2019. szeptember 27., péntek

Délelőtti liezon

Kuncogok. Nevetek, mosolygok. Felszabadultan. Kisimultan. 
Gyakorlatilag alig tudja elvenni tőlem a farkát. Kekeckedem és gonoszkodom. Tudom mit csináljak, hogy "kikészítsem".  Kell nekem. Beveszem a számba, - finom az íze -  hallani akarom a nyögését és látni akarom az arcán azt az őrjítő, őszinte és állatias vágyat. Hallani akarom a szavait amiket aközben motyog, hogy a nyelvemmel játszom a farkán. Kuncogok, miközben mohón betolom a torkomig, keze megragadja a tarkóm. Vagy épp a vállam. Amit ér. Élvezem. Azt, amit és ahogy csinálom. Kikészítem. Köröz a nyelvem a makkon, édesen-lassan, aztán picit gyorsítva,  aztán mélyen bekapom és a tövénél jár a nyelvem.
Folyik a nyálam, lefolyik a combján. 
Lüktet a puncim, gyöngyözik a nedvem. Lefolyik a combom hajlatáig, a középen nyitott neccharisnya és a falatnyi bugyi mohón issza be a nedvem. Már amit hagy, amikor száját a puncimra tapasztja majd elkezd nagyon is ügyesen az orgazmus felé "hajszolni". Kínoz. Édes kín. Abbahagyja, aztán folytatja. Nagyon jó. Piszkosul. Aztán megint lassít, másik ponton izgat tovább...jó...hűha...ooo...elakadtak bennem a szavak. Nem is kellenek...

Széttárt lábakkal, mellemmel játszom, miközben látom, hogy néha a tükörbe pillant. Én nem különösebben tudok már fókuszálni. Biztos szexis látvány, necc és csipke, helyenként csupasz fehér bőr, olykor a fekete csipke alól villan ki, vagy épp...nem is tudom... elveszítettem a fonalat...de ez is a cél...remegek, szétesek...game over. 
Piszkosul hangos vagyok. A lakás jókora belmagassága rendkívül jó akusztikájú. Nyögök, sóhajtok.  Olykor üvöltök. Nyöszörgök. 
Kikészít.
De ez jó. Nagyon jó. 

Megfeszülök. Elernyedek. Megfogom, megragadom. Nem eresztem. Játszom vele. Kényeztetem, mert igazán élvezem. Tényleg. Mmmm...enyém. Mélyen bekapom, aztán lassan kiengedem a számból, nyelvemmel nagyon finoman követem a hosszát. Aztán picit erősebbre váltok, majd újra finomabbra, nem kiszámíthatóan, de nem is ez a cél. Habzsolom. Kuncogok olykor. A kéjtől fennakadt szemmel nézek rá, vagy valami olyasmi, mosolygok, hümmögök, nyögök. Élvezem. Azt, ahogy élvezi, azt, ahogy hozzám ér közben. A szavait, a bókjait, a sóhajait, remegéseit. 
A tekintetét. Sötét. Állatias. Őszinte. 

Néz a tükörben. Hajam kibomlott, a földet söpri. Kéjesen nyújtózkodom, fordulok, pucsítok. Akarom a farkát. Mélyen. Magamban. 
Bassza a puncim. A kis ribanc, kekec hangulatban van, felkínálja magát, aztán mégsem engedi be, de végül mégiscsak...nem bánom meg. 
Nézem őt, kuncogok. Falom a száját, csípője köré fonom a lábam. Basszameg. Végem. Szavak hagyják el a számat, de nem fogom fel miket mondok. Behunyom a szemem, nem látok, csak érzek, érzékelek. Újabb kör. Újabb póz. Lábam erre, karom arra. Valamerre. Valahogy. Csak az érzés a testemben, puncimban, az a biztos. Titokizmaim szorítása... engedése, válaszul felnyög, gyorsít, farka ki-be jár bennem...basszameg... Érzem, ahogy markol, ahogy fog. Kell is. 
Nyüszítek. Beharapom az ajkam, kidugom a nyelvem hegyét, úgy nézek rá. Fejem körül a szétterült hajam. 
Aztán hátulról dug. Kisimítja a hajam az arcomból, látni akarja; így is és a tükörben is. Egy pillanat töredékéig felfogom a látványt...kibaszott szexis...ő meg én...elkenődött rúzzsal, kicsit megfolyt tusvonallal a sűrű pilláim között, alatt, ketten a széttúrt ágyon, szétdobált ruhadarabok között. 
Nyögök. Visszafojtva sikoltok ő pedig keményen fog, megtart. Remegek. Lábam, csípőm, fenekem, puncim. Vibrál és lüktet, habzsol. Belemarkol a hajamba, közelebb húz magához. Kapaszkodok a takaróba, sikoltok a matracba. Lihegek. Végem van. Sziszegek a jótól, a nagyon jótól. 

Elfogy a levegő. csak pihegek. 


 

2019. szeptember 22., vasárnap

T, mint Telhetetlenség

Meglepő volt, de egyáltalán nem izgultam. Kellemesen bizsergető volt a várakozás, de amint leszálltam a metróról, akkor már csak a kíváncsi vágy uralkodott rajtam. Mosolyogtam amikor megláttam, azzal a sajátságos mosolyommal, ami már-már a "védjegyem". Tudtam, hogy a tekintetem izzik, tudtam, hogy a vörösre festett számat nézi, tudtam, hogy megfordult a fejében, nem is egyszer, vajon mennyire lesz erotikus látvány, amikor a szám körülöleli majd a farkát.

A Telihold fénye alatt nyúlt hozzám. Felhúzta a ruhám és kivillant a hófehér bőröm az éjszakában. Harisnyatartó fekete pántja és a combfix csipkéje keretezte a tocsogósan nedves, éhes puncimat. Testszett neki a látvány. Óóóó...nagyon is. Hallottam a hangján, ahogy nagyokat nyelt, ahogy a nyakam csókolgatása közben a vágytól libabőrös nyakamra lehelt. Nekem meg a tenyerem alatt domborodó kemény farok a nadrágja szövete alatt. Fáztam, de mégsem. Éles kontraszt: hűvös éjszakában, hideg combom között a nedves forróság. Körülöttünk még élt, lélegzett a város, a körülöttünk lévő lakásokban még zajlott az élet, de legkevésbé sem érdekelt. Egyikünket sem.
Hatott rám. Ahogy én is őrá. Éreztem a mozdulataiban, a csókjaiban, abban, ahogy megfogott, hozzámért, játszott velem. Úgy kiismert pillanatok alatt, hogy csak lestem. "Pöccre" indultam a keze alatt. Könnyedén. Basszus...mi a fene történik velem? Ilyen gyorsan. Mintha ismerne. Mintha olvasna belőlem. 

Kifejezetten inspiráló egy hasonlóan nagy étvágyú férfival együtt lenni. Ennyire kívánatosnak, szexisnek, nagyon rég éreztem magam. Hallani a nyögéseit, halk bókjait...több mint szexis. Felkorbácsolta a vágyam újra és újra. Én meg az övét. Belém bújt a kisördög; tetszett, hogy nyelvem játékával az őrületbe tudtam kergetni. Épp csak hozzáértem, megnyaltam, megfogtam és máris reagált rám. Játszottunk. Számtalanszor, sokféleképpen. Hangosan és halkan, nyögve és sóhajtva, mikor mit csalt ki belőlem a farka, csókja, vagy éppen az érintése. 

Egyik kör a másik után. Szinte már követhetetlen volt. Szám kiszáradt, kuncognom kellett a rengeteg felszabadult szexuális energiától. Megrészegültem, de nem a fehérbortól. Mélyen a számba vettem a farkát, mohón szopva-falva, vagy éppen leheletnyi finomsággal, őrjítően lassan. Combjába kapaszkodva, remegő puncival, lábbal, táncoló csípővel, szétesve a buja kéjtől. Több és több kellett, megint és újra, telhetetlenül, falánk mohósággal, remegő izmokkal. Megmarkolt és megmarkoltam. Kapaszkodtam, elterültem, dereka köré fontam a neccharisnyás lábam. Csípőig érő hajam hol fennakadt, hol pedig végigsiklott a vállamon, vagy épp az ő combját cirógatva, miközben lovagoltam rajta. Vagyis inkább ültem, miközben a puncim remegett, markolt, habzsolt; mint valami önálló élettel bíró lény. Hangosan nyögtem, ziháltam, sóhajtoztam. Szétesve. Magamról nem tudva, ellazulva, megfeszülve. Orgazmustól ellágyult izmokkal, széttárt lábakkal, vagy épp összekulcsolva, remegve. És még mindig el nem telve a gyönyörtől. Mégmégmég. Újra. És ő jött. Újra és újra.

A tükör előtt térdeltem előtte. Nem néztem magunkat, tudtam, hogy kibaszottul izgatóan festhettünk. Vagy csak én... kibomló hajjal, kipirultan, elkenődött sminkkel, hófehéren, előttem pedig egy kifejezetten ínycsiklandozó férfitest egy felettébb finomnak bizonyuló farokkal.  Kinyújtottam a nyelvem, épp csak finoman nyaltam végig a makkot. Bár lassan indítottunk, hamar felgyorsultak újra az események. Mélyen bekaptam, nyögtem miközben szoptam. Felizgultam. Megint...? Vagy még mindig abban az állapotban voltam...lehunytam a szemem, túl sok, túl intenzív. De kell. Bevetettem mindent, hogy kikészítsem. Megint. Hallani akartam a bókjait. Hallani akartam a nyögését. Látni az izmai megfeszülését, a K.O. állapotot. Ujjai kemény érintését a vállamon, tarkómon ahogy belém kapaszkodik. Elégedetten mosolyogtam számban a farkával, lehunyt pilláim alól nézve fel rá. Gonoszkodón. Kekecen. Megrészegülten a gyönyörtől. 

Végigvonultam a lakáson. Ellazulva, teljes bizonyossággal, hogy szexis-vonzó-dögös vagyok. Ringott a csípőm. Kicsit fáztam már, megborzongtam. Mellbimbóim merev kavicsokként meredtek előre. Visszanéztem rá. Mohó vággyal nézett végig rajtam, tetszett neki a látvány. Nekem is. 
Aztán megint elmosódott minden. Csak az intenzív kéj- szinte már kínzó, falánk gyönyör maradt. Újabb orgazmus. Sokadik. Hányadik? Nem tudom. Nem számolom már. Egyikünk sem. Izgalmas éjszaka volt. Frenetikus körökkel. 


Vártuk a taxim. Hideg volt én pedig vacogva öleltem át a bőrdzsekimmel betakart felsőtestem. Mosolyogtunk egymásra, beszélgettünk. Úgy, mint akik tudják, igenis ennek lesz folytatása és nem csak üres szavak. Égtek a lámpák, igazi őszi, csípős éjszaka volt. Későre járt. Megláttam a taxim, rámosolyogtam. Szelíden. 
Kellemesen elfáradtam, kielégülten méregettem, és igen...lett volna még bennünk további kör. Majd. Legközelebb...

2019. szeptember 21., szombat

Hárman

Úgy indultam neki az éjszakának, hogy lesz, ami lesz. Bár nem tudok kibújni a bőrömből, de azért meg kellett volna próbálnom némi engedelmességet belevinni. Őszintén? Nem igazán sikerült. 

Egy zöld fűzőt és egy bőrszoknyát vettem fel. Necc combfix és brutálisan szexis, igencsak magas sarkú csizma tette fel az i-re a pontot. 
Láttam rajta, hogy kibaszottul beletrafáltam; izzott a vágy a sötét tekintetében. Ígéretes Játéknak ígérkezett az éjszaka és játszani akartam. Mindegy, hogy mi lesz, félnem nem kell, jó kezekben voltam. Éreztem, hogy egyre jobban felizgultam. Nedvem végigkenődött a combom érzékeny bőrén, édesen-fájón lüktettem, sóvárogtam, szinte már türelmetlenül topogtam, annyira vágytam már, hogy elkezdődjön a játék...

Aztán bemutatta nekem Őt. Kibaszottul gyönyörű Nő. Bőre hófehért, mint az enyém. Fekete, alakot mutató ruhában. Azt hiszem rezes-vörös hajú. Csodaszép. Vonzó. És akkor még nem is láttam belőle szinte semmit. Izgulnom kellett volna, de nem izgultam. Várakoztam. Azzal a fajta bizonyossággal, hogy bár nagyon rég volt, mikor utoljára nő ízét érezhettem a nyelvemen, tudtam, emlékeztem; igencsak kellemesen izgató egy nővel együtt lenni. 

Háttérbe vonult. Leült az egyik fotelbe, miközben G. megragadott és irányítani próbált. Belém bújt a kisördög. Kiöltöttem a nyelvem, kekecen mosolygott a tekintetem és hergeltem. Durván fogott meg, de még épp a határomon. Ellenkeztem, gonoszkodtam. Élveztem. Megmarkolt erősen, magához szorított. Az ágyra lökött, kifordultam az öleléséből, nevettem. Bár engedelmességet ígértem, de nem tudtam az lenni. Még nem. 

Durván csókolt. Falta a szám, keze pedig markolt, simogatott. Megragadta a tarkóm, lehúzott volna a farkához, de újra meg újra ellenálltam. Tudtam, hogy lesz pár lila foltom, de akkor, pont nem érdekelt. Elememben voltam. Élvezettel játszottam, csak nem éppen úgy, ahogy talán terveztük. Vagy mégis? Mégis inkább így, mintsem engedelmes, jókislányként, elé térdelve, számat kinyitva, nyelvemmel lassan izgatva a makkot, s várni, mikor tolja be a torkomig...

Bekaptam a farkát. Mmmm. Enyém volt. Farka is és Ő is.  Szinte már-már engedelmes. Kezemben tartottam. Én irányítottam. Hallani egy férfi bókjait, miközben szopom, igazán inspiráló. Izgató. Mormogott valamit, talán nekem, talán nem, mindegy. Nem arra figyeltem. Aztán eljutott a tudatomig, nem nekem szólt az előbb. Én csak játszottam, szoptam, kóstoltam a farkát, nyelvem táncolt körbe-körbe a merev húson, vagy épp beszívtam kicsit-vagy épp mélyebben, provokatívan mosolyogva miközben K. odatelepedett mellénk. Nem zavart. Sőt...inkább...felizgatott a jelenléte. Halk sóhajai, mozdulatai neszezése, habzsoló-falánk csókjaik. Egy Nővel együtt szopni, ketten egyszerre kiváltani egy férfi nyögéseit...nos... kibaszottul jó. Tetszik. Más-más technika, gyorsaság, más-más ritmus...itt egy kéz, ott egy nyelv...aztán egy másik...aztán két nő csókja; lassú, puhatolózó kóstolgatás, finomkodás, teljesen más, mint egy férfi nyers ereje. 
Finomság-keménység...váltakozás...

Lefogott, és keményen baszott, miközben K mellettem feküdt. Csak nézett. Akárcsak én őt. Pilláim alól, alig látva, érzékelve.  Olykor finoman megcsókolta a vágytól kipirult bőröm. Nyakam vékony ívét, miközben fogta az egyik kezem. Kecses ujjak szorították az enyémet. Kibaszottul jó...kettő teljesen különböző érzés, inger. Puha csókok a számon, nyakamon, miközben kemény döngetés a bennem. Szúrós-borostás csókok váltják a puha nőit és fordítva. Túl sok. De nem elég. Szorosan körbeöleltem a puncimmal farkát, miközben benne járt; ki és be, újra és újra. Végem volt.  Neki is. 
Mind a hármunknak.
Basszameg. Mégmégmég. Ne legyen vége még jó sokáig. Kibaszottjó. Game over. Már meg sem próbáltam koncentrálni.
Gyönyörű mellei voltak. Az, amit az ember csak néz...aztán örömmel kóstol meg. Mert megkóstoltam. Kezembe  vettem, ujjaimmal cirógattam a rózsaszín, kívánatos mellbimbóját. Nyelvemmel köröztem rajta, aztán lassan elindultam lefelé; végigcsókolva a bordák kecses ívét, a lapos, remegő hasat, a csípőcsontot; lassan, ráérősen, mert ki akartam élvezni. Nem siettetett senki. Ketten voltunk. Finoman, nagyon lassan kóstoltam meg a punciját. Széttárta combját, épp csak, szinte már tétován. Jelzésnek vettem. Belenyaltam. Vágytam arra, hogy elélvezzen a nyelvemen, de úgy voltam vele, meglátjuk. Csak ki akartam élvezni. Csak újra fel akartam fedezni egy nő testét; rég volt az előző és azóta sok minden változott. Bennem is.  
Fura...bár fejben heves lettem volna, de inkább visszafogtam magam. Nem akartam letámadni, nem akartam sok lenni. Aztán G visszajött (bár szívem szerint gonoszkodva kizavartam volna, nem ám hagyni, hogy leskelődjön...). Végül maradt. 

Néztem, ahogy megdugja a barátnőjét. Hevesen, mégis finoman. Mélyen, erősen. Lassítva az iramon, s újra felgyorsítva.  Csak néztem őket. Ittam a látványt; az újabb és újabb orgazmusát, szinte mosolygós nyögéseit, ahogy G újra meg újra elélvezteti. Gyönyörű látvány volt...én pedig úgy éreztem tudnám nézni is és kiélvezni is, nagyon sokáig. Nyögések-sóhajok. Követni nem lehetett, hogy éppen melyikünk hangját lehet hallani a szobában.

Újra a számba vettem. Egy nő finom, sós-édes íze után egy férfi erős-vad ízét érezni...nos...eléggé izgató. Felajzó. Szopni élvezettel úgy, hogy egy másik nő nézi...furcsán jó. Látod? Tetszik? Behunyt szemmel élvezem azt, hogy játszom egy kemény-merev farokkal, miközben te halk sóhajjal, buja tekintettel nézel minket. Tetszik? Felizgat? Akarod? Ketten szoptuk. Nyelvünk olykor összeért, megcsókoltuk egymást, miközben hol egyikünk, hol másikunk keze járt-kelt, simogatott-cirógatott, egymást, aztán a közös játékszerünket, a férfit. Végül is...mi irányítunk. Mi játszunk. Ő csak...élvezi ;)

A lábam között volt, kezemmel beletúrtam a hajába, megmarkoltam a vállát, karját...ahol értem. Markoltam, karmoltam, kapaszkodnom kellett. Kibaszottjó. Abbanehagyd. Uhhhh. Nyelve egyre inkább az orgazmus felé terelt. Jó úton haladt...huhh...nagyon is... Egy férfi és egy női kéz izgatta a mellem. Maximálisan kielégítően. Különleges. Pont így szeretem. Pont így. Mégmégmég. Basszameg. Egy férfi nyalta a puncim, közelgett az orgazmusom, mindjárt, mindjárt, mindjárt, egy női száj, nyelv pedig máshol kényeztetett. Finom volt a csókja. Finom a keze érintése, kellett. Basszameg. 
Lehunyt szemmel remegtem. Lábam, csípőm táncolt. Még mindig. Megint és megint. Végem volt. Eddig sem voltam teljesen ura önmagamnak, de itt már teljesen szétestem. Kell ennél több? Talán nem.   

Összefolynak a dolgok. Túl sok, túl intenzív. Nem tiszta a sorrend. Nem tiszta, nem tudom felidézni, mi után, mi történt. Csak történt. Beszívtam, meglovagoltam hármunk szexuális energiáját. Élveztem minden percét, minden ízét, érintését, rezdülését. Félmosolyokat és elégedett mázlista -vagyok vigyorgást. Élveztem egy férfi szúrós csókját és egy nő félszeg-majd egyre bátrabb csókját. Különböző érintéseket, ízeket. Lágy-sós, markáns-fűszeres. Férfi és nő. Keménység-puhaság. Vadság-hevesség, kuncogás- nyögés. Ezeríz, ezerszín.
Elfogytak a szavak. Csak az érzések maradtak.    

2019. szeptember 5., csütörtök

játékszer

Izgatott  voltam. Talán kicsit túlságosan is. Picit talán féltem is, bár nagyon nem volt rá okom. 
Este volt. Késő már. 
Beszívom a levegőt amikor felhelyezem magamba a plugot.  Kedves választotta, nem mostanában, de végül csak terítékre került. Szerinte viccesen izgató, ahogy himbálózik majd lépteim nyomán a "rókafarok". Minden bizonnyal, meglátjuk milyen fogadtatása lesz. Persze tudtam, nagyon is, mi lesz a reakció. Elégedetten mosolygok a tükörbe, tekintetem izgatottan csillog. Nagyon is tudom, veszettül fog tetszeni neki.  Végül is párszor már szóba került. 
Liftben vagyok. Megigazítom a ruhám, kisimítom az alját, de nem igazán takarja. Hmmm. Nem teszteltem otthon, de csak nem jön velem senki sem szembe a folyosón. Eredetileg úgy akartam elindulni, hogy már otthon felteszem, de azt hiszem jobb ez így. 

Egész kényelmes. Nem hoz még lázba, de ez jelen pillanatban semmit sem jelent. Lesz ez jobb is. Sokkal jobb...tudom és érzem. Elég ha csak hozzám ér, elég, ha belecsíp a mellbimbómba vagy köröz rajta a nyelvével...vagy csak megmarkolja a csípőm kerek ívét, vagy fenekem félgömbjét. Tudja mitől izgulok fel úgy igazán. 

Ahogy rámnéz, látom is mennyire kíván. Süt a tekintetéből, érzem a csókjából, érzem abból, ahogyan hozzámér. Ezt szeretem. Érezni a másik vágyát. Azt a nyers, ösztönös, már-már állatias vágyat, ami ott van, megfogható, megragadható.  Hogy én kellek. Akar. Nagyon. Azonnal. 
Bizsergek. Érzem, hogy tocsogok a nedvességtől; ujja föl le csúszik a csiklómon. Felnyögök. Nagyon is érzem magamban az ujját, érzem magamban a játékszert és nagyon gyorsan kezdek abba az állapotba kerülni, amit mind a ketten nagyon is kedvelünk. Ó..nagyon is. Felpörgetett. Felajzott.  

Leülök az ágyra, kekecen mosolygok, nézek rá.  Megnyalom a szám. Közel lép hozzám és mohón tolja be a farkát a számba. Vagy én húzom közelebb és kapom be...? Nem is tudom. Egyszercsak ott van, én pedig újra és újra felnyögök. Szeretem az ízét. A keménységét, a merevségét. Azt, amilyen érzéseket generál bennem. Szopni kezdem. Aztán bassza a számat. Jó érzés. Csípőjét fogom, magamhoz húzom. Fogammal tartom. Kell nekem.  

Kapaszkodom. Folyik a nyálam, le, végig a combjára. Felnézek rá, lehunyt szemmel élvezi nyelvem játékát. Remegek, lüktetek, vibrálok legbelül. Minden idegszálam érzékeli a fenekemben lévő játékszert, már nem zavaró, sőt...inkább felettébb szexis. Elfordít bennem egy kapcsolót, ellazulok. 

Játszom a farkával. A titokpontjaival, az érzékeny pontjaival, a golyóival...mind az enyém. Teljesen átadja magát nekem, ahogy én szoktam neki. Felnyög. Nyelvem játszik tovább, ujjam cirógat, simogat, olykor kicsit erősebben jár, de pont annyira, amennyire akarja. Élvezi azt a szabadságot, amit nyújtok neki. Megnyílik, ellazul, átadja magát. 
Szinte alig nyúl hozzám én mégis szétesősen felizgultam. Remeg a csípőm, erősen kell kontrollálnom minden mozdulatomat...már alig látok...nem tudok fókuszálni...de igazából nem is akarok. 

Bennem van a farka. Kettő együtt; a játékszer és ő kezd sok lenni. Intenzív. Már nem én vagyok. Már nem gondolkodom. Élvezem, ahogy megdug. Élvezem, ahogy vágja belém a farkát újra meg újra. Mélyen. Erősen. Megbasz. Pont ez kell nekem. Pont így. Beharapom a szám, érzem, hogy titokizmaim ráfognak, majd eleresztik. Újra meg újra. Táncol a csípőm rajta, keze megfog, megmarkol. Édes fájdalom. Vissza kell fognom magam, testemben ezernyi jó robban szét, kész vagyok, szétestem, nincs kontroll. De nem is akarom. 
Kihúzza. Tudom mi jön. Rákérdez. Akarom. Minden akarok és bármit. Ez már nem a józanság pillanata. 
Kicsit fáj, ahogy a fenekembe hatol. Lassan csinálja, óvatosan, minél kevesebb fájdalmat okozva.  Levegőt veszek, ellazulok. Fejem lehajtom, markolom a takarót. De nem azért, mert annyira rossz lenne. Óóó nem.  Az előkészítés megtette amit tennie kellett. Így sokkal könnyebb. Másabb. Józanabbik felem tudja, sokkal, de sokkal jobb lesz, mindjárt. 
És igen. Jobb. Sokkal. Másabb. Olykor menekülnék, pedig minden idegszálával figyel rám. Ő nem esik szét. Türelmes. Erősen fogja, tartja a csípőm. Muszáj. Milliónyi csupajóérzés szalad át rajtam, élvezem, nagyon is. Nem azért, mert ő akarja, hanem azért mert tényleg jó. Néha, mintha fájna, kicsit feszít, de közben jön is a jó érzés, a felszabadult húbasszameg, mondom is, miközben kapaszkodom. Tarts meg, fogj meg, nyögöm. És megteszi. 
Beharapom az ajkam, legszívesebben nyögnék, csak nyögnék, sikoltanék a gyönyörtől. Kibaszott jó. 
Kezd gyorsulni én pedig érzem, nekem lassan túlfeszül az a bizonyos húr. Több a fájdalom, mint a gyönyör. De érzi ezt rajtam. Figyel, és óvatos,  pedig érzem benne az erőt. 
Felsikoltok. Nem tudom melyik érzet miatt. Vajon melyik az erősebb? Melyik az intenzívebb? Tökmindegy. Szétestem. Nem én vagyok. Game over.
Érzem, ahogy elélvez bennem. Alig tudom megtartani magam, érzem a puncim elégedett, kielégült lüktetését. Végigfolyik a nedvem a combom érzékeny bőrén. Még bennem van. Még egy kicsit.  
Kibaszottjóvolt.