hogy fog alakulni a további. 

A

idézet

A dress makes no sense unless it inspires men to take it off of you.
… Francoise Sagan

2012. november 14., szerda

Megint alkottam

Két órával később keltettem Kedvest, mint kellett volna.
Vagy nem ébresztett a telefonom, vagy már ekkora a rövidzárlat. Csak reménykedni tudok, hogy nem lesz semmi baja a sietségtől és mindentől függetlenül jó napja lesz (ha már elbasztam a reggelét).

2012. november 13., kedd

Valamit...valamit...valamit elfelejtettem...


Az utóbbi időben nagyon szelektív lettem. Eddig se voltam a figyelmesség mintaképe, de most minden szép-és jó összejön, egyszerűen kiesnek mozzanatok, mondatok, kérdések. 
Szarul érzem magam, mert nem direkt csinálom és nem azért, mert egyébként kevésbé fontos lenne az a valaki, vagy azok a valakik, akikről szó van. Egyszerűen úgy érzem, hogy minden fontos és kevésbé fontos dolog azonnal törlődik.Nem azért mert szarok rá, hanem mert. Nem tudom az okát.

Lassan itt lesz az ideje egy jegyzettömbnek/határidőnaplónak és egy kibaszott nagy parafatáblának a falon, ahova hatalmas betűkkel kell kiírni, hogy mikor mit kell megcsinálni, elintézni, megtenni, mert ez így nem jó. Nagyon nem jó. 
És megbántani se szeretnék senkit, de hát úgy tűnik mindig sikerül. Újra és újra. 

2012. november 12., hétfő

Zsenge vs. Harmincas Mr. Grey?

Van abban valami izgató, amikor huszonegykét-pár éves srácok akarnak a bugyimba jutni. Nem tudom, hogy azért, mert annyira fiatalok (hozzám képes),vagy mert van bennük valami...nem is tudom...szóval valami provokatív pimaszság. Nem tudom. Mindenesetre jellemző rájuk, hogy szinte mindent azonnal akarnak, ami alap esetben nem is lenne baj, sőt, talán velük könnyebb lenne, mert csak csettintek és mehet a szex (úgy is csak szexre kellek). Azt viszont nem tudom eldönteni, hogy ezek a zsenge férfikezdemények tényleg ennyire tapasztaltak (hármas, négyes, anál, egy kis BDSM), vagy csak mondják, mert úgy gondolják ez a menő?!? Nem tudom. Ennyire elszaladt volna velük a ló, hogy most már az, ami nekem is plusz egy kapcsolatban, az nekik már alap lenne? Akkor hova, merre tudnák fejleszteni a szexuális életüket?Vagy gyorstüzelőként végig kúrják a tízes és húszaséveiket  majd megcsömörödve az egésztől harmincas évek elején már magától a csóktól is rosszul lesznek?

Az igazat megvallva nem különösebben érdekel. Egyfajta önzőség, de ha már befürödtem a harmincasokkal, akkor lehet, hogy tényleg a zsengék mellett kell letennem a voksomat (megrontani már úgy se tudnám őket jobban), mert legalább tudják (????), hogy csak szex és más semmi, úgy is csak egy strigula lennék a trófeafalukon...nem tudom. 

Az igazat megvallva olyan szerető kellene nekem, akinek nincs ellenére egy kis BDSM, aki tudja mikor kell lelépnie, aki tudja, hogy ez nem több annál, ami, aki nem félne játszani, aki bevállalna minden féle kis perverz játékocskát ami épp az eszembe jut (sőt akár ötlete is lenne).Van ilyen?
Aki olvasta a Szürkét, mondhatnám, hogy Mr Grey pont jó lenne, de nem kellene a pénze, nem kellene a hatalma, a meséi, a múltja, csakis az, ami a nadrágjában van és csakis az, ahogyan a szexet szereti. Ilyen szerető kellene nekem. Legalábbis azt hiszem.

Csak épp nehéz megtalálni.

Válogatás

Valahol szórakoztat, hogy olykor azok a férfiak jönnek velem szemben, utaznak velem a buszon, jönnek be a munkahelyemre, akik jelentkeztek a "hirdetésünkre". Igyekszem póker-arcot vágni, de belül kuncogok, hogy bizony ennek meg ennek láttam már a farkát, láttam meztelen vagy épp alsónadrágos képet róla ami vagy előnyös volt vagy épp nagyon nem. 

Az az igazság, hogy nagyon szigorúan válogatok. Tisztában vagyok vele, hogy én se vagyok tökéletes, nekem is vannak hibáim, de úgy gondolom ilyenkor lehetek kicsit szőrszálhasogató, válogatós. Nemes egyszerűséggel jól esik bírálni, ítélkezni. Hozzá kell tennem, hogy nem írok nekik semmi bírálót, nem kegyetlenkedek, hogy mégis mit képzelsz magadról, bár egy-kettő megérdemelné (igazából válaszra  se méltatom őket, mert nem szeretek magyarázkodni).

Mivel ennyire válogatós vagyok, meg rám tör a nincs-kedvem-nem-akarom, meg aztán elszörnyedek egy-két hmm (kedvesnek kell lennem....) mondjuk szépen...antipasitól, így nem sok kedvem van, na. Lehet, hogy más oldalakon is kellene garázdálkodni, hátha a nagy számok, esélyek alapján végre megtaláljuk a tökéletes szexjátszópajtit  (aki nem hisztizik, aki olyan, amilyennek mondja magát, aki megfelel a finnyás ízlésemnek, aki kellőképpen bevállalós és a többi...)mert vágy meg van, hogy legyen más. 

Képecske


2012. november 11., vasárnap

Kép- érzet


Mik nem vannak?



A tegnapi agylövés-szerű szociológia órán, miközben próbáltam másik száz emberrel életben maradni (ergo nem elaludni, földre zuhanni) és értelmes arcot vágni, épp arról beszélt a tanár, hogy az antiszociális ember az pszichopata. Mivel kissé antiszociális vagyok, sőt, ha mód van rá, inkább nem cseverészek az óratársakkal (akikkel a workshopon egy órán ültem, nekik is max köszönök aztán megyek tovább), nem osztom meg az uzsimat (régen se tettem), nem gügyögök idegen/élidegen emberek még inkább idegenebb gyerekével (szemlátomást elvárják, hogy ha nő vagy, akkor biztos, hogy szereted a gyerekeket, sőt a kezedbe is akarod venni, meg tutujgatni, meg nyögdécselni nekik és sorolhatnám), szóval úgy néz ki, legalábbis a tegnapi előadás közben erre világítottak rá (igaz nem személy szerint böktek rám, hogy Jade, te bizony ez vagy), szóval úgy néz ki, hogy pszichopata vagyok.

Reszkessen mindenki!

2012. november 5., hétfő

Szoknyácskák


Valamelyik nap beszaladtam a kedvenc darabáras turimba. Nem volt konkrét célom, sőt még ötletem se, gondoltam bemegyek, körülnézek, aztán meglátjuk. 
Megláttam. 
A soron következő kockás iskoláslány-szoknyámat...
Amikor próbálom őket, mindig blúzzal, nyakkendővel és combzoknival képzelem el magamon, vörös rúzzsal és esetleg játszós-szemüveggel. Hozzá kell tennem, persze, hogy a kiválasztott szoknyácskáimat az utcára szoktam inkább hordani, mint otthoni játékhoz. A tökéletes, kényelmes combzokni sajnos még várat magára.
Szóval megláttam a soron következőt fekete-fehér kockás a drágám (ára viszont igazán baráti volt) már épp arra hajlottam, hogy igen kell, aztán sikerült meggyőznöm magam, hogy nem. Valahogy nem volt az igazi. Talán a  színe, talán a hossza, talán a fazon???Nem tudom. Az igazat megvallva szoknyám van elég (vagy épp ez az, hogy nincs elég???), de valami perverz-provokatív blúzocskákat kellene beszereznem, áttetsző, kismintás, vagy csíkos, mittudomén milyen, olyan provokatív-csajos.Szóval ötletek vannak, csak nem szeretek öltözni-vetkőzni, nem szeretem a tömeget, mindig van egy-két bőgő gyerek, az őket magasról leszaró anyával, szóval kicsit frusztráló, és csak akkor megyek be, amikor mindezeket van türelmem elviselni az anyagiakról nem beszélve.
Aztán jöhet a soron következő apró, falatnyi popsitakarós diáklány-szoknyácska, miért ne alapon?

Egyszer majd  csak úgy megyek blogtalira/dolgozni/randizni, hogy előadom, hogy milyen kis zsenge lányka vagyok én...

2012. október 30., kedd

Gyúrunk vazze?!

Egyelőre sehogy se állok. Délelőtt gyúrni járunk Kate-tel, később meg már nem érzem túl motiváltnak magam, hogy ából bébe pakolásszam a bejegyzéseket, kommenteket. És mellékesen migrénem is van, szóval nincs túl sok kedvem. 
Viszont mozogni jó, leszámítva, hogy jó messze van, a város (világ) másik felén, de hát menni kell, nincs mese, ha már semmi érdemlegeset nem csinálok a szabim alatt, legalább gyúrjunk (vazze), mert miért ne és különben is a Zesküvőre szépnek és csinosnak (vékonynak és izmosnak) kell(ene) lennem. Egyszer csak...majd...

Tegnap masszőrhöz menet érdekes(?) atrocitás ért. Nyakig beburkolózva, zene a fülben, könyv a kézben ültem  a buszon, előttem kettesülés, mögöttem szintén, bezuttyantam és se kép se hang. Aztán lassan feltöltődött a busz, mellém is leül (én az ablaknál)egy viszonylag helyes (elmegy) harminc év körüli pasi. Táskája az ölében és egy kicsi az enyémben. Nem érdekelt, megyünk, haladunk. Aztán valahogy furcsa volt az egész, valahogy olyan érdekes érzés volt a táska a bal combomon. Lenéztem semmi. Ízlelgetem a félig lefagyott lábaimon, hogy mi is van ott, illetve mi nem. Aztán beugrott. A pasi simogatta, fogta a combomat. Nem épp kedvesem ránéztem, mire elhúzta a kezét. Bakter, ezt nem hiszem el. Úgy teszek, mintha olvasnék. És megint, szépen lassan a combomra csúsztatja a kezét (én táskám az ölembe, az övé meg javarészt takarta a dolgokat.) Kedvenc gyilkos pillantásommal ránéztem, miközben kihúztam a fülhallgatót a kezemből. Már a nyelvemen volt, hogy meg fogom etetni vele a kezét, de még ki  se nyitottam a számat, már húzta is el a kezét és hangos, sűrű bocsánatkéréssel felpattant és leszállt. Én meg ott ültem a könyvbe meredve, hogy mi van???Azt már megszoktam, hogy a vén taták szeretnek nyomulni,de egy viszonylag jóképű faszi erre izgult? Bakter. 

Bár az is lehet, hogy fázott a keze...

Azt hiszem némi önvédelmi edzést is be kellene iktatni a cardio mellé...

2012. október 27., szombat

Merengés

Annyira furcsa most minden, ott van a várakozás, a változás a levegőben. Ha tudnám az álmaim jelentését, talán előre sejteném mit hoz a jövő. 
Jön a hideg. Érzem a csontjaimban, érzem az öltözködésemben. Előkerülnek a harisnyák, a szoknyák, a ruhák. Újra előkerülnek az élénk, erős színű rúzsok és a vakítóan fehér bőr. Mennyire más mint nyáron! Akkor inkább vászonnadrág és kényelmes darabok. Szoknya, ruha is csak hosszú. Csak a kar, a hát, vagy a dekoltázs szabad. A láb nem. Nem mutogatjuk a hófehér virgácsokat. Nem azért mert szégyenlem. Egyszerűen így kényelmes.

A két véglet ez a két időszak. Megmutatni, eltakarni, felfedni és kiemelni. Fázósan beleburkolózni valami vastag, puhe-puha pulcsiba vagy méteres sálba,járás közben táncol a rakottszoknya, s sebesen villan boka. Sietek, rohanok. Vagy csak én vagyok lassú és körülöttem rohan mindenki?

2012. október 22., hétfő

Gondolkodós

Próbáltam én már mindent. Nézegettem, hogy honnan hogyan, megkerülve a freeblogot (mert hát ugye MEGINT szünetel a blogom), de vagy megvárom míg visszaadja és egyenként átmásolom, vagy visszakeresek (tárolt változat) és úgy. Egyikhez sincs türelmem, veszni meg nem hagyom. Úgyhogy majd, egyszer csak.leseggelem és megcsinálom. Nagyon elegem van már ebből az egészből, és igazából ép ésszel nem tudom felfogni, hogy mi a baja már megint a szerverüknek, miért kell mindig valamit csinálni, aztán baszik megint és megint működni. -sóhaj-nem tudom hogy legyen, mint legyen. Igazából kedvem sincs "harcolni", hogy legyen. (persze jó, ha van)

2012. október 19., péntek

Helló!

Üdv újra itt!Remélhetőleg innen már sehova. A a blog-isten is úgy akarja, akkor nem lesz több gond, probléma.
Remélhetőleg.

2012. október 15., hétfő

Kora reggeli gondolatok

Annyira szeretem, hogy szinte már megrémít ez az érzés.

A Szürke


Nem szépített vélemény. Akik ódát zengenek a könyvről, azoktól bocs. Vagy mégsem. Olvassanak többet, akkor rájönnek mi a jó és mi a szemét, mert ez nem jó. Sőt.
Most, hogy "kivégeztem" a könyvet, úgy gondoltam kiírom magamból minden bosszúságát, mert egyszerűen muszáj, mert már akkor amikor olvastam jegyzetelnem kellett a bosszúságaimat (hangosan ordítani miközben Kedves alszik nem túl kedves dolog...) és már akkor eldöntöttem, hogy ebből bejegyzés lesz. Aztán vagy marad, vagy megy.
Szóval.
Ennyi elütést az életemben nem láttam még egyetlen könyvben sem. De komolyan. Természetesen egy idő után az agyam átsuhan rajtuk, mondhatni fel se tűnik, de ez azért nem teljesen igaz. Feltűnik. És zavar. A kérdés az, hogy hogy merészelték ezt ilyen állapotban a piacra dobni??? Ha még egy olcsóbb kategóriájú könyv lenne, okés lenne, talán (NEM). De nem, ha jól emlékszem négyezer magyar forint. Az azért ahhoz sok, hogy szart adjanak ki a kezükből. Tagolatlan, tördeletlen szöveg. Itt egy enter kellett volna, így egy vessző, meg ide is meg ide is meg ide is. Új bekezdés. Anyád. Elütés. Még egy elütés. Anyád. Mi van bazdmeg, te most a márkákról akarsz kisregényt írni, vagy a szexről? Ilyen kocsi, olyan kocsi, neked csak egy ruhád van?Na mindegy. Sorolhatnám a puffogásaimat. Tördelj már normálisan életem virága. De nem. Istenem, te ezért a szarért mennyi pénzt kaptál????
A másik. A JÓ ÉDES KURVA ÉLETBE MÁR (nnna)! Ha már valaki ír egy erotikus irodalmat, mi a francért nem lehet a NEVÉN NEVEZNI A DOLGOKAT? Hajhullást és idegrohamot kapok minden egyes "nemiszerv" szótól. Punci. Pina. Muff. Vagina. De nemiszerv?????(jó,egyébkén az, de)Ennél illúziórombolóbb már nem is lehetne. Könyörgök...Ááá...mindegy. A szexuális aktusok leírása meg...azért lehetett volna részletesebb, élethűbb, tapinthatóbb, ízlelhetőbb, hiszen a BDSM-ről azért lehet írni bőven, sőt. Hajjaj...nem úgy tűnik, mintha végzett volna mélyre hatolóbb háttérmunkát, vagy legalább a kezébe fogott volna egy pálcát, vagy korbácsot. (csak nekem van az a késztetésem, hogy esetleg leírjam milyen a tapintása, milyen a bőr illata, mi jut eszembe róla, csak nekem rémlik, hogy a fájdalom-érzetről is lehet hosszan regélni, milyen érzés, mennyire fáj...ááá...annyi mindent ki lehetett volna hozni ebből a történetből...)
Szent szar. Szent tehén. Szentséges basszantyú. KI AZ AZ IDIÓTA AKI EZEKET HASZNÁLJA EGY EROTIKUS TÖRTÉNETBEN????????Mint egy tizenkét éves diáklány. Talán. De még ő se. Én maximum a bakter szót használom, vagy basszus, ami nem erős. Ennél frappánsabban nem tudott volna kitalálni az írónak nevezett izé, vagy a fordítónak nevezett...öööö...valami.
Ha az olvasás élvezeti értékét nézzük...nos...végül is...elmegy. Olvastam már jobbat is és rosszabbat is. Nem venném meg. Valószínűleg újra olvasnám, a következő alkalommal szerintem automatikusan javítana, átírna, etc. az agyam, hogy még élvezhetőbb legyen. Mivel gonosz (rohadék) módon lógva hagyták a történet végét (picsogás ezerrel...basszu, mint valami csöpögős brazil szappanopera..brrrrr...az írónő kezébe nyomnék egy-két pornográf irodalmat, hogy valahogy így kellene írni) így kell a második része is (csupán csak azért, hogy nnna, vajon a második jobb-e, vagy sem).
Innen köszönet még egyszer Lenszinek a "könyvért".

2012. október 10., szerda

Idézet



A Book 

“Now” - said a good book unto me -
“Open my pages and you shall see
Jewels of wisdom and treasures fine,
Gold and silver in every line,
And you may claim them if you but will
Open my pages and take your fill.
 
“Open my pages and run them o’er,
Take what you choose of my golden store.
Be you greedy, I shall not care -
All that you seize I shall gladly spare;
There is never a lock on my treasure doors,
Come - here are my jewels, make them yours!

“I am just a book on your mantel shelf,
But I can be part of your living self;
If only you’ll travel my pages through,
Then I will travel the world with you.
As two wines blended make better wine,
Blend your mind with these truths of mine.

“I’ll make you fitter to talk with men,
I’ll touch with silver the lines you pen,
I’ll lead you nearer the truth you seek,
I’ll strengthen you when your faith grows weak -
This place on your shelf is a prison cell,
Let me come into your mind to dwell!”
… Edgar A. Guest

2012. október 7., vasárnap

Születésnap


Hát igen.
Sokat gondolkoztam ezen az öregedés dolgon - de most komolyan - eszembe jutott egy-két sok dolog, régvolt-sosemvolt osztálytársak, ki merre halad, mit tett le az asztalra, ki merre tart és a többi. Nem bántam meg szinte semmit ezidáig. Voltak jó lépéseim, rosszak, rettenetesek. Voltak olyanok is, amiket jobb lenne elfelejteni, megváltoztatni, csak aztán tovább gondoltam őket, és talán nem így itt lennék. A hibákból tanul az ember, legalábbis elméletileg. Csak azért mennék vissza kicsit az időben, hogy újra átélhessek bizonyos élményeket. Mert jók voltak.
Sok minden történt velem és sok minden van még előttem. Sok minden tornyosul előttem, mert egyszerre vannak, miért ne? izgalmasan kell élni az életet, nem? Telnek az évek, melyeket néha túlontúl sok(k)nak érzem. Idén megszaporodtak a bókok (a koromra legalábbis), nem is olyan rossz, szinte már elviselhető ez az évszám. Valamennyire.
Félek az öregedéstől, az előttem álló terhektől, kellemesebbektől, kellemetlenebbektől, a feladatoktól, a ráncoktól, az őszhajszálaktól, mindentől, ami más a mostani állapottól. Talán normális is, nem? Sok mindenen túl vagyok, többen mint a korosztályom (?). Sokféle dolog kering körülöttem és még több minden fog még. Nem tudom, hogy akarom-e igazán. Néha megállítanám a változást és csak lebegnék abban az állapotban, amiben szeretnék. Persze ez nem így működik. Ez van. Bele kell törődnöm. Az Élet halad amerre halad. Terelgetjük egymást...
Szóval vagyok, amennyi vagyok. Akik ismernek, tudják mennyi az annyi, a többiek a tapasztalatok alapján úgy is öregebbnek gondol, én még mindig huszonötnek füllentem magam a tükörbe nézve.

2012. október 6., szombat

Egyszer csak


Valaki egyszer - megpróbálhatná - elmagyarázhatná, hogy mi értelme van olyan tantárgyat tanulnom, amit soha - értsd SOHA - nem fogok használni, tulajdonképpen sok köze nincs a szakmámhoz - a könyvelő úgy is megcsinálja - és ahelyett, hogy a választott szakirányt veséznénk ki ától-cettig, csomó gyakorlattal, fejlesztéssel stb, ehelyett próbálom  túlélni (és még sokan) az órákat, fogom a fejem, hogy úgy 10(!) éve talán volt valami fogalmam róla (akkor se sok) és azóta se éreztem szükségét, és egyébként most se, szóval elbaszom az időmet (és még nem is élvezem) ahelyett, hogy csinálnék végre valami hasznosat, kreatívat.
A mai órán eszembe jutott, hogy miért nem akartam tovább tanulni. Szabályszerűen szarul éreztem magam az órán, fizikai tüneteim voltak, hogy ennyi, nem kell, nem akarom, nincs haszna a választott szakban (nem hiszem, de biztos megtudná magyarázni a tanszék, hogy de igen, van haszna, értelme). Szenvedés. Órák óta. Szünettel. Utálom.
Újabb tantárgy, amin túlélésre fogok játszani. Hurrá.
Remélem lesz jobb is. Meg értelme.

2012. október 5., péntek

Lehetne jobb is. Vagy nem.


Nincs jobb, amikor vársz valamire, egyébként fingod nincs, mire, aztán jól pofára esel, nem tudod miért, de azért igazán szarul érzed magad. Persze, ha Nőből vagy, tudod miről beszélek. Van ilyen.
A Fiúk, Férfiak befoghatják. Fingjuk sincs az egészről...


Nem, nem a Szexről van szó. Ott nincs hiányérzet :D

2012. október 2., kedd

Blogtali időpontozás

Most csak röviden:
Október 12
Október 19
November 9

Péntek este,hely kérdőjeles,de jó lenne vmi popsirázós hely.Vagy tovalibbenünk később.
Ötletek?

2012. október 1., hétfő

2012. szeptember 26., szerda

Vagyok is meg nem is


Több okból kifolyólag nem írok. Egyik se túl, hogy is mondjam, komoly, csupáncsak okok. Igazából várakozó állásban vagyok. Menjek, maradjak, menjek, maradjak. Mármint itt. Kicsit halódik ez az egész rendszer. Úgyhogy mostanság inkább olvasok és nem írok. Aztán küzdök az iskolával, de egyelőre nem a tananyaggal. Hosszú és bonyolult lenne mos ideírni mi is történt az elmúlt pár hétben. Csak érzések és gondolatok. Grimaszok, görcsök, könnyek, düh, tétlenség.
Közben egy helyben topogok a kalandozások terén is. Jelentkező lenne. Van is egy, aki kifejezetten felcsigázott, de idő nincs, amit szívesen rááldoznék, pedig bizonyára kellemes időtöltés lenne. Meg aztán gondolati erőm nincs leveleket megfogalmazni, ez szerintem néhányotoknak fel is tűnt. Sajnálom, egyszerűen bennem ragadnak a szavak.
Változások jönnek. Jó-féle, izgalmas-féle, érdekes-féle. Úgyhogy meglátom mi hoz az október. Sok mindent, azt már érzem-sejtem-tudom.
Blogtali lesz, biztosan. Olyan kicsit beülős-kicsit táncolós ereszd el a hajamat. Mert már kell.
Most csak ennyi. Aztán meglátom.

2012. szeptember 12., szerda

Egyszerűbb már nem lesz


Bonyolódnak a napjaim. Nincs mese, változtatni nem fogok tudni ezeken, szimplán csak apróságok(?), bosszantó dolgok. Az új helyemen ne, fogadták kitörő örömmel azt, hogy szeptembertől tetszik vagy sem, főiskola és igen, BE FOGOK JÁRNI (ha már kifizettem, meg egyébként). Bonyolódnak a dolgok. Eddig se volt matyóhímzés a mostani beosztásom (szopás a köbön), de pár hét múlva tripla-szívás lesz. Ez van. Azt, hogy kivel-hogyan fogom megoldani a barát/nős-kávézós-pletyizést, kalandozást halvány fingom sincsen. Fogadóórám lesz az üzletben vagy nem tudom. De hát ez van, jobb nem lesz. Majd - talán - három év múlva.
Kicsit tele a tütüm, és sajnos jó sokáig tele is lesz.

2012. szeptember 8., szombat

Ez van


Javíthatatlan vagyok. Első napom az iskolában, s azon kattogok készülődés közben, hogy vajon mit vegyek fel és ahhoz megy-e majd a játszós szemüvegem. A vörös körömlakk, mint védjegy már fel van kenve.
Cöcöcö. Javíthatatlan vagyok.

2012. augusztus 30., csütörtök

Sosincs túl korán?


Délután. Meló után, Spar, vásárlás. Hazahazahaza-mantrázom.
Állok a sorban, bambulva számolom, hogy mennyibe fog fájni a vásárlást, zene a fülembe, épp az esküvői zenekarunk egyik száma dübörög, amikor valaki baromi nagyot csíp a seggembe. Nem viccelek, nagyot csípett. Dühödten megfordulok és gondolkodás nélkül a mögöttem telefonáló pasit minden finomkodás nélkül képen vágom. Olyan istenesen. Meglepetten néz rám, torkára fagy a mondandója, mire a 5-6(?) éves fia kettőnk között ránk néz és azt mondja ártatlan szemekkel, kissé pöszén: Bocs apa, én voltam. Te is szoktad anyu fenekét. (apád valószínűleg csak anyád seggét csipkedi, de mégis mi járt abba a lökött fejedben?????)
Hát igen. Korán kezdik. De legalább már ilyenkor tudják  mikor kell félreugrani, hogy mást hibáztassunk, mi Nők.


Bocsánatot kértem, nem volt veszekedés, üvöltözés, pedig számítottam rá, de nem voltam épp jókedvű, ahogy az apuka se.  Nekem nem lilult be (otthon megnéztem és elmeséltem hogy jártam), azt viszont nem tudom, hogy a vörös lenyomatot hogyan magyarázza el otthon. Nagyot ütöttem. Remélhetőleg apu lemagyarázza, hogy még egyszer ilyet semmi esetre sem...

2012. augusztus 24., péntek

Kattogó aggyal ébredni nem túl jó dolog


Nem szeretek itt lakni. Mármint ebben a lakásban. Persze könnyű lenne azt mondani, hogy nosza, akkor költözzünk, mi sem egyszerűbb ennél. Tulajdonképpen messzire se kellene menni, a környéken simán találhatnánk ugyanennyiért ugyanekkorát vagy nagyobbat, gondosabb főbérlővel.
Persze, tudom, mindenkinek vannak gondjai. Főleg anyagi, és valószínűleg neki is. Csak hát...sokszor végigrágtam, hogy a lakásra bizony költeni kell. Azt meg nem vállalom, hogy megcsináltatom, kifestem, etc. és aztán megvonja a vállát, hogy oké, de nem lakhatjuk le, nem fizeti ki.
Valahol bosszant. Valahol végül is lelkecském legmélyén megértem. De csak egy irinyó-pirinyót. Bosszant, idegesít, elkeserít.
Tegnap már azon kattogtam, hogy milyen jó lenne jövőre másik kecóba költözni. Új élet, úgy lakás, még akkor is, ha albérlet. Nem tiszta lappal, de a régi életet kicsit hátrahagyva. Lehet, hogy kissé szentimentális vagyok?(vagy csak sziplán hülye :D) De annyira jó lenne egy nagyobb konyha, kevesebb fölösleges kacat (tulajé), egy nagyobb lakás, vagyis még egy szoba, tervezve a jövőőőőőőre, de kezdetnek pasiszoba (mert miért ne, legalább kis helyen legyen káosz és akkor az csak az övé, ot azt csinál amit akar, vagy tud)aztán majd valamikor gyerekszoba (vagy gumiszoba a fáradt idegeknek?). Áh. Tervek. Nem kattogok saját lakáson, fölösleges. Harminc évig szoros igába hajtani a fejünk, amikor azt se tudjuk mi lesz holnap (sarkítva persze)? Áh...nem. Persze, ha csettintésre megoldódnának a dolgok az lenne a kurva jó, de nem. Sajnos nem így működnek a dolgok(de jó is lenne....). Nincs gazdag nagybácsi, nagynéni, nincsenek csodák (lottónyeremény haha, de abban azért bízunk).
Meglátjuk. Talán történnek velünk is csodák és nem csak a gazdagokkal...

Jaj de gonosz vagyok már megint!

2012. augusztus 22., szerda

Puffogós-poszt, avagy Jade hisztizik


Ez a beiratkozás kész káosz. Nem elég, hogy mindent fénymásoljak le, amit már egyszer beküldtem, nem elég, hogy a kitöltendőből két példány kell (mert ők erről nem gondoskodnak, old meg ahogy akarod), nem tudom, azt hiszik, hogy mindenkinek automatice van nyomtatója, fénymásolója, tengernyi idegje/ideje? Miután szereztem beiratkozó példányt (2), hallgatói szerződés(2), ez persze két kurva napomba telt, mert a könyvtár gépe lassú, blokkolja a felugró ablakokat, a könyvtáros banyák meg nem fogják fel, hogy a fő gép kell, mert ezt nem egyszerű dokumentum, amit elmentek ők meg kinyomtatják (harmadjára sikerült megérteni, mg jó, hogy nem kellett kifizetnem az elbaszott példányokat), aztán tegnap vissza (mert ugyebár hétvégén nem dolgoznak, miért tennék, nem?Talán akkor érnének rá az emberek) hosszas agymosás után megértettek mindent, oké, nyomtatunk. Süti. Kész vagyon.
Gondoltam, ha már ennyire úton vagyok, elkocogok a bankig, befizetem az oktatást árát, letudtam, aláírtam, elkocogok fénymásolni, és nem, nem azért mert fogtechnikus vagyok, de minden szaromat egyesével(!!!!!) másolta le. Szerintem meg se hallotta, hogy egy példányra nem lehetne ezt meg ezt, meg ezt??????
Aztán három körül hív a bank, hogy különben is miért nem netbankon keresztül csináltam?(azért bazd meg, mert azt a kurva cetlit is le kellett másolnom, az eredetivel együtt meg a nemtudom kinek a szájába tömködni). mondom mert már egy ideje nem használtam és ezáltal nincs (de fizetem az árát), meg azért mert nem. De hát az aláírásom nem jó. Nem egyezik. Persze, elismeri, hogy ennyi idő után változik az aláírásom, de legyek olyan kedves bekocogni a bankba és megoldjuk a helyzetet. Persze, cseszd meg, annyira, de annyira ráérek, meg úgy csípem a negyven fokot, meg úgy egyébként is, nincs jobb dolgom, mint büdös embereket szagolgatni, miért ne?  Csak azért csinálom ezt a szart, mert az iskola kibaszott bankjából olyan kevéééééés van, hogy a környékünkön egy sincs, így még többet kellene utaznom. Hurrááááááá!
Szóval. Tele a tütüm. A bakancsom. A kertészgatyám (nincs), a mamuszom, a zoknim, a hócipellőcském és még sorolhatnám.

ÉS még el sem kezdődött, még nem mondták mi kell és mennyiért, és a világ melyik szegletébe kell elmenni, mert ... basszák meg. Ennyit a békés szabadságról. Hurrá!

2012. augusztus 17., péntek

Bók


Hozzábújtam és átöleltem. Beleszuszogtam a nyakába, s Ő pedig szorosabban ölelt.
"Veled szeretnék megöregedni."
Ennél szebb bókot soha nem kaptam még. Imádom. Szeretem.

2012. augusztus 13., hétfő

Kicsikét


Olykor kicsit meghalok. Aztán felkelek, megrázom magam, mintha attól jobb lenne és megyek tovább. Az utóbbi pár napban ezt játszom. Minden nap, minden reggel. Kicsit meghalok, belehalok, látva a szenvedését. Tehetetlen dühöt érzek, mert nem tudok segíteni. Nem  tudom elmulasztani, nem tudom felfogni, megérteni, csak tippelni tudok.
Tehetetlen vagyok. Fáj látni, és fáj érezni. Ökölbe szorul a kezem, szám remeg, lassan szívom be a levegőt, nem bőgünk, nem bőgünk-mantrázom és próbálom nem tetézni a kínjait.
Hozzábújok.Otthon-vagyok érzés. Bőre forró, nyirkos. Olyan rég értem hozzá, persze a saját mértékeinkkel mérve, hogy szinte már el is felejtem milyen a bőre tapintása. Új. Újra bizseregnek az ujjbegyeim, más tapintás, vagy ugyanolyan, csak az ujjam nem emlékszik rá. Beszívom az illatát, óvatosan belefúrom a válla hajlatába az arcom és lehunyom a szemem. Otthon-vagyok érzés. Lepke-puhán érek hozzá, forró bőrt érzek, forró húst. Félek. Féltem. Belegondolok, hogy mennyire anyáskodó vagyok vele, de csupáncsak az aggódás. Szinte már kiborítom, pedig nem akarom. Nem akarok gyereket, ha Őt ennyire féltem, óvom, rettegem, akkor milyen leszek a közös teremtménnyel?
Szeretem Őt. Napról-napra jobban. Fable-t olvasva egyre inkább azt érzem az Álompasas jutott nekem. Nem azért, mert elvakít a rózsaszín köd, annak ennyi év után- talán- már halványodnia kellene, nem? Nem azt mondom, hogy tökéletes, hisz' én se vagyok az. Minden ízébe, minden porcikájába, minden lélegzetvételébe, érintésébe, mindenébe szerelmes vagyok. És ez olyan jó érzés. Leírhatatlan.
Kívánom, hogy ez sosene múljon el, mindig meglegyen az az otthon-vagyok érzés, hogy mindig is ő legyen az Álompasi én pedig neki az Álomnő (minden bosszúságával, hülyeségével, hisztijével, görcseivel etc.).

2012. augusztus 12., vasárnap

Nők: Mindannyian kurvák vagyunk?


A York egyetem diákjai április 3-án Toronto belvárosában rendezték meg a „Ringyók sétáját” (Slutwalk), tiltakozásul egy rendőri kijelentés ellen, miszerint a megerőszakolt nők maguknak keresik a bajt feslett öltözködésükkel.
A torontói York egyetem ez év januárjában egy rendőrtisztet hívott meg előadást tartani az egyetem diákjainak arról, hogy milyen módszerekkel kerülhetik el, hogy erőszak áldozatává váljanak. A főként fiatal nőknek tartott eseményen az előadó szájából hangzott el a provokatív mondat, miszerint „ a nőknek nem kellene feslett ringyóként öltözni, ha nem akarják, hogy megerőszakolják őket.” A jelenlévőket felháborította az álláspont, amely az elkövető helyett az áldozatot teszi felelőssé az erőszak miatt.
A „Ringyók sétája” egy egyetemi rendezvényként indult, de a közösségi oldalaknak köszönhetően végül mintegy 3000 ember vett részt vasárnap a felvonuláson, idősek és fiatalok, diákok és szülők egyaránt. Az esemény népszerűségén felbuzdulva más városok is jelezték, hogy hasonló eseményt kívánnak rendezni.
Wendy Drummond, a Torontói Rendőrség szóvivője azóta bocsánatot kért a szervezet nevében és hangoztatta, hogy a York egyetemen előadó tiszt véleménye „nem tükrözi a testület hozzáállását.”
Egy picike Statisztika:
Az Egyesült Államokban minden 45. másodpercben valakit szexuálisan zaklatnak. Minden 7. egyetemista nőt megerőszakoltak, de 10-ből 9 senkinek sem mondja el. Minden 10. férfit megerőszakolnak, és ezek közül minden 7. még 18 éves kora előtt. Az elkövetett nemi erőszakok 61,5%-át sosem jelentik. Az áldozatok 28%-át a férjük erőszakolja meg, 35%-át egy ismerős, és 17%-át más rokon. A szexuális támadások 74%-át az áldozat közeli ismerőse követi el. A kislányok hétszer nagyobb veszélyben vannak, mint a felnőttek. 10-ből 6 szexuális támadás az áldozat lakásán, vagy egy barátjának, rokonának vagy szomszédjának a lakásán történik. Az erőszak következtében minden 15. áldozat valamilyen nemi úton terjedő betegséget is elkap. Minden 15. áldozat teherbe esik. Az USA-ban van a legnagyobb arány (azok közül az országok közül, amelyek ilyen statisztikákat készítenek), 13x magasabb mint Angliában és 20x magasabb, mint Japánban. Egy amerikai nőnek 10x nagyobb esélye van arra, hogy megerőszakolják, minthogy autóbalesetben haljon meg. A nemi erőszak női áldozatainak 61%-a 18 év alatti. Van egy tévhit, miszerint az erőszakos bűncselekmények jelentősen alacsonyabbak a vidéki területeken, ezzel szemben a National Women’s Study 1999-es tanulmányában található adatok szerint a vidéki területeken élő nők 10,1%-a tapasztalt ún. “befejezett nemi erőszakot”, szemben a városi és kertvárosi 13,6%-kal. (ha valakinek van itthoni statisztikája, megköszönném, nekem nem sikerült)

Még ma is erős előítéletek élnek azokkal a nőkkel szemben, akik családon belüli erőszaktól szenvednek vagy akiket megerőszakolnak. Egy közvéleménykutatásban, amelyben csaknem 1200 embert kérdeztek meg 2006-ban, a válaszadók több mint a 32%-a vélekedett úgy,hogy a nők felelősek azért, ha megerőszakolják őket: a férfiak csaknem 40%-a és a nők több mint a 25%-a.
Nagyon nehéz és bonyolult az eljárásrend, mindent az áldozatnak kell védenie, bizonyítani.Gyakori, hogy a rendőrség azt tanácsolja a szexuális bűncselekmények ügyében hozzájuk forduló Nőknek, hogy ne tegyenek feljelentést, mert nem tudják majd bizonyítani, nehéz és hosszú procedúra teszik ki magukat és nekik nem jó, ha bírósági ügy  lesz belőle.
sokan úgy gondolják, hogy a férfiak ösztönélete korlátlan, ez természetes, a fajfenntartás miatt van így. Egy rendőr azzal tréfálkozott, hogy ő maga is legalább ötször erőszakolta meg a feleségét, hiszen "ez így van minden jó házasságban"
(bővebben és a forrás)
A kurvák is emberek, és őket sem lehet megerőszakolni akaratuk ellenére.
Oké nem itthon, de akár itthon is történhetett volna, hogy a (brit) rendőrség saját nyilatkozata szerint, aki kurvásan öltözködik (hmmm, valaki legyen szíves mutatni bármilyen icipici jogszabályt, hogy hány centitől kurvásít a tűsarok, és hogy a miniszoknya meddig érjen, hogy ne legyen egy nő megerőszakolható), az kurva, és akit megerőszakoltak, az csakis kurva lehet, csak “anyagi megegyezési gondjai támadtak”.
Szóval. Az amnesty international 200akárhanyas jelentése, amelyben egy rendőrtiszt jelentette ki, hogy akit megerőszakoltak, az mind kurva, csak megegyezési gondjai támadtak. Ennyi erővel minden nő kurva (MNK), mint tudjuk, párszor, sokszor a fejünkhöz vágtak már. Sokan úgy gondolják, kurvákat bárki megerőszakolhat (azért fizet, hogy azt tegyen vele amit és ahogy akar), és ugye tudjuk, hogy minden nő kurva, tehát BÁRMELYIK NŐT MEG LEHET ERŐSZAKOLNIHISZEN MINDEN NŐ KURVA. (e szerint a lányodat, a feleségedet, a húgodat, anyádat szintén, hisz Nő... érthető vagy rajzoljam le?)
Hozzá kell tennem, hogy erőszakoltak már meg apácákat, csadoros nőket, 75 éves és ennél is idősebb (!) öregasszonyokat mostanság és anno a háborúkban. Ők vajon mit “pakoltak ki”? Szóval csak azt akarom mondani, hogy a nemi erőszakhoz nem feltétlenül kell az “izgató” látvány. Mert a nemi erőszak nem  csak arról szól, hogy “megkívánom, megerőszakolom”, hanem sokkal inkább a hatalomról. Az erőszak az, amikor azt mondom nem és igenis a nem NEM-et jelent és a másik fél meg úgy gondolja neki meg igen.  Az erőszak az, amikor számomra véget ér a játék és azt mondom ennyi és nem tovább, majd legközelebb, de lehet, hogy sohasenem és a másik akkor is és azonnal igen.
A NEM AZ NEM…
…akkor is, ha mély a dekoltázsom,
…akkor is, ha rövid a szoknyám
…akkor is, ha sötét van, és senki sem látja
…akkor is, ha mindenki mással lefekszem
…akkor is, ha részeg vagyok
…akkor is, ha szép vagyok
…akkor is, ha ronda vagyok
…akkor is, ha a szexiparban dolgozom
…akkor is, ha a főnököm vagy
…akkor is, ha rendőr vagy
…akkor is, ha a pasim vagy
…akkor is, ha a rokonom vagy
…akkor is, ha tegnap együtt töltöttük az éjszakát
…akkor is, ha egy hotel szobalánya vagyok
…akkor is, ha a Nemzetközi Valutaalap elnöke vagy
…akkor is, ha nagyon gazdag vagy
…akkor is, ha ezelőtt mindig igent mondtam
…akkor is, ha te úgy gondolod, hogy igent jelent
…akkor is, ha eleinte hajlottam rám, de végül mégiscsak meggondoltam magam
…akkor is, ha … mindegy a NEM, AZ NEM!
*hozzá kell tennem és van benne némi igazság abban, hogy mi is tehetünk arról, ha erőszakot akarnak tenni (én akarom, ő nem)  A kihívó öltözék (alig valamit takaró öltözék), a kihívó viselkedés (masszív kekeckedés, flörtölés,vagy amikor a testbeszéd arról árulkodik, igen megdughatsz) mind mind csepp a pohárba. Alá kell írnom, hogy igenis mi Nők is tehetünk róla, de nem minden esetben. Ha kivillan a punci a ruha alól, ne csodálkozzunk, ha hozzánk nyúlnak. Ha egész este nem csinálunk mást, csak hergeljük a Férfit, hozzádörgölőzünk, simogatjuk a merev farkát, ne csodálkozzunk, ha ebből azt veszi le, igen, ebből lesz valami. Egy határt átlépve már ők sem tudnak úriember módjára viselkedni.

2012. július 31., kedd

Picsaposzt


Figyelmeztetek mindenkit, ez most egy igazi picsaposzt lesz. Szexuális jellegű szó, megjegyzés maximum csak azért van, hogy éreztessem mennyire szar a világ.
Még mindig érdekel? Hát akkor nesze. Bocs.


Bárki bármit mond, a pénz igenis számít és kurvára nagyon mozgatja a kicsiny világunkat. Az enyémet is. Az eddigi fizetésem fejében nagyon sok mindent elviseltem, mind a kollégáktól, mind az ügyfelektől. Úgy voltam vele, a hó eleji átutalás kicsit helyrezökkent lelkileg, még akkor is, ha arra elég, hogy a csekkeket elintézzem.Hála a Sorsnak meg minden másnak amik épp arra jártak, vagy épp úgy történtek áthelyeztek. Több utazás, kevesebb pénz, még kevesebb szabadidő. Mert bárki bármit mond, tök fasza, hogy délutánra kell mennem, aludhatok ameddig akarok(?), de őszintén, ki ér rá délelőtt, pláne, hogy a körülötted lélegző, élő embereknek maximum a délutánja szabad. Az, hogy jóval kevesebb időm jut másra, és bocsássatok meg, többek között inkább Kedvesre, hát kicsit falhoz vágott. Úgy testileg, lelkileg egyaránt. A továbbiak során az anyagiakról nem  is beszélve. Az eddigi beosztásom se volt leányálom, de legalább egy hétig szívtam és utána tök fasza volt, most meg folyamatosan szívok. Nincs kivétel. És mosolyogjak. Már ha tudok...
Zavar és idegesít, mert nem tehetek a dolgokról, zavar és bosszant, hogy hála a kedves állambácsinak még több időt tölthetek a munkahelyemen, mert le kell dolgoznom az egyébként ki se vett ebédidőmet, így minden szempontból kurva szarul érint ez az egész. És még finoman próbálok fogalmazni. (jólneveltség meg ilyenek) De hát ez van, csak még nehezebben fogok tudni zsonglőrködni az idővel és nem tetszik, mert bárki bármit mond, nem mindig tudjuk jól lakatni a kecskét is és megtartani a káposztát is. Nem tudom. A dührohamon, a sírógörcsön már túl vagyok, azt hiszem. Hogy érzelmileg most hogy állok? Jó kérdés Jobb lesz ez? Nem tudom. Remélem jobb lesz a helyzet, történik valami pozitív(abb) változás.
Mert ez ÍGY, MOST baromira-kurvára-cefetül NEM JÓ.
Picsaposzt vége.

2012. július 23., hétfő

Egy délután történései


Hazudhatnék, de nem akarok, meg egyébként se szokásom. Mondhatnám azt is, hogy kurva jó érzés volt, de nem volt. mondhatnám azt is, hogy kurva szar volt, de ez sem teljesen igaz.
Ezekben a direkt kalandozásokban eddigi tapasztalataink alapján az  rossz, hogy lutri az egész. A kapott kép az eddigiek szerint halottnak a csók, az első benyomások szintén. Ezekben a direkt kalandokban az a jó, hogy egyszerű. Jön-elmegy-elmegy és kész. Nincs körítés, nincs fölösleges kör, csak a lényeg. Csak éppen nem korrekt a vétójog, nem korrekt, hogy a találkozás pillanatában inkább visszalépek.
A ma délután kalandocskája érdekes jelenség volt. A képek alapján helyesnek találtam, valószínűleg valami haver, esetleg tesó képe lehet, mert a megjelenő faszinak nem sok köze volt hozzá. Úgy voltam az egész helyzettel, hogy nem járni akarok vele, lesz ami lesz, különben is az a lényeg ami a nadrágban van.
Az igazat megvallva nincs bajom azzal, ha valaki dugja a szám, a torkom. Egy fokig. Nem baj, ha irányít a másik, csak amikor nem szól másról a dolog csak arról, hogy hogyan szuszakoljuk le a farkunkat (ami mellesleg nem egy hűűűűde kategória), akkor is, amikor a Nő már szenved, vagy szó szerint a fogakat döfködi (szólhatott volna, ha arra vágyik, használjam őket), csípőt tekergetve bassza a számat, mintha nem is tudom...
Hát látványban egy darabig biztos jó volt. Ahogy az arcommal törleszkedem a farokhoz, vagy amikor finoman benyálaztam és szépen lassan végigsimítottam a szemüvegemen, orromon, számon, orromon vele miközben mosolyogtam.
Jó sokáig dugta a számat, próbáltam kitalálni mit hogyan, de nem hagyott se levegőt venni, se gondolkodni. Nem tudtam, hogy épp merre jár, halvány lila gőzöm nem volt, hogy egyébként az jó-e amit csinálok, vagy azért vette át az irányítást, mert kurva szarul szopok. Mosolya, akárcsak a tekintete üres volt, nem tudtam értelmezni, utólag nem is akartam.  Úgy élvezett el, hogy fel se tűnt először. íze, mint aki megivott egy kanna kávét, kávéízű, és híg, mint a víz. Kinek mi, mondanám, de látvány tekintetében sokkal jobb a sűrűbb, krémesebb sperma. Szebben mutat az arcomon. Szerintem.
Egyszeri alkalom volt, egyszeri és nem lesz vele következő. Jöhet a következő. Valamikor. Remélhetőleg hamarosan egy sokkal jobb élménnyel gazdagodunk. Előbb-utóbb csak össze akadok egy olyan kalandocskával, aki szexjátszópajti lehet. Hosszabb távra.

Reggeli készülődés

2012. július 15., vasárnap

Hölgyválasz

Néha eszembe jut, hogy milyen jó lenne egy Férfi háremet tartani. Lenne kis farkú, nagy farkú, vékony, vastag, persze mindegyik szép lenne a maga nemében. Mikor mihez lenne kedvem, melyiket hova dugjam. Ilyenkor persze nem gondolok bele abba, hogy azért ennyi pasival együtt élni (?) nem lenne leányálom, de persze az is megoldás, ha a telefonkönyvben megkeresem azt, amelyikhez épp kedvem van és felhívom. Persze ez így jól hangzik. Fél óra múlva itt és itt. Én meg Ő, vagy én meg Ők. Mert hát lehet, hogy kettőhöz (háromhoz?) lenne étvágyam. Szépen hangzik így leírva. Még kimondva is. És akkor nem is gondoltam tovább, nem gondoltam bele a nyűgökbe, a balhékba, a hisztikbe, féltékenykedésekbe. Nem tudom, hogy a Férfiak hogy élik meg, ha csak a farkuk kell a Nőnek. Nem kell, hogy trécseljünk. Még az se mondom, hogy csábítson el újra és újra, kivéve mondjuk ha arra kérem. Vajon vannak ilyen Férfiak?
Mert ilyen Nők vannak. Csettint a Férfi és a Nő megy. Mert ez a dolga, ezért van...? Vajon fordítva is működne?Vagy sérülne az ego?Mert őszinte lennék, nem tagadnám, hogy csak Ő lenne. Vagy nem kellene? Vagy mégis?
Pedig olyan perverznek hangzik: felhívom ezt, vagy azt, mikor mihez van kedvem. Feljön, megdug vagy leszopom, épp mihez van kedvem. Ott lenne Kedves is, vagy nem, épp mihez van kedvem (na jó, kedvünk) Elcsábítom, vagy a tárgyra térek, épp mihez van kedvem. Vagy épp aznap Ő dönt mit akar tőlem, de csak azért, mert épp ahhoz van kedvem. Játékszer lenne, ahogy én, Neki, Nekik. Mikor hogy...mikor milyen vágy vezérel, mikor milyen farokhoz lenne kedvem. Mert más-más méret, más-más érzés, erősebb, intenzívebb, vagy éppen kényelmesebb. Valamelyik a popsiba, valamelyik a számba. Valamelyik a punciba. Vagy épp ez is meg az is.  Mert olykor lehetek mohó is. Nem?

Láttam


A google  automatikusan lefordította, annyira tetszett, pedig néhol kissé értelmetlen volt. Esetleg valaki egy jobb fordítás?
"To look you in the eyes as i wait patiently on my knees, to lick my lips and open them, to show you my hungry mouth, to show you the smile in my eyes as you nod and i lean closer, to bathe your balls with my soft tongue, to savour and suck them into my warm mouth, to watch the look in your eyes change and feel it reflected in mine, to inhale your masculine scent and let it flood my entire being, to follow my tongue to the base of your cock as you groan a ‘yes’, to lave your swollen shaft with my tongue, letting your taste intoxicate me, to carefully watch the pleasure in your eyes as i draw steadily along the length again and again, to feel the throbbing against my lips, to kiss you reverently with the softest of touches, to let the tip of my tongue play below the velvety glans, to moan with pleasure against your skin as you finally guide yourself between my waiting lips, to enclose you in the wet warmth of my mouth, inhale you, to tremble with delight as you enter me steadily, more rapidly, to slide my lips around you, to open my throat for you to use and welcome you deeper still, to mewl quietly as my tongue once again reaches out for your balls while you explore the back of my throat, to feel the force of your need overtake me, to feel you pause, my breathless delirium showing in my eyes, to thank you wordlessly for flooding me, filling me with your pleasure."

2012. július 14., szombat

Változások


Sok minden történt és sok minden fog eztán is történni. Végül is erről szól az élet, nem? Az élet változásról szól, mert változtatni jó. Persze jó irányba. Már csak erő kell, hogy legyen erő változtatni, legyen erő megjavítani azt , ami most nem olyan jó, de még nem használhatatlan.
Vannak dolgok, amikről nem tudok beszélni és nem azért mert nem akarok. Egyszerűen  csak így vagyok összerakva. Megélni és nem mesélni, de a megélt dolgok elmesélni. Bonyolult? Mint én...
Sok minden történt kalandozás terén, igaz, minden elméleti, majd-egyszer- maholnapholnapután. A nagy számok törvénye alapján talán nagyobb az esély, vagy éppen még kisebb. Franc se tudja. Próbálkozom. Félreértés ne essék, nem nyafogok. Csak mondom. És tulajdonképpen pozitívan állok a dologhoz, mert végül is panaszom nem lehet. Vannak jó találataim, jó kezdő lépésekkel, s remélhetőleg jó folytatással és kellemes véggel.

2012. július 6., péntek

Tervek-fejlemények-gondolatok


Annyi minden történik egyszerre, hogy kapkodom a fejem. Az annyi minden konkrétabban nem olyan sok, viszont folyamatosan változik, szinte követni nem tudom. Most tartok ott, hogy egyébként nem is akarom.
Nagyban megy az esküvőszervezés, költségtervezés (hajhullás) és minden, ami ezzel kapcsolatos. Tervek vannak, szépek, kedvesek, jók, még némi izgalom is belefér. Annyi már biztos, hogy milyen ruhát szeretnék,s már csak a varrónővel kellene egyezkedni, hogy mennyiért vállalná (vagy megtanulok szélsebesen varrni). Ami biztos ez ügyben, hogy csipke lesz, bélés nélkül, könnyű, szexi, hosszú (mert Kedves hosszút szeretne), megvan az ötlet, hogy a hajam milyen lesz (elméletileg), megvannak a gyűrűtervek, meg van, hogy milyen csokrot szeretnék, meg van, hogy mit szeretnék a koszorúslányaimon látni (na jó, csak körvonalazódik)...s azt hiszem egyenlőre ennyi. Vagy nem. Nem tudom.
Úgy néz ki, hogy áthelyeznek bennünket, aminek veszettül nem örülök (kevesebb pénz, távolság nagyobb), de ez van, reklamációnak helye nincs. Napról-napra változik minden, mikor-ki-merre megy, megyek, nem megyek, mikor megyek, miért én, miért nem ő, ujjal mutogatás, felelős keresős, búcsúzkodás. Mert ilyen is van, mert bármekkora az embergyűlöletem, azért vannak olyan ügyfeleim, akiket azért csípek.
Szóval így állunk. Pénzgyűjtés ezerrel, tervek rendszerezése, az esemény helyével még le kell beszélni a dolgokat, a zenekarral szintén, a családdal a költségvetést, egymással, hogy mégis mi nem és mi biztosan kell, úgyhogy van meló rendesen. Aztán meglátjuk hogy alakul.
Egy kis enyhítő eső kellene már, hogy gondolkodni is tudjak.

2012. június 25., hétfő

Nem a válaszom, bazdmeg, NEEEEEEM


Nagyon nehezen viselem, ha valaki nem tudja, vagy nem akarja felfogni a mondandómat. Kifejezetten idegesít és bosszant, amikor egy férfi (szándékos kis f) a saját akaratát akarja rám erőszakolni, miközben tudja (?), hogy ez az egész mi végre van és miről fog szólni.
Igen, megint  kalandozás.
Legalábbis lett volna, ha. (ha nem egy nullási IQ-jú barommal hoz össze a Sors, megint)
Kivételesen centikre mentünk, illetve a centikben rejlő látványra. Rövid, tömör mondatok, mi lesz, mi nem lesz, mit akarunk és mit nem. És az istennek se fogja fel, hogy nem fogja megdugni a seggem. Nem, akkor sem, ha ő nagyon szeretné, mert nem azért hívjuk magunkhoz. De igen, ő meg fogja kapni az isteni seggem, nem tudom mi a jó nekem. De tudom. A 22 centi nem jó a seggemnek. Se kicsit, se nagyon. Nem, köszönöm, nem kell kitágítanod, ajd megoldjuk Kedvessel, ha ilyetén vágyam lenne. Csak szopás. De mi lenne-ha. De nem, köszi. Egyszer úgy is, nem tudom mi a jó nekem. (Aham. Persze.) Egyre inkább úgy éreztem, hogy ez az izé nem játékosságból ilyen, fasz, hanem alapból ilyen, úgyhogy sanszos, hogy megy a levesbe, mert az ilyen nekem nem kell.
Aztán játékosan pedzegettem neki, hogy ha nem lesz jó fiú, akkor hoppon marad, mert nekem ez az erőszakos, rám erőltető stílus nem tetszik. Ha szopás-szex közben irányítanak, nem gond. De mindent a keretek között, amit megbeszéltünk. De nem. A férfi mint sértődött dúvad támadt rám szavaival. Idézem minden moderáció, kivágás egyéb nélkül, mert ez aztán a gyöngyszem: "akkor kapd be a faszom es fulladj bele a gecibe. 1 ribanc ne probaljon nekem felteteleket szabogatni mert  a vegen megfoglak es 1utvefzroval kurlak seggbe"
Ja, kérem szépen, ha már nem azt kapja, amit akar és nem azt, amiről eredetileg szó volt, akkor a Nő kurva.  Ha nem úgy történnek a dolgok, akkor a másik Férfi papucs és impotens, hogy mással akarja lerendezni az asszony, én pedig az, ami, ugyebár. Nem, most már nem vagyok ideges (eléggé), ha eszembe jut ez a fasz, csak hát...na.
Mit nem lehet azon felfogni, hogy nem? Van egy pár NEM-mel kapcsolatos történetem, de ez überel azt hiszem minden eddigit.

2012. június 21., csütörtök

Csak egy álom


A délutáni szunyókának is meg van a maga előnye. Mondjuk az, hogy az erotikus álom nem túl mély, de érzékelhető és élvezhető. Tisztán érzékelem a testem reakcióit,  az álom pedig olyan élethű, hogy finoman mozogni kezdek rá.
Az álom kiváltója talán egy nem publikus, ámde kifejezetten tetszetős farok volt, talán csak a vágy, hogy de jó lenne egy új, egy másik, mindegy, csak idegené legyen.
Az álomban szerepelt ez a bizonyos szépség, illetve egy jócskán vastagabb, nagyobb darab (nem mintha annyira válogatós lennék méret tekintetében, de az álom az álom, amit ad elfogadom) Maximálisan éreztem a behatolást mind a punciban, mind a számban. Még az ízt, illatot is éreztem. Valóságos volt. Az az éber álom, amikor tudom, hogy álom, de nem tudok felkelni (nem is akartam), valamelyest lehet irányítani, de ennyi. Először a "kisebb" kezdett el dugni, hátulról, miközben szoptam a nagyot. Aztán ráélvezett a hátamra (ez valószínűleg a tegnapi sorozatos pornófilmecskék hatása, egyébkén is szeretem) miközben remegtem a kéjtől. Aztán otthagyott, leült velem szembe pihengetni, miközben a "nagy" kezelésbe vett. (hmmm...nem rossz...nem rossz...)Aztán elkezdte valaki szopni a ciciket (gondolom a pihenő-fél, de ez a rész ne volt tiszta), majd a "nagy" alám került, úgy kezdett baszni, míg a "kisebb" elkezdte kezelésbe venni a popsit, végül belém hatolt, s ugyanabban az eszeveszett izgató ritmusban dugtak...
Aztán felkeltem. Utálom, amikor a vége előtt valami miatt félbeszakad az álmom. Utálom. De legalább az érzésre emlékszem...nem vagyok popsi párti, de ez így, akkor, tetszett.

Mai program


Mehettem volna T-vel a strandra, nem mintha szeretném a tömeget, meg úgy általában, de ebben a hőségben most bizonyára jól esne. mondjuk az is igaz, hogy a vízbe nem szoktam belemenni, szabadstrandon meg pláne, de most jól esne. Bár lehet, hogy T kicsit meglepődne, amikor meglátja hófehér habtestemet, illetve, hogy fapofáva, hőgutát kapva szedem le magamról a fölösleges ruhadarabot, ergó bikinifelső se marad rajtam. Nem, azt hiszem nem sokkolom őt és a barátnőjét (T azért tisztában van, hogy én aztán nem zavartatom magam, ha valakinek nem tetszik nem néz oda).
De nem megyek és ez a lényeg. Összerakom szépen a lakást, mosás, mosogatás, káoszfelszámolás, aztán készülődés a délutáni Kedves meglepire. A játszópajti kiléte egyelőre kérdéses, mert kettő van "versenyben", akit csak A pasinak és B pasinak hívunk, de egyelőre B az, akit maximálisan akarok, viszont A az aki hajlandóságot mutat, viszont kissé erőszakos. Nem réti meg, hogy a seggemet nem fogja megdugni, ez alkalommal meg pláne, hiszen csupáncsak  arról van szó, hogy leszopom, elmegy és aztán elhúzza a csíkot. Én meg szépen kiveszem a hűtőből a tortát, meggyújtom a gyertyát (persze, így sincs elég meleg) énekelni nem fogok, aztán meglátjuk.

2012. június 19., kedd

Rövid határidő


Ha rövid határidőről van szó, akkor meglepődnek. Nem tudom, ha akkor abban a pillanatban, amikor szóba kerül a szex azt mondanám neki, hogy ide és ide gyere, várlak és egyébként hajlandóságot is mutatott (ergó nem ugrottam rá, nem szorítottam sarokba az éteren keresztül), akkor is hallgatás lenne a válasz?
Nem értem én ezeket a férfiakat. Csak próbálom, de azt hiszem az utóbbi időben kevéssel volt dolgom, ezét talán (?) berozsdásodtam kicsit. Vagy türelmetlenebb lettem. Nem tudom. Szeretem megkapni a zsákmányt, a "pofozgatáshoz" most valahogy nincs kedvem. Meleg van. Most inkább kivárásra játszom, ülök az árnyékban, hűsölök, és a nekem tetsző prédára "rávetem" magam. Na jó nem. Csak várok és várok, csali a hálóban, csak éppen...nem tudom mi van veletek, fiúk. Nyílt lapok, ti meg cicáztok itt  velem. Meleg van, tudom. Na mindegy. Van miből válogatni, csak hát...éhes vagyok...na.
Kedves francia pasi, aki felajánlkoztál a múltkor.  MOST csütörtökön ráérsz? dobj egy üzit privátba. (vesztenivalóm nincs, ugyebár?)