2020. június 27., szombat

birtoklás

Megragad, magához húz. Erős. Esélyem sincs ellene.
Megmarkol ás szinte felfalja a szám, sóhajtva engedek. Kicsit elhúzódom, kekeckedésképpen, de nem ereszt, nem enged. 
Az ölébe ránt, benyúl a ruhám alá, keze azonnal végigsimít nedvességémen, ujja mélyen bennem, tudja jól, mit és hol kell megnyomnia, amitől kész vagyok. Game over.  
Érzem keménységét a lábam között, leheletnyit mozdítom a csípőm, s bár a farmer nyom, horzsol, nem érdekel. 
Megőrjít. 
Megragad és az ágyra lök. Fölém tornyosul. Vágytól nehezek a pilláim, rúzsom elkenve, lábam remeg, puncim, bőröm, testem vibrál. Akarom őt. 

Jó érzés az íze a nyelvemen. Erős, intenzív. Férfias. Állatias.  Kóstolom és  falom őt. Mohón.  Kezem sem tétlen, az övé sem. Miközben érintem, simogatom, nézem az arcát. Piszkosul tetszik a látvány. Szinte már attól elmegyek, amit érzek, csinálok, pedig még bele sem dugta lüktető puncimba a farkát. Pedig akarom. Óóóó nagyon is. Szinte már türelmetlenül, de pont emiatt jó a játék. Kicsit húzni-halasztani a dolgokat...

Beleharapok a vállába, lábaim szorosan közrefogják a derekát. Sikoltok-nyögök a gyönyörtől. Szétestem. Keményen dug, közben duruzsol a fülembe. Markolom és karmolom ahol érem. Muszáj. Ő pedig élvezi ezt, követeli-kéri hogy csináljam tovább. 
Aztán megfeszülök. Ajkaim közé szívom a vállát, végignyalom a tetoválását mielőtt a kéjtől beleharapok, muszáj. 
Aztán megint és megint. Körmeim a hátát szántják. 
Megragadja a csuklóm, keményen lefog, rám nehezedik. Bepörgök a fájdalomtól és ezt nagyon is tudja. 
Megragad, kicsit máshogy helyezkedünk. Erős kezei keményen markolnak. Kell. Belemerülök a fájdalomba. Farka a kezemben, miközben csókolom, ő édes fájdalmat okoz. Remegek, vonaglok. Még. Még. nyögöm. Türelmetlenül, éhesen követelem, hogy csinálja  tovább, ne hagyja abba. Akarom ezt. Tenyere csattan a bőrömön. Felrobbanok. Figyel rám, figyeli a reakcióim, rezdülésem miközben lecsap újra és újra, mindig picit arrébb, sosem ugyanoda Aztán kicsi szünetet tart, simogat, cirógat, aztán megint lecsap. Szinte elvesztem a fejem a gyönyörtől. 

Az ölébe fektet, vöröslő combom, fenekem cirógatja. Hajam szerteszét, azám bedagadva, puncim éhesen lüktetve. Ujjai finoman játszanak bennem; figyeli a reakcióim. Aztán kicsit bedurvul, épp határig, amíg jó. Mormog, utasít. Irányít. Aztán megint lecsap a tenyere amitől szinte  felrobbanok. Tartania kell amíg élvezek. szinte már lefogni, hogy aztán elengedjen és csak gyönyörködjön a hosszan tartó utórezgéseimben. 
Csak egy pillanatig marad tétlen, mielőtt az egész hullán elcsitult volna, megint felpörget. Nyüszítek. Nem bírom tovább. De tudja, bírom én.  Többet és többet akarok. Ő pedig megadja. 

Birtoklón átölel. Megcsókol. Szinte felfal. 
Vágya heves, erős. Átengedem magam neki. Lubickolok benne. Hátulról ölel, ujjai cirógatnak, simogatnak. Magához ránt, szája a vállamon, keze a mellemen. Megtart, megfog, miközben remegek és vonaglok eldurrant aggyal, gondolkodásra képtelenül. Megjelöl mindkét oldalt, falánk csókja sötét foltot hagy fehér bőrömön. Én pedig élvezek és élvezek, zabolázatlanul, minden józan észt elveszítve. Kontroll nélkül.      

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése