Vágy

 A vágyam ír a bőrömre. Ékes, intenzív szavakat, hosszú, cizellált dolgokat és mégis nyers, lényegretörőket. 

A vágyad ír forróságtól izzó bőrömre, testemre. 

Libabőrös leszek tőle, lábam remeg, lüktető szükség sarjad a testem mélyén, falánk éhséggel, feltartóztathatatlanul. Kezeddel, csókoddal írsz forró testemre, csatakos-vibráló húsomra, követelőzően, édesen-fájón. Hagyom. Vágyom rà. Többet akarok. 

Akarom minden szavad, ki nem mondott gondolataid! Írd, vésd bele, belém, mélyen, érezni akarom, érinteni mindet, ujjammal követni a cirádás, kacskaringós szavakat, az összeset, mindet, amit bőrömbe/húsomba rajzoltál. Kinyílok, kinyújtózok neked, hogy minél nagyobb felületet adjak, felkínálva magam, lelkem, húsom. A vágyam díszes szavakat rajzol rám, lüktető-színeseket,  vibráló, beszédeseket, melyek összeállnak egy képpé…szétesek, szétesnek, összemosódnak, bánom-nem bánom. A vágy rajzol rám szépeket; enyém-tiéd, mindegy is. Élvezem.

Bilincsben

 SZÁMOMRA kék a szeme. Szerinte zöld.

Igazából mindegy, a lényeg, hogy hogyan néz rám.

Pupillája tág, vágytól sötét. Néz és lát is engem. Élvezem.

Birtokol minden mozdulattal, minden rezzenéssel. Ahogy megmarkol, ahogy magához húz, birtokol.

 

Felteszi a bilincset, megragad a nyakamnál fogva, megfeszíti a testem, gyönyörtől telített fájdalomkiáltás szakad ki belőlem, elégedetten doromból. Élvezi, hogy azt teheti velem, amit akar. Amit engedek. Pontosabban. Keze alatt képlékeny, készséges a remegő hús, de a mosolyom, szemem villanása az enyém: dac és makacsság.

Amikor lecsap a pálca, beleolvadok a kéjes fájdalomba, szépen- lassan, fokozatosan merülök el benne, ringat a testem, csípős fájdalmat átveszi a gyönyör…szinte megfulladok benne… de többet akarok. A következőt. Lecsap, egy-kettő-három, aztán gyúrja a vöröslő húst, elégedetten dünnyög, nem látom az arcát, de tekintete simogat.

Táncol a csípőm, tartom magam még, kapaszkodom, de nem mondom ki még, hogy elég. Többet akarok.

Megkapom.

Elterülve fekszem, simogat a keze. Érintése puha, gondoskodó.

Ránézek. Ismeri a tekintetem villanását. Elégedetten húzza mosolyra a száját.

 

Csak az a baj, hogy csak a fantáziám játszik velem