Sosincs túl korán?

Délután. Meló után, Spar, vásárlás. Hazahazahaza-mantrázom.

Állok a sorban, bambulva számolom, hogy mennyibe fog fájni a vásárlást, zene a fülembe, épp az esküvői zenekarunk egyik száma dübörög, amikor valaki baromi nagyot csíp a seggembe. Nem viccelek, nagyot csípett. Dühödten megfordulok és gondolkodás nélkül a mögöttem telefonáló pasit minden finomkodás nélkül képen vágom. Olyan istenesen. Meglepetten néz rám, torkára fagy a mondandója, mire a 5-6(?) éves fia kettőnk között ránk néz és azt mondja ártatlan szemekkel, kissé pöszén: Bocs apa, én voltam. Te is szoktad anyu fenekét. (apád valószínűleg csak anyád seggét csipkedi, de mégis mi járt abba a lökött fejedben?????)

Hát igen. Korán kezdik. De legalább már ilyenkor tudják  mikor kell félreugrani, hogy mást hibáztassunk, mi Nők.

Bocsánatot kértem, nem volt veszekedés, üvöltözés, pedig számítottam rá, de nem voltam épp jókedvű, ahogy az apuka se.  Nekem nem lilult be (otthon megnéztem és elmeséltem hogy jártam), azt viszont nem tudom, hogy a vörös lenyomatot hogyan magyarázza el otthon. Nagyot ütöttem. Remélhetőleg apu lemagyarázza, hogy még egyszer ilyet semmi esetre sem...

Kattogó aggyal ébredni nem túl jó dolog

Nem szeretek itt lakni. Mármint ebben a lakásban. Persze könnyű lenne azt mondani, hogy nosza, akkor költözzünk, mi sem egyszerűbb ennél. Tulajdonképpen messzire se kellene menni, a környéken simán találhatnánk ugyanennyiért ugyanekkorát vagy nagyobbat, gondosabb főbérlővel.

Persze, tudom, mindenkinek vannak gondjai. Főleg anyagi, és valószínűleg neki is. Csak hát...sokszor végigrágtam, hogy a lakásra bizony költeni kell. Azt meg nem vállalom, hogy megcsináltatom, kifestem, etc. és aztán megvonja a vállát, hogy oké, de nem lakhatjuk le, nem fizeti ki.

Valahol bosszant. Valahol végül is lelkecském legmélyén megértem. De csak egy irinyó-pirinyót. Bosszant, idegesít, elkeserít.

Tegnap már azon kattogtam, hogy milyen jó lenne jövőre másik kecóba költözni. Új élet, úgy lakás, még akkor is, ha albérlet. Nem tiszta lappal, de a régi életet kicsit hátrahagyva. Lehet, hogy kissé szentimentális vagyok?(vagy csak sziplán hülye :D) De annyira jó lenne egy nagyobb konyha, kevesebb fölösleges kacat (tulajé), egy nagyobb lakás, vagyis még egy szoba, tervezve a jövőőőőőőre, de kezdetnek pasiszoba (mert miért ne, legalább kis helyen legyen káosz és akkor az csak az övé, ot azt csinál amit akar, vagy tud)aztán majd valamikor gyerekszoba (vagy gumiszoba a fáradt idegeknek?). Áh. Tervek. Nem kattogok saját lakáson, fölösleges. Harminc évig szoros igába hajtani a fejünk, amikor azt se tudjuk mi lesz holnap (sarkítva persze)? Áh...nem. Persze, ha csettintésre megoldódnának a dolgok az lenne a kurva jó, de nem. Sajnos nem így működnek a dolgok(de jó is lenne....). Nincs gazdag nagybácsi, nagynéni, nincsenek csodák (lottónyeremény haha, de abban azért bízunk).

Meglátjuk. Talán történnek velünk is csodák és nem csak a gazdagokkal...

Jaj de gonosz vagyok már megint!

Csak egy kép

Puffogós-poszt, avagy Jade hisztizik

Ez a beiratkozás kész káosz. Nem elég, hogy mindent fénymásoljak le, amit már egyszer beküldtem, nem elég, hogy a kitöltendőből két példány kell (mert ők erről nem gondoskodnak, old meg ahogy akarod), nem tudom, azt hiszik, hogy mindenkinek automatice van nyomtatója, fénymásolója, tengernyi idegje/ideje? Miután szereztem beiratkozó példányt (2), hallgatói szerződés(2), ez persze két kurva napomba telt, mert a könyvtár gépe lassú, blokkolja a felugró ablakokat, a könyvtáros banyák meg nem fogják fel, hogy a fő gép kell, mert ezt nem egyszerű dokumentum, amit elmentek ők meg kinyomtatják (harmadjára sikerült megérteni, mg jó, hogy nem kellett kifizetnem az elbaszott példányokat), aztán tegnap vissza (mert ugyebár hétvégén nem dolgoznak, miért tennék, nem?Talán akkor érnének rá az emberek) hosszas agymosás után megértettek mindent, oké, nyomtatunk. Süti. Kész vagyon.

Gondoltam, ha már ennyire úton vagyok, elkocogok a bankig, befizetem az oktatást árát, letudtam, aláírtam, elkocogok fénymásolni, és nem, nem azért mert fogtechnikus vagyok, de minden szaromat egyesével(!!!!!) másolta le. Szerintem meg se hallotta, hogy egy példányra nem lehetne ezt meg ezt, meg ezt??????

Aztán három körül hív a bank, hogy különben is miért nem netbankon keresztül csináltam?(azért bazd meg, mert azt a kurva cetlit is le kellett másolnom, az eredetivel együtt meg a nemtudom kinek a szájába tömködni). mondom mert már egy ideje nem használtam és ezáltal nincs (de fizetem az árát), meg azért mert nem. De hát az aláírásom nem jó. Nem egyezik. Persze, elismeri, hogy ennyi idő után változik az aláírásom, de legyek olyan kedves bekocogni a bankba és megoldjuk a helyzetet. Persze, cseszd meg, annyira, de annyira ráérek, meg úgy csípem a negyven fokot, meg úgy egyébként is, nincs jobb dolgom, mint büdös embereket szagolgatni, miért ne?  Csak azért csinálom ezt a szart, mert az iskola kibaszott bankjából olyan kevéééééés van, hogy a környékünkön egy sincs, így még többet kellene utaznom. Hurrááááááá!

Szóval. Tele a tütüm. A bakancsom. A kertészgatyám (nincs), a mamuszom, a zoknim, a hócipellőcském és még sorolhatnám.

ÉS még el sem kezdődött, még nem mondták mi kell és mennyiért, és a világ melyik szegletébe kell elmenni, mert ... basszák meg. Ennyit a békés szabadságról. Hurrá!

Bók

Hozzábújtam és átöleltem. Beleszuszogtam a nyakába, s Ő pedig szorosabban ölelt.

"Veled szeretnék megöregedni."

Ennél szebb bókot soha nem kaptam még. Imádom. Szeretem.

Kicsikét

Olykor kicsit meghalok. Aztán felkelek, megrázom magam, mintha attól jobb lenne és megyek tovább. Az utóbbi pár napban ezt játszom. Minden nap, minden reggel. Kicsit meghalok, belehalok, látva a szenvedését. Tehetetlen dühöt érzek, mert nem tudok segíteni. Nem  tudom elmulasztani, nem tudom felfogni, megérteni, csak tippelni tudok.

Tehetetlen vagyok. Fáj látni, és fáj érezni. Ökölbe szorul a kezem, szám remeg, lassan szívom be a levegőt, nem bőgünk, nem bőgünk-mantrázom és próbálom nem tetézni a kínjait.

Hozzábújok.Otthon-vagyok érzés. Bőre forró, nyirkos. Olyan rég értem hozzá, persze a saját mértékeinkkel mérve, hogy szinte már el is felejtem milyen a bőre tapintása. Új. Újra bizseregnek az ujjbegyeim, más tapintás, vagy ugyanolyan, csak az ujjam nem emlékszik rá. Beszívom az illatát, óvatosan belefúrom a válla hajlatába az arcom és lehunyom a szemem. Otthon-vagyok érzés. Lepke-puhán érek hozzá, forró bőrt érzek, forró húst. Félek. Féltem. Belegondolok, hogy mennyire anyáskodó vagyok vele, de csupáncsak az aggódás. Szinte már kiborítom, pedig nem akarom. Nem akarok gyereket, ha Őt ennyire féltem, óvom, rettegem, akkor milyen leszek a közös teremtménnyel?

Szeretem Őt. Napról-napra jobban. Fable-t olvasva egyre inkább azt érzem az Álompasas jutott nekem. Nem azért, mert elvakít a rózsaszín köd, annak ennyi év után- talán- már halványodnia kellene, nem? Nem azt mondom, hogy tökéletes, hisz' én se vagyok az. Minden ízébe, minden porcikájába, minden lélegzetvételébe, érintésébe, mindenébe szerelmes vagyok. És ez olyan jó érzés. Leírhatatlan.

Kívánom, hogy ez sosene múljon el, mindig meglegyen az az otthon-vagyok érzés, hogy mindig is ő legyen az Álompasi én pedig neki az Álomnő (minden bosszúságával, hülyeségével, hisztijével, görcseivel etc.).

Nők: Mindannyian kurvák vagyunk?

A York egyetem diákjai április 3-án Toronto belvárosában rendezték meg a „Ringyók sétáját” (Slutwalk), tiltakozásul egy rendőri kijelentés ellen, miszerint a megerőszakolt nők maguknak keresik a bajt feslett öltözködésükkel.

A torontói York egyetem ez év januárjában egy rendőrtisztet hívott meg előadást tartani az egyetem diákjainak arról, hogy milyen módszerekkel kerülhetik el, hogy erőszak áldozatává váljanak. A főként fiatal nőknek tartott eseményen az előadó szájából hangzott el a provokatív mondat, miszerint „ a nőknek nem kellene feslett ringyóként öltözni, ha nem akarják, hogy megerőszakolják őket.” A jelenlévőket felháborította az álláspont, amely az elkövető helyett az áldozatot teszi felelőssé az erőszak miatt.

A „Ringyók sétája” egy egyetemi rendezvényként indult, de a közösségi oldalaknak köszönhetően végül mintegy 3000 ember vett részt vasárnap a felvonuláson, idősek és fiatalok, diákok és szülők egyaránt. Az esemény népszerűségén felbuzdulva más városok is jelezték, hogy hasonló eseményt kívánnak rendezni.

Wendy Drummond, a Torontói Rendőrség szóvivője azóta bocsánatot kért a szervezet nevében és hangoztatta, hogy a York egyetemen előadó tiszt véleménye „nem tükrözi a testület hozzáállását.”

http://kitekinto.hu/amerika/2011/04/08/ringyok_setajaval_tiltakoznak_a_nemi_erszak_ellen/

Egy picike Statisztika:

Az Egyesült Államokban minden 45. másodpercben valakit szexuálisan zaklatnak. Minden 7. egyetemista nőt megerőszakoltak, de 10-ből 9 senkinek sem mondja el. Minden 10. férfit megerőszakolnak, és ezek közül minden 7. még 18 éves kora előtt. Az elkövetett nemi erőszakok 61,5%-át sosem jelentik. Az áldozatok 28%-át a férjük erőszakolja meg, 35%-át egy ismerős, és 17%-át más rokon. A szexuális támadások 74%-át az áldozat közeli ismerőse követi el. A kislányok hétszer nagyobb veszélyben vannak, mint a felnőttek. 10-ből 6 szexuális támadás az áldozat lakásán, vagy egy barátjának, rokonának vagy szomszédjának a lakásán történik. Az erőszak következtében minden 15. áldozat valamilyen nemi úton terjedő betegséget is elkap. Minden 15. áldozat teherbe esik. Az USA-ban van a legnagyobb arány (azok közül az országok közül, amelyek ilyen statisztikákat készítenek), 13x magasabb mint Angliában és 20x magasabb, mint Japánban. Egy amerikai nőnek 10x nagyobb esélye van arra, hogy megerőszakolják, minthogy autóbalesetben haljon meg. A nemi erőszak női áldozatainak 61%-a 18 év alatti. Van egy tévhit, miszerint az erőszakos bűncselekmények jelentősen alacsonyabbak a vidéki területeken, ezzel szemben a National Women’s Study 1999-es tanulmányában található adatok szerint a vidéki területeken élő nők 10,1%-a tapasztalt ún. “befejezett nemi erőszakot”, szemben a városi és kertvárosi 13,6%-kal. (ha valakinek van itthoni statisztikája, megköszönném, nekem nem sikerült)

Még ma is erős előítéletek élnek azokkal a nőkkel szemben, akik családon belüli erőszaktól szenvednek vagy akiket megerőszakolnak. Egy közvéleménykutatásban, amelyben csaknem 1200 embert kérdeztek meg 2006-ban, a válaszadók több mint a 32%-a vélekedett úgy,hogy a nők felelősek azért, ha megerőszakolják őket: a férfiak csaknem 40%-a és a nők több mint a 25%-a.
Nagyon nehéz és bonyolult az eljárásrend, mindent az áldozatnak kell védenie, bizonyítani.Gyakori, hogy a rendőrség azt tanácsolja a szexuális bűncselekmények ügyében hozzájuk forduló Nőknek, hogy ne tegyenek feljelentést, mert nem tudják majd bizonyítani, nehéz és hosszú procedúra teszik ki magukat és nekik nem jó, ha bírósági ügy  lesz belőle.
sokan úgy gondolják, hogy a férfiak ösztönélete korlátlan, ez természetes, a fajfenntartás miatt van így. Egy rendőr azzal tréfálkozott, hogy ő maga is legalább ötször erőszakolta meg a feleségét, hiszen "ez így van minden jó házasságban"
(bővebben és a forrás)

A kurvák is emberek, és őket sem lehet megerőszakolni akaratuk ellenére.

Oké nem itthon, de akár itthon is történhetett volna, hogy a (brit) rendőrség saját nyilatkozata szerint, aki kurvásan öltözködik (hmmm, valaki legyen szíves mutatni bármilyen icipici jogszabályt, hogy hány centitől kurvásít a tűsarok, és hogy a miniszoknya meddig érjen, hogy ne legyen egy nő megerőszakolható), az kurva, és akit megerőszakoltak, az csakis kurva lehet, csak “anyagi megegyezési gondjai támadtak”.

Szóval. Az amnesty international 200akárhanyas jelentése, amelyben egy rendőrtiszt jelentette ki, hogy akit megerőszakoltak, az mind kurva, csak megegyezési gondjai támadtak. Ennyi erővel minden nő kurva (MNK), mint tudjuk, párszor, sokszor a fejünkhöz vágtak már. Sokan úgy gondolják, kurvákat bárki megerőszakolhat (azért fizet, hogy azt tegyen vele amit és ahogy akar), és ugye tudjuk, hogy minden nő kurva, tehát BÁRMELYIK NŐT MEG LEHET ERŐSZAKOLNI, HISZEN MINDEN NŐ KURVA. (e szerint a lányodat, a feleségedet, a húgodat, anyádat szintén, hisz Nő... érthető vagy rajzoljam le?)

Hozzá kell tennem, hogy erőszakoltak már meg apácákat, csadoros nőket, 75 éves és ennél is idősebb (!) öregasszonyokat mostanság és anno a háborúkban. Ők vajon mit “pakoltak ki”? Szóval csak azt akarom mondani, hogy a nemi erőszakhoz nem feltétlenül kell az “izgató” látvány. Mert a nemi erőszak nem  csak arról szól, hogy “megkívánom, megerőszakolom”, hanem sokkal inkább a hatalomról. Az erőszak az, amikor azt mondom nem és igenis a nem NEM-et jelent és a másik fél meg úgy gondolja neki meg igen.  Az erőszak az, amikor számomra véget ér a játék és azt mondom ennyi és nem tovább, majd legközelebb, de lehet, hogy sohasenem és a másik akkor is és azonnal igen.

A NEM AZ NEM…
…akkor is, ha mély a dekoltázsom,
…akkor is, ha rövid a szoknyám
…akkor is, ha sötét van, és senki sem látja
…akkor is, ha mindenki mással lefekszem
…akkor is, ha részeg vagyok
…akkor is, ha szép vagyok
…akkor is, ha ronda vagyok
…akkor is, ha a szexiparban dolgozom
…akkor is, ha a főnököm vagy
…akkor is, ha rendőr vagy
…akkor is, ha a pasim vagy
…akkor is, ha a rokonom vagy
…akkor is, ha tegnap együtt töltöttük az éjszakát
…akkor is, ha egy hotel szobalánya vagyok
…akkor is, ha a Nemzetközi Valutaalap elnöke vagy
…akkor is, ha nagyon gazdag vagy
…akkor is, ha ezelőtt mindig igent mondtam
…akkor is, ha te úgy gondolod, hogy igent jelent
…akkor is, ha eleinte hajlottam rám, de végül mégiscsak meggondoltam magam
…akkor is, ha … mindegy a NEM, AZ NEM!

*hozzá kell tennem és van benne némi igazság abban, hogy mi is tehetünk arról, ha erőszakot akarnak tenni (én akarom, ő nem)  A kihívó öltözék (alig valamit takaró öltözék), a kihívó viselkedés (masszív kekeckedés, flörtölés,vagy amikor a testbeszéd arról árulkodik, igen megdughatsz) mind mind csepp a pohárba. Alá kell írnom, hogy igenis mi Nők is tehetünk róla, de nem minden esetben. Ha kivillan a punci a ruha alól, ne csodálkozzunk, ha hozzánk nyúlnak. Ha egész este nem csinálunk mást, csak hergeljük a Férfit, hozzádörgölőzünk, simogatjuk a merev farkát, ne csodálkozzunk, ha ebből azt veszi le, igen, ebből lesz valami. Egy határt átlépve már ők sem tudnak úriember módjára viselkedni.

Kép

Négy évesek lettünk

Mármint a blog.