Ott van a féltés a szemében. Ott van a sötét vágy. Harcolnak egymással. Látom. 

Túl erős a vágy benne, sötét, bűnt ígérő vágy. Kéjes fájdalom, pokoli gyönyör. Mindenség. 

Ott van a féltés a szemében. Félt, mert tudja, engedni fogom, hogy azt tegyen velem, amit akar, félt, mert tudja, határon táncolunk majd, vajon kibírom-e, amt akar, kíván, követel majd tőlem. 

Tekintete izzik a sötét vágytól. Megborzongok, de nem menekülök el. Lehunyom a szemem, várok, de közben remeg a bőröm az izgalomtól. Érzem a vágyam pulzálását magamban, a nyelvemen, fejemben. Várok. 

Akarom. 

Vágyom rá. 

Akarom az érintését, akarom a csókját. Akarom a birtoklását, hogy megjelöl. Akarom a tenyerét a bőrömön, akarom a fogait a vállamon, combomon. Akarom azt, hogy édesen fájjon, amikor csattan a bőr a bőrön. Amikor ott marad a tenyere lenyomata a fenekemen, combomon. Akarom az ujjai szorításának nyomát a combomon, csípőmön. 

Akarom.

Akarom, hogy megmutassa mit akar. Akarom, hogy táncoljunk a határon, akarom, hogy figyeljen rám és mégis azt is akarom, hogy engedjen a vágyának. Akarom, hogy megragadjon, akarom, hog maga alá gyűrjön. Akarom, hogy harcoljon meg velem, hogy igázzon le, akarom, hogy fogjon meg, ragadjon meg, akarom, hogy   fájón markoljon, akarom, hogy ne engedjen el, akarom mindent, amit elmond és amit nem mer. Akarom a nyögését, akarom a morgását. Akarom a sóhajait, akarom a remegését, amikor megpróbálja visszafogni magát. 

Kíváncsi vagyok, remegve vágyom, hogy átadja magát nekem, ahogy én átengedem magam neki. 

Akarom mindazt, amit a vágytól nehéz tekintete ígér. Mindent.