Úgy gondolom, hogy az, aki egy bejegyzés alapján ítél, az rosszul ítél. Pláne, hogy hirtelen felindulásból, zavartságból, ezernyi kérdőjellel a fejben született bejegyzésről van szó. Úgy gondolom, hogy, ha valaki olvas, akkor teljes egészében kellene néznie, látnia a képet rólam. Úgy gondolom, hogy ha ennyire fontosak az érzéseim, vagy, hogy mi lehet velem, akkor figyelembe veszi azt is, hogy igen, voltak, vannak rettenetes napjaim, amikor a lélegzetvétel is fáj, amikor semmi sem jó, vagy az, amikor majdnem szétmentünk Kedvessel. Úgy lenne fair, gondolom én, naivan, ha egy hirtelen felindulásból született bejegyzés miatt van sértődés, azért van megragadva a telefon billentyűzete, akkor miért nem lehet azért is írni, hogy te jó ég, mi történt ekkor és ekkor. Persze, tudom, az mellékes. Önön magunk problémája legfontosabb, minden más eltörpül. Tudom, hogy egy önző, szívtelen, mindenfélerossz ember vagyok. Vállalom. Tudom, hogy kegyetlen vagyok.
De mellette rengeteg kérdőjel van bennem, mert olykor egy helyben topogok, hogy mi legyen. Mellette piszkosul elfáradtam, hogy másoknak segítsek, mások problémáját próbáljam valahogy megoldani, vagy segíteni abban, hogy lenne jobb. Mindig is őszinte voltam és ezt elvártam magammal szemben is. Nem kaptam meg. Nem mindig kaptam meg. Hazugságokat, köntörfalazásokat, elhallgatásokat, ferdítéseket, szarkavarásokat azt kaptam, bőven.
Nem vártam sokat, csak őszinte szavakat. Nem vártam, hogy mézesmázos, becsomagolt krémesek legyenek azok a szavak, őszinteséget vártam. Innen is, onnan is. Nem kaptam. És még én vagyok a rossz, a gonosz, a kegyetlen, szívtelen.Minden rossz, amit az ember most el tud képzelni. Nem baj, valahogy csak elviselem. Túlélem. Hisz erről szól ez a rohadt élet, nem? Elviselni mindent. Hát köszönöm.
És ez is csak egy hirtelen felindulásból elkövetett post. De mindegy. Úgy se az egészt nézitek, csak egy-egy szeletkéjét az életemnek. Vagyok az, és ami. Lehet rám követ (halmokat,) hajítani. Csak el kellene gondolkodni, hogy nekem is vannak érzéseim. Foglalkozni nem kell vele, esetleg kicsit tudomásul venni, icipicit. Őszinteség kellett volna, kegyetlen őszinteség, finom őszinteség, kemény vagy leheletnyi, nem több. Csak ennyi. De nem kaptam.
Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése