Megborzongok.
Libabőrös a karom.
A testem.
Hangom elhaló sóhaj csupán, fejem hátraszegem, ujjaim markolják, szorosan fogják.
Magamhoz húzom
Nem eresztem, nem engedem
Széttárt combjaim közé fogom, nem eresztem, húzom magamban, keze szorít, markol én pedig nyögök.
Hangosan
Ha tudnám sem tudnék halk lenni
bennem van, mélyen…forróság…szabadság
Ne eressz
Még maradj, csináld
Keze szoros, torkomon, leszorít, arca az arcomhoz ér, én pedig bizsergek-lüktetek, kívánom…basszus…piszkosul kívánom.
Markolja a csípőm, körmei a húsomba vágnak, nem érdekel.
Mélyen bennem van, remegek, elolvadok. Felolvadok bennem, nedvem folyik végig a combomon, combján, nyögök, zihálok, sikoltok…akarom…még akarom…többet akarok…duruzsol a fülembe, felizgat minden szava, minden érintése…akarom.
Testem forrón izzik. Mohó. Telhetetlen.
Akarom.
Magamba húzom. Íze a számban, húsa a kezemben, ujjaim táncolnak rajta. Vágya megrészegít, nyelvem hegyén, ízek, aromák, lehelete a számban, csókja birtokló, mohó, szorítása uralkodó. Akar engem.
Én pedig élvezem, hogy akar engem. Hogy engem akar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése