Ott van a féltés a szemében. Ott van a sötét vágy. Harcolnak egymással. Látom. 

Túl erős a vágy benne, sötét, bűnt ígérő vágy. Kéjes fájdalom, pokoli gyönyör. Mindenség. 

Ott van a féltés a szemében. Félt, mert tudja, engedni fogom, hogy azt tegyen velem, amit akar, félt, mert tudja, határon táncolunk majd, vajon kibírom-e, amt akar, kíván, követel majd tőlem. 

Tekintete izzik a sötét vágytól. Megborzongok, de nem menekülök el. Lehunyom a szemem, várok, de közben remeg a bőröm az izgalomtól. Érzem a vágyam pulzálását magamban, a nyelvemen, fejemben. Várok. 

Akarom. 

Vágyom rá. 

Akarom az érintését, akarom a csókját. Akarom a birtoklását, hogy megjelöl. Akarom a tenyerét a bőrömön, akarom a fogait a vállamon, combomon. Akarom azt, hogy édesen fájjon, amikor csattan a bőr a bőrön. Amikor ott marad a tenyere lenyomata a fenekemen, combomon. Akarom az ujjai szorításának nyomát a combomon, csípőmön. 

Akarom.

Akarom, hogy megmutassa mit akar. Akarom, hogy táncoljunk a határon, akarom, hogy figyeljen rám és mégis azt is akarom, hogy engedjen a vágyának. Akarom, hogy megragadjon, akarom, hog maga alá gyűrjön. Akarom, hogy harcoljon meg velem, hogy igázzon le, akarom, hogy fogjon meg, ragadjon meg, akarom, hogy   fájón markoljon, akarom, hogy ne engedjen el, akarom mindent, amit elmond és amit nem mer. Akarom a nyögését, akarom a morgását. Akarom a sóhajait, akarom a remegését, amikor megpróbálja visszafogni magát. 

Kíváncsi vagyok, remegve vágyom, hogy átadja magát nekem, ahogy én átengedem magam neki. 

Akarom mindazt, amit a vágytól nehéz tekintete ígér. Mindent.

 Érzem ereje súlyát, ahogy próbál a vállamnál fogva lenyomni. Nem engedem. Tudom mire megy ki a játék, de én játszani akarok. A kisördög felszínre bukkant, gonoszkodósan követelve a jussát.

Felszegett fejjel nézek rá, pimaszul, gonoszkodó fénnyel a tekintetemben. Nem úgy van ám…nem kapod meg ilyen könnyen…

Kérdőn felvonja a szemöldökét, mire válaszul elmosolyodom. AZZAL a mosollyal… Azzal, amivel tudom, a legtöbb dominánsnál kihúzom a gyufát…

Én így játszom! Majd, ha ÉN akarok valamit, akkor úgy játszom, ahogy TE akarod...

Látom, hogy nem tetszik neki, elsötétedik a tekintete.

Csakazértsem.

Keze a tarkómon, belemarkol a hajamba, de mielőtt megfeszülhetnék, dühödten magához húz. Szorosan fog, nekem feszül a teste, érzem izmai keménységét. Harap a csókja. Követelőző, mohó, érzem a játékos dühét. Kinyitom a szám, nyelve megkóstolja az enyémet. Fogai a számba marnak, ujjai a hajamba, minden ízében érzem, hogy birtokolni AKAR.

Tetszik, de nem adom könnyen magam. Megpróbálom elhúzni a fejem, nem hagyja. Szája lecsap a torkomra, aztán ujjai markolják már csókja helyét, belenézek a szemébe, hiszen ezt akarja.

Kekecen mosolyog a tekintetem, provokálom, cincálom a tigris bajszát, húzom amíg lehet, amíg el nem érem a határt, picit rálépek, mert ettől édesebb a játék, látom fellobbanni a mérgét, aztán ki is huny, amikor kezem megmarkolja a csípőjét, erősen, durván, ahogy ő is bánik velem, aztán finom mozdulattal már a sliccénél járnak az ujjaim, leheletnyi érzés, de felnyög…állatias…morgó hangon, nehéz a vágytól.

Még hergelem. Annyira élvezem ezt a játékot, hogy érzem az orgazmusom előszelét. Összerándul a puncim, érzem a nedvességem. Megfordít, hozzádörgölöm a fenekem, éppcsak kicsit és már lépnék is el tőle, de nem engedi.

Imádom, ahogy megragad. Követelőzően, érzem az érintésében, ahogy az ujjai a csípőmbe fájnak, hogy megfizetek mindent ellenkezésért. Ő még nem tudja, amit én igen…még nem fejeztem be. Visszalépek, hagyom, hogy felhajtsa a ruhám, megérintse nedvességem, megengedem, hogy ujjai követelőzően, birtoklón a forróságom mélyéig csússzon…összezárom a lábam, makacs bilincsként szorítom a kezem és csak a titokizmaim mozognak….

Hátrahajtom a fejem, vállán támaszkodom, másik kezével megragadja a mellem, becsúsztatja a ruha kivágásába, ne törődik a mormogásommal, máris összecsípi ujjait, satuként szorítva érzékeny mellbimbómat. Már lüktetek, kapkodom a levegőt, játszom a ki-belégzéssel, épp csak picit mozog a csípőm.

Beleharap a nyakamba,finoman megrángatja a húsom, mintegy figyelmeztetően…

Kuncogok.

Lazítok a combizmaimon, tocsogok…folyik le a combomon. Ellépek, nem ereszt, kuncogok…megint magához húz, most már nincs semmi finomság a mozdulataiban; türelmetlen, morcos. kinyújtom a nyelvem, eltáncolnék tőle…

A falnak lök, nyekkenek. De még mindig mosolygok. Provokálom, lihegve, nyögve, egyre erősebb vággyal, mohósággal… Élvezem a tekintete sötét villanását, dühét, türelmetlenségét. Bosszantom. De én ilyen vagyok…

Megfordít, durva minden mozdulata, fejemet a falnak nyomja, másik kezével félrehúzza a ruhám, hasad a bugyi anyaga, nem érdekli, mennyire fáj, hogy vágja a puha húsom, hajlatom a csipke, már minden mozdulata nyers, ösztönös…

Hozzámdörgöli magát, markolja a cicim, miközben belémvágja a farkát. Durva a mozdulat, felsikkantok, de mégsem fáj, inkább csak akaratlanul csúszik ki a számon, pénisze akadálytalanul csúszik belém…

cuppogós hang…keményen kefél…érzem, hogy haragszik rám, hogy nem fogadtam szót, hogy ellenkezem megint és megint, közben meg érzem a vad-harapós csókjai a nyakamon, vállamon, tarkómon, hogy pont ezért imád, hogy ilyen vagyok.

Nem bánik finoman velem, élvezi, hogy szinte azonnal elélvezek, de nem áll meg, döngöl tovább, amíg a hangom egyre elcsúszottabb lesz, nyöszörgésből nyögés, nyögésből artikulálatlan valami, amit nem lehet kontrollálni, visszatartani, amit nem lehet visszafogni, csak elmerülni benne és átadni magam neki…

Dünnyög a fülembe, becéz, szid, dicsér, átkozódik. Sorban, aztán kezdi elölről. Élvezem, hogy megcincáltam a tigris bajszát, imádom, hogy elveszítette a fejét, a türelmét, élvezem, hogy nem finomkodik, nem bánik velem úgy, mintha percelánbaba lennék. Mégis imád: minden porcikámban, testem legmélyebb pontján is érzem, hogy odáig van értem.

Lubickolok a vágyában, mohóságában, erejében. Táncol a csípőm, kapaszkodok bele, bármibe, amit elér a kezem; marom a bőrt, homlokomat támasztom a falnak, szétesek újra és újra, érzem az energiáját, akárcsak ő az enyémet; oda-vissza ható energia, ami aztán felrobban.

Térdelek a szőnyegen, felnézek rá. Mosolygok. Íze a nyelvemen, ajkaim duzzadtak, lüktetnek még. Tenyere a fejemen, de inkább támaszkodik, mintsem az erejét fitogtatja.

Vágya oly mohón, fékevesztett erővel robban a számba, összecsapnak a fejem felett a hullámok. Van ilyen is. Lüktetve, hevesen én pedig nyelem a vágyát, fogaim finom szorításában, nyelvemmel táncolva, játszva rajta, lehunyt pillával, hogy aztán végül ránézzek, elégedetten, provokatív mosollyal a számon, kielégülve mégis várva a következő táncot. Bratosan… 

 

Durván - határozottan húzza hátra hajam, nyakam megfeszül. Lehelete a bőrömön, érzem a mohóságát, akaratát, beleremegek a gyönyörbe és a vágyakozásba…

Akarom őt. Állatias-ősi vággyal, fékezhetetlen mohósággal, telhetetlenséggel, türelmetlenséggel. Akarom őt. Akarom, hogy végre megragadjon, ujjait a forró nedvességemben, a csiklómon, mindehol, bárhol. Akarom őt, akarom, hogy végre enyhítsen az édes kínon, akarom a gyönyört, amit adni fog, most, azonnal…türelmetlen telhetetlenséggel…követelőzve.

Keze a combom húsát markolja, szorosan, nem akar elengedni. Mosolygok némán, addig, amíg hangosan fel nem nyöszörgök: fogai finoman marnak a vállamba, hátamba, mintegy jelzés értékűen… Ne moccanjak. De fogok. Szinte azonnal, ha tetszik neki-ha nem…elvesztem a fejem. Mert el akarom.

Érzem lüktető keménységét a forró, csatakos húsomon, összefolyik a nyál a számban, összerándul a puncim, édes érzés…

Akarom, vágyom rá. Markol, fog, tart erős ujjai szorításában, én pedig csak remegek és remegek. Ujjai tépnek- fáj…édes-gyötrő kín, de el ne eresszen! Még ne! Övé vagyok.

Már nem vagyok ura magamnak.

Fejem a matracon, fenekem szinte kínálja magát. Hosszú hajam, mint valami póráz a kezében, nem enged moccanni, miközben felírja jeleit egyre vörösebb bőrömre.

Nyögök hangosan, lüktetek forrón, hevesen, vágyam olyan mély, hogy bele tudnék fulladni, de ő csak elmerül benne. Csattan a tenyere, sziszegek, de nem akarom, hogy abba hagyja. Tudja ezt, folytatja tovább, élvezem azt a hangot, ahogy a tenyere megérkezik az egyre forróbb és vörösebb húsra; fenekem, combom…amit ér…mindenhol…

Nyögök és csak nyögök egyre hangosabban, lüktetve remegek, remegve lüktetek elmerülve a gyönyörben, ebben az ősi násztáncba…átadva az irányítást magam felett, hagyom, hogy azt tegyen velem, amit a vágya diktál…

A vágy piszok erős, követelőzően cincál, nyüszítek az édes kíntól…abba ne hagyja.

Keményen dug, elereszti már a hajam, arcomat belefúrom a hűs matracba, elnyomja a hangom…markolom a szövetet, a harapom a szám miközben meglovagolom a gyönyöröm.

Nem ereszt. Játszik velem, amíg totálisan elveszítem a fejem, titokizmom fogja-markolja már, űzi-hajszolja a kielégülés felé, táncol a csípőm, ő pedig fogja a derekam, kapaszkodik, ujjait belémvájja, hogy tartsa velem az iramot, hallom, hogy elismerően dünnyög, de szavai nem jutnak el a tudatomig. Csak cirógatják a lelkem…

Néz…vesémbe lát, mosoly az orra alatt, elégedetten, mosolygok én is, kielégülten, meg-meg rándulva még, szemem lehunyva olykor, mert még nem csitult bennem az orgazmus hulláma, sőt jön a következő és következő, pedig csak cirógat a lehelete, ujjbegye, nyelve. Finom érintései kísérik a gyönyöröm újabb és újabb hullámát, élvezkedik a látványban, érzésekben, amit kivált belőlem. Mosolyogva néz, számolja hányadiknál járhatok; magam sem tudom, de nem is számít.

Pihegek, mellbimbóim hegyes kavicsok, megborzongok amikor kezd forró bőröm lehűlni. Ég a bőröm, ahol a tenyere jelet írtam rám, fogai finom harapásai; inkább érzetet, mintsem látható nyomot hagytak, még őrzőm magamban egy kicsit…

Cirógatja az arcom, csókjai finomak. Tekintete becézget.

Én pedig elégedetten mosolygok…