játékszer

Izgatott  voltam. Talán kicsit túlságosan is. Picit talán féltem is, bár nagyon nem volt rá okom. 

Este volt. Késő már. 

Beszívom a levegőt amikor felhelyezem magamba a plugot.  Kedves választotta, nem mostanában, de végül csak terítékre került. Szerinte viccesen izgató, ahogy himbálózik majd lépteim nyomán a "rókafarok". Minden bizonnyal, meglátjuk milyen fogadtatása lesz. Persze tudtam, nagyon is, mi lesz a reakció. Elégedetten mosolygok a tükörbe, tekintetem izgatottan csillog. Nagyon is tudom, veszettül fog tetszeni neki.  Végül is párszor már szóba került. 

Liftben vagyok. Megigazítom a ruhám, kisimítom az alját, de nem igazán takarja. Hmmm. Nem teszteltem otthon, de csak nem jön velem senki sem szembe a folyosón. Eredetileg úgy akartam elindulni, hogy már otthon felteszem, de azt hiszem jobb ez így. 

Egész kényelmes. Nem hoz még lázba, de ez jelen pillanatban semmit sem jelent. Lesz ez jobb is. Sokkal jobb...tudom és érzem. Elég ha csak hozzám ér, elég, ha belecsíp a mellbimbómba vagy köröz rajta a nyelvével...vagy csak megmarkolja a csípőm kerek ívét, vagy fenekem félgömbjét. Tudja mitől izgulok fel úgy igazán. 

Ahogy rámnéz, látom is mennyire kíván. Süt a tekintetéből, érzem a csókjából, érzem abból, ahogyan hozzámér. Ezt szeretem. Érezni a másik vágyát. Azt a nyers, ösztönös, már-már állatias vágyat, ami ott van, megfogható, megragadható.  Hogy én kellek. Akar. Nagyon. Azonnal. 

Bizsergek. Érzem, hogy tocsogok a nedvességtől; ujja föl le csúszik a csiklómon. Felnyögök. Nagyon is érzem magamban az ujját, érzem magamban a játékszert és nagyon gyorsan kezdek abba az állapotba kerülni, amit mind a ketten nagyon is kedvelünk. Ó..nagyon is. Felpörgetett. Felajzott.  

Leülök az ágyra, kekecen mosolygok, nézek rá.  Megnyalom a szám. Közel lép hozzám és mohón tolja be a farkát a számba. Vagy én húzom közelebb és kapom be...? Nem is tudom. Egyszercsak ott van, én pedig újra és újra felnyögök. Szeretem az ízét. A keménységét, a merevségét. Azt, amilyen érzéseket generál bennem. Szopni kezdem. Aztán bassza a számat. Jó érzés. Csípőjét fogom, magamhoz húzom. Fogammal tartom. Kell nekem.  

Kapaszkodom. Folyik a nyálam, le, végig a combjára. Felnézek rá, lehunyt szemmel élvezi nyelvem játékát. Remegek, lüktetek, vibrálok legbelül. Minden idegszálam érzékeli a fenekemben lévő játékszert, már nem zavaró, sőt...inkább felettébb szexis. Elfordít bennem egy kapcsolót, ellazulok. 

Játszom a farkával. A titokpontjaival, az érzékeny pontjaival, a golyóival...mind az enyém. Teljesen átadja magát nekem, ahogy én szoktam neki. Felnyög. Nyelvem játszik tovább, ujjam cirógat, simogat, olykor kicsit erősebben jár, de pont annyira, amennyire akarja. Élvezi azt a szabadságot, amit nyújtok neki. Megnyílik, ellazul, átadja magát. 

Szinte alig nyúl hozzám én mégis szétesősen felizgultam. Remeg a csípőm, erősen kell kontrollálnom minden mozdulatomat...már alig látok...nem tudok fókuszálni...de igazából nem is akarok. 

Bennem van a farka. Kettő együtt; a játékszer és ő kezd sok lenni. Intenzív. Már nem én vagyok. Már nem gondolkodom. Élvezem, ahogy megdug. Élvezem, ahogy vágja belém a farkát újra meg újra. Mélyen. Erősen. Megbasz. Pont ez kell nekem. Pont így. Beharapom a szám, érzem, hogy titokizmaim ráfognak, majd eleresztik. Újra meg újra. Táncol a csípőm rajta, keze megfog, megmarkol. Édes fájdalom. Vissza kell fognom magam, testemben ezernyi jó robban szét, kész vagyok, szétestem, nincs kontroll. De nem is akarom. 

Kihúzza. Tudom mi jön. Rákérdez. Akarom. Minden akarok és bármit. Ez már nem a józanság pillanata. 

Kicsit fáj, ahogy a fenekembe hatol. Lassan csinálja, óvatosan, minél kevesebb fájdalmat okozva.  Levegőt veszek, ellazulok. Fejem lehajtom, markolom a takarót. De nem azért, mert annyira rossz lenne. Óóó nem.  Az előkészítés megtette amit tennie kellett. Így sokkal könnyebb. Másabb. Józanabbik felem tudja, sokkal, de sokkal jobb lesz, mindjárt. 

És igen. Jobb. Sokkal. Másabb. Olykor menekülnék, pedig minden idegszálával figyel rám. Ő nem esik szét. Türelmes. Erősen fogja, tartja a csípőm. Muszáj. Milliónyi csupajóérzés szalad át rajtam, élvezem, nagyon is. Nem azért, mert ő akarja, hanem azért mert tényleg jó. Néha, mintha fájna, kicsit feszít, de közben jön is a jó érzés, a felszabadult húbasszameg, mondom is, miközben kapaszkodom. Tarts meg, fogj meg, nyögöm. És megteszi. 

Beharapom az ajkam, legszívesebben nyögnék, csak nyögnék, sikoltanék a gyönyörtől. Kibaszott jó. 

Kezd gyorsulni én pedig érzem, nekem lassan túlfeszül az a bizonyos húr. Több a fájdalom, mint a gyönyör. De érzi ezt rajtam. Figyel, és óvatos,  pedig érzem benne az erőt. 

Felsikoltok. Nem tudom melyik érzet miatt. Vajon melyik az erősebb? Melyik az intenzívebb? Tökmindegy. Szétestem. Nem én vagyok. Game over.

Érzem, ahogy elélvez bennem. Alig tudom megtartani magam, érzem a puncim elégedett, kielégült lüktetését. Végigfolyik a nedvem a combom érzékeny bőrén. Még bennem van. Még egy kicsit.  

Kibaszottjóvolt.