Lélegzet

 

Hosszú, erős ujjai a torkomra fonódnak. Mohón falja a szám, lehunyt szemmel olvadok bele az érintésébe és kínálom fel magam. Elenged egy időre, de visszahúzom a kezét, fejem hátraszegem, vállának hajtom magam, némán nógatom, tegyen ahogy akar.

Nedves vagyok, piszkosul csatakos, nedves, lüktető mohóság; lábaim széttárva, ujjai mélyen bennem, miközben másik kezével a torkomat szorítja. Erősen. Fojtogatóan. Újra meg újra, ahogy neki jó. Megadom magam.

A határon táncolok, szemem hunyva, remeg a testem a gyönyörtől. Hangom nincs, esélytelen. Száját keresi a szám, megkapom, miközben nem ereszt. Lüktető a kín, jóleső, elmerülök benne.

Robban bennem az orgazmus, újra meg újra, miközben testem oxigénért kapkodna. Aztán elereszt egy kicsit…csak egy kicsit. Falja, harapja a szám, táncol a nyelvünk, imádom a csókját. Imádom, amikor így csókol. Beleolvadok az egészbe, szárnyalok.

Markolja, csípi, húzza a mellbimbóm, morzsolja, gyötri, édesen fáj, aztán jobban, nem érdekel. Nem szakítom félbe, nem állítom meg, egyszerűen beleengedem magam ebbe, belecsobbanok, elmerülök, akarom az egészet. Szabad kezet kap, megkapja széttárt lábam között a forró, lucskos puncim, ami éhesen nyeli el az ujjait, akármennyit, nem számolom, csak lubickolok az egészbe.

Szárnyalok.

Piszok 

Váratlan

 Falom a száját. Marom a húsát. Kapaszkodnom kell, megfogni, megragadni, hozzáérni. Érezni a húsát, bőrének melegét a tenyerem alatt. Combjaim remegnek, nedvem áztatja a harisnyám anyagát. Tudat alatt arra vágyom, bárcsak szétszaggatná és akkor végre forróságomba fogadjam a farkát.

Dorombol a kezem alatt, dorombolok a keze alatt. Akarom.

Fogaim marnak a nyakába, érzem a bőre ízét a nyelvemen. Nyögnék, zihálnék hangosan, szégyentelenül mégis visszafogom a vágy hangját. De most nem lehet…

A vágy őrült zenéje lüktet bennem, pezsdíti fel a vérem, s veszi el teljesen az eszem, hogy gondolkodni sem tudok.

Akarom őt, a vágy, az akarat erős, intenzív, szinte belefulladok, de pont azért élvezem piszkosul nagyon.

 

Vágya íze a nyelvemen, orromban, lüktető bőre a tenyerem alatt. Enyém.

 

Megmarkol, magához húz, érzem a farkát a széttárt lábaim között, ott van a vékony anyag, csak egy mozdulat…de mégsem. És bár pokolian frusztráló, mégis pokolian jó így.

Aztán elélvezek. Szinte hozzám sem ér. Átcsap felettem, váratlanul, hirtelen sebességgel, szinte fel sem eszmélek, remegek, nyögök, ő pedig próbál tartani. Az első…sok követi még…vad lüktetésként, egyre erősebb és erősebb lesz, nyers őszinteséggel…aztán már ura sem vagyok magamnak, gondolataimnak, hangomnak.

 

Fogaimmal kapaszkodom a húsába. Erősen, érzem a húsa ízét a nyelvemen, többet akarok, mélyet, de visszahúzódom. Csak kapaszkodom.

Az édes józanodásig, ébredésig

Egyszervolt

Megragadott. Hevesen, keményen, erősen, ellentmondást nem tűrően. Én pedig piszkosul kívántam őt, mindenét.  Mosolyogtam a vágytól, akartam őt, akartam a kezét magamon, csókját a bőrömön, a számon. Megkaptam. Édes fájdalom, édes kéj, nedvektől tocsogós-lüktető mohóságú puncit érintett a keze, tenyere. Megragadott, vitt, húzott magával, én pedig követtem őt. Kívántam. Piszkosul kívántam.

Alig szólt hozzám, de nem kellettek szavak. Vitt magával a vágy.

Szinte azonnal bennem volt, ellentmondást nem tűrően, akadály nélkül csusszant a forróságomba…

Felnyögtem miközben megremegett a testem és átcsapott a fejem fölött a gyönyör hulláma.

Halkan mormogott a fülembe, vitt magával a hangja és vágya. Széttárt lábam közé fogtam a csípőjét, ujjaimmal megragadtam és közelebb húztam magamba…még…mélyen…még…

 

Nedvességem végigfolyt rajtam, összekente a combját…mindenét. Hangja vitt, ringatott amikor utasított az újabb és újabb orgazmusra…. adjam neki…még…és megkapta…

Eleinte szinte alig volt hangom, csendben merültem el a kéjben, csak a testem zenélt, piszok intenzíven, hevesen. Haraptam, markoltam a húsát, csókját, ajkát…újabb és újabb gyönyörhullámokban elmerülve, megadóan…

Kapkodom a levegőt, szétesve húzom újra és újra magamba, mélyen akarom, piszok mélyen bennem, döfi a titokpontom, mélységem én pedig végre megtalálom a hangom, remegek, tocsogok, végképp átadva az irányítást önmagam felett, bizalommal, maximális bizalommal…

Csípi, húzza a mellbimbóm, felnyögök,  zihálok, akarom, nem érdekel az édes fájdalom, tolom magam a kezébe, követelőzve, miközben falom, habzsolom őt. Még. Többet. Amíg végképp elveszítem az eszem.

Szétesek. Lubickolok, mosolyogva merülök el és adom át magam, engedelmesen megadva neki az újabb és újabb gyönyörhullámomat. Csak neki.