Rég találkoztunk.
Testem mégis felismerte őt, belesimulhattam az érintésébe, markába, akárcsak ő az enyémbe. Kivételesen nem voltam abban a szokásos kekeckedős-ellenkezős kedvemben. Tétova megtorpanás, megfeszülés volt, de engedtem neki. Erre vágytam.
Meg akart baszni én pedig pont ezt akartam. Puncim is ezt akarta. Lenyomott az ágyra, feltűrte a ruhám még csak a bugyim sem tolta félre, elég volt csak a lábamat kicsit széttárnom, a bugyi alsó pántjai szétnyíltak én pedig sóvárogva, nyögve vártam, hogy belém hatoljon.
Aztán...utánunk a forgószél.
Intenzív, heves, fékevesztett, tomboló. Nyers, ösztönös, lüktető. Pillanatok alatt túlhúzott, felpörgetett.
Keményen baszott, nyers-állatias vággyal, hevességgel. Izmaim megragadták, fogva tartották, játszottak vele. Széttárt combjaim között ki-be járt, izmaim megfeszültek, feszes fenekébe markolva húztam magamba, mélyebben.
Már nem voltam képben, felakadt szemmel, hangosan nyögve-sikítva élveztem minden mozdulatát, lökését. Többet és többet akartam, követeltem. Aztán...mintha elfordítottak volna bennem egy kapcsolót, semmi nem érdekelt. Csak a hely, és csak mi ketten.
Összerándultam, annyira kívántam. Pihenés gyanánt befészkelte kicsit magát, mosolyogva néztük egymást, amikor épp csak leheletnyire, de puncimhoz ért a farka. A vágy, az a heves mohó-agyeldobós vágy, ami arra késztet, hogy akár hülyeséget is csináljon az ember olyan erővel lobbant fel bennem, hogy önkéntelenül húztam magamhoz és közben feszültem meg és tartottam távol magamtól. Sóhajtottam, és próbáltam lehiggadni, miközben csak azt éreztem; most, mélyen, azonnal. Vállába fúrtam az arcom és átengedtem magam a gyönyör lüktetésének.
Aztán immár fölé kerekedve, ugyanezt éreztem. Összeszorított combjaim közé fogtam a csípőjét, kezem a lepedőt- vállát markolva, az édes forróságnak, hevességnek ellenállni.
Néhány pillanat múlva enyém volt. Mohón fogadtam magamba, szinte felnyüszítettem annyira mocskosul jól esett. Lucskosan, éhesen, zabolázatlan erővel lovagoltam meg; se kép, se hang, se szavak, se gondolat. Csak az az érzések ezerízű forgataga, az állatias vágy nyers ereje, az érzés, a látvány, hogy két test összekapcsolódik; a merev farok a forró, képlékeny, hüvelyben, nedvességben.
Cuppogás és nyögések. Hátravetett fej, heves ritmus, lovaglás-vágtatás. Gyorsabban és gyorsabban...sikoly és egyre hangosabb, mélyebb nyögés, kontroll elvesztése, a maradék józan ész levedlése csupán a tiszta, nyers, zabolázatlan vágy, az élvezés akarata, elvenni-megadni-felhörpinteni a másik gyönyörét-szétásni-átadni magunk - elvenni.
Surlódó- lucskos-cuppanó hangok ahogy a hús a húshoz ér, körmök hasítanak a bőrbe, ujjak kapaszkodnak a csuklóba, vállba, csípőbe, combhajlatba. Szisszenés-nyögés-sóhaj-dorombolás-suttogás...szavak már szinte alig vannak. Nem is kellenek.
Mégmégmég. Elveszem. Megadom. befogadom. Zihálás-sóhaj-nyüszítés; ez vagyok én. Levetkőzve minden gátlást, félszemet, csak én vagyok, csak ő, csak mi. Csak a kéj. Az a mohó-fékevesztett energia, ami körülölel, bevon, lüktet körülöttünk. Isteni és megfoghatatlan érzés.
Aztán...K. libben lassan, szinte nesztelenül mellénk. Szinte érzem a belőle áradó hőt. Nemrég érkezett, tudatosan jött később és most tudatosan marad kívülálló. Legalábbis ennek indul. Csinos, vonzó. Nehéz nem érzékelni. Finom a csókja és finom az érintése, vékony, hűvös ujjai a felhevült bőrömön. Gyönyörű nő. Minden porcikája. Nem tudom, hogy ül vagy áll, nem figyelem, csak érzékelem, hogy közel van. Valamit suttog G. fülébe, de nem fogom fel. Sodródom, lubickolok a gyönyörben.
Túl vagyok húzva. Minden érintés, minden lélegzet csak generálja az újabb és újabb hullámot és már befogadni is nehéz. Mégis kell a többi. Nem tudok leállni. Remeg mindenem, külső és belső izmaim, tekintetem fátyolos, nézek, de nem látok, mosoly és nevetés-féle hagyja el az ajkam, hogy aztán újra meg újra felnyögjek. Nem bírom de nem akarok leállni. Még nem.
A nyelve ügyesen játszik rajtam. Noszogat, tol az orgazmus felé, de nem tudok átbillenni. Igazából nem is kell, nem hiányzik. Lubickolok ebben az egészben, a sokszínű, sokrétű érzésben, textúrában. Kemény férfitest a remegő-vonagló combjaim között, finom, puha női test a fejem alatt, körülöttem. Karcsú és lágy ujjak, melyek feszesen fogják a csuklóm és kemény-határozott férfiujjak a combomon, majd a mellemen.
Már nincs kontroll- Nincs semmi, józan ész már pláne. Hárman lovagoljuk meg ezt a fékevesztett-tomboló-erőteljes vágyat. Finom női száj fojtja belém a sikolyt, miközben a férfi egyre erőteljesebben dönget. Bennem van, egészen mélyen, fejemben, lelkemben, teljesen. Szét vagyok esve, test vagyok, vágy vagyok, kéjjel betakart test, nem több. Iszom magamban a kettejük élvezetét, energiáját, élvezem, elmerülök benne, szinte félek de mégsem. Gyönyörű. Nincsenek szavak, gondolatok sem. Csak a lüktetés bennem, a férfi orgazmusa, hangja fülemben, csókja az arcomon, sóhajok a hajamban, puha érintések az ujjam alatt.
Még nem látok. Nem is akarok. Érzem a mosolyukat, hallom őket, érzem, hogy befogadják, hogy a testem még mindig hozza és hozza az újabb hullámokat; átengedem magam neki, nem küzdök, nem harcolok, csak hagyom, élvezem, ahogy alámerülök még egy kicsit, s lassan elcsitul én pedig testileg és lelkileg újra önmagam kezdek lenni.
