Kuncogok. Nevetek, mosolygok. Felszabadultan. Kisimultan.
Gyakorlatilag alig tudja elvenni tőlem a farkát. Kekeckedem és gonoszkodom. Tudom mit csináljak, hogy "kikészítsem". Kell nekem. Beveszem a számba, - finom az íze - hallani akarom a nyögését és látni akarom az arcán azt az őrjítő, őszinte és állatias vágyat. Hallani akarom a szavait amiket aközben motyog, hogy a nyelvemmel játszom a farkán. Kuncogok, miközben mohón betolom a torkomig, keze megragadja a tarkóm. Vagy épp a vállam. Amit ér. Élvezem. Azt, amit és ahogy csinálom. Kikészítem. Köröz a nyelvem a makkon, édesen-lassan, aztán picit gyorsítva, aztán mélyen bekapom és a tövénél jár a nyelvem.
Folyik a nyálam, lefolyik a combján.
Lüktet a puncim, gyöngyözik a nedvem. Lefolyik a combom hajlatáig, a középen nyitott neccharisnya és a falatnyi bugyi mohón issza be a nedvem. Már amit hagy, amikor száját a puncimra tapasztja majd elkezd nagyon is ügyesen az orgazmus felé "hajszolni". Kínoz. Édes kín. Abbahagyja, aztán folytatja. Nagyon jó. Piszkosul. Aztán megint lassít, másik ponton izgat tovább...jó...hűha...ooo...elakadtak bennem a szavak. Nem is kellenek...
Széttárt lábakkal, mellemmel játszom, miközben látom, hogy néha a tükörbe pillant. Én nem különösebben tudok már fókuszálni. Biztos szexis látvány, necc és csipke, helyenként csupasz fehér bőr, olykor a fekete csipke alól villan ki, vagy épp...nem is tudom... elveszítettem a fonalat...de ez is a cél...remegek, szétesek...game over.
Piszkosul hangos vagyok. A lakás jókora belmagassága rendkívül jó akusztikájú. Nyögök, sóhajtok. Olykor üvöltök. Nyöszörgök.
Kikészít.
De ez jó. Nagyon jó.
Megfeszülök. Elernyedek. Megfogom, megragadom. Nem eresztem. Játszom vele. Kényeztetem, mert igazán élvezem. Tényleg. Mmmm...enyém. Mélyen bekapom, aztán lassan kiengedem a számból, nyelvemmel nagyon finoman követem a hosszát. Aztán picit erősebbre váltok, majd újra finomabbra, nem kiszámíthatóan, de nem is ez a cél. Habzsolom. Kuncogok olykor. A kéjtől fennakadt szemmel nézek rá, vagy valami olyasmi, mosolygok, hümmögök, nyögök. Élvezem. Azt, ahogy élvezi, azt, ahogy hozzám ér közben. A szavait, a bókjait, a sóhajait, remegéseit.
A tekintetét. Sötét. Állatias. Őszinte.
Néz a tükörben. Hajam kibomlott, a földet söpri. Kéjesen nyújtózkodom, fordulok, pucsítok. Akarom a farkát. Mélyen. Magamban.
Bassza a puncim. A kis ribanc, kekec hangulatban van, felkínálja magát, aztán mégsem engedi be, de végül mégiscsak...nem bánom meg.
Nézem őt, kuncogok. Falom a száját, csípője köré fonom a lábam. Basszameg. Végem. Szavak hagyják el a számat, de nem fogom fel miket mondok. Behunyom a szemem, nem látok, csak érzek, érzékelek. Újabb kör. Újabb póz. Lábam erre, karom arra. Valamerre. Valahogy. Csak az érzés a testemben, puncimban, az a biztos. Titokizmaim szorítása... engedése, válaszul felnyög, gyorsít, farka ki-be jár bennem...basszameg... Érzem, ahogy markol, ahogy fog. Kell is.
Nyüszítek. Beharapom az ajkam, kidugom a nyelvem hegyét, úgy nézek rá. Fejem körül a szétterült hajam.
Aztán hátulról dug. Kisimítja a hajam az arcomból, látni akarja; így is és a tükörben is. Egy pillanat töredékéig felfogom a látványt...kibaszott szexis...ő meg én...elkenődött rúzzsal, kicsit megfolyt tusvonallal a sűrű pilláim között, alatt, ketten a széttúrt ágyon, szétdobált ruhadarabok között.
Nyögök. Visszafojtva sikoltok ő pedig keményen fog, megtart. Remegek. Lábam, csípőm, fenekem, puncim. Vibrál és lüktet, habzsol. Belemarkol a hajamba, közelebb húz magához. Kapaszkodok a takaróba, sikoltok a matracba. Lihegek. Végem van. Sziszegek a jótól, a nagyon jótól.
Elfogy a levegő. csak pihegek.