2019. szeptember 22., vasárnap

T, mint Telhetetlenség

Meglepő volt, de egyáltalán nem izgultam. Kellemesen bizsergető volt a várakozás, de amint leszálltam a metróról, akkor már csak a kíváncsi vágy uralkodott rajtam. Mosolyogtam amikor megláttam, azzal a sajátságos mosolyommal, ami már-már a "védjegyem". Tudtam, hogy a tekintetem izzik, tudtam, hogy a vörösre festett számat nézi, tudtam, hogy megfordult a fejében, nem is egyszer, vajon mennyire lesz erotikus látvány, amikor a szám körülöleli majd a farkát.

A Telihold fénye alatt nyúlt hozzám. Felhúzta a ruhám és kivillant a hófehér bőröm az éjszakában. Harisnyatartó fekete pántja és a combfix csipkéje keretezte a tocsogósan nedves, éhes puncimat. Testszett neki a látvány. Óóóó...nagyon is. Hallottam a hangján, ahogy nagyokat nyelt, ahogy a nyakam csókolgatása közben a vágytól libabőrös nyakamra lehelt. Nekem meg a tenyerem alatt domborodó kemény farok a nadrágja szövete alatt. Fáztam, de mégsem. Éles kontraszt: hűvös éjszakában, hideg combom között a nedves forróság. Körülöttünk még élt, lélegzett a város, a körülöttünk lévő lakásokban még zajlott az élet, de legkevésbé sem érdekelt. Egyikünket sem.
Hatott rám. Ahogy én is őrá. Éreztem a mozdulataiban, a csókjaiban, abban, ahogy megfogott, hozzámért, játszott velem. Úgy kiismert pillanatok alatt, hogy csak lestem. "Pöccre" indultam a keze alatt. Könnyedén. Basszus...mi a fene történik velem? Ilyen gyorsan. Mintha ismerne. Mintha olvasna belőlem. 

Kifejezetten inspiráló egy hasonlóan nagy étvágyú férfival együtt lenni. Ennyire kívánatosnak, szexisnek, nagyon rég éreztem magam. Hallani a nyögéseit, halk bókjait...több mint szexis. Felkorbácsolta a vágyam újra és újra. Én meg az övét. Belém bújt a kisördög; tetszett, hogy nyelvem játékával az őrületbe tudtam kergetni. Épp csak hozzáértem, megnyaltam, megfogtam és máris reagált rám. Játszottunk. Számtalanszor, sokféleképpen. Hangosan és halkan, nyögve és sóhajtva, mikor mit csalt ki belőlem a farka, csókja, vagy éppen az érintése. 

Egyik kör a másik után. Szinte már követhetetlen volt. Szám kiszáradt, kuncognom kellett a rengeteg felszabadult szexuális energiától. Megrészegültem, de nem a fehérbortól. Mélyen a számba vettem a farkát, mohón szopva-falva, vagy éppen leheletnyi finomsággal, őrjítően lassan. Combjába kapaszkodva, remegő puncival, lábbal, táncoló csípővel, szétesve a buja kéjtől. Több és több kellett, megint és újra, telhetetlenül, falánk mohósággal, remegő izmokkal. Megmarkolt és megmarkoltam. Kapaszkodtam, elterültem, dereka köré fontam a neccharisnyás lábam. Csípőig érő hajam hol fennakadt, hol pedig végigsiklott a vállamon, vagy épp az ő combját cirógatva, miközben lovagoltam rajta. Vagyis inkább ültem, miközben a puncim remegett, markolt, habzsolt; mint valami önálló élettel bíró lény. Hangosan nyögtem, ziháltam, sóhajtoztam. Szétesve. Magamról nem tudva, ellazulva, megfeszülve. Orgazmustól ellágyult izmokkal, széttárt lábakkal, vagy épp összekulcsolva, remegve. És még mindig el nem telve a gyönyörtől. Mégmégmég. Újra. És ő jött. Újra és újra.

A tükör előtt térdeltem előtte. Nem néztem magunkat, tudtam, hogy kibaszottul izgatóan festhettünk. Vagy csak én... kibomló hajjal, kipirultan, elkenődött sminkkel, hófehéren, előttem pedig egy kifejezetten ínycsiklandozó férfitest egy felettébb finomnak bizonyuló farokkal.  Kinyújtottam a nyelvem, épp csak finoman nyaltam végig a makkot. Bár lassan indítottunk, hamar felgyorsultak újra az események. Mélyen bekaptam, nyögtem miközben szoptam. Felizgultam. Megint...? Vagy még mindig abban az állapotban voltam...lehunytam a szemem, túl sok, túl intenzív. De kell. Bevetettem mindent, hogy kikészítsem. Megint. Hallani akartam a bókjait. Hallani akartam a nyögését. Látni az izmai megfeszülését, a K.O. állapotot. Ujjai kemény érintését a vállamon, tarkómon ahogy belém kapaszkodik. Elégedetten mosolyogtam számban a farkával, lehunyt pilláim alól nézve fel rá. Gonoszkodón. Kekecen. Megrészegülten a gyönyörtől. 

Végigvonultam a lakáson. Ellazulva, teljes bizonyossággal, hogy szexis-vonzó-dögös vagyok. Ringott a csípőm. Kicsit fáztam már, megborzongtam. Mellbimbóim merev kavicsokként meredtek előre. Visszanéztem rá. Mohó vággyal nézett végig rajtam, tetszett neki a látvány. Nekem is. 
Aztán megint elmosódott minden. Csak az intenzív kéj- szinte már kínzó, falánk gyönyör maradt. Újabb orgazmus. Sokadik. Hányadik? Nem tudom. Nem számolom már. Egyikünk sem. Izgalmas éjszaka volt. Frenetikus körökkel. 


Vártuk a taxim. Hideg volt én pedig vacogva öleltem át a bőrdzsekimmel betakart felsőtestem. Mosolyogtunk egymásra, beszélgettünk. Úgy, mint akik tudják, igenis ennek lesz folytatása és nem csak üres szavak. Égtek a lámpák, igazi őszi, csípős éjszaka volt. Későre járt. Megláttam a taxim, rámosolyogtam. Szelíden. 
Kellemesen elfáradtam, kielégülten méregettem, és igen...lett volna még bennünk további kör. Majd. Legközelebb...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése