Vágta

 Érzem a leheletét a tarkómon. Megborzongtat. Dorombolok az elégedettségtől. Fellobban bennem a vágy, erősen, intenzíven, akaratosan.

A hajam fel van tűzve, magasra, rövid, kacskaringós babahaj-tincs lóg ki, amit nem sikerült felfognom, szinte útjelzőként mutatja lefelé az irányt. A felsőm háta nyitott; jókora csupasz-szabad bőrfelület kínálja fel magát, neki, ő pedig él a lehetőséggel.

Puhán, érzékien csókol; buja-mohó ígéretekkel teli, megborzongatja a testemet, lelkemet, picit megroggyan a lábam, válaszul keze azonnal a derekamba markol, én pedig…nos…

…én pedig elvesztem.

Felsóhajtok. Aztán felnyögök, mert csókja erőteljesebbé válik, keze, ujjai pedig profin táncot járnak rajtam. Keménységéhez húz, fenekem nekifeszül a merev farkának, testem pedig libabőrös lesz a vágytól.

Lassan, érzékien táncol a csípőm, míg falja-csókolja a hátam, nyakam, vállam ívét. Beszívom a levegőt, megtámaszkodom a falnak, muszáj. Remegek.  Puncim bizsereg, szinte tombol a vágytól, de nem siettetem. Lassítanom kell. Kicsit. Még egy kicsikét.  Nem akarom még, kiélvezem a kezéből áradó erőt, bizsergető érzést, amit ujjai finom-puha cirógatása kelt bennem.

Nekem feszül, én pedig jóféle csillagokat látok. Bizsergek, nyöszörgök, lüktetek a kéjtől, tombolnék, bújnék…de közben meg végletekig élvezem ezt az egészet.

 

Széttárom kicsit a lábam, tenyere azonnal becsússzan, érzi a forróságom, lüktetésem, nedvességem…

…Puncim mohón dörgölőzik hozzá, mellem a másik tenyerében; összecsípi a mellbimbóm, én pedig hangosan nyögök-sikoltok, elmerülök a gyönyörben. A csipke-szatén harisnyatartó pántja belecsíp a bőrömbe-húsomba, abban a pillanatban amikor ujja rátalál a titokpontomra.

Megroggyan a lábam, támasztékot keresek. Érzem a fenekemnek feszülő vágyat, tomboló keménységét, fogai a fülemet karcolják; beszívja a nyakam, felnyögök válaszul, ő gyorsít, csípőm kering, lehunyom szemem, összemosódtak már a külvilág éles vonalai. Szeretem ezt. Átadom magam ennek az ezerízű finomságnak.  Bár örökké tartana…

Simogat, érint, fog, markol. Kemény és puha, erő-lágyság, tombolok mélyen-belül, akarom, kívánom, követelőzök…megkapom.

Felszisszenek, aztán elfogy a levegő, érzem, hogy még feszít bennem, szokom kell még őt, aztán mint a függöny a színház színpadán, se kép-se hang…végem. A legjobb…lehunyt szemmel próbálok a földön maradni, de elmerülve a jóban, esélytelen vagyok bármit tenni. Csak élvezem. Őt. A baszásunkat.

Táncol a csípőm, ujjai feszesen markolnak, felhúz-felizgat a hangja, többet akarok, belőle, hangjából, érintéséből….

Tombolok. Keményen tart, keményen dug, én pedig belemerülök-elmerülök, hagyom, hogy a gyönyör átvegyen minden irányítást. Elmosódott képek-színek, éles érzések, kusza labirintus, kéj-kéj hátán, átcsap felettem, szinte belefulladok, aztán leheletnyit elcsitul, aztán újra maga alá kap…végem.

Keményen dug, én pedig élvezem ezt az állatias-nyers baszást. Akarom. Csípőmnél fogva húz magába, mohó kis ribanc a puncim, nem ereszti, körbefogja, lüktet körülötte, elengedi-rámarkol, húzza-hergeli őt, engem. Hozzá simulok, kezét a mellemre húzom, szája a nyakam és a vállam találkozásánál lévő érzékeny részen, finoman harap, sok-sok ígéret ízét érzem a nyelvén, mellyel végig simít felhevült bőrömön.

Már kicsit sem tudom magam kontorállni, beharapom a az ajkam, halkabban-halkabban suttog egy hang a fejemben-fogd vissza magad- mondja tovább, én pedig magasról teszek rá, beleengedem magam az egészbe, lubickolok-élvezkedek, hallom a lélegzetét a nyakamnál, borostája szúr, de még ez is jól esik, érzem, magamban, mélyen a közeledő orgazmusát, szétárad bennem a gyönyöre előszele, egy érzés, amig végigszalad a lényem legmélyéből indulva, a fejem búbjától a lábujjaim hegyéig, aztán megmarkol és érzem…követem, elmerülök a gyönyörébe, meglovagolom, megízlelem, hogy aztán kövessem én is őt.

 

Éles hang szólal meg, széttörve az egészet. Szinte fájó az egész, mintha nem lenne helyes az egész. Hiányérzet tör rám. Aztán…

 

…Felébredek. 

A lüktető gyönyör még bennem kísért.

Deep in

 

Mint egy elmosódott festmény, vagy homályos fotó. A színek helyenként élesek, de többnyire összemosódott. Kontúr nélküli, színpompás, kesze-kusza, élmény és érzék-orgia.

Most tényleg nehéz koncentrálni, előszedni, még felidézni is nehéz, csupáncsak a kielégültség édes-mohó íze marad meg. A tudat, hogy piszkosul-kibaszottul jó, elmondhatatlanul, ezerízű, komplex…brutálisan szétesős. Szabad. Felszabadult. Zsigeri-ösztönös-kontroll nélküli. Tiszta, nyers szex.

Próbálok emlékezni, de csak a test emlékei vannak meg; tapintásé, ahogy az ujjam végigsiklott a bőrén: forró, selymes, kemény izmok a tenyerem alatt, szúrós borosta az arcomon, nyakam vékony bőrén. Ahogy fájóan-édesen végig karistolta a vállam ívét, a csukott szemhéjamon, kipirult arcomon, rajta izzadtságunktól elfolyt sminkkel. Ahogy markoltam a hátát, vállát, csípőjét, miközben húztam magamba, telhetetlenül, vonaglva, hangosan nyögve-sikoltva, fűzőm acélmerevítői szorításától nehezen-kapkodva lélegezve, de mégsem tudtam magam rávenni, hogy eltávolodjon tőlem. Tudatom egy része levegőt követelt, testem, puncim, azonban fogva tartva, el nem eresztve, épp csak minimális eltávolodást engedve. Ki-be, - ki-be, mélyen, még mélyebben, hevesen, erősen…lüktetve, remegve…totálisan elmerülve az érzékek intenzív, színpompás forgatagában.

Az emlék íze van meg: férfias íz…a csókja íze, a bőre íze, a farka íze a számban, a nyelvemen, később az őszi, lédús szőlő és telt ízű kenyér ezeríze, aromája külön-külön, később pedig a csókjával együtt. Az orgazmus íze, szívverése, szívverésem a nyelvemen, fogaim között, mellkasomon, ujjaim alatt, szétáradó gyönyör, mély, nagyon mély, agyeldobós, észvesztő…nem evilági. Még sosem volt ilyen.

Aztán lassan előjönnek a képek, de még mindig szétfolyt- kontúr nélküli, mégis intenzív, és gazdag.

Neccharisnyás lábak ölelték, fonták körbe derekát, ujjaimmal a hajába markolva húztam magamhoz csókra; belenyögtem a szájába, miközben végigáradt rajtam a gyönyör, fékezhetetlenül, hevesen, intenzíven, olykor felnyögve, sikoltva, minden gátlást levetve, tisztán és őszintén, semmitől nem tartva. Szabadon.

Újra és újra. Lüktető mélység, feszülő-elernyedő izmok, hevesen zakatoló szív. Elmosódott gondolatok, színek, történések. Csak a kemény farka a lüktető, nedves húsomban. Remegek. Elernyedek, megfeszülők, magamba húzom, szétárad bennem minden, fel és le, le és föl, jön, feltartóztathatatlanul, minden magyarázat nélkül, csak jön, ott van… szétesek…nem én vagyok.

Ahogy meglovagolom…lehunyt szemmel, remegve, miközben próbálom magam visszafogni, figyelni rá is, aztán már nem megy. Valami szétárad bennem, rajtam, és már semmi sem számít. Mintha mindent levetkőztem volna, ami eddig rajtam-bennem volt. Minden zsigeri-ösztönös, minden olyan tiszta- ősi, sallang mentes. Csak arra figyelek, amit érzek, a lüktetésemet, a kétségbeesett mohó-telhetetlen vágyat, a vágyat, hogy ebben az egészben teljesen elmerüljek, habzsoljam, faljam; tartson még…még…

Nem én vagyok. Én nem ilyen vagyok. Mégis ez, igazán, teljesen én vagyok. Ösztönös, zsigeri, meztelen, kontúr nélküli. Remegő testtel, lihegve-nyögve, egy maréknyi gyönyör, jön-megy, felbukkan, leigáz. Némileg önző, mert nem érdekel, nem tud érdekelni, hogy vajon mennyire egyoldalú a gyönyörtánc, nem tudom és nem is akarom abbahagyni; kimerülésig akarom, amíg az izmaim, puncim bírja, többet és többet akarok, már-már ájulásig űzve-hajszolva, mosolyogva-mormogva ránézve, hozzábújva, aztán folytatva tovább és tovább…

…kimerülésig.  

Kimerült kuncogásig, doromboló elégedettségig. Lassan visszahúzódik, de érintésre újra felduzzad, de a fáradtság legyűr lassan.

Nézem őt és ő engem. Elemzem magam, az új ízeket, élményeket, tapasztalásokat. Keze cirógat, simogat. Mosolyog ő is.

 https://www.youtube.com/watch?v=LBC65YcSUAk&list=RDLBC65YcSUAk&start_radio=1

Első felvonás

Lágyan indult.

Intenzív- falánk vágy tombolt mindkettőnkben, mégis visszafogottan értünk egymáshoz. Mégis… mégis… érezni lehetett az erőt… a robbanásra kész állapotot, ami csak a megfelelő mozdulatra várt.

Megragadott, magához húzott, gondolkodni sem maradt időm, vagy egyáltalán bármit is tenni, megérintett, megragadott és a vágy végigrohant rajtam, fékezhetetlenül, vad kancaként, minden józan gondolkodást maga alá gyűrve, félresöpörve; csak a nyers akarat-követelőzés maradt bennem, lüktettem, remegtem, kívántam minden mohóságommal.

Ködös aggyal, kapkodva értem hozzá; érezni akartam forró testét, nyelvemen az ízét, ujjaim alatt bőre textúráját. Kóstoltam, ízlelte, nyelvemmel hergelve-izgatva, kezemmel fogva-markolva, míg meg nem ragadott és fölém nem kerekedett.

Széttárt lábaim közé könnyedén csusszant be, én pedig testem mélyéig összerándultam a gyönyörtől, húztam magamhoz…még közelebb…még mélyebben…most…jobban… szorosan fogvatartva belső titokizmaimmal, nem eresztve, még is beengedve-kiengedve én pedig karmolva-marva hátát, csípőjét, nyögve-nyöszörögve, szétesve élveztem hogy bennem van, hogy velem van, megtart, fog, szorít…hangomat már nem tudtam kontrollálni, lábaimat a csípőjére kulcsolva húztam…ne engedjen el…most jó…hangja körülölelt, csókja falt én pedig elmerültem, újra és újra semmivel nem törődve.

Fájóan jó.

Ez…elképesztő.

Csak nézem, félig lehunyt pilláim alól, nehezen fókuszálva, éppcsak felfogva-érzékelve a külvilágot. Többet akarok, még többet. Mohón- habzsolva-falva-újabb és újabb gyönyör-kortyokat követelve és ő megadta nekem. Suttogva-nyögve hajszolt- tolt a következő hullámig, aztán a következőig; szinte már utasítva, mégis kérve. És a testem megadta neki, újra meg újra. Mintha... mintha véget sem akarna érni, egyre erősebben; már nem voltam ura magamnak, igájába hajtott a kéj.

Hevesen dörömbölő szívvel, remegő lábakkal, izmokkal, lüktető puncival szívtam be a levegőt, ujjaim finoman cirógatva verejtéktől fényes bőrét. Muszáj volt hozzáérnem, szinte bizsergett ujjaim hegye, hogy hozzáérjek.

Még nem voltam józan, finoman úsztam, elcsituló hullámok között, szétesve, elégedetten, kielégülten mosolyogva. Csak egy kis pihenő... egy röpke kitérő  aztán folytatás... tökéletesen tisztában volt vele, többet és többet fogok belőle követelni. 

Nemsokára.

Képzelet

Behunyom a szemem, hogy ne lássak, csak érzékeljek. 

Behunyom a szemem, még nem akarom látni.   

Csak érezni és érzékelni. Még egy kicsit csak így, mielőtt a látás belerondít az érzékelésbe. 

Vérpezsdítő, ütemes, táncolni csalogató zenét hallok. Szinte lángra gyújt, táncolni, mozogni akarok, tekergetni a csípőm, mozdulni, rázni a fenekem: táncolni (is) vágyom.

Még várok. 

Tavaszi fűszeres-lágy illatot érzek, érzékeket borzongató, libabőrt okozó, mélyről jövő, ősi-ösztönös- zsigeri emlékeket előcsalogató illat, amit nem tudok mihez kötni, egyszerűen csak tudom, hogy jó, zsigerileg, testem mélyén tudom, hogy jó…

Lépcsőket érzek a lábam alatt. Először lassan lépek, felmérem a magasságot, stabilitást, aztán már határozottan lépek tovább és tovább.  Nem nyitom ki a szemem, mert még nem akarok látni.  Meztelen a talpam; a langyos márványszerű felületet érzek; széles masszív lépcsőfokok vezetnek; nem számolom. Számtalan. Ujjaim alatt hasonló textúrájú korlát; sérült, kopott, csúszos…mint ami sok-sok érintést élt már meg. 

Csak megyek tovább. A zene felerősödik, de nem bántóan, magam mögött hagyom a tücsökciripelős- békés külvilágot, hogy belépjek egy lüktető-élő-vibráló helyre. Melegebb van. Illatok, amiket érzek már erőteljesebb, vadabb, nem fenyegető, inkább sokat ígérő. Testem mélyében érzem, hogy jó helyen vagyok. 

Hallgatom a körülöttem lévő hangokat. Mások. Másmilyenek. Magas belmagasságú termeken megyek végig, ha magassarkú lenne rajtam, visszhangot vetne a sarkam kopogása. A zene nem lesz sem halkabb, sem hangos. Fűszeres illat erősödik, érzéki, sokat ígérő. Szeretem azokat az illatokat, amik zsigerileg hatnak rám; felizgatnak, motoszkálnak bennem, amíg méhem össze nem rándul az emlék-gyönyörtől. Álmaimban szoktam ilyet érezni, szinte mohón-éhesen vágyom az életben is ugyanerre az ezerízű érzésre, ami olyan szinten fel tud izgatni, hogy pöccre indulok.  Mosolyognom kell. Libabőrös testemen érzem a ruhám selymét, simogatja csupasz combom. Úgy képzelem, hogy a ruha borvörös, szeretem azt a színt.  Fázik egy kicsit a hátam; ruhám egészen nyitott, melleim szabadon mozognak a lágy kelme alatt, csak önön súlyuk tartja, a selyem csak takar, illetve kiemel; fázós, merev mellbimbóimat, fenekem, csípőm ívét, hajlataimat. Szétnyílik a lépésemre, de nem tudom megállapítani meddig ér. Nem is érdekel. 

Csak megyek. Már nem fázom. Izgatottan haladok tovább, ujjaim alatt különböző textúrákat érzek, falak hűvősét, emeletre vezető lépcsők fából faragott korlátait, érzem, hogy rajtam kívül mások is vannak, de nem hallom őket. Csak megyek arra, amerre a lábam vezet. 

Aztán megállok. Egy pultfélének ütközöm, kezem egy bárszék hideg bőrtámláját simítja végig. Talpam alatt valami puha-kellemes szőnyegfélét érzek. Alulról langymeleg kapaszkodik fel a csupasz lábamon, felmelegít, ellazít.  A zene már lüktet bennem. Mozgok rá, lassan, mint aki érezni akar mindent. Aztán megérzem őt is. A tekintete súlyát a testemen. Mosolyognom kell. 

Mosolygok. 

Beharapom az ajkam, rúzs ízét érzem a számon. 

Kinyitom a szemem. A falak vörösek, a fények minimálisak, érzékiek. Brokátmintás selyemtapéta, fekete bútorok. Hatalmas kristálycsillár a magasban; nem is látom mekkora a belmagasság, csak sejtem. Nincs túl sok fény, de nem is bánom. Nem számít igazából. Látom és érzékelem, amit látnom és érzékelnem kell.  Egy bárpultnál állok, egy pohár bort tesz le elém a pultos, de nem figyelek rá, elveszem és köszönetféleképpen biccentek. K-t nézem. Fekete bőrruhában van, szőrmestóla a vállán. Hosszú lábait keresztbe rakva ül tőlem nem messze, vörös körmeivel kopogva a pohara peremén. Csak néz, jólesően, mohón. Én is őt, a hosszan felsliccelt ruha kivágásán meglátom a harisnyatartót pántját és a harisnya csipkeszegélyét. Dögös. Vonzó. Érzéki. Kivillan a hófehér bőre, éles kontrasztban állt a fekete ruhával és harisnyával. 

Jól érzem magam a bőrömben. Semmi félsz, semmi negatív gondolat. Békesség. Tetszik, amit látok és érzékelek. Hagyom, hogy odalépjen hozzám, finoman puhán hozzám érjen, miközben fejével biccent az egyik sötét sarok felé, ahol egy bőrkanapént G ül. Várakozva, türelmesen. Nem látom túl jól, de tudom, hogy ő az. Csak néz, nem mozdul. Kivár. Szemlélődik. És pont ez a mozdulatlansága izgat fel piszkosul. Szeme villan, megrándul kicsit a keze is és az arca. Mozdulna-mondana valamit, de nem teszi. Még. Várok. Vár...

Belekortyolok a poharamban; élvezem a nedű könnyed, karcos ízét, aztán K. édes- puha csókját, határozott érintését a derekamon. Félrehúzza a ruhám, végigsimít a csupasz bőrömön, nedvességemen. Felszabadultan kacagok.  

Az érzés, ami végigszalad rajtam egyre erősebb és intenzívebb. Lüktet-erősödik, ott van, már-már megfogható-megfogalmazható milyensége. De nem lehet, mert elinal, tovaszalad, megváltozik. Felerősödik, de amint meg akarom fogni, elinal, tovasuhan és ha heves vagyok, el is tűnik. Úgyhogy csak élvezem, azt, ami jön.  És pont emiatt is imádom ezt. Kicsit felerősödik, már-már orgazmus közeli állapot.  Beleburkolózom, kapkodóvá válik a lélegzetem, kiélvezem kicsit. Még egy kicsit. K. jelenléte, G. tekintete. Az érzékelés ezeríze.  Semmi több. Még egy kicsit.  

Aztán kinyitom a szemem.    

Még elkísér egy kicsit az a megfoghatatlan érzés. Aztán hiányozni kezd. Jólesően. 

nyers-erő-vágy

 Rég találkoztunk. 

Testem mégis felismerte őt, belesimulhattam az érintésébe, markába, akárcsak ő az enyémbe. Kivételesen nem voltam abban a szokásos kekeckedős-ellenkezős kedvemben. Tétova megtorpanás, megfeszülés volt, de engedtem neki. Erre vágytam. 

Meg akart baszni én pedig pont ezt akartam. Puncim is ezt akarta. Lenyomott az ágyra, feltűrte a ruhám még csak a bugyim sem tolta félre, elég volt csak a lábamat kicsit széttárnom, a bugyi alsó pántjai szétnyíltak én pedig sóvárogva, nyögve vártam, hogy belém hatoljon. 

Aztán...utánunk a forgószél. 

Intenzív, heves, fékevesztett, tomboló. Nyers, ösztönös, lüktető. Pillanatok alatt túlhúzott, felpörgetett. 

Keményen baszott, nyers-állatias vággyal, hevességgel. Izmaim megragadták, fogva tartották, játszottak vele. Széttárt combjaim között ki-be járt, izmaim megfeszültek, feszes fenekébe markolva húztam magamba, mélyebben. 

Már nem voltam képben, felakadt szemmel, hangosan nyögve-sikítva élveztem minden mozdulatát, lökését. Többet és többet akartam, követeltem. Aztán...mintha elfordítottak volna bennem egy kapcsolót, semmi nem érdekelt. Csak a hely, és csak mi ketten. 

Összerándultam, annyira kívántam. Pihenés gyanánt befészkelte kicsit magát, mosolyogva néztük egymást, amikor épp csak leheletnyire, de puncimhoz ért a farka. A vágy, az a heves mohó-agyeldobós vágy, ami arra késztet, hogy akár hülyeséget is csináljon az ember olyan erővel lobbant fel bennem, hogy önkéntelenül húztam magamhoz és közben feszültem meg és tartottam távol magamtól. Sóhajtottam, és próbáltam lehiggadni, miközben csak azt éreztem; most, mélyen, azonnal. Vállába fúrtam az arcom és átengedtem magam a gyönyör lüktetésének. 

Aztán immár fölé kerekedve, ugyanezt éreztem. Összeszorított combjaim közé fogtam a csípőjét, kezem a lepedőt- vállát markolva, az édes forróságnak, hevességnek ellenállni. 

Néhány pillanat múlva enyém volt. Mohón fogadtam magamba, szinte felnyüszítettem annyira mocskosul jól esett. Lucskosan, éhesen, zabolázatlan erővel lovagoltam meg; se kép, se hang, se szavak, se gondolat. Csak az az érzések ezerízű forgataga, az állatias vágy nyers ereje, az érzés, a látvány, hogy két test összekapcsolódik; a merev farok a forró, képlékeny, hüvelyben, nedvességben.

Cuppogás és nyögések. Hátravetett fej, heves ritmus, lovaglás-vágtatás. Gyorsabban és gyorsabban...sikoly és egyre hangosabb, mélyebb nyögés, kontroll elvesztése, a maradék józan ész levedlése csupán a tiszta, nyers, zabolázatlan vágy, az élvezés akarata, elvenni-megadni-felhörpinteni a másik gyönyörét-szétásni-átadni magunk - elvenni. 

Surlódó- lucskos-cuppanó hangok ahogy a hús a húshoz ér, körmök hasítanak a bőrbe, ujjak kapaszkodnak a csuklóba, vállba, csípőbe, combhajlatba. Szisszenés-nyögés-sóhaj-dorombolás-suttogás...szavak már szinte alig vannak. Nem is kellenek. 

Mégmégmég. Elveszem. Megadom. befogadom.  Zihálás-sóhaj-nyüszítés; ez vagyok én. Levetkőzve minden gátlást, félszemet, csak én vagyok, csak ő, csak mi. Csak a kéj. Az a mohó-fékevesztett energia, ami körülölel, bevon, lüktet körülöttünk. Isteni és megfoghatatlan érzés. 

Aztán...K. libben lassan, szinte nesztelenül mellénk. Szinte érzem a belőle áradó hőt. Nemrég érkezett, tudatosan jött később és most tudatosan marad kívülálló. Legalábbis ennek indul. Csinos, vonzó. Nehéz nem érzékelni. Finom a csókja és finom az érintése, vékony, hűvös ujjai a felhevült bőrömön. Gyönyörű nő. Minden porcikája. Nem tudom, hogy ül vagy áll, nem figyelem, csak érzékelem, hogy közel van. Valamit suttog G. fülébe, de nem fogom fel. Sodródom, lubickolok a gyönyörben.  

Túl vagyok húzva. Minden érintés, minden lélegzet csak generálja az újabb és újabb hullámot és már befogadni is nehéz. Mégis kell a többi. Nem tudok leállni. Remeg mindenem, külső és belső izmaim, tekintetem fátyolos, nézek, de nem látok, mosoly és nevetés-féle hagyja el az ajkam, hogy aztán újra meg újra felnyögjek. Nem bírom de nem akarok leállni. Még nem. 

A nyelve ügyesen játszik rajtam. Noszogat, tol az orgazmus felé, de nem tudok átbillenni. Igazából nem is kell, nem hiányzik. Lubickolok ebben az egészben, a sokszínű, sokrétű érzésben, textúrában. Kemény férfitest a remegő-vonagló combjaim között, finom, puha női test a fejem alatt, körülöttem. Karcsú és lágy ujjak, melyek feszesen fogják a csuklóm és kemény-határozott férfiujjak a combomon, majd a mellemen. 

Már nincs kontroll- Nincs semmi, józan ész már pláne. Hárman lovagoljuk meg ezt a fékevesztett-tomboló-erőteljes vágyat. Finom női száj fojtja belém a sikolyt, miközben a férfi egyre erőteljesebben dönget. Bennem van, egészen mélyen, fejemben, lelkemben, teljesen. Szét vagyok esve, test vagyok, vágy vagyok, kéjjel betakart test, nem több. Iszom magamban a kettejük élvezetét, energiáját, élvezem, elmerülök benne, szinte félek de mégsem. Gyönyörű. Nincsenek szavak, gondolatok sem. Csak a lüktetés bennem, a férfi orgazmusa, hangja  fülemben, csókja az arcomon, sóhajok a hajamban, puha érintések az ujjam alatt. 

Még nem látok. Nem is akarok. Érzem a mosolyukat, hallom őket, érzem, hogy befogadják, hogy a testem még mindig hozza és hozza az újabb hullámokat; átengedem magam neki, nem küzdök, nem harcolok, csak hagyom, élvezem, ahogy alámerülök még egy kicsit, s lassan elcsitul én pedig testileg és lelkileg újra önmagam kezdek lenni.   

Fájdalom-gyönyör

Csuklóm hátra van bilincselve. Feszesen, szorosan, hogy érezzem, nem vagyok szabad. 

Halkan és lassan lélegzem. Türelmetlen vagyok és izgatott. Talán kicsit félek. Talán nem. Nem tudom. Vágyom rá, piszkosul, elmondhatatlanul.  Tudom mi vár rám, izgalom borzongat meg. Sóhajtok. Ajkamba harapok és felnyögök az érzéstől. Talán kicsit türelmetlen vagyok. Vagy izgatott? Felizgult? Éhes? Nem is tudom. Mindegyik.  

Érezhetően megváltozott a szobában a levegő. Az energia. Valahogy...egyik pillanatról a másikra megváltozott a légkör. Megváltozott ő is. És ez tetszik. Nagyon tetszik... 

Arcom az ágyon, fenekem az ég felé néz. Térdem most még makacsul tartja a súlyom.Izmaim várakozva megfeszülnek. Odabenn is... 

Először csak simogat, tenyerében érzem az erőt, a sötét ígéretet. Felnyögök. Bőröm vibrált, szívem hevesen ver. Próbálom a levegőt lassan beszívni és kifújni. Nem kapkodni és nem elfelejteni levegőt venni.

Aztán lecsap. 

Csíp. Éget. Aztán újra. Koncentrálnom kell, hogy ne a túlélés ösztöne kapcsoljon be. Nem vagyok veszélyben. Vigyáz rám. Megugranék, de nem teszem. Kezem ökölbe, kivárok. Sóhajtok, elengedem a fájdalmat. Idő kell. Már felizgatott annyira, hogy élvezzem a fájdalmat is, de még nem fordult át bennem teljesen az a bizonyos kapcsoló. De pillanatok kérdése. Ismer engem és én is magam. Lassan ellazulok, belefészkelem magam az ismerős érzésbe. Kifújom a levegőt.  

Újra és újra lecsap a fonott bőrből készített pálca. Jól megnéztem előtte: vörös és fekete. Masszív, komoly játékszer, nem holmi bóvli. És tudja-akarja használni. Aztán az egyik ütésnél az a kapcsoló átkapcsolt,  én pedig teljesen átengedtem magam neki. 

A fájdalom jön, végigszalad rajtam, követi a kéj, aztán már csak a gyönyör marad. Élvezek. Szinte sikítok, remeg minden porcikám, hullámzik rajtam végig, de nem hagyja abba. Inkább csak lassít vagy éppen máshogy-máshova csap le. Ég a bőröm. Forróság árad belőlem. De nem akarom, hogy abbahagyja. Aztán vár, kivár, figyel, elemez. Keze simogat, majd a fonott bőr...még hűs, még nem forró tőlem... Jön a következő és az azt következő. Majd szünet. Csend-féle. Zihálás hallatszik, semmi egyéb.

Halkan utasít. Beszív, lent tart-kifúj. Lecsap. Piszkosul fáj. Aztán utasít tovább, szót fogadok. Meglovagolom a fájdalmat, aztán átengedem magam. Újra-meg újra. Fenekem, combom az áldozat, hófehér hús színt vált. Nem pihen, érzem a belőle árad izgalmat. Élvezi, hogy fájdalommal kevert gyönyört adhat. 

Lesújt újra. Keményen. Nem finomkodik. A sötét energia körbefog, elveszi az eszem. Élvezem, hogy élvezi és viszont. Telhetetlenül nyögök, fészkelődök, aztán elhasalok, hogy nagyobb felületet kapjon. 

Simogat-cirógat az ujjaival mielőtt lecsap a pálcával, Hátamra-derekamra nehezedik, ne ugorjak el. Érzem az erőt a szorításában. Utasít megint én pedig szót fogadok. Kiengedem a hangom; szabadon, az élvezet hangjai. Puncim lüktet, remeg. Tocsog. De nem akarom, hogy abbahagyja. 

Aztán mást érzek. Csuklómon megfeszül a bilincs, belevág a fenekem fölötti gödröcskébe. Ostor csíp a forró bőrömbe. Élesebb-csípősebb fájdalom, befogadom. Átengedem magam és a gyönyört hozó hullámnak. Újabb és újabb jön. Akarom. Ő pedig megadja nekem.  

Utasítás. Sóhaj. Lent tart. Kifúj. Csattanás.  Nyögés. Csattanás. Majd újabb csattanás. Sóhaj. Ez megy végig. Megint és megint. 

Néha fáj. Pokolian, de többnyire annyira jó, hogy többet akarok. Teljesen átengedem magam neki, bízom benne. Kívánom a gondoskodását. 

Megérint, megfog. Megsimít. Érzem a vágya ízért a nyelvemen. A kérdést, hogy meddig mehet el, meddig bírom, mekkorát bírok még el. 

Bírom még. Akarom. 

Pálca és ostor. Más ízű a marása. Hol egyik-hol másik, erős és erősebb ütés váltja fel egyik a másikat. olykor a tenyere csattan. Erősen, élesen. Olykor megugrok, eldőlök, átadom magam a gyönyörnek, állatias - ösztönös hangon nyögve, szétesve, kontroll nélkül, fékevesztetten. Szabadon. 

Élesen szívom be a levegőt, jön a következő, heves-maró fájdalom amit elmos a kéj. Befogadom-átadom magam. Élvezem. Akarom. Kívánom. 

Érzem az belőle áradó erőt. Hatalmat. Érzem, hogy többet akarna, erősebben, durvábban, de megáll. Ő látja azt, amit én nem. Látja a bőröm színét, a lila-kék sebeket, foltokat, a finoman megrepedt bőrt. Aztán érzi a kezén a lüktetést, a nedvemet, azt, amit okozott. Gyönyört. 

Kiszabadítja a kezem és otthagy.

Csak fekszem, lélegzem, lassulok. Földet érek és lassan észhez térek.

Finom-óvatos mozdulattal töröl le egy hideg vizes törölközővel. Behunyt szemmel élvezem a gondoskodását. Simogat, becézget, kérdez. Félt. Csak mosolygok, hümmögök. Jól vagyok.   

Veszettül jól vagyok.

birtoklás

Megragad, magához húz. Erős. Esélyem sincs ellene.

Megmarkol ás szinte felfalja a szám, sóhajtva engedek. Kicsit elhúzódom, kekeckedésképpen, de nem ereszt, nem enged. 

Az ölébe ránt, benyúl a ruhám alá, keze azonnal végigsimít nedvességémen, ujja mélyen bennem, tudja jól, mit és hol kell megnyomnia, amitől kész vagyok. Game over.  

Érzem keménységét a lábam között, leheletnyit mozdítom a csípőm, s bár a farmer nyom, horzsol, nem érdekel. 

Megőrjít. 

Megragad és az ágyra lök. Fölém tornyosul. Vágytól nehezek a pilláim, rúzsom elkenve, lábam remeg, puncim, bőröm, testem vibrál. Akarom őt. 

Jó érzés az íze a nyelvemen. Erős, intenzív. Férfias. Állatias.  Kóstolom és  falom őt. Mohón.  Kezem sem tétlen, az övé sem. Miközben érintem, simogatom, nézem az arcát. Piszkosul tetszik a látvány. Szinte már attól elmegyek, amit érzek, csinálok, pedig még bele sem dugta lüktető puncimba a farkát. Pedig akarom. Óóóó nagyon is. Szinte már türelmetlenül, de pont emiatt jó a játék. Kicsit húzni-halasztani a dolgokat...

Beleharapok a vállába, lábaim szorosan közrefogják a derekát. Sikoltok-nyögök a gyönyörtől. Szétestem. Keményen dug, közben duruzsol a fülembe. Markolom és karmolom ahol érem. Muszáj. Ő pedig élvezi ezt, követeli-kéri hogy csináljam tovább. 

Aztán megfeszülök. Ajkaim közé szívom a vállát, végignyalom a tetoválását mielőtt a kéjtől beleharapok, muszáj. 

Aztán megint és megint. Körmeim a hátát szántják. 

Megragadja a csuklóm, keményen lefog, rám nehezedik. Bepörgök a fájdalomtól és ezt nagyon is tudja. 

Megragad, kicsit máshogy helyezkedünk. Erős kezei keményen markolnak. Kell. Belemerülök a fájdalomba. Farka a kezemben, miközben csókolom, ő édes fájdalmat okoz. Remegek, vonaglok. Még. Még. nyögöm. Türelmetlenül, éhesen követelem, hogy csinálja  tovább, ne hagyja abba. Akarom ezt. Tenyere csattan a bőrömön. Felrobbanok. Figyel rám, figyeli a reakcióim, rezdülésem miközben lecsap újra és újra, mindig picit arrébb, sosem ugyanoda Aztán kicsi szünetet tart, simogat, cirógat, aztán megint lecsap. Szinte elvesztem a fejem a gyönyörtől. 

Az ölébe fektet, vöröslő combom, fenekem cirógatja. Hajam szerteszét, azám bedagadva, puncim éhesen lüktetve. Ujjai finoman játszanak bennem; figyeli a reakcióim. Aztán kicsit bedurvul, épp határig, amíg jó. Mormog, utasít. Irányít. Aztán megint lecsap a tenyere amitől szinte  felrobbanok. Tartania kell amíg élvezek. szinte már lefogni, hogy aztán elengedjen és csak gyönyörködjön a hosszan tartó utórezgéseimben. 

Csak egy pillanatig marad tétlen, mielőtt az egész hullán elcsitult volna, megint felpörget. Nyüszítek. Nem bírom tovább. De tudja, bírom én.  Többet és többet akarok. Ő pedig megadja. 

Birtoklón átölel. Megcsókol. Szinte felfal. 

Vágya heves, erős. Átengedem magam neki. Lubickolok benne. Hátulról ölel, ujjai cirógatnak, simogatnak. Magához ránt, szája a vállamon, keze a mellemen. Megtart, megfog, miközben remegek és vonaglok eldurrant aggyal, gondolkodásra képtelenül. Megjelöl mindkét oldalt, falánk csókja sötét foltot hagy fehér bőrömön. Én pedig élvezek és élvezek, zabolázatlanul, minden józan észt elveszítve. Kontroll nélkül.      

Ajándék

Szinte alig van fény. Gyertyák-mécsesek világítanak, sejtelmes, kellemes. Vágy ízét érzem a levegőben.

Kibont egy üveg vörösbort, beszélgetünk. Lassan kapcsolok ki, lubickolok az estében, mohó vágyában. Én is az vagyok. Kívánom. Akarom.

Félhomály van, levetkőztet.

Tetszik neki amit lát. Jólesően fogadom el bókjait, becézgetéseit, érintéseit. Szemmel láthatóan élvezi ahogy felöltözöm hozzá és azt is, amit a ruhák rejtenek. 

Először a szemével fal fel, aztán a szájával. Mohón. Éhesen.

Beletúrok a hajába, megmarkolom miközben nyelve végigsiklik a mellemen, aztán bekapja a mellbimbóm. Megszívja, mire válaszul felnyögök. Szinte már sürgetően.

Istenien nyal én pedig élvezettem merülök el a gyönyörben.

Átadom magam a kéjnek és remegve, hangosan élvezek el. Szétnyílik a combom, még remegek. Magamhoz húzom, közelebb-közelebb. Még cirógat, csókolgat, de már leheletnyi finoman, gyengéden.

Aztán...belém hatol. Szűk vagyok, piszok szűk és ezt imádja. Magamba húzom, megragadom, aztán már kapaszkodnom is kell, szétárad bennem pillanatok alatt a gyönyör. Veszettül jó...abba ne hagyd! Szeretem, ahogy megdug. Újra és újra. Mélyen bennem van, szinte már túl mélyen, de mégis pont így jó. Ez kell nekem. Döngöl. Nyögök egyre hangosabban. Elmerülök benne, átadom magam neki.

Majd hátulról. Imádom így. Lábam kicsit széttárva, fenekem feltolva, erős kezei kétoldalt fognak-tartanak miközben egyre intenzívebben dug. Hangos vagyok. Szemem lehunyva, kezem görcsösen kapaszkodik abba, amit talál. Kinyitom a szemem. Tetszik a mécsesekből áradó fény: táncolnak a vörös-sárgás lángok,félhomály van, szinte már sötét, de nem kell több, nem kell látni, elég érezni. 

Bőven van mit érezni...

Mosolyog a szemem, úgy nézek fel rá combjai közül. Néz. Azzal az állatias, ösztönös, vágytól nehéz nézéssel; mormog, sóhajt. Elmerül a gyönyörben, amit a nyelvem-szám okoz neki. Megőrjítem. Gyorsan-lassan-kínzóan lassan. Éppcsak a hegyét aztán jó mélyen, húzva-izgatva őt. Remeg. Akárcsak én is. Körmeim a combjába vájnak, elrántom a kezem, inkább a kanapé szövetét karmolom. Be vagyok zsongva. Be vagyok pörögve. Fel vagyok izgatva. Végtelen kör. Újra meg újra. 

Jó érzés...

Piszok jó.

Fogy a bor. Villan a szemem, tagjaim nehezen mozognak. Ellazultam. Ajándékot szánok neki, tudom hogy tetszeni fog neki. Vágyott rá, akarta már. Leteszem a borospoharat, megnyalom a szám. Tekintete követi a nyelvem útját. Keze a lábam között,  ujja a csiklómat simogatja. Felnyögök. Aztán ránézek és elmondom neki, mit kap tőlem. Mit akarok. 

Pasisan elmosolyodik. Naná, hogy vevő az ötletre...

Lényem egy része fél. Fenntartásokkal kezelem a szituációt, hiába a vágy, hiába a bizalom, kissé megmerevedek. Nagy. Túl nagy. Felsóhajtok és megpróbálok nem befeszülni. 

Keze a csípőmön, ajka a vállamon. Finom és lassú, figyel rám. Vár. kivár, nem sürget. Fenekem lassan enged, lassan lazul. Sóhajaim mélyek, hosszúak. Fáj. Aztán már kevésbé. Aztán kezd jó lenni, belelazulok az ölelésébe. Nem siet, nem kapkod. Aztán mint egy kapcsolót fordítanának el bennem, elszáll az agyam. Halványan fáj, szűk, feszül, ő meg gyorsít, élvezi a szűkösséget, az ajándékot, a lehetőséget. Lihegek. Nyögök. Nézem a lángok  táncát, aztán a szemhéjam és újra. Gyorsítok, gyorsít. Végem. Felszisszenek, de nem azért mert rossz. Beharapom a szám, túl hangos- túl erős, de aztán nem tudom tovább visszatartani. Végigszalad rajtam valami jó, valami fergeteges, de nem orgazmus. Ő elélvez, miközben húz magához. 

Lassan enged el. Nem kapkod. Puha csókot lehet a vállamra, nyakamra, ahogy eltávolodom tőle, tovább csókol, ahol ér. Mosolygok. Beleburkolózok az ölelésébe, megnyalom kicserepesedett szám. Ujjai finoman cirógatják a bőröm, elégedettség lusta melegsége árad szét bennünk. 

Mielőtt elszunnyadnék, felülök. Sajátos mosolyommal nézek rá, felvonom szemöldököm és megiszom a poharamban lévő pár kortynyi testes vörösbort. 

- Jó kis ajándék volt. - mondod

- Az. - felelem - Örülök, hogy tetszett.   

zabolázatlan

Játszani volt kedvem. Vágytam rá, vágytam a dinamikára, az energiára, a felszabadultságra. 

Vágytam az ígéretekre, a lehetőségekre, vágytam arra, amit ígért, s ami várt rám. Vágytam az erejére, arra, hogy ellenkezzek, ellenálljak és ő pedig elvegye, megkapjon. 

K. nyitott ajtót. Gyönyörű nő. Hosszú lábán harisnya, vékony, izgató alakján feszes, testhez simuló ruha. Szeme pajkos fényben csillogott, hangja halk, volt benne valami, amitől tudtam, egy pillanat töredékéig nem fogunk unatkozni.

Ezúttal más játékszabályokkal játszottunk. A kezdeti bizonytalanságomat átvette az az fajta izgatottság, amit nagyon szeretek. Nekem ez az egész most új terep volt, nekik viszont ismerős, így hagytam, hogy sodorjanak az események.
K. lassan, szinte már kínzóan lassan, odalépett G-hez és a füléhez hajolva suttogott valamit. Szája provokatív mosolyra húzódott. Pont úgy, ahogyan az enyém szokott. 

Az ágy szélén ülve várakoztam. Minden idegszálam bizsergett az izgalomtól, élénk, feltűnő színre rúzsozott számat az előbbi csók maszatolta el. Szeretem ezt; rúzsom a másik száján, arcán, aztán később a csókoktól a fehér bőrömön elkenődve...van benne valami pajzán, valami perverz...

- Nem élvezhet el, amíg nem engedem meg.  - suttogta K. a fülembe. 

Elmosolyodtam. Ez jó játék...édesen kegyetlen...

G. odajött és megcsókolt. Sötét vágytól izzott minden porcikája. Finom falat. Ez kellett nekem. Szeretek ellenállni neki. Ezt hozza ki belőlem újra és újra. Ez a mi játékunk.  Jött és csókot kért, majd vett el. Aztán elhúztam magam, kuncogva kitértem volna előle, de gyorsabb volt. Esélyem sem volt, de pont ezt élvezem ebben az egészben. 

Kirántotta a karom, fölém tornyosult. Lábam kitárult, aztán combjaim közé vettem, magamhoz húztam. Aztán eltoltam kicsit, ellenkezésképpen. Puncim éhesen remegni kezdett, ajkam szétnyílt, de nem adtam könnyen magam. Kell nekem ez a fűszer...kell az ellenkezés, aztán a leigázás. 

Küzdöttem és kekeckedtem, miközben keményen nekem feszült. Megmarkolt. Fájt. De édes fájdalom, kicsit zsibbadós, kicsit feltüzelős, nekem való... Nyers és őszinte vágyat láttam az arcán...és ez nagyon felizgatott. 

Felnyögtem, éhesen, türelmetlenül, miközben megkötözött. Szorosan, erősen, csuklóm a fejem fölött, kötelem az ágy lábához kötve. Nincs menekülés...
Ruhám szerteszét, csak a melltartóm marad rajtam. Nedvem végigcsorgott rajtam, le az ágytakaróra. Lüktettem. Nyögésem hangosabb és hangosabb lett, szemem le-lecsukódott. Megmarkolta a csípőm, magához rántott. Elvesztem.

K. lágy, finom csókja kontrasztban állt G. erőteljes férfiasságával. Keménység és lágyság. Erő és finomság. Elmerültem ebbe a kettősségben. 

Szétnyíltak a hófehér combjaim és már attól ziháltam, hogy a lehelete súrolta érzékeny redőimet. K. csókja az ajkaimon, G csókjai a puncimon...pillanatok alatt szétestem. Csak nyögtem és nyögtem, addig, amíg az intenzív érzésektől belém nem szorult a szusz. 

Markolni, fogni vágytam, de nem tudtam. K. gyönyörű lábait éppcsak érinteni tudtam, többet nem, pedig többre vágytam. Remegtem, vergődtem. Hevesen, erősen élveztem, kapaszkodva abban, amit meg tudtam ragadni. Megfeszültem, elernyedtem újra és újra. Mintha ketté akarnék roppanni és élvezéstől...
Sokadik orgazmus. Sokadik hullám.

Aztán kicsit átrendeződtek a szerepek. Kíváncsi voltam. Izgatott, mégis türelmes. 

Néztem, ahogy megbilincseli G-t a háta mögött. Nyakára nyakörv került. Mmm...izgalmas szerepcsere..
Engedelmesen várakozott, farka keményen állt, éreztem az ízét a számban. Szerettem őrületbe kergetni a szopásommal, nyelvem gyors-lassú játékával, azzal, hogy látja, mennyire felhúz már csak az, hogy szophatom. Már attól elélveztem szinte, hogy kényeztettem, szopom, torkom mélyére tolom a farkát. Nyögve habzsoltam, húztam, ingereltem, és tudtam, nem élvezhet még. Játszottam vele, élveztem minden percet, minden mozzanatot, nyögést, lihegést, sóhajt, suttogást. Tetszett amit K. csinált vele; Irányítja, húzza, izgatja. Végetekig és mindig tudta, mikor kell megállni, lelassulni és mikor újra lendületbe jönni.  Én egy fincsi farokkal játszottam, K. pedig egy kellemes játékszerrel dugta G-t. Tetszett. Teszik most is, ahogy visszaidézem.  Tetszett a tudat, a tény, tetszett a dinamika, tetszett, amit átveszek tőlük. Lubickoltam ebben az egészben. Új. Abszolút új ez nekem, minden téren. De emellett jó is. Felettébb izgató. 

Szoptam tovább, nyelvemen éreztem nyers, állatias-férfias ízét. Behunyt szemmel; látni amúgy sem sokat láttam; túl sok, túl erős, túl intenzív volt és mégis....veszettül jó...táncolt a csípőm, remegett a puncim. Mélyen legbelül a sokadik orgazmus bontakozott ki...aztán lecsapott valami hideg, valami fura, de mégis annyira jó...édes fájdalom. Újra és újra, fájdalom minimális; édes csípés a fenekemen, combomon. 

- Erősebben..erősebben szereti - suttogta G, bár inkább utasítás, K. érezhetően "neheztelt", neki ne mondja meg senki, mit és hogyan tegyen...

De csinálta. Újra és újra. Megint. Felnyögtem. Telhetetlen vágy lobbant bennem. Többet és többet akartam, de agyam nem fogott, gondolataim kuszák, rendezetlenek voltak. Csak a lüktetés volt fix. 

G. érezte a farkán, mennyire is felizgatott, feltüzelt ez, hangján érződött, brutálisan fel van izgulva...szeme lehunyva, később bekötve. szavak és szavak törtek elő a szájából, de felfogni őket nem voltam képes.  Újabb csapások jöttek én pedig hangosan felnyögtem, számban a farkával. Kellett ez a fájdalom. Több és erősebb. Bennem duzzadni kezdett  gyönyör, aztán kitört. Felrobbant. Ujjaim G. combját markolják. Hallottam a hangját, suttogott, mormogott, K. édes hangja valahol körülöttem, már nem tudtam merre vagyok. 

Aztán mást éreztem; korbács csattant, élesebb, erősebb, én pedig egyre jobban és jobban begerjedtem. Ezt a játékszert ismerem. Ismerem, mit hoz ki belőlem...
Sokadik hullám, számolatlan. Jött és jött, csapásról csapásra. Kisebb-nagyobb, megállíthatatlanul. Újra és újra. Én pedig mint valami pohár, túlcsordultam. 

Aztán mégsem. Mintha feneketlen lenne az a pohár. Több kellett, és még több. Felszisszentem, aztán felnyögtem, szinte már türelmetlenül. Vágyakozva. Még. Még akarom... 

Szoptam, faltam G. farkát. Lassan vagy épp gyorsan, mohón. Akartam. Az élvezetét, a gyönyörét. Mindent. Mellem a matracnak feszült, ujjaim a golyóit markolták, simogatták, nyelvem a makkját, aztán beszívtam, majd végignyaltam, újra mélyen a torkomig, majd kezdődött újra a tánc. 

Élvezz. Élvezd...

Éreztem a nyelvemen, a nyelvem hegyén. A torkomban. Az érzékeny ajkaimon, a bőrömön. A számban. Még most is. Érzem a lüktetését, erejét, ízét, mintha most is a számban lenne...

még...jó lenne...még...még egy kicsit...még...

Aztán...
Finom, nőies lágyságot éreztem. Édes érzés. Női test a testem alatt, miközben keményen basztak. Lágy suttogás, édes nyögés, ezt hallottam. Feltüzelt. Édes, nőies íz a nyelvem alatt. Keményebben, erősebben, mondta. És én azt tettem. 

Orgazmus íz a számban. A nyelvemen. Kezem alatt lüktetett a hús, vibrált a tejfehér bőr, lágy comb. Puncim rángott, falánk módon követelte a következőt és következőt, fáradhatatlanul. Markolt, fogott, szorított a férfi keze. G. keze. Nyers erő. 

Nőies finomság. Tenyerem alatt, a testemen. A nyelvemen, a bőrömön. Forróság. Illata az orromban, izgalma mindenhol. Édes nyögése, sokadik orgazmusa. Tőlem, tőlünk. Ittam a látványt. 

Megint keménység és erő. Egyik pillanatról a másikra változik a játék. G. Keményen dugott.  Ki és be. Vadul. Erőteljesen.  Keményen döngölt, én pedig befogadtam, nem eresztettem. Puncim mohón falta, nem eresztette. Szinte már önálló életet élt, én pedig csak élveztem és élveztem. 

Elmerültem. Befogadtam. Tobzódtam a kéjben, az élvezetben. Vibráló bőr a tenyerem alatt, bennem, rajtam; mellettem, hozzám érve. Felsóhajtottam. Mormogtam. 

Lüktetés. Vágy...

Telhetetlenség. Ebből sosem elég. Keresem a fókuszt... 

Csak egy kis pihenő, pár korty víz, felszabadult sóhajok, aztán felgyorsult lélegzet...elfogyott a pihenő. 

Fellobbanó vágy. Megint. Kívántam a folytatást. Akartam.

Látni egy megbilincselt, végletekig felizgatott férfit, több mint erotikus. Erős kezei felfelé az ajtó fölötti csőhöz kötve, jól meghúzva. Csuklójába mart a fém. Nemsokára elérjük, hogy lábai alig tudják megtartania súlyát a gyönyörtől, hallani akartam a vágytól nehéz hangját, ahogy orgazmusért esdekel. Csak néztem és gyönyörködtem. Izmai megfeszültek, szeme lehunyva, ajkai beharapva; vágytól remegett.  Csodás látvány. Merev, kemény farka várakozón bólogatott. Térdeltünk előtte és csak néztük őt. Mielőtt lecsaptunk volna rá. 

Mondanám, hogy finoman bántunk vele, de az hazugság lett volna. Két nő, két különböző technika és mélység. Ezek voltunk mi. 

Hol én, hol K. nyelve játszott rajta. Kicsit így, kicsit úgy. Éhesen, kekeckedőn. Mohón és játékosan. Falva, habzsolva majd aztán finom nyelvcsapásokkal míg újra meg újra fel nem nyögött és édes szavakat mormogott hozzánk. K. duruzsolt neki, lágy, finom hangon. Jó volt hallgatni, bár felfogni nem tudtam miket mondott. 

Nyelvemet végigfuttattam a combján, finoman harapdálva azt. Aztán mélyen a számba vettem, lehunyt pilláim alól nézve fel rá; szinte ittam a látványát. Tetszett az, amit láttam.  

Keményebben, gyorsabban szoptam. Szinte már-már saját magamat izgatva fel egyre jobban és jobban. Akartam a gyönyörét. A lihegését, a megfeszülését, a pattanásig megfeszült izgalmát. A robbanás előtti állapotot, aztán az az utánit...Még most is érzem...

Még le sem nyeltem, szám lecsapott K ajkára. Mosolyogva néztünk fel rá. Kuncognunk kellett. 

Kivégeztük. 

Jó így? Így jó

Miközben itta a kávéját, végigsimítottam a combján. Egyszerre villant a tekintetünk. Egyre gondoltunk.
Amíg ő békésen kavargatta, addig én finoman, lassan kényeztetni kezdtem a farkát. Semmi kapkodás, semmi rohanás. Ráérősen ízlelgettem, lehunyt pilláim alól felnézve olykor rám, de ő szótlan, viszonylag fapofával kortyolta a keserű nedűt. Tetszett neki ez az indítás. Nekem is.

Aztán megmarkolta a tarkóm, közelebb húzott, én pedig gyorsabban szoptam-faltam merev keménységét; nyálam  végigfolyt az államon, aztán le a combjára, onnan pedig lecsöppent a hideg kőre. Újabb és újabb cseppek. A lélegzetem felgyorsult, ahogy kezdtem egyre jobban élvezni. Belemarkolt a hajamba, én pedig  feszes combjába. Kontyom kibomlott, belelógott arcomba, kezébe, mire a  hosszú fürtjeimbe túrt, hevesen, követelőzve, miközben faltam-szoptam a farkát. Remegtem a vágytól. Puncim lüktetett, érzékeny mellbimbóim szinte átdöfték a ruhám szövetét.
Még.
Irányított. Feszesen, makacsul tartott, miközben a nyelvem játszott rajta. Föl és le, le és föl. Aztán folytatta az útját a golyókig, meg-meg állva, finoman körözve, szándékosan feljebb korbácsolva a vágyat. Bár a testével, kezével ő irányított, mégis én szabtam meg minden mást.

Mosollyal az ajkamon néztem fel rá. Belenézett a szemembe, aztán hátravetette a fejét és élvezett. Nagyot és hosszan. Mohón nyeltem. Még mindig szorított. Aztán a mozdulatai kedveskedően lágyabbá váltak, ujjai elengedték rakoncátlan tincseim. Leértek a fenekemig. Combjára támasztottam az állam, miközben kényelmesen elhelyezkedtem a földön. Kuncogva néztem, míg tekintete kitisztul, ujjaimmal finoman becézgetve a húsát.

Még nem végeztünk.

Bele sem lendültünk, amikor nyakörvet csatolt rám. Szorosan. Felvontam a szemöldököm, kérdőn, gonoszkodóan, aztán megnyaltam a szopástól feldagad számat.

Játszhatunk így is.

Aztán újra és újra végletekig húztam a vágyát. Gyönyörtől remegő combokkal fogott közre, markolt, szorított miközben megint és megint a számba élvezett. Jó érzés volt csak adni és adni, játszani, hergelni, gyönyört adni. Már-már mondhatni szolgálni. Halk gúnyos kuncogással néztem rá, miközben utasított, halk, de határozott szavakkal, mit hogyan csináljak. Csakazértsem. Aztán egy kicsit mégis engedtem. Egy kicsit. Beszívtam, elengedtem. Gyors és lassú nyelvcsapásokkal, egyre inkább felajzva őt. Még egy kicsit...még egy kicsit. Beszoptam a golyókat, miközben ujjammal a gát érzékeny bőrét simogattam. Tovább szoptam, figyelve minden mozdulatát, sóhaját, rezdülését. Közel járt. Még egy kicsit kell.

Aztán vége lett. Halvány mosollyal az arcán, kedveskedően cirógatott. Hozzábújtam, hozzásimultam felhevült bőréhez. Fáztam, ő pedig betakart, átölelt. Bekuckóztam. De éreztem, van még bennem...játszani akartam...pezsgett a vérem, remegtem a vágytól, szinte dorombolva érintettem meg, és fogadtam el, ahogy ujjai belém csusszannak.

Felnyögtem a testemen hevesen végigszaladó érzésektől. Piszokjó.

Szorította a nyakörvet, amit gondos kezekkel felcsatolt rám; hátulról dugott. Szeretem így. Mélyen, hosszan, határozottan fogva.  Nyögtem és nyögtem, ujjaimmal hevesen markolva amit értem. Tartania kellett, én pedig a gyönyörtől remegő combokkal próbáltam tartani magam. Keményen dugott, én pedig imádtam. Akartam. Újabb és újabb döfést, ujjainak markolását az érzékeny csípőmön, tenyerét a felhevült bőrömön...csatt...
...felsikoltottam. Még.
Alig kaptam levegőt, szorít és szorít, megtart, megragad. Éreztem, ahogy ki,-be jár farka, keményen döfött, addig , amíg szinte már nyüszítettem. A hullámok meg csak jöttek és jöttek, átcsaptak a fejem fölött, újabb és újabb, én pedig nem ellenkeztem. Nem akartam.
Aztán...táncoltam rajta; ringó csípővel, mohó puncival lovagoltam rajta, hátraszegett fejjem, felnyögve-felszisszenve, miközben a titokizmom önálló életet élve hullámzott-szorított, ellazult a farka körül, öntudatlanul, koordinálatlanul...szétesve. Imádom ezt az állapotot!

Csak feküdtem...pihegtem. Még alig csitult bennem minden. Még végigszaladt testemen a kéj. Erősen, intenzíven. Finoman megérintett. Megint és megint. Feljebb és feljebb. Aztán mélyen. Bennem. Hangot már nem tudtam kiadni; nem is kellett, testem beszélt. Dalolt neki. Birtoklón rám nézett, mosolygott. Tudta, hogy tőle vagyok kész. Amit és ahogy csinált.
Lehunytam a szemem, megmarkoltam a lepedőt. Az uralmat megint elveszítettem a testem fölött. Övé voltam. Csak egy kicsit.

Így jó?  Jó így?

...akkor játszunk...

Lassan indult. Lassú bevezetés. Ráérősen mégis intenzíven. Aztán  felgyorsultak az események, hogy aztán megint lelassuljanak...apály és dagály...csendes finomkodás és zabolázatlan mohóság...minden ami csak lehetett. 

Végigsimított az arcomon, mielőtt megragadott a tarkómnál fogva és magához húzott. Birtoklás. Színtiszta birtoklás...én pedig elfogadtam. Belesimult arcom a tenyerébe, szokásos mosolyommal a számon néztem fel rá. 

Akkor játszunk. Így. 

Birtokolni akart. Minden lélegzete, érintése, mozdulata, tekintetének villogása erről árulkodott. Én pedig pontosan erre vágytam, ezt akartam.  Mindent akartam, amit a tekintete ígért, minden cseppjét, minden érintését, lüktetését, minden döfését bennem, minden ízét a nyelvem hegyén.

Akartam a kezét a felhevült bőrömön, ujjai szorítását a remegő húsomon,  ügyes játékát a lucskos hüvelyemben, csókját, fogai karistolását az érzékeny vállamon, nyakamon...

Mocskosul kívántam minden rezdülését, mindent amit a vágytól sötétlő tekintete ígért. Kívántam. 

Elég volt épp csak kicsit hozzámérnie. Persze, nem érte be ennyivel. Több kellett neki. Nedves forróságom, feszes- makacs puncim, nyelvem fürgesége...mindenem. 

Olyan szinten felizgultam, hogy egyik hullám követte a másikat, éppen hogy csak elvonult az ár, máris jött a következő, gyorsabban, hevesebben, én pedig szétesve fogadtam el. 

Befogadni, elfogadni. Adni. Csak erre vágytam. Újra és újra, minden cseppjét, minden remegését. Mohó mosollyal rávetni magam, megragadni, megfogni, érinteni és kóstolni. Újra és újra. Kellett. Akartam. Tekergő testek, végtagok, nyögések. Szaporán verő szívek, hús a húshoz csapódott; lucskos-nedves hangok, mmm... de jó is az...még...még... Ezeríz... ezerszín...szétesés...újabb és újabb orgazmus...telhetetlenül nyelni az újabb vágyadagot és vágyni az újabbra...jó...piszkosul jó...

Szinte alig hagytam pihenni, felocsúdni, máris követelőzve néztem rá, vagy épp lendültem felé. Vagy épp ő, rám. Nem eresztett egy percre sem, vágy mohó árnyai szaladtak át az arcán, ahogy hozzámért. Bennem volt és bennem mozgott. Volt, hogy hangom sem volt, nem volt erőm hozzá, míg a következő pillanatban gyönyörtől nehéz hanggal suttogtam a nevét a fülébe, remegő combokkal fontam körbe a derekát, vontam közelebb hozzám, még mélyebben akartam magamban, telhetetlenül. 

Hullámok és hullámok. Remegés. Következő és következő. Elfogytak a szavak. 

Még. Újra. Telhetetlenül. 

Akarom. Akar engem. Mindenestül. 

Aztán gyorsultak az események, erőteljesebbé váltak a mozdulatok. Minden fájdalmat mohón fogadtam magamba. Bepörgetett a fájdalommal kevert eufória; adrenalin és endorfin keveréke dübörgött bennem én pedig többet és többet akartam. Még többet belőle. 

Szeretem azt az érzést, ahogy átszalad rajtam a fájdalom. Hol erősebb-élesebb, hol pedig mélyebb és tompább, mégis jól esik. Kívánom mindenestül. A lágy és finom érintéseit, amit felváltott az éles, erős csattanás, vagy éppen lélegzetelállító szorítása a csípőmön, combomon, vagy épp a derekamon. 

Éreztem, hogy élek, a fájdalom erős, de jóféle.  Bírtam még és akartam a folytatást. 

Belelendült, de még mindig éreztem, visszafogta magát. Félt. Még kóstolgatta mennyit bír a testem, én pedig akartam a többit. 

A hullámok csak jöttek és jöttek. Fájdalommal kevert kéj. Veszélyes elegy, főleg, ha az ember teljesen szét van esve, nem érdekli semmi csakis a következő öt perc. Vagy még annyi sem...

Mohóságom engem is meglepett. Újra és újra akarom, szüntelen, rövidke szünetekkel. Telhetetlenül.

Végignyalom, játszom vele. Harapom, kóstolom, szívom, épp mihez volt kedvem. Remegett a teste, akárcsak az enyém. Megragadom; puha érintést váltja az erősebb, figyelve minden rezdülését, reakcióit. 

Tekintetét néztem, elmerültem benne. Beharaptam a szám, félmosoly szaladt át rajta, mielőtt megcsókoltam. 

Számba robbantak az ízek. Elmerültem az egészben, nyögtem és sóhajtottam. Van az az állapot, amikor minden mindegy, mégis tudod, lassan ki kell józanodni. Én nem akartam. Lubickoltam ebben az állapotban, jólesően fogadtam be és el minden újabb és újabb ingert. Nyelvem hegyén az ízével kóstoltam meg a bőrét és csókoltam a vállát. Fogaim végigkaristolták a tetoválását, lehunyt szemmel élvezkedtem. 

Még egy kicsit- még egy kicsit.