Megkésve, de elkezdtem és be is fejeztem a régmúlt dolgok átrakását. Gyakorlatilag most szembesültem azzal, hogy lustaságnak ára  van, mégpedig az, hogy mindent valahonnan az internet mélyéből kell előkaparni, ha vissza akarom szerezni a régi bejegyzéseket. 

Egyszerűen nem tudok lemondani az emlékeimről. Persze nagyon sok mindennek már búcsút inthettem. Kár értük. 

Túlságosan kapaszkodom ebbe a blogba. Vagy inkább ebbe az egészbe. Az enyém, a részem, a múltam. Persze nem kizárt, hogy lesznek még mesék. Egyszer. Mert dolgok történnek, csak már nem érzem a késztetését annak,hogy le is írjam. Pedig kellene...