Megkésve, de elkezdtem és be is fejeztem a régmúlt dolgok átrakását. Gyakorlatilag most szembesültem azzal, hogy lustaságnak ára  van, mégpedig az, hogy mindent valahonnan az internet mélyéből kell előkaparni, ha vissza akarom szerezni a régi bejegyzéseket. 

Egyszerűen nem tudok lemondani az emlékeimről. Persze nagyon sok mindennek már búcsút inthettem. Kár értük. 

Túlságosan kapaszkodom ebbe a blogba. Vagy inkább ebbe az egészbe. Az enyém, a részem, a múltam. Persze nem kizárt, hogy lesznek még mesék. Egyszer. Mert dolgok történnek, csak már nem érzem a késztetését annak,hogy le is írjam. Pedig kellene...

Gondolatok

Olyan édes, szeretni és imádnivaló, amikor félkómásan - kicsit becsiccsentve/épphogy részegen - hozzám bújik egy kimenős éjszaka után és beleszuszog a nyakamba, majd szorosan átölel. Aztán vagy lesz szex, vagy nem, de mielőtt elnyomja az álom, megfogja a kezem és csak fogja.

Szeretem.

Aztán elengedem a kezét és átfordulok az alvós oldalamra.

Idézet

"Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen. Egyszerűen csak szereted. ÉS még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang. Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is szeret téged, néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére."

Laurell K. Hamilton