2022. május 9., hétfő

Robbanás



Kekec-játék. Lassú provokálás, mint egy sakk játszma…lépésről-lépésre. A feszültség a felszínen fodrozódik, lüktet…egyre erősebbé válik, aztán a felszínre buggyan. Édes ízű, telhetetlenségre sarkal.
Tekintete vágytól nehéz. Játszani akar. Játszani akarok…
Lépésről-lépésre terel beljebb, nem hagyom magam. Jóval erősebb nálam és én ezt mocskosul szeretem.
Megragad és szedi is le rólam a ruhát. Ha hagynám. Torokhangon kuncogok, kerülném ki őt, lefog, leszorít, csókja harap, ujjai fájón marják combom fehérségét, puhaságát. Sziszegek.
Fal-harap, szív-markol. Nem ereszt. Küzdünk játékos fénnyel a tekintetünkben, vágytól terhes a levegő, harapni lehet. Harapok is. Figyelmeztetően, provokálva őt. Mert megtehetem.
Nyögve térnék ki, lefog, kicsúszok, markol, sziszegek, fáj.  Nem jól fáj (még), de pont ez ami most piszkosul feltüzel mindkettőnket. Megjelöl, újra meg újra, magához ránt, szoknyám repül, újra az ölében vagyok, combjaim fogják közre, nem ereszt. Küzdök vele, nem ereszt, kicsit sem, felizgatja az ellenkezésem, mely csupán játék. Lila foltokat markol rám, combbelsőm színesedik, pinám lucskos nedves, szétkenem ott, ahol érem. Élvezem.
Elkattan bennem valami, brat énem küzd-harcol-nem hagyja magát, ettől pedig még jobban felizgul. Szorítása erősebb, utasít-hergel, akárcsak én őt.
Forr a vérem, dacosan-mérgesen villan a tekintetem, hergel-ingerel, élvezi az érzelmeim heves intenzitását. Nyögök, sziszegek, dorombolok, lök a kéj hullámaiba, szinte beledob, merüljek el benne, lubickoljak, habzsoljam, mert végletekig felajzza ez (is).
Kezem a torkán, szorítom miközben ő is markol.  Piszok erősen, makacsan markol, hibába próbálok szabadulni. Nem ereszt, nem enged, feltüzeli mocskosul, fellobban benne valami sötét, valami veszélyes, de nem hátrálok meg. Akarom, azt, amit adhat. Nem táncolok vissza és nem adom könnyen most még magam. Vegye el, ha akarja, de nekem most ez a játék kell, amíg ki nem robban belőlem a feszültség. Bízom benne, mint a hernyó, aki levedlette bábját és megmutatja igaz magát…olyan vagyok. Álarcom a padlón hever, akárcsak a ruháim. Szerteszét.  
Amikor érzed, hogy pont ez kell neked, pont így, pont addig a határig, a másik pedig olvas benned, nyitott könyvként olvas belőled, a rezdüléseidből… és bízol benne, mert tudod nem lesz baj…
Falom, habzsolom, enyém. Nem hagyom, nem érdekel, élvezkedem. Markol a keze, kibontott hajam szerteszét, belekapaszkodik. Húzza, irányít vele, markába tekeri, sötétlő tincseim hossza bővel elég ehhez. Akarom. Bassza a szám, mélyen, nézem őt, remeg a vágytól, akárcsak én. Irányít, leszorít, nem enged kiszabadulni, de pont ezért is jó így. Ezt akarom. Villan fogam, harapok, odacsapok, ő pedig hergel, piszkál, feltüzeli bennem mégjobban a vágyat.
Bassza a számat, nyálam cseppen, folyik, kenődik, akárcsak a nedvem a combomra, lepedőre.  Mohó vagyok. Meglovagolom a vágyát, vágyam, beleburkolózom, elmerülök benne. Enyém. Akárcsak gyors és heves orgazmusa.
Bassza a pinám. Tocsogós-forró, mohó. Feszesen tartja, szorítja, lábam kitárva, szemem lehunyva. Erős keze rajtam, aztán bennem. Nem finomkodik. Nem is akarom. Nyüszítek, nyögök, már nem vagyok józan önmagam.  Titokpontommal játszik, kínoz, ooo…. édes kín. Ujjai markolnak, újabb és újabb rajzokat festve a bőrömre. Lubickolok a kéjjel vegyített fájdalomba, újabb és újabb fájdalomhullám újabb és újabb gyönyörhullámot hoz felszínre. Hangos vagyok, beharapom a szám, vér ízét érzem a számba, szétesem teljesen.
Hajam a kezében, elsimítja az arcomból, aztán lecsap a tenyere, én kacagok az endorfin mennyiségtől, lenyom az ágyra, gyönyörködik a rajzaiba, melyeket újabb és újabb vöröslő csíkok követik, amikor újra csattan a keze, aztán a pálca. Elmerülök, elengedem magam.  
A feszültség szépen lassan elenged bennem. Még remeg bennem az utolsó orgazmushullám, fáj-sajog a testem, felszabadult megkönnyebbülés árad végig rajtam.  Végignézek a hófehér combjaimra rajzolt festményeken, mély- intenzív színekben játszik, bőszen mesél az éjszakáról. 
Ő csak néz engem, elégedetten, provokatív, büszke  mosollyal az arcán. Akárcsak én. 
Hagytam rajta én is némi emlékeztetőt, amit viselhet néhány napig.  
Édes játék... 

2022. május 1., vasárnap



 Kezei a hajamba gabalyodtak, ujjai a számban, nyálam folyik végig rajta… mohóság és fékevesztett energia lüktet benne és bennem, körülöttünk…felrobbanni kész… 

 A szükség zabálása vad és kéjes akaratára hajolva, teljesen elvesztem átkokkal az ajkaimon és horzsolásokkal a vörösre festett fenekemen…

Mosolyogsz. 

#jade #blog #desire #vágy #gondolat


 Szereted látni, hogy nyílik a szárnyam az édes bűn felé, ami miatt engedek az akaratodnak és megadom magam az ujjaid erotikus táncának, apró sikolyok és félénk- heves-zabolázatlan átkok között melyekről mindketten tudjuk, nem komolyak. 

Szereted látni, hogy megfosztasz álarcomtól, levedlem a  bőröm, leveszem magamról a hétköznapokon viselt álarcom és megmutatom előtted igaz valómat. Szereted látni, felhúz, felizgat, amikor attól a képtelen, szétesős  szenvedélytől, ami miatt a levegőbe harapok…. mintha a csend elveszne…megtalálom a hangom, nyögök, nyöszörgök, sikoltok, és teljesen mássá válok… 

Te pedig ezt felettébb élvezed…


#jade, #desire, #vágy, #bdsmplay, #bdsmlife, #mylife