Lágyan indult.
Intenzív- falánk vágy tombolt mindkettőnkben, mégis visszafogottan értünk egymáshoz. Mégis… mégis… érezni lehetett az erőt… a robbanásra kész állapotot, ami csak a megfelelő mozdulatra várt.
Megragadott, magához húzott, gondolkodni sem maradt időm, vagy egyáltalán bármit is tenni, megérintett, megragadott és a vágy végigrohant rajtam, fékezhetetlenül, vad kancaként, minden józan gondolkodást maga alá gyűrve, félresöpörve; csak a nyers akarat-követelőzés maradt bennem, lüktettem, remegtem, kívántam minden mohóságommal.
Ködös aggyal, kapkodva értem hozzá; érezni akartam forró testét, nyelvemen az ízét, ujjaim alatt bőre textúráját. Kóstoltam, ízlelte, nyelvemmel hergelve-izgatva, kezemmel fogva-markolva, míg meg nem ragadott és fölém nem kerekedett.
Széttárt lábaim közé könnyedén csusszant be, én pedig testem mélyéig összerándultam a gyönyörtől, húztam magamhoz…még közelebb…még mélyebben…most…jobban… szorosan fogvatartva belső titokizmaimmal, nem eresztve, még is beengedve-kiengedve én pedig karmolva-marva hátát, csípőjét, nyögve-nyöszörögve, szétesve élveztem hogy bennem van, hogy velem van, megtart, fog, szorít…hangomat már nem tudtam kontrollálni, lábaimat a csípőjére kulcsolva húztam…ne engedjen el…most jó…hangja körülölelt, csókja falt én pedig elmerültem, újra és újra semmivel nem törődve.
Fájóan jó.
Ez…elképesztő.
Csak nézem, félig lehunyt pilláim alól, nehezen fókuszálva, éppcsak felfogva-érzékelve a külvilágot. Többet akarok, még többet. Mohón- habzsolva-falva-újabb és újabb gyönyör-kortyokat követelve és ő megadta nekem. Suttogva-nyögve hajszolt- tolt a következő hullámig, aztán a következőig; szinte már utasítva, mégis kérve. És a testem megadta neki, újra meg újra. Mintha... mintha véget sem akarna érni, egyre erősebben; már nem voltam ura magamnak, igájába hajtott a kéj.
Hevesen dörömbölő szívvel, remegő lábakkal, izmokkal, lüktető puncival szívtam be a levegőt, ujjaim finoman cirógatva verejtéktől fényes bőrét. Muszáj volt hozzáérnem, szinte bizsergett ujjaim hegye, hogy hozzáérjek.
Még nem voltam józan, finoman úsztam, elcsituló hullámok között, szétesve, elégedetten, kielégülten mosolyogva. Csak egy kis pihenő... egy röpke kitérő aztán folytatás... tökéletesen tisztában volt vele, többet és többet fogok belőle követelni.
Nemsokára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése