Félre sikerült randik

A találkák során, ami leginkább a szexről szólnak (szólnának) olyan dolgokat tudok meg a férfiakról, amik úgy egyébként nem különösebben érdekelnek.  Valahol persze nem rossz, hogy beszélgetünk, de  többször érzem magam pszichológusnak mint dugni való nőnek. Lehet, hogy velem van a baj (ezek szerint szinte biztos), hogy nem érdekel az anyagi helyzete, a munkája, milyen kocsija van és mennyit keres. És mégis megosztják velem, mintha ezzel akarnának elcsábítani. Aztán csodálkoznak, hogy hátradőlök és kiábrándítom őket, mennyire nem érdekel. De  azért mondják és mondják... 

Persze értem én, hogy ilyen világot élünk, a legtöbb nő erre vágyik, anyagi biztonság és etc, de ha megbeszéltük, ki mit keres, akkor miért kell az anyagiakat bedobni? A randink arról szólnának, hogy a vágyaink egyeznek-e és működik-e a kémia. Tömörebben: lesz szex vagy nem lesz. A randit mindig megelőzi egy-két környi levelezés, ahol tökéletesen jól működik a felvezetés. Aztán a személyes találkozón rendszerint, az esetek nagy részében elbaszódik az egész. Pedig a reakciókból az jön le, igen, nyert ügy van, tetszem, tetszik, vágy megvan, már csak  személyes impulzus kell. 

Megosztják velem az életüket. A barátnő, a feleség, élettárs miért nem jó. Mert természetesen csak ők tehetnek arról, hogy a pasi nálam köt(ne) ki. Nagyon kanos. Nagyon kíván, akar, vágyik rám. Jobban, mint a saját nőjére. Mert otthon valami elromlott.  Nincs elég szex. Nincs orál vagy csak nagyon ritkán. Kérdem én, te mikor nyaltad ki utoljára a nődet? Nem is tudod már. Ja, kérem szépen, oda-vissza működik, nem csak te vagy meg az igényeid. Nem szexi. Vettél le róla némi terhet? Házimunka, bevásárlás?

(Én se vagyok szupervúmen, mindig tip-top, hiába hiszi azt bármelyik is.) Nyisd ki a szád. Ha más nem, küldd el zuhanyozni, addig meg csinálj hangulatfényt, nyiss ki egy üveg bort. Ne hagyd szerteszét a vackaid, ne kelljen x óra meló után még a káoszt is felszámolnia. Akkor talán vevő lesz más mókára. 

Csodálkoznak, hogy nem fogom a pártjukat és nem adok igazat. Ha csacsogni akarnak a gondjaikról, semmi gond, de ezzel pont nem érik el azt, hogy a bugyimba engedjem őket. Meghallgatom őket, nincs ezzel semmi baj, de ha én lennék az aki segít megoldani a lelki szösszeit, akkor valahogy nem érzem azt, hogy NŐ lennék a szemében. Pedig én az akarok lenni. NŐ. Egy vadidegen szemében. Mert jó érzés. Nagyon is. Rengeteg plusz löketet tud adni az önbizalomnak. 

Ahhoz, hogy egy nő NŐnek érezze magát, éreztetni kell vele.  Bókolni, kedveskedni. És itt nem anyagi dolgokról beszélek. Azért találkozom vele és ő velem, mert szexről van szó. Akkor foglalkozzunk csak azzal. Ki mit keres és mit szeretne. Én csábítok, te csábítasz. A végcél szerintem nem az, hogy a lelki nyavalyákat, társas kapcsolati problémákat beszéljük át. És mégis. Néha úgy érzem, számukra csak ürügy, én mit keresek, mit szeretnék a találkozónktól. Aztán csodálkoznak, ha végül azt mondom, bocsi, de nem. Vagy amikor mégis úgy döntök, hogy az elbaszott idő ellenére, és mert tudom milyen fincsi darab figyel a nadrágjába és felvetem a mi lenne ha...? kérdést megfutamodnak. Nyuszik. Amikor cselekedni kellene, elfutnak. De legalább a lelküket pátyolgattam. Vagy nem. 

Lehet, hogy pályát kellene változtatnom?     

 

gondolat

"A szex az öntudat tudatos elvesztése"

érzés

Nem tudnám megmondani pontosan, hogy miért is. Az érzés olyan, mint amikor bizsereg kezünk, hogy megérintsünk valamit, aztán amikor megkapjuk...mmmm...mennyei.

Biztos van érzelmi oka, hogy ilyen érzést vált ki minden alkalommal a számban, amikor benne van a farka. Most is így volt.

Ízek robbantak a számban, amikor a a nyelvemet végigfuttattam a kemény húson. Az érzés, hogy a számba vegyem olyan erős volt...mmm...istenem...nem tudtam ellenállni. A muszáj, a kell, a vágy, minden ami körülölelt, beburkolt arra sarkalt, hogy a számba érezzem. Kellett. Akartam. Az ízét. A formáját. A húsa keménységét és forróságát. A szám bizsergett, vágyakozott, mintha egy csókra várt volna. 

Biztos érzelmi oka van, hogy szeretem a farkát. Azt, amit a farka művel a számmal..mmmm...olyan jó érzés. 

Élveztem, hogy azt csinálhattam, amit akartam. Nyelvemmel, ajkammal, fogammal, kezemmel játszva, hergelve...addig, amíg már nem tudta merre és hol van, csak az érzések vannak már, ő meg én...éreztem, ahogy lüktetni kezdett a számban, még jobban megduzzad, nagyobb lesz, én pedig lehunyt szemmel élveztem, nem akartam elengedni, nem akartam tovább húzni és mégis arra vágyom, hogy élvezzen és élvezzen, mert szeretem, amikor elveszíti a lába alól a talajt...annyira jó...ujjaimat legszívesebben belevájnám a combjába, de nem tehettem.

Szeretek szopni. Nagyon is. Legfőképpen őt. Elmondhatatlanul jó érzés amikor a számba vehetem. Arcomat nekidörgölőm a farkának, megjelölöm őt és megjelölöm magam. Az enyém. Szinte szerelemmel szeretem a farkát. Imádom a tenyerembe fogni, megérinteni, érezni a selymességét, keménységét. Mindenét. 

Néha a vágy sokkal erősebb, mint a józan ész. Valahol, mélyen legbelül érzem, nem feltétlenül helyes az a fajta vágy, de mégis ott van, kellemesen bizsergető, de ott van az a furcsa szájíz, hogy nem helyes, nem szabad.

Amikor a kémia működik, nagyon is, de a józan ész megállásra késztet. Nem vagyunk állatok, hogy az ösztöneink szerint cselekedjünk. Pedig néha olyan jó lenne. Mert csak a vágyról van szó, semmi többről. Elvárások, komplikációktól mentes cselekedetről, engedelmeskedve a kémiának, a kíváncsiságnak, hogy milyen lehet. Kíváncsiság, hogy milyen lehet az íze, miként reagál egy-egy érintésre, milyen lenne elmerülni benne, belekóstolni, feloldódni...semmi több. 

A vágy, olykor nagyon erős. Nincs nyoma érzelemnek, ha van is, pusztán csak annyi, amit alapból a vágy megjelenése előtt keltett  bennem. Kíváncsiság. Kémia. Hallgatni a lényem állatias, ösztönös részére. Semmi egyéb, csak az a fránya, ösztönös, mélyről fakadt vágy. 

Néha ott van, néha csendben hallgat. Nem több, mint ami.. Csak vágy.