Valamelyik nap beszaladtam a kedvenc darabáras turimba. Nem volt konkrét célom, sőt még ötletem se, gondoltam bemegyek, körülnézek, aztán meglátjuk.
Megláttam.
A soron következő kockás iskoláslány-szoknyámat...
Amikor próbálom őket, mindig blúzzal, nyakkendővel és combzoknival képzelem el magamon, vörös rúzzsal és esetleg játszós-szemüveggel. Hozzá kell tennem, persze, hogy a kiválasztott szoknyácskáimat az utcára szoktam inkább hordani, mint otthoni játékhoz. A tökéletes, kényelmes combzokni sajnos még várat magára.
Szóval megláttam a soron következőt fekete-fehér kockás a drágám (ára viszont igazán baráti volt) már épp arra hajlottam, hogy igen kell, aztán sikerült meggyőznöm magam, hogy nem. Valahogy nem volt az igazi. Talán a színe, talán a hossza, talán a fazon???Nem tudom. Az igazat megvallva szoknyám van elég (vagy épp ez az, hogy nincs elég???), de valami perverz-provokatív blúzocskákat kellene beszereznem, áttetsző, kismintás, vagy csíkos, mittudomén milyen, olyan provokatív-csajos.Szóval ötletek vannak, csak nem szeretek öltözni-vetkőzni, nem szeretem a tömeget, mindig van egy-két bőgő gyerek, az őket magasról leszaró anyával, szóval kicsit frusztráló, és csak akkor megyek be, amikor mindezeket van türelmem elviselni az anyagiakról nem beszélve.
Aztán jöhet a soron következő apró, falatnyi popsitakarós diáklány-szoknyácska, miért ne alapon?
Egyszer majd csak úgy megyek blogtalira/dolgozni/randizni, hogy előadom, hogy milyen kis zsenge lányka vagyok én...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése