vagyok

Nedves, csatakos vagyok. Lüktető puncijú, széttárt combú. Élvezem a száját rajtam, kibaszott izgató amit csinál.

Vonaglok, tekergek, nem tudok mozdulatlan maradni. Nyögök. Sóhajtok. Vibrálok, lüktetek. Pezseg a vérem, telhetetlen vagyok, felajzott, szukás. Minden vagyok és semmi sem. 

Széttárt combú, lüktető test. Nyers és őszinte vágy, akarnok, makacs, mohó dög. Nem akarom, hogy abbahagyd. Csináld! Élvezem.

Nagyon is, mocskosuk, kibaszottul. Istenem...

Kezem a mellemen, mellbimbóim mint két kemény kavics, érintést akar. Nem finomat. Játszom vele, mert kell, mert akarom. Feltüzel az intenzív érzés, végigszalad rajtam, mint valami kellemesen bizsergető áramütés, végig a hasamon, remegő csípőmön át a puncim mélyéig, csiklóm hegyéig. Nyögök. Zihálok. Mégmégmég. 

Remegek. Tekergek. Megmarkolom a combom édes húsát, ujjaim a hajába túrnak, vissza a vállára, húzom magamhoz a fejét, érzem, hogy közel járok. Sürgető türelmetlenség lesz úrrá rajtam, akarom, legyen bármi, szakadjon rám az ég, akarmi, bármi, nehogy abbahagyja. Zihálok. Nyögök. Sikkantok. Ami éppen kiszalad a számon miközben megfeszül a testem. Aztakurvaélet, sziszegem lassan, s mintha kevés lenne a levegőm. 

Markolom, amit érek, kapaszkodnom kell. Muszáj. Egy tenyeret érzek magamon, féken tart, lefog, miközben az újabb hullám végigszalad a testemen. Az édes feszültség szétárad rajtam, aztán felrobban bennem az orgazmus. Heves, erős, intenzív. Szétesek. Hangom hol van, hol nincs, attól függően, hogy mennyire csitul és mennyire lobban fel újra a gyönyör hulláma. Mint a dagály és az apály, jön, aztán visszahúzódik, aztán újra jön és így tovább. Tart. Még mindig tart. 

Táncol a csípőm, remegek. Vibrálok. Még tart. Nem vagyok ura még a mozdulataimnak. 

Lehunyt szemmel mosolygok, kuncogok. Lihegek. Olykor-olykor még markolnom kell amit érek, ágyat, takarót, matracot. Az érzés még intenzíven tart, lassan elcsitul, de az éhség marad. 

Akarom. Kívánom. 

Odamegyek hozzá. Ránézek. 

Az éhséget láthatja rajtam. A nyers, őszinte vágyat. A megduzzad ajkamat nézi, ami résnyire van nyitva. A nyelvemet végigfuttatom rajta, mosolygok. Aztán lassan odahajolok hozzá, hevesen megcsókolom. 

Érzem az ízem a száján. A szájában, a nyelvén.  Sós-édes. Az enyém. Az ölébe mászok, kemény farkát érzem a lüktető, nedves ölemben. Felszisszenek, ahogy megérzem őt magamon, remegő, vibráló bőrömhöz érni. Forró vagyok. Akárcsak ő.  Megremegek, összerándulok odabenn. Akarom. Megmarkolja a csípőm, közelebb húz magához. Koccan a fogunk; túl erős a mohóság. Akarom. Akar. Kíván. Nagyon. Habzsol, fal, csókol. Akárcsak én, őt. A száját. A bőrét. Vállát, nyakát, kulcscsontját, torkát; fogaim finoman karistolják, körmeim finoman karmolják, érinteni akarom. 

Nedves és csatakos vagyok. Lüktetve vibráló test, tömény vágy. EZ vagyok én, most. 

Hajam kusza, kígyózó indaként tekeregnek a fejem körül, mint valami koszorú, vagy glória. Kuncognom kell. Keményen bennem van, fölém tornyosul. Szemébe nézni alig tudok, de aztán le kell hunynom, nehéz látni. Hangomat visszhangozzák a falak. 

Mozog bennem, keményen döngöl, szétestem...csak a kéj marad, semmi józan gondolkodás. Karom a fejem körül, nézem a kinyílt combjaim között ahogy dugja a puncim. Mélyebben. Erősebben. Mégmégmég. 

Újabb hullámok, végig a testemen, táncolnak, bizseregnek az érzékeny pontjaim; vagyis mindenem. Több kell. Még. Tovább. Kell. Még több. Akarom őt. Telhetetlenül, falánk mohósággal, fékezhetetlenül. Vadul. 

Látvány

Kigombolja a kabátom. 

Lubickolok a vágyában, élvezem, ahogy rám néz. Ahogy hozzám nyúl. Ujjai nedvemben fürdenek, tocsogok a vágyban. A szoknya rövid, épp csak felhatja. Gyönyörködik bennem. Élvezem. Kiélvezem, mert ő aztán mindennek megadja a módját. Még a gyönyörködésnek is. Aztán hozzámér. 

Szinte azonnal kicsal a vörösre rúzsozott számból egy hangos nyögést. Megfordít, megragad, hogy jól láthatóak legyünk a tükörben. 

Tetszik a látvány, de még jobban tetszik amit érzek. 

Belém hatol. 

Szűk vagyok, piszkosul szűk. Pokolian jó érzés, ahogy bennem van, gyakorlatilag azonnal kicsalja ajkaim közül a mocskos szavakat. Megremegek. Kinn is, benn is. Ráfogok, rámarkolok. Titokizmaim mozognak, játszanak vele. Megremeg bennem a farka, mire halkan kuncogni kezdek. Aztán felsóhajtok. Markolja a csípőm, oda-odapillant a tükörképünkre. Tetszik neki amit lát...helyes... aztán felszisszenek, de a jótól. A kibaszott jótól, amit érzek, összerándulok...kapaszkodnom kell; kevés vagyok, a lábam lassan nem tart meg...basszus...zsong a testem az ezerízű érzésektől; ujjak a bőrömön, csókja a nyakamon, vállamon, farka mélyen bennem, miközben újra és újra belém löki magát, én pedig csak a lehunyt pilláim alól, épphogy csak felfogom mint látok...

Térdelek előtte. Oldalra pillantok, kibaszott szexis látvány tárul elém. Tetszik. Felizgat, felajz. 

Testemet megfeszíti a vágy, bőröm bizsereg, kipirul. Kidugom a nyelvem, finoman cirógatom a farkát. Felnyög. Tetszik a hangja, újabbat és újabbat akarok kicsalni belőle. Bekapom. Lassan, aztán gyorsan. Mélyen és hevesen, aztán megint csak leheltnyi érintés. Játszom. Hergelem. Húzom. Folyik a nyálam, lecsöppen a szőnyegre. Fogja a hajam, beletúr a kezével. Közel húz magához. Hagyom. 

Megfeszülök. Ellazulok. Élvezem. Piszkosul élvezem, mert látom, hogy teljesen bezsong a látványomtól, amit a tükörben lát. Aztán újra csak minket néz, aztán vissza a tükörre. Körbe-körbe mozog a nyelvem, ha műsort akar, műsort kap. 

Szopom, mohón, gyorsan, aztán lassan, kényeztetőn. Aztán újrakezdem, váltogatva, figyelve a reakcióit. Élvezem. Nagyon is. Kapkodom a levegőt, széttárom a csípőm. Kívánom. Akarom. Nagyon is. Játszik a nyelvem, föl és le, körbe, alulról fölfelé, aztán föntről le. Beszívom, fogaimmal finomat harapdálom, aztán újra szopom, habzsolom, kezem segít, vagy éppen csak fogja, ujjaimmal közrefogom, aztán a nyelvem jön megint, majd az ajkam...kikészítem. Amennyire csak lehet. Édes kín.  

Megfeszül. Mosolygok. 

Nyelek. Sokat. 

Kapaszkodok és szavakat keresek. Csak ismételni tudom magam. Állatias nyögések törtnek ki belőlem, folyik a könnyem, remeg a lábam. Szétfolytam, szétestem az orgazmustól, amit okozott. Hajam szerteszét, kibomlott, szétterülve a matracon. Markolom a mellem, csipkedem, morzsolom a mellbimbóm. Telhetetlen vagyok, akarom még. Újra és újra. Megfordít. Mondhatni hajtogat, olyan állapotban vagyok. Pakol, irányít, megtart. Engedelmesen követem, nem ellenkezek. Nincs erőm. Csupa ösztönösség vagyok. Nyers, őszinte vágy. Akarom. Azonnal. Erősen belém hatol én pedig felnyüszítek. Titokizmom dolgozik helyettem, fejem lehajtva, fenekem feltolva, remegő térdekkel próbálom tartani magam, miközben dug. Nyögök. Mellette nem tudok csendben maradni. Igaz, nem is akarok. Túl jó...piszkosul jó. 

Fordítja a csípőm, pakolja, helyezi a lábam. Nézek rá, alig látok, csak érzékelem. Markolom, kapaszkodom belé, a hátába, vállába, csípőjébe,  a takaróba, amit meg tudok ragadni, fogni. Kapaszkodnom kell. Lüktetek, zihálok, túl sok, de mégis kell...ne hagyd abba...még...még...nem akarom abbahagyni. 

Játszom a farkával. Semmi finomkodás. Enyém. Hevesen, vadul, lassítok néha, inkább csak a magam kedvéért. Élvezkedik a látványban, amíg a kéjtől le nem kell hunynia a szemét. Végigfolyik a nyálam a farkán, egészen a golyókig. Tetszik. Mosolyogva nézek rá. Tekintetemmel fogva tartom az övét. Nézd csak...tetszik?Tudom, hogy imádod, ahogy szopok... Élvezd...

Nyelvemen érzem az ízét. A bőrének tapintását. Lüktet az ujjaim között, a szorosra zárt ajkaim között, a nyelvemen, a számban. Mindenem érzékeny, minden érzékem jelen van, felerősít mindent. Már attól felizgulok, ha a játszhatok vele. Most, hogy ilyen állapotban vagyok...olaj a tűzre látni, mennyire is élvezi...

Fogja a lábam, ujjaival izgatja a csiklóm. Azt akarja, hogy elélvezzek majd miközben dug. Akarom. Piszkosul. Viszont már túlhúzott, felhúzott állapotban vagyok. Édes állapot, pöccre induló, mindentől remegő, kibaszott jó állapot. Lubickolok a gyönyörben, de élvezni vágyom. Sürgető, szinte kínzó ez az érzés. Pár évvel ezelőtt még szégyenlős lettem volna. Lehet, magamhoz sem nyúltam volna, hogy enyhítsem ezt a kínzó éhséget. Mostanra minden vagyok, csak gátlásos nem. (na jó még olykor előfordul).. Kezem átveszi a keze helyét, cserébe megmarkolja az érintésére sóvárgó mellem. Felnyögök, mert így könnyebb lesz...és tudja mi kell nekem, máris morzsolgatni kezdi, miközben változtat a lökése ritmusán. Megtalálom a ritmusom, megtalálom a vágyam pontját. Másabb. Magamnak másabb. Mélyebb. Olykor nem, de most mélyebb. Élesebb, hevesebb. Rátalálok a ritmusomra, vágyom az orgazmusra, ami elszívja majd belőlem ezt az oltári feszültséget. Elélvezni akarok, miközben bennem van a farka. Érzem, hogy közeleg az édes megkönnyebbülés...lassabban és mélyebben jár bennem, figyel rám, miközben kezdek megfeszülni, gyorsulni...aztán felrobbanok...

Elengedem magam, szétesek végképp, tartania kell, masszívan fogni, mert már egyáltalán nem vagyok ura a testemnek. 

Az orgazmus szétárad bennem, robban, szétfeszít, elfolyósít. Kinn markolom a paplant, odabenn markolom a farkát. Felnyög, felgyorsul, vele mozgok, nyögök, csak nyögök, befogadom, megragadom, nem engedem. Gyorsulunk. Érzem, hogy közel jár, ettől valahogy bennem is megváltozik valami, kellemesen bizsergető érzés...vágyom az élvezésére, akarom, kívánom...

Csak nézem, elmosódott sminkkel, kipirult bőrrel, szétzilált hajjal. Tekereg, kanyarog körülöttem, egyik hosszú tincsre ráfeküdtem, nehéz a mozgás. Kuncogok.  Megnézem magam a tükörben; kielégült hófehér bőrű nő fekszik a fekete huzatú takarón. Tetszik a kontraszt. Rúzsomnak nyoma sincs, ajkam mégis telt, vöröslő, vérbő. Lábam még remeg. Libabőr szánkázik rajtam, fázni kezdek. Hasra fordulok. Tetszik a kerek ívem; csípőm, fenekem. 

Aztán megmozdulok és öltözni kezdek. Mosolygó tekintettel, kielégülten méregetem. Akárcsak ő engem.      

Valami sötét

Teaházban vagyunk. Kellemes félhomály, privát, zárható rész. Megvan a maga varázsa, tetszik, nagyom is tetszik, bár egy pillanat töredékéig megremegek; mintha félnék kicsit.  Egyszerre veszélyes és izgató, de közben pont ez a finom feszültség kell most nekem.

Meleg, sárga szűrt fény. Se nem túl erős, se nem túl tompa. Meg kell szokni, de utána már annyira természetes. Meghitt. Erotikus.

Bitang magas. Még a tűsarkú csizmámban is lábujjhegyre kell állnom...tetszik... És szemtelenül fiatal (na jó, annyira nem, de első benyomásom ez). Közben pedig látom a tekintetében, hogy ott van valami sötét, valami bizsergető, pont az, ami nekem kellhet. Mintha óvva intett volna magától, de fittyet hányok rá.

Telik az idő. Beszélgetünk, lábam az ölében, tekintetem rajta. Finoman cirógat, simogat, hatalmas tenyere a bokámon, tetszik amit érzek. Figyelek és kóstolgatom a benyomásokat. Még kell egy kis idő.

A nyelvemen van; beharapom a szám, aztán kortyolok egyet a teámból, a csésze pereme fölött nézek rá. A zene halk, a levegőben ott érzem a hívást; felhívást keringőre. Nagyon is kellemes keringőre...

Hatalmas a tenyere, elfér benne a fenekemből egy jókora darab. Megmarkol. Fog, és tart; könnyedén, mintha nem is lenne súlyom. Falja a szám, keze, ujjai nagyon is ügyesen játszanak rajtam. Felnyögök, magamhoz képest halkan, de szemem és arcom nagyon is beszédes. Esélyem sincs. Minden mozdulata azt mutatja, tudja mit akar. Jót. Csakis jót...

Pedig a bizsergetően izgató sötétség, ami vonz, ami olykor-olykor kell, az ígéret a nem mindennapi játékra ott van, érezhető benne. Akarom. Bőröm bizsereg az érintése alatt. Akarom. Talán egy kicsit. Vagy nagyon...nem tudom...elszáll a gondolat, ahogy megérzem magamban. Elfogy a szusz, felnyüszítek, halkan, aztán immár hangosabban, felnyögök, bele a szájába, vállába. Kapaszkodnom kell.  Aztán lehunyom a szemem, titokizmom rászorít az ujjára, a levegőm beszorult, lüktet, zsizseg a csípőm, combom, seggem a tenyere alatt. Érezni akarom az erejét, Nagyon is, még. Erősebben. Vágyom arra a sötét, veszélyre amit ígér a tekintete, érintése...kívánom. Akarom. 

Szája a nyakam ívén, a vállamon, a torkomon. Habzsol, fal, kóstol. Szív, nyal. Nyögök. Hangosan. Aztán remegek. Megfeszülök, elengedem, markolok, fogok. És nyögök. Hosszú combjaim közé fogom, csípőm kitárul, megérintem. Kell. Játszik a testemen, ki és be, erősen, intenzíven, csiklómon, hüvelyemben, markol és szív, újabb nyom, még...akarom még. Ott is egy érzékeny pont, szinte már-már a mindjárt elélvezek határa, aztán mégsem. Több, vagy kevesebb...nem tudok gondolkodni.

Íze a nyelvemen,  Keresem a szavakat. nehéz józannak maradni. Játszom. Élvezem. Csattan a keze...aztakurvaélet...mondok valamit, de lehet, csak gondolom, csak tompán uralom magamat. Játszik a nyelvem, kóstolom az ízét, kell még...

...hevesen csókol. Közben pakolgat, megemel, irányít. Erősen tart, masszívan markol a tenyerével, nem ereszt. Habzsol. Habzsolok. Kell. Akarom. Táncol a csípőm. Az izmaim. Hullámzok. Valahogy...az érzékeim pattanásig feszültek. Keresem a szavakat. Néz, figyel, elemez.  Mit és mennyit bírok, mennyit akarok, keresi-találja (?) a határaimat, meddig mehet, meddig akarom és hogyan. Basszameg. Ott...ott..ott..basszus...ne hagyd abba...aztakurva...elfogytak a szavak, a gondolatok túl kuszák...csak az érzések vannak...

Játszom vele. Lehunyom szemem, hajamból kibomlik a szigorú konty, akárcsak a gátlásaim, már ha voltak is egyáltalán. Fölém magasodik, esélyem sincs. Felnyögök ahányszor csak hozzámér, tudja, érti, érez. Kicsit ijesztő. Hangom van, de olykor keresnem kell. Élvezem a benyomásokat, ízeket, nyelvem alatt a bőr sajátos, férfias ízét, textúráját, keménységét, feszességét...

Vezet, irányít, esélyem sincs. Talán nem is akarom. Esélyem sincs.  

Lehunyom a szemem. Hallom a zenét, távoli hangfoszlányok, aztán erős, intenzív impulzusokat kapok. Sok. Nagyon sok...elbírok velük, de nem tudom bírom-e tovább. Remegek. Szétesek, ellazulok. Aztán megfeszülök. Bírom még. Akarom. Kell. 

Mindent, vagy semmit...

Még tovább...van tovább...egyszer fenn...egyszer lenn..irányít...ural...izgat...játszik a testemmel...nagyon is jól. 

Kuncogok miközben ránézek, nyelvem kidugom, rúzsom már sehol, illetve mindenhol. Világít a félhomályban a fehér bőröm, tetszik amit érzek, amit látok. Vibrálok. Lüktetek. Szabad vagyok. Vággyal teli, felizgatott, nedves, kielégült és mégis kiéhezett. A nyilvános hely, bár nem az szó szoros értelemben, általában zavarni szokott az ilyesfajta játszadozásban, de ezúttal magasról teszek az egészre. 

Érzem az ízeket, sokféle, keveredik benne az enyém, az övé, a tea aromája, vágy, kéj, állatiasság...beindít, felizgat. Pokolian. Élvezem amit csinálok, és ahogyan...amennyire hagyja...amennyire hagyom. Mélyen. Jó mélyen. Mindenhol érzem. Mindent érzek. 

Elélvez. Hallom a hangját, érzem ahogy megfeszül. Fog. Megtart. Néz. Mosolygok. Remegek, lüktetek, pezseg a vérem. Mosolygok. Azzal a tipikus mosolyommal, azzal az őrjítő tekintettel. Tudom. Érzem. Tetszik neki. 

Megnyalom a szám, beszívom a levegőt, végignyalom az ajkát, lassan, lustán, elégedetten. Kuncogok.  Remegnek az izmaim. Megcirógatja a bőröm; jólesően megborzongok. 

Pont jó így. Pont így jó.