miért jobb

Többször belegondoltam, hogy mi ért jobb, miért nem, nekem miért elfogadható(bb) és másoknak nem. Mélyebben, magamban elemezve, azért, mert szinte komplikáció mentes. Elég zűr van így is az életemben, nem kell még több. Persze mondhatnám azt, hogy miért egyszerűbb egy Nős Pasi, de az, aki maximálisan elítéli, úgy sem fogja (igazán) megérteni (már ha akarja egyáltalán). Egy Nős Férfi nem akar többet, mint amit én akarok. Nem akar kapcsolatot, nem akar többet (kivéve, amikor mégis), nem akar több időt, nem akar többször, mint amennyi adatot, hanem elfogadja.  Csak szex és más semmi. Talán néha egy kis beszélgetés. Nem akarom Kedvest lecserélni, nem akarok jobbat találni helyette (van????szerintem nincs, de tévedni emberi dolog), nem akarok semmit, csak eltölteni mással egy kis időt, megtapasztalni a Mást, az Újat.  Egy Nős Férfi nem fog hívogatni, nem jön be a munkahelyemre, nem mozdul rám az utcán. Tudja, hogy mit lehet és mit nem, nem kell külön felhívni rá a figyelmet. Komplikációmentes. Kényelmes.

Szemét, áruló dög vagyok. Árulója a női nemnek, mert rámászok a másik pasijára... de tévedés!, mert én nem elvenni akarom, hanem csak élvezni vele néhány órát. Nem akarom elcsábítani, lecsapni a nő kezéről, nem akarok a gyermekei pótanyja lenni, nem akarok semmit, csak szexet. Használom, ahogy ő használ engem. Persze, ez így nagyon is provokatívan hangzik, de ez számomra nem negatív értelmű. Tudom, elítélendő dolog, a társadalom egyik  tabuja és én masszívan felvállalom, s még le se tagadom, de nincs bennem megbánás. Nem is lesz. Jobban belegondolva, a Férfi így is úgy is félrelép, nem kellek ehhez én. De egy másik nő többet akarhat, aztán többet és többet, szétbombázhat egy családot és a többi. Én nem. Ezért gondolom, hogy jobb vagyok, náluk. Persze ha megkérdeznénk a feleséget/barátnőt/élettársat...

Tulajdonképpen igen, engem is önös érdek vezérel. Nem érdekel, hogy másoknak mennyire tetszik, illetve mennyire nem az, amit teszek. A Nőknek mindig is kurva leszek, a Férfiaknak...nos, azt hiszem nekik is. De ez csak egy szerep, ami én választottam és nem egy olyan, amit a Sors rótt rám. Önző Nő vagyok, nem törődve más Nők lehetséges érzéseivel. Úgy gondolom nem csak a Férfi, nem csak én, hanem Ők is tehetnek a kialakult helyzetről. Valami hiányzik. És azt a valamit tőlem, mástól kapja meg a Férfi. Tévedés ne essék, nálunk más a helyzet. Nekünk, Kedvessel a kialakult felállás hoz valamiféle izgalmas ízt. Egyfajta vágyfokozó. Igen, mondhatnánk azt is, valami hiányzik a kapcsolatunkból. Akár ez is lehet, de ezt együtt oldjuk meg. Nem külön-külön.

Komplikáció-mentes. Csak szex és más semmi. Nem több. Árulója vagyok a női nemnek, talán, de mindenki a saját háza táján söprögessen. Szemét dög vagyok, aki nős pasasokkal dug(na). Mert jól esik. Mert nem kell tennem semmi többet, mint amennyit szeretnék. Mert nincs érzelem, nincs gond. Csak szex. Jó(?) szex egy olyan Férfival, akit nem kell tanítani(általában), aki tudja mi kell a Nőnek, aki tudja, mikor mit kell mondania, aki tudja, ez nem több, hanem annyi amennyi. És ez kell nekem. Ezért jobb egy nős pasi...

Hirtelen felindulásból elkövetett post

Úgy gondolom, hogy az, aki egy bejegyzés alapján ítél, az rosszul ítél. Pláne, hogy hirtelen felindulásból, zavartságból, ezernyi kérdőjellel a fejben született bejegyzésről van szó. Úgy gondolom, hogy, ha valaki olvas, akkor teljes egészében kellene néznie, látnia a képet rólam. Úgy gondolom, hogy ha ennyire fontosak az érzéseim, vagy, hogy mi lehet velem, akkor figyelembe veszi azt is, hogy igen, voltak, vannak rettenetes napjaim, amikor a lélegzetvétel is fáj, amikor semmi sem jó, vagy az, amikor majdnem szétmentünk Kedvessel. Úgy lenne fair, gondolom én, naivan, ha egy hirtelen felindulásból született bejegyzés miatt van sértődés, azért van megragadva a telefon billentyűzete, akkor miért nem lehet azért is írni, hogy te jó ég, mi történt ekkor és ekkor.  Persze, tudom, az mellékes. Önön magunk problémája legfontosabb, minden más eltörpül. Tudom, hogy egy önző, szívtelen, mindenfélerossz ember vagyok. Vállalom. Tudom, hogy kegyetlen vagyok.

De mellette rengeteg kérdőjel van bennem, mert olykor egy helyben topogok, hogy mi legyen. Mellette piszkosul elfáradtam, hogy másoknak segítsek, mások problémáját próbáljam valahogy megoldani, vagy segíteni abban, hogy lenne jobb. Mindig is őszinte voltam és ezt elvártam magammal szemben is. Nem kaptam meg. Nem mindig kaptam meg. Hazugságokat, köntörfalazásokat, elhallgatásokat, ferdítéseket, szarkavarásokat azt kaptam, bőven.

Nem vártam sokat, csak őszinte szavakat. Nem vártam, hogy mézesmázos, becsomagolt krémesek legyenek azok a szavak, őszinteséget vártam. Innen is, onnan is. Nem kaptam. És még én vagyok a rossz, a gonosz, a kegyetlen, szívtelen.Minden rossz, amit az ember most el tud képzelni. Nem baj, valahogy csak elviselem. Túlélem. Hisz erről szól ez a rohadt élet, nem? Elviselni mindent. Hát köszönöm.

És ez is csak egy hirtelen felindulásból elkövetett post. De mindegy. Úgy se az egészt nézitek, csak egy-egy szeletkéjét az életemnek. Vagyok az, és ami. Lehet rám követ (halmokat,) hajítani. Csak el kellene gondolkodni, hogy nekem is vannak érzéseim. Foglalkozni nem kell vele, esetleg kicsit tudomásul venni, icipicit. Őszinteség kellett volna, kegyetlen őszinteség, finom őszinteség, kemény vagy leheletnyi, nem több. Csak ennyi. De nem kaptam.

Köszönöm.

Játszogatós.Azért. Mert.

Mi van a hátad mögött? - A fal. Előtte a fotel amiben ülök.

Hiba volt-e az utolsó kapcsolatod? -Hibáiból tanul az ember. De nagyon.

Hiszel Istenben? - Olykor. De nem abban a leírt, megfogható valamiben. Pláne nem hímnemű Istenben. (tudom, feminista picsa)

Kinek mondtad utoljára, hogy "szeretlek"? - Vajon...?!

Megbántad?- Kérdezted volna akkor, amikor pálcával csapkodott...

Voltál valaha depressziós? - depressziós - féle talán.

Ki a legjobb barátod?- Legjobb?Hmm...sokakat szeretek ugyanúgy.

Párkapcsolatban élsz most? - Igen

Hogyan akarsz meghalni? - álmomban. De igazából nem akarok meghalni. Sokáig akarok fiatalon, üdén, frissen és egészségesen élni.

Felcsavarod vagy szétvágod a spagettit? - csavarom. Aztán takarítok magam után, igaz nem mindig.

Sokat napozol? - Csak a horvát tengerparton, monokiniben és tangás popsival. Csak akkor, de akkor szinte az egész héten.

Mit érzel most? - ég a gyomrom a jalapeño paprikától. Mohó voltam...

Ettél már úgy kocsiban, hogy te vezettél közben? - nincs jogsim. Ennek szerintem nagyon sokan örülnek...

Mik a terveid a hétvégére? - meló(muszáj), alvás, és próbálom túlélni Kedves betervezett  kínzását.

Szeretnél gyerekeket?- Most nem, egyszer.

Csókolóztál már olyan emberrel, akinek a neve M-mel kezdődött? - Igen.

Gyorsan gépelsz?- Igen..

Mire vágysz perpillanat a legjobban? - hogy ne kelljen még a héten dolgozni.

Ültél már lóháton? - Igen.

Törted már össze valakinek a szívét? - Igen. Nem egyet.

Élnél-e együtt úgy valakivel, hogy nem mész hozzá/nem veszed el feleségül? - ezt teszem már egy ideje.

Mi zavar most a legjobban? - a nemtudommi az előszobába, ami áram alatt van, zsizseg, mintha néhány tucat légy randalírozna.

Szerettél-e valakit annyira, hogy az fájt? - Asszem. Igen. Most is.

Szeret valaki a családodon kívül? - Remélem.

Mi a kedvenc színed? - fekete, fehér, pink, vörös, smaragdzöld.

Mi a kedvenc illatod? - friss, üde, olyan tisztaságillat. Olyan, mint a tiszta hegyi levegő. Nem tudom ennél jobban körülírni.

Öltöztél már át járműben? - Igen

Mosakodtál már mosogatóban?-Nem hiszem.Lehet. Nem tudom.

Jó kapcsolatod van a szüleiddel? - Megjárja. :)

Ez az év a legjobb az életedben?- Eddig nem kezdődött túl jól...

Mi volt a beceneved gyerekkorodban? - Nem publikus.

Voltál-e már valahol házon kívül teljesen meztelenül? - Nem, ez kimaradt.

Jó embernek tartod magad? - Talán.

Hiszel abban, hogy minden okkal történik? - Igen. Tanulni sosem késő.

Mi volt az utolsó dolog, amit azelőtt tettél, mielőtt lefeküdtél volna aludni múlt éjszaka? - melegítettem Kedvesnek melegítőpalackot, majd hozzábújtam és K.O.

Van valaki, akit szeretnél, hogy még mindig életben legyen? - Igen.

Mit hallgatsz most? - Tv. Gyilkos elmék.

Szereted a kínai kaját? - kajában is perverz vagyok. Csak csípjen, legalább egy kicsit. Vagy tengeri izémizé legyen benne. Mindegy. A tradicionális ízek nagyon érdekelnének, csak nem találtam még olyan kínai éttermet. Ötlet?

Félsz a sötétben? - olykor.

Önző vagy? - valamikor. Nem mindig.

Hiszel az igaz szerelemben? - Igen.

Szeretnél megházasodni? - Igen. Talán.

Éhes vagy? - Nem.

Van bankszámlád? - van. Ne kérdezd, hogy van-e rajta pénz és mennyi...

Mi szerez örömet? - sok minden. Kaja, ölelés, puszi, ha megnevettetnek, ha megvigasztalnak, ha jól megdugnak, egy jó könyv. Sorolhatnám.

Szeretnél nevet változtatni? - A való életben nem. De megtehetem, erre van a blogszféra :D

Szoktál híradót nézni? - Ha elcsípem. De csak hallgatom, ritkán figyelek.

Mit teszel, ha a legjobb ellenkező nemű barátod beléd szeret? - nem tudom. Lebeszélem magamról.

Szereted a barátaidat? - Nagggyon.

Kihez beszéltél utoljára? - Kedveshez.

Hányas lábad van? - 38. Akciós cipellőben már ritkán találok méretet.

Ha bekapcsolod a tévét, melyik csatornára kapcsolsz először? - Hbo. Hátha megint van. :S

Ha halálra ítélnének, mit kérnél utolsó vacsorának? - Huhh...minden kedvencemet. Halálra zabálnám magam.

Süket, néma vagy vak lennél inkább? - Néma.

Sárgára vált a közlekedési lámpa, fékezel vagy gyorsítasz? - gyorsítok :D

Ha választhatnál egy emberfeletti képességet, mi lenne az? - Teleportálás. Télen meg pláne. De örök (sokáig) fiatalság öngyógyítással tetszene. Mik nem jutnak eszembe, mi?

mintha

Voltak Férfiak az Életemben, akik nem értették, hogy orgazmus nélkül is lehet jó. Nem értettékmeg, a gyönyör nem feltétlenül az orgazmussal egyelő. Nálam legalábbis van az a fajta, lábremegős, vibrálós, mindenhol érzékeny, mindenhol pattanásig megfeszült állapot. Az a fajta K.O. , ami hosszabb idei tart, mint az a bizonyos nagy betűs O, ami után jóllakottan arrébb gördülök és pár lélegzetvételnyi szünetet kérek, amíg lecsendesül.

Szeretem ezt a bizonyos hiperérzékeny, nemtudomholvagyok érzéshalmazt.  Amikor már nem tudok gondolkodni, már nem tudom összerakni a szavakat, érzéseket, amikor már nincs épkézláb, emberi nyelven érthető bármiféle kimondható bármi, azaz a semmihez se fogható, mindent, a józan észt is felülíró érzés. Amikor csak a következő gyönyörkorty számít. Amikor csak én vagyok és az a mindent elsöprő érzéshalmaz ami a fejem búbjától a talpam hegyéig tart. Amikor nősténységem olyan mohó, olyan falánk, olyan forró és nedves...Nem tudom, hogy lehet-e ezt a pattanásig feszülő érzékenységet egy orgazmussal tetézni, illetve ha igen, akarom-e. Azt hiszem nem. Így lassabban csitul el. Olyan lágyan, érzékien csendesül el; hosszan kiélvezhetően, míg  ízlelgetem minden cseppjét, minden rezdülését. Képzeletben hátradőlök, s cseppenként nyalogatom fel, egyenként ízlelgetve minden kéjkortyot, hangosan nyögve-sóhajtva, amikor újabb és újabb rezdülés, érintés, csók korbácsolja feljebb és feljebb e gyönyört. Talán nincs is maximumja ennek a csodának. Csak van, amíg bírom. Amíg akarom.Amíg van erőm, s Neki ereje.

Szeretem ezt az érzést, ami mintha, de mégsem orgazmus. Szeretem azt a bizonyos tekintetet a Férfiak szemében, azt a diadalittas nézést, hogy igen, ezt ők csinálták, tőlük van. Amikor viszont - tévesen - orgazmusnak nevezik, kissé elszomorodok.  Amikor megpróbál meggyőzni, hogy ez bizony az. Jobban tudják és akkor hány is volt, sorozatban?Pedig nem az, óh, hát nagyon nem az, de ezt csak a Nők tudják, érthetik.

Amikor nincs más, csak Ő meg Én. Amikor a számba veszem, nem kérdezem, nem érdekel, mit akar. Az  számít, hogy magamba érezzem, hogy játsszam vele, nyelvemen érezzem minden ízét, magamba szívjam minden nyögését, fogai közt sziszegett szavait, perverz gondolatait. Amikor a hajamba markol, hogy  mélyebben-és mélyebben, amikor táncot lejt a csípője, mert már nem tudja  visszafogni magát.  Amikor végigfolyik a nyálam a farkán mohóságomtól, amikor semmit se látva,s mégis csak őt nézve végignyalom a golyóktól a makkig, amikor élvezettel látom, hogy lassan ő is elveszíti maga körül a világot és csak egy számít neki is, a gyönyör. Már csak a vágy van. Megkapni mindent. magunkba szívni minden gyönyörkortyot, s a következőt megszerezni.

Szeretem ezt az érzést, amikor belém hatolnak. Amikor testem önkéntelenül és kontrollálhatatlanul  remeg, vibrál, lüktet, amikor patakzik a nedvem, amikor nem tudok önmagam és őfölötte uralkodni, amikor testem elveszi ami jár neki, kérdezés nélkül. Amikor titokizmaim a forróságban játszanak Vele, amikor űzik, hajszolják a gyönyör felé, pedig még egy kicsit késleltetnénk. Amikor a forró nőstényhús mohón próbálna kapni a farka után, de egy kicsit, néhány lélegzetvételnyire, szívdobbanásra nélkülöznie kell, s aztán kiéhezetten harapna, szorítana rá, s nem eresztené.

Szeretem ezt az semmihez se fogható, mindent elsöprő érzéstorkánt.  Ami nem orgazmus. Inkább olyan, mintha. De ezt csak Mi, Nők tudjuk, érjük, igazán.