Szétesés

Izgatottan vártam. Észre se vettem, hogy hazajött, zene a fülembe és az olvasott könyv teljesen lekötött. 

mosolyogva kérdezte mit akarok. Szemüvegen át néztem rá. Mosollyal az ajkán nézte a játékszereket amiket az ágyra készítettem. Rád bízom magam, mondtam neki. Mondjuk büntess meg, mert az utóbbi napokban elhanyagoltalak, kissé. Felcsillant a szeme...

Bbilincs a kezemen, tenyerem a fenekemen pihentetve. Nyakörv a kecses nyakamon, póráz van hozzá kapcsolva, amit a kezében fog. Megrántotta mire előre bukva néztem szembe a kedvenc játékszeremmel. Mohón kaptam be. Mosoly a száján, mosoly a számon.Jó. Finom. Enyém...

Berakta a szájpecket, majd megfordított a ágyon. Megragadta az egyik pálcát és a tarkómnál fogva  az ágyra tol. Fenekem az égbe meredt. Felnyögtem a gyönyörűségtől. 

A pálca csípett, de jól esett. Nem számoltam az ütéseket, inkább csak az érzésekre koncentráltam. Itt már lehettem hangos. Nyöghettem, sóhajthattam, kiáltozhattam (volna) kedvemre. Éreztem a nedvemet a combomon. Aztán durván belém hatolt. Szinte sikoltottam a gyönyörtől. Basszusbasszusbasszus. Még. Nyögtem. Erősebben. A pálca tovább csapkodott, immár a combom két oldalát véve kezelésbe. Testem önálló életet élt. Rángatózott, hullámzott. Patakzott a könnyem, de nem a fájdalomtól. Mégmégmég...ne hagyd abba... 

Leszedte rólam a pecket, s a padlóra rántott. Farka a számban, éreztem az ízem a nyelvemen. Nem hagyott sokáig élvezkednem. A pecek vissza, a szekrénynek döntött és állva folytatta. Elégelégelégmégmégmégmég...

Elégedetten nézett rám, miközben az arcomra élvezett. Néztem rá szemüveg alól, számban a pecekkel, kezem hátrabilincselve, mosolyogva. Jó...nagyon jó...

Végigsimított az arcomon és lassan kioldozott. 

Még sokáig ültem a földre roskadva és raktam össze magam. Újra földön jártam.