2020. június 27., szombat

birtoklás

Megragad, magához húz. Erős. Esélyem sincs ellene.
Megmarkol ás szinte felfalja a szám, sóhajtva engedek. Kicsit elhúzódom, kekeckedésképpen, de nem ereszt, nem enged. 
Az ölébe ránt, benyúl a ruhám alá, keze azonnal végigsimít nedvességémen, ujja mélyen bennem, tudja jól, mit és hol kell megnyomnia, amitől kész vagyok. Game over.  
Érzem keménységét a lábam között, leheletnyit mozdítom a csípőm, s bár a farmer nyom, horzsol, nem érdekel. 
Megőrjít. 
Megragad és az ágyra lök. Fölém tornyosul. Vágytól nehezek a pilláim, rúzsom elkenve, lábam remeg, puncim, bőröm, testem vibrál. Akarom őt. 

Jó érzés az íze a nyelvemen. Erős, intenzív. Férfias. Állatias.  Kóstolom és  falom őt. Mohón.  Kezem sem tétlen, az övé sem. Miközben érintem, simogatom, nézem az arcát. Piszkosul tetszik a látvány. Szinte már attól elmegyek, amit érzek, csinálok, pedig még bele sem dugta lüktető puncimba a farkát. Pedig akarom. Óóóó nagyon is. Szinte már türelmetlenül, de pont emiatt jó a játék. Kicsit húzni-halasztani a dolgokat...

Beleharapok a vállába, lábaim szorosan közrefogják a derekát. Sikoltok-nyögök a gyönyörtől. Szétestem. Keményen dug, közben duruzsol a fülembe. Markolom és karmolom ahol érem. Muszáj. Ő pedig élvezi ezt, követeli-kéri hogy csináljam tovább. 
Aztán megfeszülök. Ajkaim közé szívom a vállát, végignyalom a tetoválását mielőtt a kéjtől beleharapok, muszáj. 
Aztán megint és megint. Körmeim a hátát szántják. 
Megragadja a csuklóm, keményen lefog, rám nehezedik. Bepörgök a fájdalomtól és ezt nagyon is tudja. 
Megragad, kicsit máshogy helyezkedünk. Erős kezei keményen markolnak. Kell. Belemerülök a fájdalomba. Farka a kezemben, miközben csókolom, ő édes fájdalmat okoz. Remegek, vonaglok. Még. Még. nyögöm. Türelmetlenül, éhesen követelem, hogy csinálja  tovább, ne hagyja abba. Akarom ezt. Tenyere csattan a bőrömön. Felrobbanok. Figyel rám, figyeli a reakcióim, rezdülésem miközben lecsap újra és újra, mindig picit arrébb, sosem ugyanoda Aztán kicsi szünetet tart, simogat, cirógat, aztán megint lecsap. Szinte elvesztem a fejem a gyönyörtől. 

Az ölébe fektet, vöröslő combom, fenekem cirógatja. Hajam szerteszét, azám bedagadva, puncim éhesen lüktetve. Ujjai finoman játszanak bennem; figyeli a reakcióim. Aztán kicsit bedurvul, épp határig, amíg jó. Mormog, utasít. Irányít. Aztán megint lecsap a tenyere amitől szinte  felrobbanok. Tartania kell amíg élvezek. szinte már lefogni, hogy aztán elengedjen és csak gyönyörködjön a hosszan tartó utórezgéseimben. 
Csak egy pillanatig marad tétlen, mielőtt az egész hullán elcsitult volna, megint felpörget. Nyüszítek. Nem bírom tovább. De tudja, bírom én.  Többet és többet akarok. Ő pedig megadja. 

Birtoklón átölel. Megcsókol. Szinte felfal. 
Vágya heves, erős. Átengedem magam neki. Lubickolok benne. Hátulról ölel, ujjai cirógatnak, simogatnak. Magához ránt, szája a vállamon, keze a mellemen. Megtart, megfog, miközben remegek és vonaglok eldurrant aggyal, gondolkodásra képtelenül. Megjelöl mindkét oldalt, falánk csókja sötét foltot hagy fehér bőrömön. Én pedig élvezek és élvezek, zabolázatlanul, minden józan észt elveszítve. Kontroll nélkül.      

Ajándék

Szinte alig van fény. Gyertyák-mécsesek világítanak, sejtelmes, kellemes. Vágy ízét érzem a levegőben.
Kibont egy üveg vörösbort, beszélgetünk. Lassan kapcsolok ki, lubickolok az estében, mohó vágyában. Én is az vagyok. Kívánom. Akarom.

Félhomály van, levetkőztet.
Tetszik neki amit lát. Jólesően fogadom el bókjait, becézgetéseit, érintéseit. Szemmel láthatóan élvezi ahogy felöltözöm hozzá és azt is, amit a ruhák rejtenek. 
Először a szemével fal fel, aztán a szájával. Mohón. Éhesen.
Beletúrok a hajába, megmarkolom miközben nyelve végigsiklik a mellemen, aztán bekapja a mellbimbóm. Megszívja, mire válaszul felnyögök. Szinte már sürgetően.

Istenien nyal én pedig élvezettem merülök el a gyönyörben.
Átadom magam a kéjnek és remegve, hangosan élvezek el. Szétnyílik a combom, még remegek. Magamhoz húzom, közelebb-közelebb. Még cirógat, csókolgat, de már leheletnyi finoman, gyengéden.

Aztán...belém hatol. Szűk vagyok, piszok szűk és ezt imádja. Magamba húzom, megragadom, aztán már kapaszkodnom is kell, szétárad bennem pillanatok alatt a gyönyör. Veszettül jó...abba ne hagyd! Szeretem, ahogy megdug. Újra és újra. Mélyen bennem van, szinte már túl mélyen, de mégis pont így jó. Ez kell nekem. Döngöl. Nyögök egyre hangosabban. Elmerülök benne, átadom magam neki.
Majd hátulról. Imádom így. Lábam kicsit széttárva, fenekem feltolva, erős kezei kétoldalt fognak-tartanak miközben egyre intenzívebben dug. Hangos vagyok. Szemem lehunyva, kezem görcsösen kapaszkodik abba, amit talál. Kinyitom a szemem. Tetszik a mécsesekből áradó fény: táncolnak a vörös-sárgás lángok,félhomály van, szinte már sötét, de nem kell több, nem kell látni, elég érezni. 
Bőven van mit érezni...

Mosolyog a szemem, úgy nézek fel rá combjai közül. Néz. Azzal az állatias, ösztönös, vágytól nehéz nézéssel; mormog, sóhajt. Elmerül a gyönyörben, amit a nyelvem-szám okoz neki. Megőrjítem. Gyorsan-lassan-kínzóan lassan. Éppcsak a hegyét aztán jó mélyen, húzva-izgatva őt. Remeg. Akárcsak én is. Körmeim a combjába vájnak, elrántom a kezem, inkább a kanapé szövetét karmolom. Be vagyok zsongva. Be vagyok pörögve. Fel vagyok izgatva. Végtelen kör. Újra meg újra. 
Jó érzés...
Piszok jó.


Fogy a bor. Villan a szemem, tagjaim nehezen mozognak. Ellazultam. Ajándékot szánok neki, tudom hogy tetszeni fog neki. Vágyott rá, akarta már. Leteszem a borospoharat, megnyalom a szám. Tekintete követi a nyelvem útját. Keze a lábam között,  ujja a csiklómat simogatja. Felnyögök. Aztán ránézek és elmondom neki, mit kap tőlem. Mit akarok. 
Pasisan elmosolyodik. Naná, hogy vevő az ötletre...
Lényem egy része fél. Fenntartásokkal kezelem a szituációt, hiába a vágy, hiába a bizalom, kissé megmerevedek. Nagy. Túl nagy. Felsóhajtok és megpróbálok nem befeszülni. 
Keze a csípőmön, ajka a vállamon. Finom és lassú, figyel rám. Vár. kivár, nem sürget. Fenekem lassan enged, lassan lazul. Sóhajaim mélyek, hosszúak. Fáj. Aztán már kevésbé. Aztán kezd jó lenni, belelazulok az ölelésébe. Nem siet, nem kapkod. Aztán mint egy kapcsolót fordítanának el bennem, elszáll az agyam. Halványan fáj, szűk, feszül, ő meg gyorsít, élvezi a szűkösséget, az ajándékot, a lehetőséget. Lihegek. Nyögök. Nézem a lángok  táncát, aztán a szemhéjam és újra. Gyorsítok, gyorsít. Végem. Felszisszenek, de nem azért mert rossz. Beharapom a szám, túl hangos- túl erős, de aztán nem tudom tovább visszatartani. Végigszalad rajtam valami jó, valami fergeteges, de nem orgazmus. Ő elélvez, miközben húz magához. 

Lassan enged el. Nem kapkod. Puha csókot lehet a vállamra, nyakamra, ahogy eltávolodom tőle, tovább csókol, ahol ér. Mosolygok. Beleburkolózok az ölelésébe, megnyalom kicserepesedett szám. Ujjai finoman cirógatják a bőröm, elégedettség lusta melegsége árad szét bennünk. 

Mielőtt elszunnyadnék, felülök. Sajátos mosolyommal nézek rá, felvonom szemöldököm és megiszom a poharamban lévő pár kortynyi testes vörösbort. 
- Jó kis ajándék volt. - mondod
- Az. - felelem - Örülök, hogy tetszett.   


2020. június 23., kedd

zabolázatlan


Játszani volt kedvem. Vágytam rá, vágytam a dinamikára, az energiára, a felszabadultságra. 
Vágytam az ígéretekre, a lehetőségekre, vágytam arra, amit ígért, s ami várt rám. Vágytam az erejére, arra, hogy ellenkezzek, ellenálljak és ő pedig elvegye, megkapjon. 

K. nyitott ajtót. Gyönyörű nő. Hosszú lábán harisnya, vékony, izgató alakján feszes, testhez simuló ruha. Szeme pajkos fényben csillogott, hangja halk, volt benne valami, amitől tudtam, egy pillanat töredékéig nem fogunk unatkozni.

Ezúttal más játékszabályokkal játszottunk. A kezdeti bizonytalanságomat átvette az az fajta izgatottság, amit nagyon szeretek. Nekem ez az egész most új terep volt, nekik viszont ismerős, így hagytam, hogy sodorjanak az események.
K. lassan, szinte már kínzóan lassan, odalépett G-hez és a füléhez hajolva suttogott valamit. Szája provokatív mosolyra húzódott. Pont úgy, ahogyan az enyém szokott. 
Az ágy szélén ülve várakoztam. Minden idegszálam bizsergett az izgalomtól, élénk, feltűnő színre rúzsozott számat az előbbi csók maszatolta el. Szeretem ezt; rúzsom a másik száján, arcán, aztán később a csókoktól a fehér bőrömön elkenődve...van benne valami pajzán, valami perverz...

- Nem élvezhet el, amíg nem engedem meg.  - suttogta K. a fülembe. 
Elmosolyodtam. Ez jó játék...édesen kegyetlen...

G. odajött és megcsókolt. Sötét vágytól izzott minden porcikája. Finom falat. Ez kellett nekem. Szeretek ellenállni neki. Ezt hozza ki belőlem újra és újra. Ez a mi játékunk.  Jött és csókot kért, majd vett el. Aztán elhúztam magam, kuncogva kitértem volna előle, de gyorsabb volt. Esélyem sem volt, de pont ezt élvezem ebben az egészben. 
Kirántotta a karom, fölém tornyosult. Lábam kitárult, aztán combjaim közé vettem, magamhoz húztam. Aztán eltoltam kicsit, ellenkezésképpen. Puncim éhesen remegni kezdett, ajkam szétnyílt, de nem adtam könnyen magam. Kell nekem ez a fűszer...kell az ellenkezés, aztán a leigázás. 
Küzdöttem és kekeckedtem, miközben keményen nekem feszült. Megmarkolt. Fájt. De édes fájdalom, kicsit zsibbadós, kicsit feltüzelős, nekem való... Nyers és őszinte vágyat láttam az arcán...és ez nagyon felizgatott. 

Felnyögtem, éhesen, türelmetlenül, miközben megkötözött. Szorosan, erősen, csuklóm a fejem fölött, kötelem az ágy lábához kötve. Nincs menekülés...
Ruhám szerteszét, csak a melltartóm marad rajtam. Nedvem végigcsorgott rajtam, le az ágytakaróra. Lüktettem. Nyögésem hangosabb és hangosabb lett, szemem le-lecsukódott. Megmarkolta a csípőm, magához rántott. Elvesztem.
K. lágy, finom csókja kontrasztban állt G. erőteljes férfiasságával. Keménység és lágyság. Erő és finomság. Elmerültem ebbe a kettősségben. 
Szétnyíltak a hófehér combjaim és már attól ziháltam, hogy a lehelete súrolta érzékeny redőimet. K. csókja az ajkaimon, G csókjai a puncimon...pillanatok alatt szétestem. Csak nyögtem és nyögtem, addig, amíg az intenzív érzésektől belém nem szorult a szusz. 
Markolni, fogni vágytam, de nem tudtam. K. gyönyörű lábait éppcsak érinteni tudtam, többet nem, pedig többre vágytam. Remegtem, vergődtem. Hevesen, erősen élveztem, kapaszkodva abban, amit meg tudtam ragadni. Megfeszültem, elernyedtem újra és újra. Mintha ketté akarnék roppanni és élvezéstől...
Sokadik orgazmus. Sokadik hullám.

Aztán kicsit átrendeződtek a szerepek. Kíváncsi voltam. Izgatott, mégis türelmes. 
Néztem, ahogy megbilincseli G-t a háta mögött. Nyakára nyakörv került. Mmm...izgalmas szerepcsere..
Engedelmesen várakozott, farka keményen állt, éreztem az ízét a számban. Szerettem őrületbe kergetni a szopásommal, nyelvem gyors-lassú játékával, azzal, hogy látja, mennyire felhúz már csak az, hogy szophatom. Már attól elélveztem szinte, hogy kényeztettem, szopom, torkom mélyére tolom a farkát. Nyögve habzsoltam, húztam, ingereltem, és tudtam, nem élvezhet még. Játszottam vele, élveztem minden percet, minden mozzanatot, nyögést, lihegést, sóhajt, suttogást. Tetszett amit K. csinált vele; Irányítja, húzza, izgatja. Végetekig és mindig tudta, mikor kell megállni, lelassulni és mikor újra lendületbe jönni.  Én egy fincsi farokkal játszottam, K. pedig egy kellemes játékszerrel dugta G-t. Tetszett. Teszik most is, ahogy visszaidézem.  Tetszett a tudat, a tény, tetszett a dinamika, tetszett, amit átveszek tőlük. Lubickoltam ebben az egészben. Új. Abszolút új ez nekem, minden téren. De emellett jó is. Felettébb izgató. 

Szoptam tovább, nyelvemen éreztem nyers, állatias-férfias ízét. Behunyt szemmel; látni amúgy sem sokat láttam; túl sok, túl erős, túl intenzív volt és mégis....veszettül jó...táncolt a csípőm, remegett a puncim. Mélyen legbelül a sokadik orgazmus bontakozott ki...aztán lecsapott valami hideg, valami fura, de mégis annyira jó...édes fájdalom. Újra és újra, fájdalom minimális; édes csípés a fenekemen, combomon. 
- Erősebben..erősebben szereti - suttogta G, bár inkább utasítás, K. érezhetően "neheztelt", neki ne mondja meg senki, mit és hogyan tegyen...
De csinálta. Újra és újra. Megint. Felnyögtem. Telhetetlen vágy lobbant bennem. Többet és többet akartam, de agyam nem fogott, gondolataim kuszák, rendezetlenek voltak. Csak a lüktetés volt fix. 
G. érezte a farkán, mennyire is felizgatott, feltüzelt ez, hangján érződött, brutálisan fel van izgulva...szeme lehunyva, később bekötve. szavak és szavak törtek elő a szájából, de felfogni őket nem voltam képes.  Újabb csapások jöttek én pedig hangosan felnyögtem, számban a farkával. Kellett ez a fájdalom. Több és erősebb. Bennem duzzadni kezdett  gyönyör, aztán kitört. Felrobbant. Ujjaim G. combját markolják. Hallottam a hangját, suttogott, mormogott, K. édes hangja valahol körülöttem, már nem tudtam merre vagyok. 
Aztán mást éreztem; korbács csattant, élesebb, erősebb, én pedig egyre jobban és jobban begerjedtem. Ezt a játékszert ismerem. Ismerem, mit hoz ki belőlem...
Sokadik hullám, számolatlan. Jött és jött, csapásról csapásra. Kisebb-nagyobb, megállíthatatlanul. Újra és újra. Én pedig mint valami pohár, túlcsordultam. 
Aztán mégsem. Mintha feneketlen lenne az a pohár. Több kellett, és még több. Felszisszentem, aztán felnyögtem, szinte már türelmetlenül. Vágyakozva. Még. Még akarom... 

Szoptam, faltam G. farkát. Lassan vagy épp gyorsan, mohón. Akartam. Az élvezetét, a gyönyörét. Mindent. Mellem a matracnak feszült, ujjaim a golyóit markolták, simogatták, nyelvem a makkját, aztán beszívtam, majd végignyaltam, újra mélyen a torkomig, majd kezdődött újra a tánc. 
Élvezz. Élvezd...
Éreztem a nyelvemen, a nyelvem hegyén. A torkomban. Az érzékeny ajkaimon, a bőrömön. A számban. Még most is. Érzem a lüktetését, erejét, ízét, mintha most is a számban lenne...
még...jó lenne...még...még egy kicsit...még...


Aztán...
Finom, nőies lágyságot éreztem. Édes érzés. Női test a testem alatt, miközben keményen basztak. Lágy suttogás, édes nyögés, ezt hallottam. Feltüzelt. Édes, nőies íz a nyelvem alatt. Keményebben, erősebben, mondta. És én azt tettem. 
Orgazmus íz a számban. A nyelvemen. Kezem alatt lüktetett a hús, vibrált a tejfehér bőr, lágy comb. Puncim rángott, falánk módon követelte a következőt és következőt, fáradhatatlanul. Markolt, fogott, szorított a férfi keze. G. keze. Nyers erő. 
Nőies finomság. Tenyerem alatt, a testemen. A nyelvemen, a bőrömön. Forróság. Illata az orromban, izgalma mindenhol. Édes nyögése, sokadik orgazmusa. Tőlem, tőlünk. Ittam a látványt. 


Megint keménység és erő. Egyik pillanatról a másikra változik a játék. G. Keményen dugott.  Ki és be. Vadul. Erőteljesen.  Keményen döngölt, én pedig befogadtam, nem eresztettem. Puncim mohón falta, nem eresztette. Szinte már önálló életet élt, én pedig csak élveztem és élveztem. 
Elmerültem. Befogadtam. Tobzódtam a kéjben, az élvezetben. Vibráló bőr a tenyerem alatt, bennem, rajtam; mellettem, hozzám érve. Felsóhajtottam. Mormogtam. 
Lüktetés. Vágy...
Telhetetlenség. Ebből sosem elég. Keresem a fókuszt... 
Csak egy kis pihenő, pár korty víz, felszabadult sóhajok, aztán felgyorsult lélegzet...elfogyott a pihenő. 

Fellobbanó vágy. Megint. Kívántam a folytatást. Akartam.


Látni egy megbilincselt, végletekig felizgatott férfit, több mint erotikus. Erős kezei felfelé az ajtó fölötti csőhöz kötve, jól meghúzva. Csuklójába mart a fém. Nemsokára elérjük, hogy lábai alig tudják megtartania súlyát a gyönyörtől, hallani akartam a vágytól nehéz hangját, ahogy orgazmusért esdekel. Csak néztem és gyönyörködtem. Izmai megfeszültek, szeme lehunyva, ajkai beharapva; vágytól remegett.  Csodás látvány. Merev, kemény farka várakozón bólogatott. Térdeltünk előtte és csak néztük őt. Mielőtt lecsaptunk volna rá. 
Mondanám, hogy finoman bántunk vele, de az hazugság lett volna. Két nő, két különböző technika és mélység. Ezek voltunk mi. 
Hol én, hol K. nyelve játszott rajta. Kicsit így, kicsit úgy. Éhesen, kekeckedőn. Mohón és játékosan. Falva, habzsolva majd aztán finom nyelvcsapásokkal míg újra meg újra fel nem nyögött és édes szavakat mormogott hozzánk. K. duruzsolt neki, lágy, finom hangon. Jó volt hallgatni, bár felfogni nem tudtam miket mondott. 
Nyelvemet végigfuttattam a combján, finoman harapdálva azt. Aztán mélyen a számba vettem, lehunyt pilláim alól nézve fel rá; szinte ittam a látványát. Tetszett az, amit láttam.  
Keményebben, gyorsabban szoptam. Szinte már-már saját magamat izgatva fel egyre jobban és jobban. Akartam a gyönyörét. A lihegését, a megfeszülését, a pattanásig megfeszült izgalmát. A robbanás előtti állapotot, aztán az az utánit...Még most is érzem...

Még le sem nyeltem, szám lecsapott K ajkára. Mosolyogva néztünk fel rá. Kuncognunk kellett. 
Kivégeztük.