Még érzem a csuklómon a kötél ízét. Még érzem a talpamon a pálca csípését, a bizsergést, az elégedettség érzete szalad át rajtam, ha eszembe jut. Határfeszegetés, újdonság. Merészség. Kielégültség. Tapasztalat. Egy étteremben kezdődött, egy szobában ért véget.
Hatalmi játék, kekeckedés, provokálás, brat énem maximálisan kiélhette magát… aztán elégedetten dorombolva a kielégültségtől heverjek az ágyon, még remegve-élvezve, kikötve kezem és lábam, arcomon az élvezése eredményével. Pálca, korbács, tenyér… pirosló bőr, csatakosan nedves, lüktető punci, kielégültség, tomboló vágy, sorozatorgazmusok, fennakadt szem, nyögés. Határozott szavakkal, ellentmondást nem tűrően irányított, én meg mosolyogva ellenkeztem, dacoltam, szóltam vissza… cseppet sem voltam szófogadó jókislány. Nem is akartam az lenni. Vágytam, hogy megragadjon, megfordítson és nekidöntsön a falnak, immár meztelenül, élvezkedve elfogadva a finom-puha érintéseit. Aztán jött a jég fájósan égető hidegsége, többször is, “gonoszul” váratlanul vagy várakozás türelmetlensége után , ujjai, ahogy csavargatták a mellbimbóm újra meg újra, számlálatlanul sokszor, én meg még halk vagyok, de tudom, lesz ez máshogy is. Nagyon máshogy…
“Büntet”.Lecsap a korbács, nem fáj. Először csíp, fáj, a test meglepődik, szoknia kell. Aztán megváltozik. Piszkosul jó érzés, több kell és több. Megkapom. Játszik a puncimmal, ujjai bennem, hergeli a tény, amikor megragadom a csuklóját… lassan átkapcsol bennem az a bizonyos kapcsoló, lassan, komótosan, hogy utána megállíthatatlan legyen. Tudom. Ismerem magam és a testem.
Csattan a pálca, választhattam melyik vastagságú legyen. Még nem sejti mi lesz néhány perc múlva. Csap néhányat még, megérint a tenyerével, inkább csak megtartva… aztán átcsap a fejem fölött az orgazmus hulláma. Beborít, elborít, átveszi az irányítást. Jön és jön, újabb és újabb, táncol a csípőm, kapaszkodót keresnek az ujjaim, remegek, nyögök… már van hangom, gondolatom még kevesebb. Aztán már szinte folyamatosan élvezek, mindegy hogyan ér hozzám, pálca vagy korbács, az ujjai vagy a farka bennem. Remegek. Csak a zsigeri ösztönösség van. Csak a gyönyör van. Semmi más…
Cseppfolyósan-vagy éppen kitárulva, táncoló csípővel vagy épp az oldalamon összekucorodva. Érzem a tekintetét rajtam, fura lehetek ilyenkor, teljes önkívületben, fennakadt szemmel, olykor kuncogva, de teljesen kiszolgáltatott révületben. Veszettül jól vagyok. Még akkor is, amikor először tapasztalom meg milyen a pálca csípése a talpamon. Aztán a korbács. Új érzés. Piszok jó.Izgató. Kellemes.
Kikötözve, kitárulkozva is, hasalva elmerülve, szopás közben is érzem még a bizsergést… mohó vagyok, fékezhetetlen. Az ízét akarom, a kezét, az erőt, az akaratot. Megkapom. Ingerel, izgat, újabb és újabb orgazmusokat csalva ki belőlem, utasít, morog, irányít, ural.
Aztán elélvez. Én pedig még mindig lovagolom a hullámaim. Lassan csitul csak el.
