2021. október 30., szombat

Akarom

 Végigsimít rajtam, megérint. Akarom. Lüktet bennem a vágy, nedves csorog a combom érzékeny, puha bőrén. Megérint, ujjai bennem, én pedig megroggyant térddel kapaszkodom belé. Megtart. 

Beszívom az illatát, ízlelem a csókját, édes lüktetés bennem, mélyen, hangom elhaló suttogás, nyögés csupán. Remegek, támaszt keresek, ott a fal, nekidönt, felhajtja a ruhám, gyönyörködik bennem, én pedig magamhoz húzom. Akarom. 

Akarom a vágyát, a gyönyörét, akarom a nyögését, csókját, harapását, ujjai erős szorítását, ami nyomot hagy rajtam, ha úgy akarja. Én pedig úgy akarom. Ujjai nyomát a fehér bőrömön. Nemcsak a rózsaszínt, a vöröset, akarom a lilát, a kéket is. Az érzést, hogy birtokolni akar, hogy megjelöl, hogy megmutatja, övé vagyok. 

Még ha csak most, erre a néhány órára is. 

Akarom.

Megkapom. 

2021. október 29., péntek

Friss infók

 Igyekszem haladni a korral. Vagy a technikával…? No mindegy. Instagram után (jade_bloggerina) elindul szépen lassan a Facebook oldal is, naná hogy Jade néven, de Jade Bloggerinaként is megtaláltok. 

Arany szabály még mindig érvényben van, egyik platform sem társkereső, de bárkivel elcsacsogok, válaszolok kérdésekre is. Nem harapok ☺️





2021. október 26., kedd

Feloldódás

 Belesúg a fülembe. Hangja vágytól nehéz. Kíván. Érzem a hangján. A sóhaján, érintésén. A vágytól sötétlő tekintetén.  

Megborzongok.

Libabőrös a karom.

A testem.

Hangom elhaló sóhaj csupán, fejem hátraszegem, ujjaim markolják, szorosan fogják.

Magamhoz húzom

Nem eresztem, nem engedem

Széttárt combjaim közé fogom, nem eresztem, húzom magamban, keze szorít, markol én pedig nyögök.

Hangosan

Ha tudnám sem tudnék halk lenni

bennem van, mélyen…forróság…szabadság

Ne eressz

Még maradj, csináld

Keze szoros, torkomon, leszorít, arca az arcomhoz ér, én pedig bizsergek-lüktetek, kívánom…basszus…piszkosul kívánom.

Markolja a csípőm, körmei a húsomba vágnak, nem érdekel.

Mélyen bennem van, remegek, elolvadok. Felolvadok bennem, nedvem folyik végig a combomon, combján, nyögök, zihálok, sikoltok…akarom…még akarom…többet akarok…duruzsol a fülembe, felizgat minden szava, minden érintése…akarom.

Testem forrón izzik. Mohó. Telhetetlen.

Akarom.

Magamba húzom. Íze a számban, húsa a kezemben, ujjaim táncolnak rajta. Vágya megrészegít, nyelvem hegyén, ízek, aromák, lehelete a számban, csókja birtokló, mohó, szorítása uralkodó. Akar engem.

Én pedig élvezem, hogy akar engem. Hogy engem akar.  

2021. október 5., kedd

Adj többet…

Először finoman ért hozzám. 

Leheletnyi érintés…

Aztán kicsit erősebben. Benne lüktetett a vágy, az erő…felszisszentem. Jóleső borzongás szaladt végig rajtam. Izmaim megfeszültek, a vágy, a szükség olyan intenzív volt, hogy már fájt.

Akartam. Kívántam.

Kezei szorosan tartottak, miközben belémhatolt. Durván, erősen. Birtoklón. Szinte azonnal jött az orgazmus.

Föl és le…cikáztak rajtam végig a hullámok. Egyre hangosabb és hangosabb lettem, szinte beleolvadtam a testébe, széttárt combjaim közé vettem, magamhoz húztam; nem eresztettem. Többet és többet akartam belőle.

A levegőt megtöltötte a szex eltéveszthetetlen illata, hangja. Beleolvadtam az érzésbe, elmerültem benne, falánk mohósággal faltam a gyönyörét, az erejét, energiáját. Habzsoltam, telhetetlen akarattal. Többet és többet.

Szorít, markol…fájt…édes fájdalom, többet akartam, szinte szétfolytam a keze alatt. Nyomokat akartam, fájdalmat…fájdalommal kevert gyönyör robbanását, aztán az élvezését, ahogy elengedi magát és felemészt a kettőnk közti eszeveszett- heves energia.

Lüktetés…erős…mohó…robbanás…nyögés…zihálás…felszabadulás…ellazulás…gyönyör…

újabb és újabb, jön, tombol, nyughatatlan.

Markoltam a lepedőt, ő pedig keményen dugott-baszott-kefélt-uralt. Szétfolytam. Táncolt a csípő, zihálásom hangosabb, erőteljesebb, akárcsak az övé. Intenzív…de többet és többet akartam…édes szétesés… ez jött.

Néztem az arcát, a sötét-elégedett tekintetét. arcélét az enyémet, lélegzetét a bőrömön, ujjait a csatakos bőrömön. Illatát a testemen, nyomait a csípőmön, combomon.

Kapcsolódás-vágy-kéj-elégedett dorombolás- fellobbanó, felkorbácsolt vágy, szükség- ezek voltunk.