Ülünk a parton, nézem a vizet, a szemközti part fényeit. Élvezem a társaságát, csupasz lábamat csípi a hideg, nem kellemetlen, inkább csak óvatos figyelmeztetés, ha netalántán sokáig akarnánk ott maradni. 

Megnyugszom mellette, érzem, hogy nem csak hallgat, hanem figyel is rám. Mosolygok, ellazulok. Alig érünk egymáshoz, de pont ez kell, hogy a bennem uralkodó káosz kicsit lecsituljon, elcsendesüljön.

Aztán feszengeni kezdek kicsit. Pisilnem kell, mégpedig egyre jobban, közben érzem, hogy a gésa golyók és erőteljesen közreműködnek a feszítő, türelmetlen érzésben. A feladat, bármilyen izgató volt, egyre inkább sürgető érzéseket kelt bennem. Akartam, vállaltam, de úgy érezem a hólyagom pillanatok múlva bemondja az unalmast…

Sötét van, Duna part árnyai között ülünk a lépcsőn. Már nem bírom tovább, ő pedig mosollyal az arcán várakozik, vajon mit lépek. 

Döntést hoztam.

Néhány lépcsőfokkal lejjebb guggolok, csupasz fenekemet cirógatja a szél, próbálkozom…de a gésa golyók nem engedik, én pedig bosszúsan kuncogok… tényleg nagyon kell, csak nem megy…az istennek sem megy Ő türelmes velem, várakozik. Aztán egyszercsak megvonom a vállam, ez nem fog menni. 

Elindulunk a kocsihoz.

Minden .lépésnél érzem a gésa golyókat, összeszorítom titokizmaim, mert úgy érzem ki akar csusszanni, közben kuncogok, eléggé felizgatott az oda-vissza út, a hosszú séta, a lépcsőkön lépdelés…meg a tudat…a tudat, hogy mennyire izgatja ez a szituáció. Egyik kátyúból ki, másikba be mire felnyögök, aztán zavartan kuncogok, magam sem gondoltam, hogy ez a kínzás mennyire édes lesz…

Szorítja a torkom, tekintete fogva tartja az enyémet. Nekiszorít a szekrénynek, mozdulni sem tudok. Felhajtja a szoknyám, én megfogom, ujjai máris játszanak rajtam, próbálok csendben maradni…belenyögök a szájába, falja a számat és én az övét, mérhetetlenül felizgat a csókja, többet és többet akarok, de megszakítja, nyelve végigkóstolja a nyakam…kihúzza belőlem a játékszert, s mielőtt megkönnyebbülnék, ujjai máris bennem és tudom, hogy végem…szétesek teljesen…kapaszkodom belé…megtart, odaszegez miközben megtalálja azt a bizonyos pontom és én végleg elveszítem a kontrollt. 

Érzem, hogy végigfolyik a lábamon, félig lábujjhegyen tocsogok a tócsámban miközben nyöszörgök, nyögök fékeveszetetten, többet és többet követelve, felakadt szemmel, teljes megadással. Nem akarom, hogy abbahagyja…a száját akarom a számon, az ízét akarom a nyelvemen…érzem a nyálát az ajkamon, engedelmesen kinyitom, csorog belé, majd újra és újra megkapom a száját…nem tudok betelni vele…

Tudja, hogy végtelen ideig játszhatna így velem…újabb és újabb orgazmust kicsalva belőlem, megtart amíg kell, mert nekem már nem megy…szétestem teljesen…édes-fájú érzésé, telhetetlen mohósággal akarok többet és többet, akarom azt a különleges mézédes gyönyört, a combomon végigfolyó nedvességet, ami összegyűlik a meztelen talpam alatt. 

 

Próbálok észhez térni, az időnk sajnos nem végtelen. Ülök a kád szélén, szám csóktajtékos, szeretném megérinteni, magamba fogadni, de most nem ezt játsszuk…

Kekecen ránézek, átélt gyönyöröktől sötétlik a szemem. Áll velem szemben, nekitámaszkodik valaminek, látom a vágyat a tekintetében, látom, hogy mi mindent akar, mit tenne… de nem…alkut kötöttünk… Játszunk és mindketten betartjuk a játékszabályokat, még ha annyira nehéz is nem csalni…legalább egy kicsit…

Leguggolok a kádba, állva nem megy, amúgy is remegnek még a lábaim, nehéz megtartanom magam. Tudom mit akarok, de egy picinyke idő kell, amíg ellazulok. Tudom, hogy erre vágyik, felizgatja piszkosul…engem meg az, hogy mennyire felizgatja…Hatás-kölcsönhatás…

Nincs bennem zavar miközben elengedem magam. Szerintem rég esett ennyire jól a pisilés… Megkönnyebbülten sóhajtok, persze nem kellene sok idő, hogy fellobbanjon bennem újra a vágy, de le kell higgadnom. 

Tekintetem fogva tartja az övét…tapintható a helyiségben a vágy…bizsereg az ujjam, magamhoz akarom húzni, érezni akarom a vágyát, izgalmát…de nem így szólt az alkunk. Én meg tisztán játszom. Megalkudtunk. 

Nézek rá, miközben lezuhanyozom, fürdőzöm a vágytól nehéz tekintetében; tapintható a nyers-zsigeri vágy, sürgető, mohó, követelőző…de most csak ennyi jutott. 

Durván megragadja a torkom, magához húz és falni kezdi a szám. Kívánom őt, ahogy ő engem. Harapom, kóstolom…nem eresztem, ahogy ő sem engem. Beszívom bőre illatát, megőrzőm még egy ideig kezének melegét a húsomon, szorítását a torkomon, csípőmön…édes emlék. Akárcsak a játékunk. 

 

 

Ott van a féltés a szemében. Ott van a sötét vágy. Harcolnak egymással. Látom. 

Túl erős a vágy benne, sötét, bűnt ígérő vágy. Kéjes fájdalom, pokoli gyönyör. Mindenség. 

Ott van a féltés a szemében. Félt, mert tudja, engedni fogom, hogy azt tegyen velem, amit akar, félt, mert tudja, határon táncolunk majd, vajon kibírom-e, amt akar, kíván, követel majd tőlem. 

Tekintete izzik a sötét vágytól. Megborzongok, de nem menekülök el. Lehunyom a szemem, várok, de közben remeg a bőröm az izgalomtól. Érzem a vágyam pulzálását magamban, a nyelvemen, fejemben. Várok. 

Akarom. 

Vágyom rá. 

Akarom az érintését, akarom a csókját. Akarom a birtoklását, hogy megjelöl. Akarom a tenyerét a bőrömön, akarom a fogait a vállamon, combomon. Akarom azt, hogy édesen fájjon, amikor csattan a bőr a bőrön. Amikor ott marad a tenyere lenyomata a fenekemen, combomon. Akarom az ujjai szorításának nyomát a combomon, csípőmön. 

Akarom.

Akarom, hogy megmutassa mit akar. Akarom, hogy táncoljunk a határon, akarom, hogy figyeljen rám és mégis azt is akarom, hogy engedjen a vágyának. Akarom, hogy megragadjon, akarom, hog maga alá gyűrjön. Akarom, hogy harcoljon meg velem, hogy igázzon le, akarom, hogy fogjon meg, ragadjon meg, akarom, hogy   fájón markoljon, akarom, hogy ne engedjen el, akarom mindent, amit elmond és amit nem mer. Akarom a nyögését, akarom a morgását. Akarom a sóhajait, akarom a remegését, amikor megpróbálja visszafogni magát. 

Kíváncsi vagyok, remegve vágyom, hogy átadja magát nekem, ahogy én átengedem magam neki. 

Akarom mindazt, amit a vágytól nehéz tekintete ígér. Mindent.

 Érzem ereje súlyát, ahogy próbál a vállamnál fogva lenyomni. Nem engedem. Tudom mire megy ki a játék, de én játszani akarok. A kisördög felszínre bukkant, gonoszkodósan követelve a jussát.

Felszegett fejjel nézek rá, pimaszul, gonoszkodó fénnyel a tekintetemben. Nem úgy van ám…nem kapod meg ilyen könnyen…

Kérdőn felvonja a szemöldökét, mire válaszul elmosolyodom. AZZAL a mosollyal… Azzal, amivel tudom, a legtöbb dominánsnál kihúzom a gyufát…

Én így játszom! Majd, ha ÉN akarok valamit, akkor úgy játszom, ahogy TE akarod...

Látom, hogy nem tetszik neki, elsötétedik a tekintete.

Csakazértsem.

Keze a tarkómon, belemarkol a hajamba, de mielőtt megfeszülhetnék, dühödten magához húz. Szorosan fog, nekem feszül a teste, érzem izmai keménységét. Harap a csókja. Követelőző, mohó, érzem a játékos dühét. Kinyitom a szám, nyelve megkóstolja az enyémet. Fogai a számba marnak, ujjai a hajamba, minden ízében érzem, hogy birtokolni AKAR.

Tetszik, de nem adom könnyen magam. Megpróbálom elhúzni a fejem, nem hagyja. Szája lecsap a torkomra, aztán ujjai markolják már csókja helyét, belenézek a szemébe, hiszen ezt akarja.

Kekecen mosolyog a tekintetem, provokálom, cincálom a tigris bajszát, húzom amíg lehet, amíg el nem érem a határt, picit rálépek, mert ettől édesebb a játék, látom fellobbanni a mérgét, aztán ki is huny, amikor kezem megmarkolja a csípőjét, erősen, durván, ahogy ő is bánik velem, aztán finom mozdulattal már a sliccénél járnak az ujjaim, leheletnyi érzés, de felnyög…állatias…morgó hangon, nehéz a vágytól.

Még hergelem. Annyira élvezem ezt a játékot, hogy érzem az orgazmusom előszelét. Összerándul a puncim, érzem a nedvességem. Megfordít, hozzádörgölöm a fenekem, éppcsak kicsit és már lépnék is el tőle, de nem engedi.

Imádom, ahogy megragad. Követelőzően, érzem az érintésében, ahogy az ujjai a csípőmbe fájnak, hogy megfizetek mindent ellenkezésért. Ő még nem tudja, amit én igen…még nem fejeztem be. Visszalépek, hagyom, hogy felhajtsa a ruhám, megérintse nedvességem, megengedem, hogy ujjai követelőzően, birtoklón a forróságom mélyéig csússzon…összezárom a lábam, makacs bilincsként szorítom a kezem és csak a titokizmaim mozognak….

Hátrahajtom a fejem, vállán támaszkodom, másik kezével megragadja a mellem, becsúsztatja a ruha kivágásába, ne törődik a mormogásommal, máris összecsípi ujjait, satuként szorítva érzékeny mellbimbómat. Már lüktetek, kapkodom a levegőt, játszom a ki-belégzéssel, épp csak picit mozog a csípőm.

Beleharap a nyakamba,finoman megrángatja a húsom, mintegy figyelmeztetően…

Kuncogok.

Lazítok a combizmaimon, tocsogok…folyik le a combomon. Ellépek, nem ereszt, kuncogok…megint magához húz, most már nincs semmi finomság a mozdulataiban; türelmetlen, morcos. kinyújtom a nyelvem, eltáncolnék tőle…

A falnak lök, nyekkenek. De még mindig mosolygok. Provokálom, lihegve, nyögve, egyre erősebb vággyal, mohósággal… Élvezem a tekintete sötét villanását, dühét, türelmetlenségét. Bosszantom. De én ilyen vagyok…

Megfordít, durva minden mozdulata, fejemet a falnak nyomja, másik kezével félrehúzza a ruhám, hasad a bugyi anyaga, nem érdekli, mennyire fáj, hogy vágja a puha húsom, hajlatom a csipke, már minden mozdulata nyers, ösztönös…

Hozzámdörgöli magát, markolja a cicim, miközben belémvágja a farkát. Durva a mozdulat, felsikkantok, de mégsem fáj, inkább csak akaratlanul csúszik ki a számon, pénisze akadálytalanul csúszik belém…

cuppogós hang…keményen kefél…érzem, hogy haragszik rám, hogy nem fogadtam szót, hogy ellenkezem megint és megint, közben meg érzem a vad-harapós csókjai a nyakamon, vállamon, tarkómon, hogy pont ezért imád, hogy ilyen vagyok.

Nem bánik finoman velem, élvezi, hogy szinte azonnal elélvezek, de nem áll meg, döngöl tovább, amíg a hangom egyre elcsúszottabb lesz, nyöszörgésből nyögés, nyögésből artikulálatlan valami, amit nem lehet kontrollálni, visszatartani, amit nem lehet visszafogni, csak elmerülni benne és átadni magam neki…

Dünnyög a fülembe, becéz, szid, dicsér, átkozódik. Sorban, aztán kezdi elölről. Élvezem, hogy megcincáltam a tigris bajszát, imádom, hogy elveszítette a fejét, a türelmét, élvezem, hogy nem finomkodik, nem bánik velem úgy, mintha percelánbaba lennék. Mégis imád: minden porcikámban, testem legmélyebb pontján is érzem, hogy odáig van értem.

Lubickolok a vágyában, mohóságában, erejében. Táncol a csípőm, kapaszkodok bele, bármibe, amit elér a kezem; marom a bőrt, homlokomat támasztom a falnak, szétesek újra és újra, érzem az energiáját, akárcsak ő az enyémet; oda-vissza ható energia, ami aztán felrobban.

Térdelek a szőnyegen, felnézek rá. Mosolygok. Íze a nyelvemen, ajkaim duzzadtak, lüktetnek még. Tenyere a fejemen, de inkább támaszkodik, mintsem az erejét fitogtatja.

Vágya oly mohón, fékevesztett erővel robban a számba, összecsapnak a fejem felett a hullámok. Van ilyen is. Lüktetve, hevesen én pedig nyelem a vágyát, fogaim finom szorításában, nyelvemmel táncolva, játszva rajta, lehunyt pillával, hogy aztán végül ránézzek, elégedetten, provokatív mosollyal a számon, kielégülve mégis várva a következő táncot. Bratosan… 

 

Durván - határozottan húzza hátra hajam, nyakam megfeszül. Lehelete a bőrömön, érzem a mohóságát, akaratát, beleremegek a gyönyörbe és a vágyakozásba…

Akarom őt. Állatias-ősi vággyal, fékezhetetlen mohósággal, telhetetlenséggel, türelmetlenséggel. Akarom őt. Akarom, hogy végre megragadjon, ujjait a forró nedvességemben, a csiklómon, mindehol, bárhol. Akarom őt, akarom, hogy végre enyhítsen az édes kínon, akarom a gyönyört, amit adni fog, most, azonnal…türelmetlen telhetetlenséggel…követelőzve.

Keze a combom húsát markolja, szorosan, nem akar elengedni. Mosolygok némán, addig, amíg hangosan fel nem nyöszörgök: fogai finoman marnak a vállamba, hátamba, mintegy jelzés értékűen… Ne moccanjak. De fogok. Szinte azonnal, ha tetszik neki-ha nem…elvesztem a fejem. Mert el akarom.

Érzem lüktető keménységét a forró, csatakos húsomon, összefolyik a nyál a számban, összerándul a puncim, édes érzés…

Akarom, vágyom rá. Markol, fog, tart erős ujjai szorításában, én pedig csak remegek és remegek. Ujjai tépnek- fáj…édes-gyötrő kín, de el ne eresszen! Még ne! Övé vagyok.

Már nem vagyok ura magamnak.

Fejem a matracon, fenekem szinte kínálja magát. Hosszú hajam, mint valami póráz a kezében, nem enged moccanni, miközben felírja jeleit egyre vörösebb bőrömre.

Nyögök hangosan, lüktetek forrón, hevesen, vágyam olyan mély, hogy bele tudnék fulladni, de ő csak elmerül benne. Csattan a tenyere, sziszegek, de nem akarom, hogy abba hagyja. Tudja ezt, folytatja tovább, élvezem azt a hangot, ahogy a tenyere megérkezik az egyre forróbb és vörösebb húsra; fenekem, combom…amit ér…mindenhol…

Nyögök és csak nyögök egyre hangosabban, lüktetve remegek, remegve lüktetek elmerülve a gyönyörben, ebben az ősi násztáncba…átadva az irányítást magam felett, hagyom, hogy azt tegyen velem, amit a vágya diktál…

A vágy piszok erős, követelőzően cincál, nyüszítek az édes kíntól…abba ne hagyja.

Keményen dug, elereszti már a hajam, arcomat belefúrom a hűs matracba, elnyomja a hangom…markolom a szövetet, a harapom a szám miközben meglovagolom a gyönyöröm.

Nem ereszt. Játszik velem, amíg totálisan elveszítem a fejem, titokizmom fogja-markolja már, űzi-hajszolja a kielégülés felé, táncol a csípőm, ő pedig fogja a derekam, kapaszkodik, ujjait belémvájja, hogy tartsa velem az iramot, hallom, hogy elismerően dünnyög, de szavai nem jutnak el a tudatomig. Csak cirógatják a lelkem…

Néz…vesémbe lát, mosoly az orra alatt, elégedetten, mosolygok én is, kielégülten, meg-meg rándulva még, szemem lehunyva olykor, mert még nem csitult bennem az orgazmus hulláma, sőt jön a következő és következő, pedig csak cirógat a lehelete, ujjbegye, nyelve. Finom érintései kísérik a gyönyöröm újabb és újabb hullámát, élvezkedik a látványban, érzésekben, amit kivált belőlem. Mosolyogva néz, számolja hányadiknál járhatok; magam sem tudom, de nem is számít.

Pihegek, mellbimbóim hegyes kavicsok, megborzongok amikor kezd forró bőröm lehűlni. Ég a bőröm, ahol a tenyere jelet írtam rám, fogai finom harapásai; inkább érzetet, mintsem látható nyomot hagytak, még őrzőm magamban egy kicsit…

Cirógatja az arcom, csókjai finomak. Tekintete becézget.

Én pedig elégedetten mosolygok…

 "Ahhoz, hogy megértsd, hogy mi a brat, meg kell értened, hogy mi a dom és mi a szub motivációja. 

A szub; önként adja át a domnak az irányítást és abban leli élvezetét, hogy irányítják. 

Ha a szub valamiért büntetést kap, akkor olyan büntetést ró ki rá a dom, amit a szub nem élvez. pl. 

- Ha a szub lábfetisiszta, akkor nem csókolhatja meg a dom lábát, csak nézheti. 

- Vagy ha a szub mazochista, akkor a dom megvonja a fájdalmat a játékból. 

- Ha a szub nem bírja a fájdalmat, akkor (az előre megbeszélt kereteken beül) fájdalommal bünteti. 

A szub mindig szeretne megfelelni a domnak, ezzel örömet szerezni és így ő is boldogságot élhet át, ezért a szub soha nem akar szándékosan olyat tenni, ami a dom erejét, vagy "mindenhatóságát" kockáztatná, elvenné. 

A dom szeret irányítani és elvárja a szubtól, hogy mindig jól viselkedjen. 

A dom nem élvezi, hogy ha a szub rosszul viselkedik és a büntetéssel jó magatartásra akarja tanítani vagy kényszeríteni. (Itt kell elmondanom, hogy nem minden dom szadista. Ha a dom nem szadista, akkor nem élvezi, hogy büntetnie kell, de mégis megteszi, mert veszélybe sodorták a dominanciáját.)

Itt jön a képbe a brat. A bratnek két verziója van; 

- a szubot nevezzük klasszikusan bratnek

- a domot meg brat tamernek

A brat nem adja oda önként az irányítást a domnak, de vágyik rá, hogy a domináns elvegye azt. (A bratek nagy része valóban mazochista (vagy a fizikai fájdalmat szereti, vagy az alázást, vagy mindkettőt, de láttam már kivételt is).

A brat folyamatosan kihívás elé állítja a domot, incselkedik, huncutkodik, provokálja őt, kockáztatva azt, hogy akár olyan büntetést is kaphat, amit nem élvez és ezáltal behódol. DE a brat valójában soha nem fog teljesen fejet hajtani a domináns előtt, mindig valami rosszaságon fogja törni a fejét. 

A brat tamer; a brat domináns párja. 

Mindenféle dolgot megpróbál megtenni azért, hogy betörje a bratet, de a sima dommal ellentétben, tudja, hogy mindig lesz egy következő húzás, amire reagálni kell és élvezi azt, hogy a brat, akivel játszik nem hajt egyből fejet és mondhatjuk úgy, hogy kreatív társként van jelen a játékban. 

Egy sima dom és egy brat(szub oldal) nem valószínű, hogy nagyon sokáig jól érzik magukat együtt, mert a klasszikus domot kiakasztja a brat viselkedése, nem bírja azt, hogy ennyire meg van dolgoztatva és hogy veszélyben van a hatalma. 

(Bizonyos domok, akik nem értik a bratek motivációját, azt mondják, hogy a bratek rossz szubok, pedig nem azok, csak ez a két típus nem igazán illik össze.)

A brat sem feltétlenül érzi jól magát egy klasszikus dommal, mert unatkozik közben. 

A brat tamer szintén unatkozik egy sima szubbal, mert nem kap kihívást. 

Szóval úgy néz ki a -szerintem- legjobb recept, hogy: 

- a dom párja a szub

- a brat tamer párja a brat"

Szerző; ismeretlen.

Peremen játszva

 Fogom a kezét, lassan ballagunk. Még nem fázom, de tudom, percek kérdése az egész, ismerem magam és jól ismerem eme bolondos időjárást. Nem sok mindent viselek, nem is kell, pont ez a lényeg, nem bánom, hogy fogaim lassan fázósan összekoccannak.

Sötét van, igazi andalgós idő, halkan beszélgetünk. A kacagó szellő a kabátom alá kap, megcirógatja a csipkeharisnyába bújtatott lábam és a pőrén hagyott puncim.

Sétánk nem véletlen. Akárcsak az öltözködésem sem.

Imádom, ahogy rám néz, ahogy megragad és magához húz, erősen, érezteti mindent mozdulatával, mennyire akar. Imádom a csókja ízét, nyelve játékát, hangját, amitól jólesően megborzongok. Szorítja a torkom, ujjaim kapaszkodót keresnek, miközben legszívesebben mélyen magamba húznám. De most nem ilyet játszunk.

Léptem lassú, légzésem lassan kapkodós, nevetve vacogós. Nem bánom. Akarom őt. Az érintését. A hangját. A vágyát. Az ízét. A keze szorítását. Ujjait a titokpontomon, mélyen bennem. A csiklómon. A fenekem húsába markolva. Fogait a mellbimbómon, vagy éppen a nyelvét rajta körözve.

Csókja után a szellő csókolja meg, nem bánom a fázós cidrizést. A vágy forralja a vérem.

Kabátom félrerakva, ruhám felhúzva, széttárt combjaim között az egyik kezem. játszom magammal, miközben nézem, másik kezemmel a farkát fogom, szorítom. Vagy éppen simogatom, miközben beszívom a húsát a számba. Falánk mohósággal, kiéhezve. Akarom a vágyát, akarom az élvezetét, felpörget, felajz, hogy mennyire élvezi.

 Hátamat nekivetem a támasznak, az aligfényben is látom a vágyat az arcán, Felhúz. Cefetül. Mocskosul.

Markolja a hajam, miközben mélyen a torkomra tolja a farkát. Jó...piszok jó…. Akarom…Kívánom.

Érzem a nedvességem, a szél mardosóan fújja kipirult bőröm, lucskosságom.

Élvezem, hogy most éppen ezt jásszuk. Mocskosul perverz és imádom, hogy megláthatnak akár. Este van, csak a Hold világit, és az sem teli pompával, a holdfény a kusza ágak között épphogy megvilágítja a környéket, mi pedig az árnyékba bújva hódolunk eme buja, perverz vágynak…

Nyögök, hangosan, nehéz visszafognom magam.

Pörög a nyelvem, cuppog a szám. Váltogatom a mélységet, erőt, játszik a kezem, szám, nyelvem a farkán. Mélyen, amíg csak bírom, akarom, szinte fulladok, de jóleső kín. Lüktet a számban, lüktetek én is.

Élvezem, ami csinálok, élvezi, amit csinálok.

Ujjai a hajamban, húz magához, még…még…mélyen…telhetetlenül.  Újra meg újra, nem enged. Nem is akarom, hogy elengedjen, kapaszkodom belé, miközben kitárt combjaim között mohón vágyakozik a puncim.

Folyik a nyálam, folyik a nedvem, zihálok, kapkodom a levegőt, kapaszkodom, remegek és élvezek, aztán jön ő is, összeérnek az orgazmus hullámai, elmerülök benne, iszom magamban, homlokomat a lábának támasztom míg lecsendesülünk. 

Mese a vörös szobáról

Sötétvörös a fal színe, fekete kovácsoltvas a hatalmas az ágy, vörös matraccal, hatalmas tükör van az ággyal szemben; mindent tökéletes megmutat.

Sarokban jókora kárpitos karosszék, nehéz, tömör falábak és masszív karfa. Tetszik. Tekintetem oda-odatévedt, akárcsak a tükörre és amit benne látok, még ha lassan szétcsúszik a kép. Talpam alatt először süppedős vörös szőnyeg, aztán fenekem alatt az ugyanolyan színű lepedő.

Ruhák szerteszét, nem bánom, nem kellenek. Csak útban lennének.

Szemem villan, sajátos mosolyomon keresztül nézem minden mozdulatát. Behúzom a hasam, érzem, hogy a vágytól megdermed a mellbimbóm; kemény kis kavicsokká válnak, és nem a hidegtől.

Kicsatolja a szíjat, a barna bőr néhány szívdobbanásnyi idő után csattan a fehér húsomon. Szeme játékos tűzben ég. Akarom.

Hergel, tüzel, játszik velem. Én meg vele. Visszavágok, nem adom könnyen magam, de szereti ezt, élvezi.

Megharapom, finoman, figyelmeztetően, újra meg újra, ahányszor kicsit erősebb a fájdalom. Nevet a szemem, közben már vibrálok, lüktetek a játszmánktól…ujjai bennem, cuppog a hús, én pedig ahogy megtalálom a hangom, úgy is veszítem el, beszorul a levegő és máris végigszalad rajtam az orgazmus édes-éles íze. Aztán jön a következő és következő. Leszorít, nem fáj, csak figyelmeztet, de nem bírok magammal, küzdök széles mosollyal, ajkam harapva, tocsogó, forró puncival, veszettül kívánósan, szukásan

…akarom…

Ő pedig néz, gyönyörködik bennem.  Élvezem, lubickolok tekintetében.

Kezembe fogom, egyszerre játszik a szám, a nyelvem, a fogam. Ujjaim markolják, szorítják, élvezem, ahogy élvezi, amit csinálok, megremeg, légzése néhol kapkodó, néhol pedig egészen belassul. Játszom. Lassú kör ez, kiélvezhetem minden percét, ízét, tapintását. Falom, habzsolom, mohó vágy uralkodik el rajtam, torkomig tolom, szívom, harapdálom, táncol a nyelvem, ajkam rajta, játszom a magam és az ő élvezete kedvéért, de nem tudom, vajon melyik az erősebb…

Csorog a nyálam, végig merevségén, hogy aztán tovább folytassa útját a combára, onnan pedig a vörös lepedőre. Mosolygok, elégedetten, kielégülten. Csípőm még mindig jár a gyönyörtől, légzésem kapkodó, szemfestéken elkenődve, arcom kipirulva… látom magamat a tükörben; vágy, éhség, kielégültség, játékosság néz velem farkasszemet…felizgat a látvány…s játszom tovább…

Elégedetten dorombolok, íze a számban, finoman cirógatom. Kezdek fázni. Libabőr szánkázik rajtam. Ujjai finoman érintenek, hangja izgató, hergelő.

Hasamon fekszem, fehér fenekem rózsás – vöröses, hangom rekedt a vágytól, szemem összehúzom, vállam fölött nézek fel rá. Várok. Aztán nyögök, lecsap a pálca, maró fájdalom, édes lüktetés, dac villan fel bennem, szám elnyílik, szisszenek, nyöszörgök, morgok, egyik-másik kevésbé édes, lihegek, várok, élvezem amíg jó, aztán amikor kezd sok lenni, hangom csattan, erős. Elég.

Abbahagyja.

Tenyere cirógat. Tükörben nézem magunk. Elmosódott alakok, nem tudom, hogy azért, mert a gyönyör még táncol bennem és a látás még nehéz, vagy mert álom csupán az egész.

Mint egy macska. Elnyúlva dorombolok, dünnyögök az elégedettségtől és a jóllakottságtól.  evésbé édes, lihegek, várok, élvezem amíg jó, aztán amikor kezd sok lenni, hangom csattan, erős. Elég.

Abbahagyja.

Tenyere cirógat. Tükörben nézem magunk. Elmosódott alakok, nem tudom, hogy azért, mert a gyönyör még táncol bennem és a látás még nehéz, vagy mert álom csupán az egész.

Mint egy macska. Elnyúlva dorombolok, dünnyögök az elégedettségtől és a jóllakottságtól.