Gyúrunk vazze?!

Egyelőre sehogy se állok. Délelőtt gyúrni járunk Kate-tel, később meg már nem érzem túl motiváltnak magam, hogy ából bébe pakolásszam a bejegyzéseket, kommenteket. És mellékesen migrénem is van, szóval nincs túl sok kedvem. 

Viszont mozogni jó, leszámítva, hogy jó messze van, a város (világ) másik felén, de hát menni kell, nincs mese, ha már semmi érdemlegeset nem csinálok a szabim alatt, legalább gyúrjunk (vazze), mert miért ne és különben is a Zesküvőre szépnek és csinosnak (vékonynak és izmosnak) kell(ene) lennem. Egyszer csak...majd...

Tegnap masszőrhöz menet érdekes(?) atrocitás ért. Nyakig beburkolózva, zene a fülben, könyv a kézben ültem  a buszon, előttem kettesülés, mögöttem szintén, bezuttyantam és se kép se hang. Aztán lassan feltöltődött a busz, mellém is leül (én az ablaknál)egy viszonylag helyes (elmegy) harminc év körüli pasi. Táskája az ölében és egy kicsi az enyémben. Nem érdekelt, megyünk, haladunk. Aztán valahogy furcsa volt az egész, valahogy olyan érdekes érzés volt a táska a bal combomon. Lenéztem semmi. Ízlelgetem a félig lefagyott lábaimon, hogy mi is van ott, illetve mi nem. Aztán beugrott. A pasi simogatta, fogta a combomat. Nem épp kedvesem ránéztem, mire elhúzta a kezét. Bakter, ezt nem hiszem el. Úgy teszek, mintha olvasnék. És megint, szépen lassan a combomra csúsztatja a kezét (én táskám az ölembe, az övé meg javarészt takarta a dolgokat.) Kedvenc gyilkos pillantásommal ránéztem, miközben kihúztam a fülhallgatót a kezemből. Már a nyelvemen volt, hogy meg fogom etetni vele a kezét, de még ki  se nyitottam a számat, már húzta is el a kezét és hangos, sűrű bocsánatkéréssel felpattant és leszállt. Én meg ott ültem a könyvbe meredve, hogy mi van???Azt már megszoktam, hogy a vén taták szeretnek nyomulni,de egy viszonylag jóképű faszi erre izgult? Bakter. 

Bár az is lehet, hogy fázott a keze...

Azt hiszem némi önvédelmi edzést is be kellene iktatni a cardio mellé...

Merengés

Annyira furcsa most minden, ott van a várakozás, a változás a levegőben. Ha tudnám az álmaim jelentését, talán előre sejteném mit hoz a jövő. 

Jön a hideg. Érzem a csontjaimban, érzem az öltözködésemben. Előkerülnek a harisnyák, a szoknyák, a ruhák. Újra előkerülnek az élénk, erős színű rúzsok és a vakítóan fehér bőr. Mennyire más mint nyáron! Akkor inkább vászonnadrág és kényelmes darabok. Szoknya, ruha is csak hosszú. Csak a kar, a hát, vagy a dekoltázs szabad. A láb nem. Nem mutogatjuk a hófehér virgácsokat. Nem azért mert szégyenlem. Egyszerűen így kényelmes.

A két véglet ez a két időszak. Megmutatni, eltakarni, felfedni és kiemelni. Fázósan beleburkolózni valami vastag, puhe-puha pulcsiba vagy méteres sálba,járás közben táncol a rakottszoknya, s sebesen villan boka. Sietek, rohanok. Vagy csak én vagyok lassú és körülöttem rohan mindenki?

Gondolkodós

Próbáltam én már mindent. Nézegettem, hogy honnan hogyan, megkerülve a freeblogot (mert hát ugye MEGINT szünetel a blogom), de vagy megvárom míg visszaadja és egyenként átmásolom, vagy visszakeresek (tárolt változat) és úgy. Egyikhez sincs türelmem, veszni meg nem hagyom. Úgyhogy majd, egyszer csak.leseggelem és megcsinálom. Nagyon elegem van már ebből az egészből, és igazából ép ésszel nem tudom felfogni, hogy mi a baja már megint a szerverüknek, miért kell mindig valamit csinálni, aztán baszik megint és megint működni. -sóhaj-nem tudom hogy legyen, mint legyen. Igazából kedvem sincs "harcolni", hogy legyen. (persze jó, ha van)

Helló!

Üdv újra itt!Remélhetőleg innen már sehova. A a blog-isten is úgy akarja, akkor nem lesz több gond, probléma.
Remélhetőleg.

Kora reggeli gondolatok

Annyira szeretem, hogy szinte már megrémít ez az érzés.

A Szürke

Nem szépített vélemény. Akik ódát zengenek a könyvről, azoktól bocs. Vagy mégsem. Olvassanak többet, akkor rájönnek mi a jó és mi a szemét, mert ez nem jó. Sőt.

Most, hogy "kivégeztem" a könyvet, úgy gondoltam kiírom magamból minden bosszúságát, mert egyszerűen muszáj, mert már akkor amikor olvastam jegyzetelnem kellett a bosszúságaimat (hangosan ordítani miközben Kedves alszik nem túl kedves dolog...) és már akkor eldöntöttem, hogy ebből bejegyzés lesz. Aztán vagy marad, vagy megy.

Szóval.

Ennyi elütést az életemben nem láttam még egyetlen könyvben sem. De komolyan. Természetesen egy idő után az agyam átsuhan rajtuk, mondhatni fel se tűnik, de ez azért nem teljesen igaz. Feltűnik. És zavar. A kérdés az, hogy hogy merészelték ezt ilyen állapotban a piacra dobni??? Ha még egy olcsóbb kategóriájú könyv lenne, okés lenne, talán (NEM). De nem, ha jól emlékszem négyezer magyar forint. Az azért ahhoz sok, hogy szart adjanak ki a kezükből. Tagolatlan, tördeletlen szöveg. Itt egy enter kellett volna, így egy vessző, meg ide is meg ide is meg ide is. Új bekezdés. Anyád. Elütés. Még egy elütés. Anyád. Mi van bazdmeg, te most a márkákról akarsz kisregényt írni, vagy a szexről? Ilyen kocsi, olyan kocsi, neked csak egy ruhád van?Na mindegy. Sorolhatnám a puffogásaimat. Tördelj már normálisan életem virága. De nem. Istenem, te ezért a szarért mennyi pénzt kaptál????

A másik. A JÓ ÉDES KURVA ÉLETBE MÁR (nnna)! Ha már valaki ír egy erotikus irodalmat, mi a francért nem lehet a NEVÉN NEVEZNI A DOLGOKAT? Hajhullást és idegrohamot kapok minden egyes "nemiszerv" szótól. Punci. Pina. Muff. Vagina. De nemiszerv?????(jó,egyébkén az, de)Ennél illúziórombolóbb már nem is lehetne. Könyörgök...Ááá...mindegy. A szexuális aktusok leírása meg...azért lehetett volna részletesebb, élethűbb, tapinthatóbb, ízlelhetőbb, hiszen a BDSM-ről azért lehet írni bőven, sőt. Hajjaj...nem úgy tűnik, mintha végzett volna mélyre hatolóbb háttérmunkát, vagy legalább a kezébe fogott volna egy pálcát, vagy korbácsot. (csak nekem van az a késztetésem, hogy esetleg leírjam milyen a tapintása, milyen a bőr illata, mi jut eszembe róla, csak nekem rémlik, hogy a fájdalom-érzetről is lehet hosszan regélni, milyen érzés, mennyire fáj...ááá...annyi mindent ki lehetett volna hozni ebből a történetből...)

Szent szar. Szent tehén. Szentséges basszantyú. KI AZ AZ IDIÓTA AKI EZEKET HASZNÁLJA EGY EROTIKUS TÖRTÉNETBEN????????Mint egy tizenkét éves diáklány. Talán. De még ő se. Én maximum a bakter szót használom, vagy basszus, ami nem erős. Ennél frappánsabban nem tudott volna kitalálni az írónak nevezett izé, vagy a fordítónak nevezett...öööö...valami.

Ha az olvasás élvezeti értékét nézzük...nos...végül is...elmegy. Olvastam már jobbat is és rosszabbat is. Nem venném meg. Valószínűleg újra olvasnám, a következő alkalommal szerintem automatikusan javítana, átírna, etc. az agyam, hogy még élvezhetőbb legyen. Mivel gonosz (rohadék) módon lógva hagyták a történet végét (picsogás ezerrel...basszu, mint valami csöpögős brazil szappanopera..brrrrr...az írónő kezébe nyomnék egy-két pornográf irodalmat, hogy valahogy így kellene írni) így kell a második része is (csupán csak azért, hogy nnna, vajon a második jobb-e, vagy sem).

Innen köszönet még egyszer Lenszinek a "könyvért".

Idézet

A Book 

“Now” - said a good book unto me -
“Open my pages and you shall see
Jewels of wisdom and treasures fine,
Gold and silver in every line,
And you may claim them if you but will
Open my pages and take your fill.
 
“Open my pages and run them o’er,
Take what you choose of my golden store.
Be you greedy, I shall not care -
All that you seize I shall gladly spare;
There is never a lock on my treasure doors,
Come - here are my jewels, make them yours!

“I am just a book on your mantel shelf,
But I can be part of your living self;
If only you’ll travel my pages through,
Then I will travel the world with you.
As two wines blended make better wine,
Blend your mind with these truths of mine.

“I’ll make you fitter to talk with men,
I’ll touch with silver the lines you pen,
I’ll lead you nearer the truth you seek,
I’ll strengthen you when your faith grows weak -
This place on your shelf is a prison cell,
Let me come into your mind to dwell!”
… Edgar A. Guest

Születésnap

Hát igen.

Sokat gondolkoztam ezen az öregedés dolgon - de most komolyan - eszembe jutott egy-két sok dolog, régvolt-sosemvolt osztálytársak, ki merre halad, mit tett le az asztalra, ki merre tart és a többi. Nem bántam meg szinte semmit ezidáig. Voltak jó lépéseim, rosszak, rettenetesek. Voltak olyanok is, amiket jobb lenne elfelejteni, megváltoztatni, csak aztán tovább gondoltam őket, és talán nem így itt lennék. A hibákból tanul az ember, legalábbis elméletileg. Csak azért mennék vissza kicsit az időben, hogy újra átélhessek bizonyos élményeket. Mert jók voltak.

Sok minden történt velem és sok minden van még előttem. Sok minden tornyosul előttem, mert egyszerre vannak, miért ne? izgalmasan kell élni az életet, nem? Telnek az évek, melyeket néha túlontúl sok(k)nak érzem. Idén megszaporodtak a bókok (a koromra legalábbis), nem is olyan rossz, szinte már elviselhető ez az évszám. Valamennyire.

Félek az öregedéstől, az előttem álló terhektől, kellemesebbektől, kellemetlenebbektől, a feladatoktól, a ráncoktól, az őszhajszálaktól, mindentől, ami más a mostani állapottól. Talán normális is, nem? Sok mindenen túl vagyok, többen mint a korosztályom (?). Sokféle dolog kering körülöttem és még több minden fog még. Nem tudom, hogy akarom-e igazán. Néha megállítanám a változást és csak lebegnék abban az állapotban, amiben szeretnék. Persze ez nem így működik. Ez van. Bele kell törődnöm. Az Élet halad amerre halad. Terelgetjük egymást...

Szóval vagyok, amennyi vagyok. Akik ismernek, tudják mennyi az annyi, a többiek a tapasztalatok alapján úgy is öregebbnek gondol, én még mindig huszonötnek füllentem magam a tükörbe nézve.

Egyszer csak

Valaki egyszer - megpróbálhatná - elmagyarázhatná, hogy mi értelme van olyan tantárgyat tanulnom, amit soha - értsd SOHA - nem fogok használni, tulajdonképpen sok köze nincs a szakmámhoz - a könyvelő úgy is megcsinálja - és ahelyett, hogy a választott szakirányt veséznénk ki ától-cettig, csomó gyakorlattal, fejlesztéssel stb, ehelyett próbálom  túlélni (és még sokan) az órákat, fogom a fejem, hogy úgy 10(!) éve talán volt valami fogalmam róla (akkor se sok) és azóta se éreztem szükségét, és egyébként most se, szóval elbaszom az időmet (és még nem is élvezem) ahelyett, hogy csinálnék végre valami hasznosat, kreatívat.

A mai órán eszembe jutott, hogy miért nem akartam tovább tanulni. Szabályszerűen szarul éreztem magam az órán, fizikai tüneteim voltak, hogy ennyi, nem kell, nem akarom, nincs haszna a választott szakban (nem hiszem, de biztos megtudná magyarázni a tanszék, hogy de igen, van haszna, értelme). Szenvedés. Órák óta. Szünettel. Utálom.

Újabb tantárgy, amin túlélésre fogok játszani. Hurrá.

Remélem lesz jobb is. Meg értelme.

Lehetne jobb is. Vagy nem.

Nincs jobb, amikor vársz valamire, egyébként fingod nincs, mire, aztán jól pofára esel, nem tudod miért, de azért igazán szarul érzed magad. Persze, ha Nőből vagy, tudod miről beszélek. Van ilyen.

A Fiúk, Férfiak befoghatják. Fingjuk sincs az egészről...

Nem, nem a Szexről van szó. Ott nincs hiányérzet :D

Takonykór. Már megint. Még mindig

Blogtali időpontozás

Most csak röviden:
Október 12
Október 19
November 9

Péntek este,hely kérdőjeles,de jó lenne vmi popsirázós hely.Vagy tovalibbenünk később.
Ötletek?

Visszaszámolás

Öregszem.

De letagadom.

Újra és újra.

Sajnos már egyre nehezebben.