Szex

Nincs tiszta-szex és mocskos-szex. A szex mindig mocskos. Ott vannak az illatok, szagok,  a nedvek, szétdobált ruhadarabok és széthányt ágynemű. 

Jó szex és rossz szex viszont van. A rosszra minden mozzanatában emlékezünk, a jóra viszont alig-alig. Sokkal jobb lenne fordítva. Bár...akkor lehet, hogy nem tartana minket szinte semmi vissza, hogy újra dugjunk azzal, akivel rossz a szex. Ki érti ezt?

Spice

Tegnap viszonylag sikeresen zártam a forralt bor projekt előkészületeit. Hozzá kell tennem oltári átbaszás ez a forralt bor fűszerkeverék mert a sok E betűn túl alig van benne cuccos, és még hozzá kell tenni egynéhány dolgot. Úgyhogy kissé eldurrant aggyal nekiálltam egyenként megvenni a hozzávalókat még akkor is, hogy jóval drágábban jöttem ki (nem lett volna háromszáz forint a keverék). 

Már csak bor kell, meg még egy kicsi ezmegaz, hogy isteni legyen. Aztán holnap forralt boros nap/este, mert olyan jó. Talán még gyertyákat is gyújtok. 

Most pedig elmegyek dolgozóba. Nyeff.

Hangolódás

Az őszben/télben csak azt szeretem, hogy mécseseket, gyertyákat gyújthatok. Eleve félhomály van, nem süt annyira a Nap, szürke minden és olyan szívet melengető érzés a lángocskákat nézni. 

Ha kicsit összehangoltabbak tudnánk lenni Kedvessel, akkor bizonyára mécseseket gyújtanék, vagy beszereznék valami hasonlót ami a képen van, valahogy csak megoldanám, hogy a plafonhoz rögzítsem (kétoldalú ragasztó csodákra képes). 

Jegyzet magamnak:forralt bor fűszerkeveréket venni, vagy ha nincs, a fűszereket külön megvenni. 

Hétvégén jó lenne összebújva forralt borozni, beburkolózva a vastag gyapjútakaróinkba és filmet nézni, vagy egymás mellett pötyörészni a gépeken vagy pár bögre forralt bor után összebújva szundizni. 

Meglátjuk. 

A blog sorsa

Az utóbbi időben nagyon elszaladt velem a ló. Nagyon. Több dolgot is át kell értékelnem magamban a bloggal és a blogos élettel kapcsolatban, mert ez így nem fog jóra vezetni. 

Annyira egyé váltam a bloggal, hogy a mindennapi életembe is kezdte magát beleenni. Ott volt körülöttem, mintha a második bőröm lett volna és kezdte átvenni az uralmat.

Amikor elkezdtem nem akartam többről írni, csak arról, ami szexuálisan történik velem. Aztán ahogy kezdtek előretörni az én-blogok, valahogy az enyém is az lett. Már nem arról szólt igazán, amiről szólt anno, nagyon régen. Azt a fajta névtelenséget, amit a legelején fenn akartam tartani, egyre ingataggá vált, olyan információkat kezdtem kiszivárogni, amiket nem lenne szabad. 

A legfontosabbat felejtettem el a blogírásban. Csak szex és más semmi. 

A bejegyzések ritkulni fognak. Nem állítom masszívan, hogy kész, ennyi volt, de még az is lehet. Ez most nem búcsúzás, inkább csak jegyzet önmagamnak, hogy mihez tartsam magam. Két életem van és ezt a két életet nagy szét kell választanom, masszív, megmászhatatlan kőfalnak kell kettő között húzódnia, és annak ott is kell maradnia, tetszik vagy sem.

Szelektálnom kell a bejegyzéseket, lassan úgy is a bejegyzésmentegetésnek neki kellene esnem. Szigorú leszek magamhoz, aminek mennie kell, menni is fog, aztán meglátom hogy fog alakulni a további. 

A

idézet

A dress makes no sense unless it inspires men to take it off of you.
… Francoise Sagan

Megint alkottam

Két órával később keltettem Kedvest, mint kellett volna.

Vagy nem ébresztett a telefonom, vagy már ekkora a rövidzárlat. Csak reménykedni tudok, hogy nem lesz semmi baja a sietségtől és mindentől függetlenül jó napja lesz (ha már elbasztam a reggelét).

Valamit...valamit...valamit elfelejtettem...

Az utóbbi időben nagyon szelektív lettem. Eddig se voltam a figyelmesség mintaképe, de most minden szép-és jó összejön, egyszerűen kiesnek mozzanatok, mondatok, kérdések. 

Szarul érzem magam, mert nem direkt csinálom és nem azért, mert egyébként kevésbé fontos lenne az a valaki, vagy azok a valakik, akikről szó van. Egyszerűen úgy érzem, hogy minden fontos és kevésbé fontos dolog azonnal törlődik.Nem azért mert szarok rá, hanem mert. Nem tudom az okát.

Lassan itt lesz az ideje egy jegyzettömbnek/határidőnaplónak és egy kibaszott nagy parafatáblának a falon, ahova hatalmas betűkkel kell kiírni, hogy mikor mit kell megcsinálni, elintézni, megtenni, mert ez így nem jó. Nagyon nem jó. 

És megbántani se szeretnék senkit, de hát úgy tűnik mindig sikerül. Újra és újra. 

Zsenge vs. Harmincas Mr. Grey?

Van abban valami izgató, amikor huszonegykét-pár éves srácok akarnak a bugyimba jutni. Nem tudom, hogy azért, mert annyira fiatalok (hozzám képes),vagy mert van bennük valami...nem is tudom...szóval valami provokatív pimaszság. Nem tudom. Mindenesetre jellemző rájuk, hogy szinte mindent azonnal akarnak, ami alap esetben nem is lenne baj, sőt, talán velük könnyebb lenne, mert csak csettintek és mehet a szex (úgy is csak szexre kellek). Azt viszont nem tudom eldönteni, hogy ezek a zsenge férfikezdemények tényleg ennyire tapasztaltak (hármas, négyes, anál, egy kis BDSM), vagy csak mondják, mert úgy gondolják ez a menő?!? Nem tudom. Ennyire elszaladt volna velük a ló, hogy most már az, ami nekem is plusz egy kapcsolatban, az nekik már alap lenne? Akkor hova, merre tudnák fejleszteni a szexuális életüket?Vagy gyorstüzelőként végig kúrják a tízes és húszaséveiket  majd megcsömörödve az egésztől harmincas évek elején már magától a csóktól is rosszul lesznek?

Az igazat megvallva nem különösebben érdekel. Egyfajta önzőség, de ha már befürödtem a harmincasokkal, akkor lehet, hogy tényleg a zsengék mellett kell letennem a voksomat (megrontani már úgy se tudnám őket jobban), mert legalább tudják (????), hogy csak szex és más semmi, úgy is csak egy strigula lennék a trófeafalukon...nem tudom. 

Az igazat megvallva olyan szerető kellene nekem, akinek nincs ellenére egy kis BDSM, aki tudja mikor kell lelépnie, aki tudja, hogy ez nem több annál, ami, aki nem félne játszani, aki bevállalna minden féle kis perverz játékocskát ami épp az eszembe jut (sőt akár ötlete is lenne).Van ilyen?

Aki olvasta a Szürkét, mondhatnám, hogy Mr Grey pont jó lenne, de nem kellene a pénze, nem kellene a hatalma, a meséi, a múltja, csakis az, ami a nadrágjában van és csakis az, ahogyan a szexet szereti. Ilyen szerető kellene nekem. Legalábbis azt hiszem.

Csak épp nehéz megtalálni.

Válogatás

Valahol szórakoztat, hogy olykor azok a férfiak jönnek velem szemben, utaznak velem a buszon, jönnek be a munkahelyemre, akik jelentkeztek a "hirdetésünkre". Igyekszem póker-arcot vágni, de belül kuncogok, hogy bizony ennek meg ennek láttam már a farkát, láttam meztelen vagy épp alsónadrágos képet róla ami vagy előnyös volt vagy épp nagyon nem. 

Az az igazság, hogy nagyon szigorúan válogatok. Tisztában vagyok vele, hogy én se vagyok tökéletes, nekem is vannak hibáim, de úgy gondolom ilyenkor lehetek kicsit szőrszálhasogató, válogatós. Nemes egyszerűséggel jól esik bírálni, ítélkezni. Hozzá kell tennem, hogy nem írok nekik semmi bírálót, nem kegyetlenkedek, hogy mégis mit képzelsz magadról, bár egy-kettő megérdemelné (igazából válaszra  se méltatom őket, mert nem szeretek magyarázkodni).

Mivel ennyire válogatós vagyok, meg rám tör a nincs-kedvem-nem-akarom, meg aztán elszörnyedek egy-két hmm (kedvesnek kell lennem....) mondjuk szépen...antipasitól, így nem sok kedvem van, na. Lehet, hogy más oldalakon is kellene garázdálkodni, hátha a nagy számok, esélyek alapján végre megtaláljuk a tökéletes szexjátszópajtit  (aki nem hisztizik, aki olyan, amilyennek mondja magát, aki megfelel a finnyás ízlésemnek, aki kellőképpen bevállalós és a többi...)mert vágy meg van, hogy legyen más. 

Képecske

Kép- érzet

Mik nem vannak?

A tegnapi agylövés-szerű szociológia órán, miközben próbáltam másik száz emberrel életben maradni (ergo nem elaludni, földre zuhanni) és értelmes arcot vágni, épp arról beszélt a tanár, hogy az antiszociális ember az pszichopata. Mivel kissé antiszociális vagyok, sőt, ha mód van rá, inkább nem cseverészek az óratársakkal (akikkel a workshopon egy órán ültem, nekik is max köszönök aztán megyek tovább), nem osztom meg az uzsimat (régen se tettem), nem gügyögök idegen/élidegen emberek még inkább idegenebb gyerekével (szemlátomást elvárják, hogy ha nő vagy, akkor biztos, hogy szereted a gyerekeket, sőt a kezedbe is akarod venni, meg tutujgatni, meg nyögdécselni nekik és sorolhatnám), szóval úgy néz ki, legalábbis a tegnapi előadás közben erre világítottak rá (igaz nem személy szerint böktek rám, hogy Jade, te bizony ez vagy), szóval úgy néz ki, hogy pszichopata vagyok.

Reszkessen mindenki!

Szoknyácskák

Valamelyik nap beszaladtam a kedvenc darabáras turimba. Nem volt konkrét célom, sőt még ötletem se, gondoltam bemegyek, körülnézek, aztán meglátjuk. 

Megláttam. 

A soron következő kockás iskoláslány-szoknyámat...

Amikor próbálom őket, mindig blúzzal, nyakkendővel és combzoknival képzelem el magamon, vörös rúzzsal és esetleg játszós-szemüveggel. Hozzá kell tennem, persze, hogy a kiválasztott szoknyácskáimat az utcára szoktam inkább hordani, mint otthoni játékhoz. A tökéletes, kényelmes combzokni sajnos még várat magára.

Szóval megláttam a soron következőt fekete-fehér kockás a drágám (ára viszont igazán baráti volt) már épp arra hajlottam, hogy igen kell, aztán sikerült meggyőznöm magam, hogy nem. Valahogy nem volt az igazi. Talán a  színe, talán a hossza, talán a fazon???Nem tudom. Az igazat megvallva szoknyám van elég (vagy épp ez az, hogy nincs elég???), de valami perverz-provokatív blúzocskákat kellene beszereznem, áttetsző, kismintás, vagy csíkos, mittudomén milyen, olyan provokatív-csajos.Szóval ötletek vannak, csak nem szeretek öltözni-vetkőzni, nem szeretem a tömeget, mindig van egy-két bőgő gyerek, az őket magasról leszaró anyával, szóval kicsit frusztráló, és csak akkor megyek be, amikor mindezeket van türelmem elviselni az anyagiakról nem beszélve.

Aztán jöhet a soron következő apró, falatnyi popsitakarós diáklány-szoknyácska, miért ne alapon?

Egyszer majd  csak úgy megyek blogtalira/dolgozni/randizni, hogy előadom, hogy milyen kis zsenge lányka vagyok én...