A torkomnál fogva ragad meg, felnyögök a vágytól. Érzem, ahogy a nedvem elindul szépen lassan lefelé a combom puha bőrén keresztül. Tekintetében sötét-vad ígéretek vannak. Felizgat.
A falhoz szegez; eldobom a táskám, közben a cipőm, érezni akarom a feszes bőrét a tenyerem alatt. Kapkodom. Akarom. Vágyom rá. Vágyik rám, érzem a csókját, kezének szorításán, ahogy teste a testemnek feszül.
Lüktet az ér az ujjai alatt, lehunyom a szemem, arcomon mosoly, vágy, gyönyör ígérete.
Visz beljebb, uralja a cselekedeteim. Megragad, megfog, magához húz. Nem mosolyog. Nem is kell. Száját akarom, megkapom. Aztán kezét magamon. Megkapom.
Ruhák a földön, széttárt fehér combjaim között a csípője. Még bennem sincs, de már érzem a gyönyöröm apró fodrozódását, ami egyre erősebb és erősebb, már bennem van, kemény és erős és már élvezek is. Magamhoz-magamba húzom, telhetetlen falánksággal. Akarom őt. És jön, mélyen és mélyen, leszorít, körülvesz én pedig csak élvezek.
Szinte már fájón fáj a keze a csuklómon, borostája az arcomat karistolva, de mégis többet akarom belőle, megtalálom és elvesztem a hangom, nyögök, zihálok, tocsogó puncival fogadom be újra és újra, nedvem lefolyik a lepedőre, összeken mindent; nem érdekel.
Mint egy kinyitott kagyló, lábam kitárva, lüktetve, remegve veszi körbe a forróságom a keménységét. Szétárad bennem a kéj, sikoltok-nyüszítek, de nem hagyja abba, duruzsol, mormog a fülembe: övé vagyok, és minden élvezetem az övé.
Az övé.
Remegek. Combjaim között fogom a derekát, még jönnek a hullámok, újabb és újabb, lehunyt szemmel, kuncogva-mosolyogva élvezkedem, s lovagolom meg a kettőnk összekeveredett energiáját. Imádom ezt az érzést, isteni adok-kapok, újabb és újabb totális K.O., amiből sosem elég.
Rácsap a combomra, fenekemre. Csak úgy. A következőt már én kérem és kapom is meg, és máris jön a következő orgazmus. Ennyi kellett. És jön is, lecsap és felemészt, megremegek újra és újra. Néha pont ennyi fájdalom kell. Néha több.
Aztán ennél több kell. Csípősebb- erőteljesebb. Összerezzenős, aztán szétesős. Egyre feljebb és feljebb csap a hullám, míg végül lecsap és földhöz szorít. Remegek. Remegek miközben rajta ülök, kezemmel verem a farkát, miközben finoman lovagolom. A magam örömére. Lüktetek, vibrálok, érzem, hogy lassan már gondolkodni sem tudok. Meglovagolom, hajt, űz az orgazmusaim felé, halkan suttogva utasít, kézben tart, én pedig teljesen elveszítem a fejem. Hangosan nyögve-zihálva élvezek el, újra és újra, mohón vágyva a farkára. Akarom. Mindennél jobban, követelőzve akarom. Megkapom. Kemény, erősen. Intenzíven. Szétesve remegek, vibrálok, lüktetek, sokadik után is mohón, telhetetlenül…
Remegek akkor is, amikor a számban van, mohón ízlelem a férfias ízét, nyelvem kóstol-ízlel-játszik-simogat. Élvezem ahogy élvez, a sóhajait, az összevont szemöldökét, a néma mantrát, a rezdüléseit. Az ízét. Mindent, amit akkor és ott érzékelek, észlelek.
Mosolygok, ha macska volnék, dorombolnék. Elégedetten nyújtózkodom, mosolygok, vibrálok. Megcsókolom a vállát, befészkelem magam az ölelésében. Ha macska volnék, elégedettségtől dorombolva aludnék el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése