Fogom a kezét, lassan ballagunk. Még nem fázom, de tudom, percek kérdése az egész, ismerem magam és jól ismerem eme bolondos időjárást. Nem sok mindent viselek, nem is kell, pont ez a lényeg, nem bánom, hogy fogaim lassan fázósan összekoccannak.
Sötét van, igazi andalgós idő, halkan beszélgetünk. A kacagó szellő a kabátom alá kap, megcirógatja a csipkeharisnyába bújtatott lábam és a pőrén hagyott puncim.
Sétánk nem véletlen. Akárcsak az öltözködésem sem.
Imádom, ahogy rám néz, ahogy megragad és magához húz, erősen, érezteti mindent mozdulatával, mennyire akar. Imádom a csókja ízét, nyelve játékát, hangját, amitól jólesően megborzongok. Szorítja a torkom, ujjaim kapaszkodót keresnek, miközben legszívesebben mélyen magamba húznám. De most nem ilyet játszunk.
Léptem lassú, légzésem lassan kapkodós, nevetve vacogós. Nem bánom. Akarom őt. Az érintését. A hangját. A vágyát. Az ízét. A keze szorítását. Ujjait a titokpontomon, mélyen bennem. A csiklómon. A fenekem húsába markolva. Fogait a mellbimbómon, vagy éppen a nyelvét rajta körözve.
Csókja után a szellő csókolja meg, nem bánom a fázós cidrizést. A vágy forralja a vérem.
Kabátom félrerakva, ruhám felhúzva, széttárt combjaim között az egyik kezem. játszom magammal, miközben nézem, másik kezemmel a farkát fogom, szorítom. Vagy éppen simogatom, miközben beszívom a húsát a számba. Falánk mohósággal, kiéhezve. Akarom a vágyát, akarom az élvezetét, felpörget, felajz, hogy mennyire élvezi.
Hátamat nekivetem a támasznak, az aligfényben is látom a vágyat az arcán, Felhúz. Cefetül. Mocskosul.
Markolja a hajam, miközben mélyen a torkomra tolja a farkát. Jó...piszok jó…. Akarom…Kívánom.
Érzem a nedvességem, a szél mardosóan fújja kipirult bőröm, lucskosságom.
Élvezem, hogy most éppen ezt jásszuk. Mocskosul perverz és imádom, hogy megláthatnak akár. Este van, csak a Hold világit, és az sem teli pompával, a holdfény a kusza ágak között épphogy megvilágítja a környéket, mi pedig az árnyékba bújva hódolunk eme buja, perverz vágynak…
Nyögök, hangosan, nehéz visszafognom magam.
Pörög a nyelvem, cuppog a szám. Váltogatom a mélységet, erőt, játszik a kezem, szám, nyelvem a farkán. Mélyen, amíg csak bírom, akarom, szinte fulladok, de jóleső kín. Lüktet a számban, lüktetek én is.
Élvezem, ami csinálok, élvezi, amit csinálok.
Ujjai a hajamban, húz magához, még…még…mélyen…telhetetlenül. Újra meg újra, nem enged. Nem is akarom, hogy elengedjen, kapaszkodom belé, miközben kitárt combjaim között mohón vágyakozik a puncim.
Folyik a nyálam, folyik a nedvem, zihálok, kapkodom a levegőt, kapaszkodom, remegek és élvezek, aztán jön ő is, összeérnek az orgazmus hullámai, elmerülök benne, iszom magamban, homlokomat a lábának támasztom míg lecsendesülünk.
