Vagyok is meg nem is

Több okból kifolyólag nem írok. Egyik se túl, hogy is mondjam, komoly, csupáncsak okok. Igazából várakozó állásban vagyok. Menjek, maradjak, menjek, maradjak. Mármint itt. Kicsit halódik ez az egész rendszer. Úgyhogy mostanság inkább olvasok és nem írok. Aztán küzdök az iskolával, de egyelőre nem a tananyaggal. Hosszú és bonyolult lenne mos ideírni mi is történt az elmúlt pár hétben. Csak érzések és gondolatok. Grimaszok, görcsök, könnyek, düh, tétlenség.

Közben egy helyben topogok a kalandozások terén is. Jelentkező lenne. Van is egy, aki kifejezetten felcsigázott, de idő nincs, amit szívesen rááldoznék, pedig bizonyára kellemes időtöltés lenne. Meg aztán gondolati erőm nincs leveleket megfogalmazni, ez szerintem néhányotoknak fel is tűnt. Sajnálom, egyszerűen bennem ragadnak a szavak.

Változások jönnek. Jó-féle, izgalmas-féle, érdekes-féle. Úgyhogy meglátom mi hoz az október. Sok mindent, azt már érzem-sejtem-tudom.

Blogtali lesz, biztosan. Olyan kicsit beülős-kicsit táncolós ereszd el a hajamat. Mert már kell.

Most csak ennyi. Aztán meglátom.

Egyszerűbb már nem lesz

Bonyolódnak a napjaim. Nincs mese, változtatni nem fogok tudni ezeken, szimplán csak apróságok(?), bosszantó dolgok. Az új helyemen ne, fogadták kitörő örömmel azt, hogy szeptembertől tetszik vagy sem, főiskola és igen, BE FOGOK JÁRNI (ha már kifizettem, meg egyébként). Bonyolódnak a dolgok. Eddig se volt matyóhímzés a mostani beosztásom (szopás a köbön), de pár hét múlva tripla-szívás lesz. Ez van. Azt, hogy kivel-hogyan fogom megoldani a barát/nős-kávézós-pletyizést, kalandozást halvány fingom sincsen. Fogadóórám lesz az üzletben vagy nem tudom. De hát ez van, jobb nem lesz. Majd - talán - három év múlva.

Kicsit tele a tütüm, és sajnos jó sokáig tele is lesz.

Ez van

Javíthatatlan vagyok. Első napom az iskolában, s azon kattogok készülődés közben, hogy vajon mit vegyek fel és ahhoz megy-e majd a játszós szemüvegem. A vörös körömlakk, mint védjegy már fel van kenve.

Cöcöcö. Javíthatatlan vagyok.