Szándékos kekeckedés volt. Szándékos provokáció. Sejtettem, hogy büntetés lesz a vége, ha tovább csikizem. Tudtam, hogy utálja és mégis. Belém bújt a kisördög és hiába fenyegetőzött, hogy meg fog büntetni én csakazértis tovább hergeltem.Pont azért, mert kíváncsi lettem, milyen büntetésre gondolt.
Tudat alatt talán akartam is, hogy kicsit komolyabban, "keményebben" játszunk. És megkaptam. Megragadta a csuklómat, szinte már fájt, erősen belecsípett a mellbimbómba... az már igencsak fájt. Felsikoltottam. Védekeztem. Ő támadott. Egymásnak estünk. Ő csípett, én csikiztem. Ő büntetett és tovább hergeltem. Csipeszeket kaptam, vigyorogva leszedtem magamról. Megragadott, kicsúsztam és folytattam, ahol abbahagytam.
Aztán bilincset kaptam. Hátra szorított kézzel néztem rá, harciasan, dacosan és provokatívan. Igen, már abban a csakazértis állapotban voltam., tovább feszítve a húrt, vállalva a kockázatot. vállalva, hogy lehet, olyasmit kapok, aminek nem feltétlenül örülnék. Visszatette a csipeszeket, én meg kiszabadulva a szorításából leszedtem. Aztán megint fel és én megint valahogy le. Igazán belemelegedtünk a játékba.
Korbácsot hozott. Rácsapott a mellemre, hátamra, combomra. Fenekemre. Eleinte nem fájt. Később igen. Aztán kezdett jó lenni a csípős bizsergés. Játszottam vele, s ő velem. Büntetett. Hátrabilincselt kezemmel elkaptam a bőrszíjakat, nem eresztettem. Aztán elengedtem. finoman, erősen haraptam belé, ott, ahol értem. Nem adtam könnyen a fájdalmamat.
Kihozta a bondage-kötelet. Elloptam a bilincs kulcsát. Aztán megint megcsikiztem, ellenkeztem, ellenálltam, vágytam rá, hogy megint kicsit keményebben megragadjon, igába hajtson. kiszabadította a kezem, továbbkekeckedtem. Rámdörrent. Megszeppentem, s hagytam, hogy szorosan megkötözzön. Karomat szorosan hátrafeszítette, szorosra húzta a fekete kötelet, hogy kissé belevágjon a hófehér húsba.
Élveztem. Nem nyögtem, de tudtam, hogy tudja. Láttam, hogy őt se hagyja hidegen ez a fajta játék. Lenyomott az ágyra, s fölém állt. Gyönyörű farka peckesen állt, összefolyt a nyál a számban. Megragadta a kontyom és a farkához húzott. A torkomra tolta miközben a korbáccsal néhányszor a hátamra csapott. A csipeszektől már fájt a mellbimbóm, de valahol épp ezért volt olyan jó az az egész. Olyan finom, fájdalmas, de mégis édes kín...
Erősen, mélyen szoptam. Élveztem a játék adta szerepet. Élveztem, hogy uralkodik rajtam, hogy dugta a számat, ahogy a nyálam végigfolyt a nyakamon, s a kéjtől könnyem csordult. Tele szájjal nyögtem, majd kissé hátradöntött fejjel élveztem, amikor az arcomra élvezett.
Mosolyogva néztem rá. Nem erről a játékról volt szó. Nem így kezdődött. Mégsem ellenkezett egyikőnk se.
Játék. Még akkor is, ha nem mindennapi. Játék. Küzdelem. Játszunk. Harcolunk. És nagyon jó játék...
