Cím nélkül

Csókja vad, marja-harapja a szám. Vágya nyers, erős, vágyam mohó, zabolázatlan. Robbanás garantált. Tocsogok, érzem, hogy nedvem áztatja az ölem, bugyim, combom. Keze rajtam, markol, fog, szorít; sziszegek, kéjesen nyögök.

Több kell.  érzem a farkát, csípőmnek tolja miközben hátraszegem a fejem, fogait akarom a nyakamon. Csókját akarom. Borostája szúrását; puha a bőr, leheletnyi fájdalom, pont ennyi kell. Az erejét akarom. A vágyát. Kérem és megkapom. Akarom és megadja.

Tovább táncolunk, visz, húz, élvezem a játékunk.  Vetkőztet, magához húz.

Suhan a ruha anyaga a bőrön, máris lenn a földön; én csak kuncogok kicsit, kekecen ránézek, leülök az ágyra és széttett, máris remegő, combjaim közé húzom. Kíván és vágyik rám. Akar. Mohón habzsolón. 

Imádom.

Érzékeim már táncolnak, falni akarom a vágyát, a gyönyörét, akárcsak ő az enyémet.

Akarom.

Keményen dug, ujjaim végigszántanak forró, feszes bőrén. Egyre erőteljesebben mozog, élvezem, amit pillanatok alatt tud művelni velem. Puncim mohó, éhes. Falánk és mégis készséges. Forrón körülöleli, fogják, szorítják, aztán remegve simogatják.

Széttárt combjaim között fogom, kezem kapaszkodót keres. Érzem az erőt benne; élvezem.

Hangos vagyok. Felszabadult, ellazult. Orgazmus jön és jön, újabb és újabb. Lubickolok benne. Elmerülök, lélegzethez jutok, aztán zihálok, szavakat, sóhajokat nyögök és mégis többet és többet akarok. Harapom a kezét, szólok, hogy hangos leszek, szavai a fülemben, duruzsol, kérdez, követel, magyaráz. Élvezem.

Bennem van, élvezem. Akarom, tombolóan kívánom, hevesen, intenzíven; többet és többet, ő pedig megadja. Ringat és megbasz, lényem mélyéig bennem van, fog és megtart, borostája szúr-bök, csókja finom és érzéki, aztán heves…akárcsak mi.

Akarom.

Táncol a csípőm. Szinte a zene ütemére mozgok, tudat alatt-halványan érzékelem a külvilágot. Nem is kell több. Csak ennyi.

Tocsogok. Nedvem mindenütt, combján, ágyékán, csípőjének ívén, köldöke alatti érzékeny, finom bőrén.

Remegek. Már nem vagyok tudatomnál. Nem is akarok. Élvezni akarom. Elmerülni a vágyban, a gyönyörben, a pillanatban. A hullámaimat akarom; meglovagolni, alábukni, elmerülni majd felszínre bukni, kapkodva a levegőt.

Nyelvem a forró húson siklik. Érzem az ízét. Lassú és gyors csapások aztán leheletnyi végül erőteljesebb. Kínzóan édes, tudom, hogy most ez kell neki. Figyelem, olvasok benne, ahogy ő szokott bennem.  Arcát nézem, gyönyörködöm. Izgatom, hergelem.

Nyelvem siklik az érzékeny húson, nem hagyok ki semmit. Nincs bennem szemérem. Csak vágy. Zsigeri, mély, ösztönös mohóság. Nem számít semmi.

Élvezem.

Akarom a gyönyörét. A robbanást, amit előre megérzek, szétárad bennem is az energiája, feltölt, felizgat és aztán engem és elröpít. Még a sokadik után is felajz, felpörget. Élvezem. Élvezek

Birtoklás

 A torkomnál fogva ragad meg, felnyögök a vágytól. Érzem, ahogy a nedvem elindul szépen lassan lefelé a combom puha bőrén keresztül.  Tekintetében sötét-vad ígéretek vannak. Felizgat.

A falhoz szegez; eldobom a táskám, közben a cipőm, érezni akarom a feszes bőrét a tenyerem alatt. Kapkodom. Akarom. Vágyom rá. Vágyik rám, érzem a csókját, kezének szorításán, ahogy teste a testemnek feszül.

Lüktet az ér az ujjai alatt, lehunyom a szemem, arcomon mosoly, vágy, gyönyör ígérete.

Visz beljebb, uralja a cselekedeteim. Megragad, megfog, magához húz. Nem mosolyog. Nem is kell. Száját akarom, megkapom. Aztán kezét magamon. Megkapom.

Ruhák a földön, széttárt fehér combjaim között a csípője. Még bennem sincs, de már érzem a gyönyöröm apró fodrozódását, ami egyre erősebb és erősebb, már bennem van, kemény és erős és már élvezek is. Magamhoz-magamba húzom, telhetetlen falánksággal. Akarom őt. És jön, mélyen és mélyen, leszorít, körülvesz én pedig csak élvezek.

Szinte már fájón fáj a keze a csuklómon, borostája az arcomat karistolva, de mégis többet akarom belőle, megtalálom és elvesztem a hangom, nyögök, zihálok, tocsogó puncival fogadom be újra és újra, nedvem lefolyik a lepedőre, összeken mindent; nem érdekel.

Mint egy kinyitott kagyló, lábam kitárva, lüktetve, remegve veszi körbe a forróságom a keménységét. Szétárad bennem a kéj, sikoltok-nyüszítek, de nem hagyja abba, duruzsol, mormog a fülembe: övé vagyok, és minden élvezetem az övé.

Az övé.

Remegek. Combjaim között fogom a derekát, még jönnek a hullámok, újabb és újabb, lehunyt szemmel, kuncogva-mosolyogva élvezkedem, s lovagolom meg a kettőnk összekeveredett energiáját.  Imádom ezt az érzést, isteni adok-kapok, újabb és újabb totális K.O., amiből sosem elég.

Rácsap a combomra, fenekemre. Csak úgy. A következőt már én kérem és kapom is meg, és máris jön a következő orgazmus. Ennyi kellett. És jön is, lecsap és felemészt, megremegek újra és újra. Néha pont ennyi fájdalom kell. Néha több.

 

Aztán ennél több kell. Csípősebb- erőteljesebb. Összerezzenős, aztán szétesős. Egyre feljebb és feljebb csap a hullám, míg végül lecsap és földhöz szorít. Remegek. Remegek miközben rajta ülök, kezemmel verem a farkát, miközben finoman lovagolom. A magam örömére. Lüktetek, vibrálok, érzem, hogy lassan már gondolkodni sem tudok. Meglovagolom, hajt, űz az orgazmusaim felé, halkan suttogva utasít, kézben tart, én pedig teljesen elveszítem a fejem. Hangosan nyögve-zihálva élvezek el, újra és újra, mohón vágyva a farkára. Akarom. Mindennél jobban, követelőzve akarom. Megkapom. Kemény, erősen. Intenzíven. Szétesve remegek, vibrálok, lüktetek, sokadik után is mohón, telhetetlenül…  

Remegek akkor is, amikor a számban van, mohón ízlelem a férfias ízét, nyelvem kóstol-ízlel-játszik-simogat. Élvezem ahogy élvez, a sóhajait, az összevont szemöldökét, a néma mantrát, a rezdüléseit. Az ízét. Mindent, amit akkor és ott érzékelek, észlelek.

 

Mosolygok, ha macska volnék, dorombolnék. Elégedetten nyújtózkodom, mosolygok, vibrálok. Megcsókolom a vállát, befészkelem magam az ölelésében. Ha macska volnék,  elégedettségtől dorombolva aludnék el.