Egy nyári este

Gyönyörű nő. Vibráló égővörös hajával, zöld szemével, selyem-szatén puha fehér bőrével. Kedvelem minden rezdülését, mosolyát, ahogy beszélt és ahogy gesztikulál. Nincs bennem féltékenység csak elfogadás. És vágy.

Érzem a félszet benne, izgató ezt érzékelni. Tüsténkedik a konyhában, finomat süt hármunknak éppen, közben oldódásképpen pálinkát és bort kóstolunk. Oldódunk, beszélgetünk. Kóstolgatjuk a helyzetet.

 Leteszem a poharat az asztalra, keresztbe tett lábakkal nézem vikingünket, aki mohón méreget mindkettőnket.

Mosolyognom kell, élvezem kettejük látványát, élvezem a fellobbanó vágy ízét a levegőben. Várok. Türelmesen.

Nézem A-t, miközben erős férfikezek markolnak meg. Belelazulok az érintésbe, hagyom, hogy levetkőztessen, megmutasson kedvesének. Ujjai a forró, ragacsos nedvemet érintik a combom hajlatában, el sem tudnám titkolni a gerjedelmem. Hangomon, arcomon tükröződik minden. Letagadni sem tudnám. Nem is akarom. Fogai belemarnak a nyakamba, felnyögök a jóleső érzéstől. Nagyon jól tudom, ez csak intenzívebb lesz, úszni-lebegni fogok a mámortól, ezért nem sürgetem.

Megérintem a finom nőies puhaságot, vissza kell fognom magam kicsit, nem lerohanni, felfalni, de nem bánom, pont ettől lett édesebb az este. Puha női mellet érintek finoman, lassan…Tetszik. Szép.  érzékeny, akárcsak az enyém. Mivel észnél kell lennem, élesebben látom a kontúrokat, élesebben érzékelek mindent, nem mosódik el, nem nyom a fékevesztett vágy mindent el…

A.inkább csak szemlélő. Zöldes macskaszeme figyel és issza a látványt. Nézem az arcát, követem a rezdüléseit, sóhajait. Sötét-mohó vágyat látok benne, de ott van az édes félénksége… Viking nem félénk, tudja mit akar…megdugni, felfalni, a számat, puncim…mindenem, amit adok neki.

Kapaszkodom belé, erős kezei tartanak, teste leszorít. Megremegek-elerenyedek, megfeszülök-ellazulok.

Karom a feje, felett. Lehunyt pilláim alól nézek ki; nem látok. Csak érzek.

Szárnyalok. magasan, szabadon, mint egy madár. Újra meg újra. Érzem magamban vikingünk erejét, érzem…többet…erősebben akar. Beengedem, megragadom és fogva tartom. Titokizmaim játszanak, nem eresztik, játszanak vele; kuncogok a felszabadult mérhetetlen sok endorfintól. Akarom őt, de akarom, hogy A. is élvezze, az ízét akarom, a nőies finomságát, hosszú, vékony ujjait a felhevült bőrömön, csókját, nyelvét, mindenét.

Miközben egy kemény farok jár bennem, érzem, hogy női ujjak érintenek meg ott, ahol belémhatolnak. A kemény férfitest megremeg az érintéstől, én pedig élénkebbé válok az intenzív, erős érzetektől. Tetszik, amit látok és érzek.  A. játszik vele, megérinti, izgatja, miközben a párja engem dug éppen eszméletlenre. Már nem vagyok halk, nem tudok, kezdek cseppfolyóssá, remegő kocsonyává válni, markolok, karmolok, kapaszkodót keresek, megremeg rajtam, lüktet a farka bennem, miközben puncim mohón, forrón táncol körülötte.

Élvezem. Élvezek. Akarom, többet akarok és többet, mohón-sóvárogva. Magamba húzva és szorosan tartva, miközben A. tovűbb korbácsolja a vágyát és erősíti fel a gyönyörét. Aztán megkapom…felsikoltok a jótól és elmerülök benne…akarom…még…

Ilyen brat vagyok

 Én nem leszek alázatos. Nem leszek szófogadó, sem engedelmes. Belenézek a szemedben, az enyémben kihívást fogsz látni. Kekeckedést. Karba font kézzel nézek rád, sajátságos mosolyommal, na mi lesz?kérdést sugallva, felszegett fejjel. 

Nem fogok szótfogadni. Megharapom a szád, a nyelved, húsod, finoman, mintegy figyelmeztetően, nem olyan egyszerű engem elkapni. Inkább csak finom fájdalom, egy brat játéka a dominánssal. Játszunk, ha te is akarod…ha akarsz valamit, el kell venned…ha hagyom…

Nem leszek engedelmes. Megpróbálok kiszabadulni, kilépni a szorításból, csupán csak a játék kedvéért. Lefogom a csuklód, ha ahhoz van kedvem, vagy ha már átlibbenek a határon és kapaszkodó kell. Dühíteni fog először, másodszor, lehet többször is, büntetni akarsz, mert szófogadatlan, dacos vagyok. Még talán elégtételt is fogsz venni, aztán rájössz szépen lassan a miértekre. 

Tartsd feszesen a “pórázt”, de legyél rugalmas, mert nem biztos, hogy tudsz kezelni úgy, ahogy elképzelted…

Nem fogok könyörögni…kuncogok, kitérek előled, hogy megragadhass. Akarom, hogy megmarkolj, érezni akarom az ujjaidat a bőrömön, bennem. Lehet, fáj, amit csinálsz, még nem dübörög bennem az endorfin, de akkor is ellenkezek. Mert jól esik, ilyen vagyok. 

Nem fogok könyörögni, hogy használd újra meg újra a pálcát… látni fogod mit vált ki belőlem, mi jön egy pont után…észnél kell lenned, mert tetszeni fog a látvány. 

Ha nem tartod szorosan a gyeplőt, elszalad minden. Nem tudod kontrollálni az orgazmusaim, nem tudsz vele büntetni, sem jutalmazni… én jutalmazlak meg… élvezni fogod, talán kérdéseid is lesznek, de amíg ki nem tisztul a tudatom, nem fogok tudni válaszolni.

Én nem fogom használni a menekülő szavakat. Lehet bármilyen egyszerű, egyértelmű. Zavarni fog, neked kell a biztonság érzete, a visszajelzés. Rá fogsz jönni, nálam nem működnek a szavak. Figyelned kell, észnél kell lenned, beszél az arcom, a testem, minden rezdülésem, csak olvasnod kell benne. 

Nem vagyok egyszerű eset. Ha egyszerűt, irányíthatót szeretnél, nem én vagyok a partnered. Feszesen tartsd a pórázt, ha meg akarsz kapni, elég egy leheletnyi engedés és hiába működik a kémia az első beszélgetésünk során, nem te leszel az én emberem és én sem a tied. 

Azt hiszed csettintesz és a lábaidhoz fogok borulni, engedelmesen lehajtom a fejem a combjaidhoz és várok…

Csak, ha ahhoz van kedvem… de akkor is csak a tüzet látod a szememben, a kihívást…megnyalom majd a szám, provokatívan mosolygok, felrántom a szemöldököm és várok, várom, mit fogsz tenni…

 #jade #game #brat #sub #dominant #ds #bloggerlife #játék #fetish

Egy éjszaka

Még érzem a csuklómon a kötél ízét. Még érzem a talpamon a pálca csípését, a bizsergést, az elégedettség érzete szalad át rajtam, ha eszembe jut. Határfeszegetés, újdonság. Merészség. Kielégültség. Tapasztalat. Egy étteremben kezdődött, egy szobában ért véget. 

Hatalmi játék, kekeckedés, provokálás, brat énem maximálisan kiélhette magát… aztán elégedetten dorombolva a kielégültségtől heverjek az ágyon, még remegve-élvezve, kikötve kezem és lábam, arcomon az élvezése eredményével.  Pálca, korbács, tenyér… pirosló bőr, csatakosan nedves, lüktető punci, kielégültség, tomboló vágy, sorozatorgazmusok, fennakadt szem, nyögés.  Határozott szavakkal, ellentmondást nem tűrően irányított, én meg mosolyogva ellenkeztem, dacoltam, szóltam vissza… cseppet sem voltam szófogadó jókislány. Nem is akartam az lenni. Vágytam, hogy megragadjon, megfordítson és nekidöntsön a falnak, immár meztelenül, élvezkedve elfogadva a finom-puha érintéseit. Aztán jött a jég fájósan égető hidegsége, többször is, “gonoszul” váratlanul vagy várakozás türelmetlensége után , ujjai, ahogy csavargatták a mellbimbóm újra meg újra, számlálatlanul sokszor, én meg még  halk vagyok, de tudom, lesz ez máshogy is. Nagyon máshogy…

“Büntet”.Lecsap a korbács, nem fáj. Először csíp, fáj, a test meglepődik, szoknia kell. Aztán megváltozik. Piszkosul jó érzés, több kell és több. Megkapom. Játszik a puncimmal, ujjai bennem, hergeli a tény, amikor megragadom a csuklóját… lassan átkapcsol bennem az a bizonyos kapcsoló, lassan, komótosan, hogy utána megállíthatatlan legyen. Tudom. Ismerem magam és a testem. 

Csattan a pálca, választhattam melyik vastagságú legyen. Még nem sejti mi lesz néhány perc múlva. Csap néhányat még, megérint a tenyerével, inkább csak megtartva… aztán átcsap a fejem fölött az orgazmus hulláma. Beborít, elborít, átveszi az irányítást. Jön és jön, újabb és újabb, táncol a csípőm, kapaszkodót keresnek az ujjaim, remegek, nyögök… már van hangom, gondolatom még kevesebb. Aztán már szinte folyamatosan élvezek, mindegy hogyan ér hozzám, pálca vagy korbács, az ujjai vagy a farka bennem. Remegek. Csak a zsigeri ösztönösség van.  Csak a gyönyör van. Semmi más…

Cseppfolyósan-vagy éppen kitárulva, táncoló csípővel vagy épp az oldalamon összekucorodva. Érzem a tekintetét rajtam, fura lehetek ilyenkor, teljes önkívületben, fennakadt szemmel, olykor kuncogva, de teljesen kiszolgáltatott révületben. Veszettül jól vagyok. Még akkor is, amikor először tapasztalom meg milyen a pálca csípése a talpamon. Aztán a korbács. Új érzés. Piszok jó.Izgató. Kellemes.

Kikötözve, kitárulkozva is, hasalva elmerülve, szopás közben is érzem még a bizsergést… mohó vagyok, fékezhetetlen. Az ízét akarom, a kezét, az erőt, az akaratot. Megkapom. Ingerel, izgat, újabb és újabb orgazmusokat csalva ki belőlem, utasít, morog, irányít, ural. 

Aztán elélvez. Én pedig még mindig lovagolom a hullámaim. Lassan csitul csak el. 

Akarom

 Végigsimít rajtam, megérint. Akarom. Lüktet bennem a vágy, nedves csorog a combom érzékeny, puha bőrén. Megérint, ujjai bennem, én pedig megroggyant térddel kapaszkodom belé. Megtart. 

Beszívom az illatát, ízlelem a csókját, édes lüktetés bennem, mélyen, hangom elhaló suttogás, nyögés csupán. Remegek, támaszt keresek, ott a fal, nekidönt, felhajtja a ruhám, gyönyörködik bennem, én pedig magamhoz húzom. Akarom. 

Akarom a vágyát, a gyönyörét, akarom a nyögését, csókját, harapását, ujjai erős szorítását, ami nyomot hagy rajtam, ha úgy akarja. Én pedig úgy akarom. Ujjai nyomát a fehér bőrömön. Nemcsak a rózsaszínt, a vöröset, akarom a lilát, a kéket is. Az érzést, hogy birtokolni akar, hogy megjelöl, hogy megmutatja, övé vagyok. 

Még ha csak most, erre a néhány órára is. 

Akarom.

Megkapom. 

Friss infók

 Igyekszem haladni a korral. Vagy a technikával…? No mindegy. Instagram után (jade_bloggerina) elindul szépen lassan a Facebook oldal is, naná hogy Jade néven, de Jade Bloggerinaként is megtaláltok. 

Arany szabály még mindig érvényben van, egyik platform sem társkereső, de bárkivel elcsacsogok, válaszolok kérdésekre is. Nem harapok ☺️

Feloldódás

 Belesúg a fülembe. Hangja vágytól nehéz. Kíván. Érzem a hangján. A sóhaján, érintésén. A vágytól sötétlő tekintetén.  

Megborzongok.

Libabőrös a karom.

A testem.

Hangom elhaló sóhaj csupán, fejem hátraszegem, ujjaim markolják, szorosan fogják.

Magamhoz húzom

Nem eresztem, nem engedem

Széttárt combjaim közé fogom, nem eresztem, húzom magamban, keze szorít, markol én pedig nyögök.

Hangosan

Ha tudnám sem tudnék halk lenni

bennem van, mélyen…forróság…szabadság

Ne eressz

Még maradj, csináld

Keze szoros, torkomon, leszorít, arca az arcomhoz ér, én pedig bizsergek-lüktetek, kívánom…basszus…piszkosul kívánom.

Markolja a csípőm, körmei a húsomba vágnak, nem érdekel.

Mélyen bennem van, remegek, elolvadok. Felolvadok bennem, nedvem folyik végig a combomon, combján, nyögök, zihálok, sikoltok…akarom…még akarom…többet akarok…duruzsol a fülembe, felizgat minden szava, minden érintése…akarom.

Testem forrón izzik. Mohó. Telhetetlen.

Akarom.

Magamba húzom. Íze a számban, húsa a kezemben, ujjaim táncolnak rajta. Vágya megrészegít, nyelvem hegyén, ízek, aromák, lehelete a számban, csókja birtokló, mohó, szorítása uralkodó. Akar engem.

Én pedig élvezem, hogy akar engem. Hogy engem akar.  

Adj többet…

Először finoman ért hozzám. 

Leheletnyi érintés…

Aztán kicsit erősebben. Benne lüktetett a vágy, az erő…felszisszentem. Jóleső borzongás szaladt végig rajtam. Izmaim megfeszültek, a vágy, a szükség olyan intenzív volt, hogy már fájt.

Akartam. Kívántam.

Kezei szorosan tartottak, miközben belémhatolt. Durván, erősen. Birtoklón. Szinte azonnal jött az orgazmus.

Föl és le…cikáztak rajtam végig a hullámok. Egyre hangosabb és hangosabb lettem, szinte beleolvadtam a testébe, széttárt combjaim közé vettem, magamhoz húztam; nem eresztettem. Többet és többet akartam belőle.

A levegőt megtöltötte a szex eltéveszthetetlen illata, hangja. Beleolvadtam az érzésbe, elmerültem benne, falánk mohósággal faltam a gyönyörét, az erejét, energiáját. Habzsoltam, telhetetlen akarattal. Többet és többet.

Szorít, markol…fájt…édes fájdalom, többet akartam, szinte szétfolytam a keze alatt. Nyomokat akartam, fájdalmat…fájdalommal kevert gyönyör robbanását, aztán az élvezését, ahogy elengedi magát és felemészt a kettőnk közti eszeveszett- heves energia.

Lüktetés…erős…mohó…robbanás…nyögés…zihálás…felszabadulás…ellazulás…gyönyör…

újabb és újabb, jön, tombol, nyughatatlan.

Markoltam a lepedőt, ő pedig keményen dugott-baszott-kefélt-uralt. Szétfolytam. Táncolt a csípő, zihálásom hangosabb, erőteljesebb, akárcsak az övé. Intenzív…de többet és többet akartam…édes szétesés… ez jött.

Néztem az arcát, a sötét-elégedett tekintetét. arcélét az enyémet, lélegzetét a bőrömön, ujjait a csatakos bőrömön. Illatát a testemen, nyomait a csípőmön, combomon.

Kapcsolódás-vágy-kéj-elégedett dorombolás- fellobbanó, felkorbácsolt vágy, szükség- ezek voltunk.   

Cím nélkül

Csókja vad, marja-harapja a szám. Vágya nyers, erős, vágyam mohó, zabolázatlan. Robbanás garantált. Tocsogok, érzem, hogy nedvem áztatja az ölem, bugyim, combom. Keze rajtam, markol, fog, szorít; sziszegek, kéjesen nyögök.

Több kell.  érzem a farkát, csípőmnek tolja miközben hátraszegem a fejem, fogait akarom a nyakamon. Csókját akarom. Borostája szúrását; puha a bőr, leheletnyi fájdalom, pont ennyi kell. Az erejét akarom. A vágyát. Kérem és megkapom. Akarom és megadja.

Tovább táncolunk, visz, húz, élvezem a játékunk.  Vetkőztet, magához húz.

Suhan a ruha anyaga a bőrön, máris lenn a földön; én csak kuncogok kicsit, kekecen ránézek, leülök az ágyra és széttett, máris remegő, combjaim közé húzom. Kíván és vágyik rám. Akar. Mohón habzsolón. 

Imádom.

Érzékeim már táncolnak, falni akarom a vágyát, a gyönyörét, akárcsak ő az enyémet.

Akarom.

Keményen dug, ujjaim végigszántanak forró, feszes bőrén. Egyre erőteljesebben mozog, élvezem, amit pillanatok alatt tud művelni velem. Puncim mohó, éhes. Falánk és mégis készséges. Forrón körülöleli, fogják, szorítják, aztán remegve simogatják.

Széttárt combjaim között fogom, kezem kapaszkodót keres. Érzem az erőt benne; élvezem.

Hangos vagyok. Felszabadult, ellazult. Orgazmus jön és jön, újabb és újabb. Lubickolok benne. Elmerülök, lélegzethez jutok, aztán zihálok, szavakat, sóhajokat nyögök és mégis többet és többet akarok. Harapom a kezét, szólok, hogy hangos leszek, szavai a fülemben, duruzsol, kérdez, követel, magyaráz. Élvezem.

Bennem van, élvezem. Akarom, tombolóan kívánom, hevesen, intenzíven; többet és többet, ő pedig megadja. Ringat és megbasz, lényem mélyéig bennem van, fog és megtart, borostája szúr-bök, csókja finom és érzéki, aztán heves…akárcsak mi.

Akarom.

Táncol a csípőm. Szinte a zene ütemére mozgok, tudat alatt-halványan érzékelem a külvilágot. Nem is kell több. Csak ennyi.

Tocsogok. Nedvem mindenütt, combján, ágyékán, csípőjének ívén, köldöke alatti érzékeny, finom bőrén.

Remegek. Már nem vagyok tudatomnál. Nem is akarok. Élvezni akarom. Elmerülni a vágyban, a gyönyörben, a pillanatban. A hullámaimat akarom; meglovagolni, alábukni, elmerülni majd felszínre bukni, kapkodva a levegőt.

Nyelvem a forró húson siklik. Érzem az ízét. Lassú és gyors csapások aztán leheletnyi végül erőteljesebb. Kínzóan édes, tudom, hogy most ez kell neki. Figyelem, olvasok benne, ahogy ő szokott bennem.  Arcát nézem, gyönyörködöm. Izgatom, hergelem.

Nyelvem siklik az érzékeny húson, nem hagyok ki semmit. Nincs bennem szemérem. Csak vágy. Zsigeri, mély, ösztönös mohóság. Nem számít semmi.

Élvezem.

Akarom a gyönyörét. A robbanást, amit előre megérzek, szétárad bennem is az energiája, feltölt, felizgat és aztán engem és elröpít. Még a sokadik után is felajz, felpörget. Élvezem. Élvezek

Birtoklás

 A torkomnál fogva ragad meg, felnyögök a vágytól. Érzem, ahogy a nedvem elindul szépen lassan lefelé a combom puha bőrén keresztül.  Tekintetében sötét-vad ígéretek vannak. Felizgat.

A falhoz szegez; eldobom a táskám, közben a cipőm, érezni akarom a feszes bőrét a tenyerem alatt. Kapkodom. Akarom. Vágyom rá. Vágyik rám, érzem a csókját, kezének szorításán, ahogy teste a testemnek feszül.

Lüktet az ér az ujjai alatt, lehunyom a szemem, arcomon mosoly, vágy, gyönyör ígérete.

Visz beljebb, uralja a cselekedeteim. Megragad, megfog, magához húz. Nem mosolyog. Nem is kell. Száját akarom, megkapom. Aztán kezét magamon. Megkapom.

Ruhák a földön, széttárt fehér combjaim között a csípője. Még bennem sincs, de már érzem a gyönyöröm apró fodrozódását, ami egyre erősebb és erősebb, már bennem van, kemény és erős és már élvezek is. Magamhoz-magamba húzom, telhetetlen falánksággal. Akarom őt. És jön, mélyen és mélyen, leszorít, körülvesz én pedig csak élvezek.

Szinte már fájón fáj a keze a csuklómon, borostája az arcomat karistolva, de mégis többet akarom belőle, megtalálom és elvesztem a hangom, nyögök, zihálok, tocsogó puncival fogadom be újra és újra, nedvem lefolyik a lepedőre, összeken mindent; nem érdekel.

Mint egy kinyitott kagyló, lábam kitárva, lüktetve, remegve veszi körbe a forróságom a keménységét. Szétárad bennem a kéj, sikoltok-nyüszítek, de nem hagyja abba, duruzsol, mormog a fülembe: övé vagyok, és minden élvezetem az övé.

Az övé.

Remegek. Combjaim között fogom a derekát, még jönnek a hullámok, újabb és újabb, lehunyt szemmel, kuncogva-mosolyogva élvezkedem, s lovagolom meg a kettőnk összekeveredett energiáját.  Imádom ezt az érzést, isteni adok-kapok, újabb és újabb totális K.O., amiből sosem elég.

Rácsap a combomra, fenekemre. Csak úgy. A következőt már én kérem és kapom is meg, és máris jön a következő orgazmus. Ennyi kellett. És jön is, lecsap és felemészt, megremegek újra és újra. Néha pont ennyi fájdalom kell. Néha több.

 

Aztán ennél több kell. Csípősebb- erőteljesebb. Összerezzenős, aztán szétesős. Egyre feljebb és feljebb csap a hullám, míg végül lecsap és földhöz szorít. Remegek. Remegek miközben rajta ülök, kezemmel verem a farkát, miközben finoman lovagolom. A magam örömére. Lüktetek, vibrálok, érzem, hogy lassan már gondolkodni sem tudok. Meglovagolom, hajt, űz az orgazmusaim felé, halkan suttogva utasít, kézben tart, én pedig teljesen elveszítem a fejem. Hangosan nyögve-zihálva élvezek el, újra és újra, mohón vágyva a farkára. Akarom. Mindennél jobban, követelőzve akarom. Megkapom. Kemény, erősen. Intenzíven. Szétesve remegek, vibrálok, lüktetek, sokadik után is mohón, telhetetlenül…  

Remegek akkor is, amikor a számban van, mohón ízlelem a férfias ízét, nyelvem kóstol-ízlel-játszik-simogat. Élvezem ahogy élvez, a sóhajait, az összevont szemöldökét, a néma mantrát, a rezdüléseit. Az ízét. Mindent, amit akkor és ott érzékelek, észlelek.

 

Mosolygok, ha macska volnék, dorombolnék. Elégedetten nyújtózkodom, mosolygok, vibrálok. Megcsókolom a vállát, befészkelem magam az ölelésében. Ha macska volnék,  elégedettségtől dorombolva aludnék el. 

Merülés

Be van kötve a szemem. Izgatottan várok, kekec mosollyal a számon. Azzal a bizonyossal. 

Mögém lép, leveszi a kabátom, hallom, hogy felakasztja, aztán beljebb húz. Leültet. 

Várok. A vágy fellobban bennem, még csak pici lángocska, de ismerem magam…lesz itt még tűzvihar. 

Nem félek. Kivárok. Türelmesen. Izgatottan. Talán…kicsit félve is. De édes ennek is az íze. 

Finoman ér hozzám, cirógat, ízlel az ujjbegyeivel. Nem kell nagyon felizgatnia; nedves vagyok már, érzem a combjaim között vágyam nedvét. Jó érzés, ahogy megfog, megragad; érintésében benne van minden, amire épp szükségem van. Megcsókol én pedig el-el húzom a szám, aztán megharapom az ajkát; hergelem-húzom, felkínálom az ajkam, aztán kicsit elhúzódom…aztán megérzem benne a fellobbanó nyers erőt. Erre vártam. Libabőr szánkázik a testemen…kéjes érzés…felizgat. Mellbimbóim kemény kavicsokként döfik át a ruhám anyagát. Fűző acélmerevítői feszülnek a bordáimnak, szorítják belém a szuszt. Szeretem ezt az érzés…érzem a testemet, a bőrömet, érzem magamat. Kapkodom a levegőt, halkan, vágytól nehezen…szinte már türelmetlenül. 

Széttárt combjaim között van. Tejfehér bőr és fekete csipke találkozását cirógatja. Hátam megfeszül, lehuny-letakart a szemem, mégis látok. Lehúzza a csizmám, végigsimít a combjaimon. Aztán megérzem a száját, felnyögök. Felhúz, felállok, és még akkor is csukva van a szemem, amikor leveszi a kendőt. 

Kivárok. Levetkőztet, tekintetével simogat. Tetszik az, amit sugall a szeme. Megfog, megragad, irányít.  Ellenállok, kitérek előle. Vágyom a kezére, ujjai szorítására. 

Kemény. Erős. Határozott. Irányít. Hagyom. 

Szinte összecsapunk. Érzem benne azt az erőt, energiát, amit nagyon szeretek. Felajz, feltüzel. Tocsogok, lüktetek. Finom a csókja, tetszik. Fogaim közé veszem az ajkát; mosolyog közben a szám. Húzom-hergelem, mert ezt akarom. Őt akarom.

Kezdenek összefolyni a képek, az ingerek pedig élesebbé, intenzívebbé válnak. Vágyam tetőponton, bugyog bennem, kirobbanni készül. Kicsit visszafogom, még egy kicsit, egy picit józan akarok maradni még. Aztán megérzem magamban: ezernyi jó cikázik végig rajtam; összerándulok, megremegek. Game over. 

Zene szól, nem ismerem. Talán nem is fogom fel. Van. Nyögéseim, sóhajaim hangosabbak. Tenyere csattan a combomon, fenekemen, fogai kóstolják a bőröm. Aztán csípős bőr, édes fájdalom, borzongató gyönyör hullámzik végig rajtam. Remegek, vonaglok a mindent elborító jótól és én csak mohón, zabolázatlanul nyelem, falom. Többet akarok. Még többet.  

Karmolni, markolni vágyom, kapaszkodó kell, érezni akarom a kemény húst a tenyerem alatt…de csak kapaszkodom, széttárt combjaim közé veszem, megragadom a csípőjét, derekát, magamhoz húzom, magamba húzom. Nem tudom kinyitni a szemem, de nem is akarom. Sokadik hullám szalad végig rajtam, beharapom ajkam, és robbanok. Megint.

Keményen lovagolom. A magam gyönyöre érdekel, kell az újabb és újabb…megfeszülök, elernyedek, kapaszkodó kell…felsikoltok…aztán elvesztem a fejem. Végig szántok a bőrén, nem tudok már uralkodni magamon, fékevesztett vágy árad végig rajtam, csak az érzés érdekel, amit a farka okoz bennem…titokizmaim fogják-szorítják, önálló életet élnek…már nem uralom a testem…már nincsen kontroll…szétesve vágtatok…nem érdekel semmi és senki…

Keményen dug, én pedig ezt akarom. Így akarom. Érzem a testem mélyén, húsomban, forróságomban. Megfeszülnek az izmaim, aztán mintha cseppfolyóssá válnék. Újra meg újra… ezt teszi velem amióta beléptem az ajtón és hozzám ért. Jól beszéli a testem nyelvét, én pedig megnyílok, befogadom. Nem kímél, mozdulatai erősek, kemények. 

Elolvadok. Beleolvadok.  Aztán megfeszülök. Elernyedek, megremegek. Hangos vagyok…levedlettem a korlátaimat, ilyen vagyok. 

Lubickolok benne, lebegek a gyönyör és kielégültség hullámain, teljesen ellazulva, felengedve. Mosolygok rá. Megnyalom a szám, figyelem félig lehunyt pilláim alól minden mozdulatát. Nézem és látom Őt. Azt hiszem, Ő is engem. 

 

fantázia-játék

 Bőr csúszik a bőrön. Szisszenő, halk hang. Mégis hangosnak hat. 

Bőrömmel ízlelem a bőrét. Új. Más. Férfias-kellemes íz. Beszívom az illatát, nyelvem hegyével nedves csíkot húzok a forró húsra.  Új a tapintása. Táncolnak-tombolnak az érzékeim, nedves vagyok és vágytól telve. Akarom őt. 

Keze végig követi a derekam ívét. Megnyalja az ajkamat, fogaival finoman belekap. Birtoklóan magához húz, belemerülök az érintésébe. 

Csak a sóhajtásaink, nyögéseink hallhatóak. Aztán egy cipzár hangja, suhanó kelmék…padlóra érnek. 

Akarom őt. Kívánom. Elmondhatatlanul nyersen-vadul. 

Tarkómon a keze. Érzem a belőle áradó erőt. Vágyat. 

Fellobban a láng bennem, nem parázs, nem tüzecske, tomboló-mindent felfaló-mohó tűz. Szinte már attól elélvezek, hogy nyalja, szopja mellem. Húzom magamhoz, többet és többet akarok. 

Megfordít, falhoz nyom, felhúzza a szoknyám, ujjai a forró nedvességemben; elégedetten mormog a fülembe. Érzem az ágaskodó vágyát, lassan körözök a csípőmmel, szinte már táncolok. 

Markol és fog, széttárom a lábam, keze a nyakamon, lehunyt szemmel, türelmetlenül várom, hogy bennem legyen. Felkiáltok amikor belém hatol, összerándulok, megfeszülök…elönt a gyönyör, átcsapnak a fejem fölött a hullámok, elmerülök. 

Olyan jó…keményen dug, baszik…ooo de finom…kész vagyok. Zihálok, remegek, nyögök. Nem eresztem, titokizmaim markolják, masszírozzák, el nem engedik…magamhoz húzom…még közelebb…erősebben. Mondanom sem kell, érzi. 

Felsikoltok, körmöm kaparja a fát, lüktetésem heves, szinte már kibírhatatlan. belsőcombom puha bőrén folyik le a nedvem, cuppanó hangok keverednek a vágytól terhes nyögéseimtől. Élvezek. Újra meg újra, megállíthatatlan; összefolyik, egyik a másik után, nyersen-erősen, édes kínzás. 

Keze szorosan fog, ujjai a bőrömbe vájnak, akarom. Fogai a vállamon, borostája karcolja a felhevült bőröm. 

Már nem tudok magamról. Már nem figyelek semmire, maradék kontroll, maradék tartás, minden aprócska gátlás -félelem-akármi semmibe vész. Csak az érzések vannak, amit kelt bennem, mélyen legbelül vagy éppen az érzékeny bőrömön, csak vágytól nehéz érzékeim vannak, a mohóságom, zabolázatlan erő, csak mi…semmi más. 

Nem lassul és ellazulok, érzem őt. Szinte felrobbanok, ezerízű gyönyör a nyelvemen, mindenhol. Összpontosítok, érzem a közelgő orgazmusát, végigszalad rajtam egy érzés; mint valami elektromos szikra és érzem is ahogy élvez. Belesüllyedek ebbe az érzésbe, belebúrkolom magam és csak sodródom. 

Aztán…amikor lassan elcsendesednek bennünk az energiák, halkan elmosolyodom, kuncogok. Elégedetten, már-már dorombolva.