2022. március 26., szombat

Lélegzet

 


Hosszú, erős ujjai a torkomra fonódnak. Mohón falja a szám, lehunyt szemmel olvadok bele az érintésébe és kínálom fel magam. Elenged egy időre, de visszahúzom a kezét, fejem hátraszegem, vállának hajtom magam, némán nógatom, tegyen ahogy akar.

Nedves vagyok, piszkosul csatakos, nedves, lüktető mohóság; lábaim széttárva, ujjai mélyen bennem, miközben másik kezével a torkomat szorítja. Erősen. Fojtogatóan. Újra meg újra, ahogy neki jó. Megadom magam.

A határon táncolok, szemem hunyva, remeg a testem a gyönyörtől. Hangom nincs, esélytelen. Száját keresi a szám, megkapom, miközben nem ereszt. Lüktető a kín, jóleső, elmerülök benne.

Robban bennem az orgazmus, újra meg újra, miközben testem oxigénért kapkodna. Aztán elereszt egy kicsit…csak egy kicsit. Falja, harapja a szám, táncol a nyelvünk, imádom a csókját. Imádom, amikor így csókol. Beleolvadok az egészbe, szárnyalok.

Markolja, csípi, húzza a mellbimbóm, morzsolja, gyötri, édesen fáj, aztán jobban, nem érdekel. Nem szakítom félbe, nem állítom meg, egyszerűen beleengedem magam ebbe, belecsobbanok, elmerülök, akarom az egészet. Szabad kezet kap, megkapja széttárt lábam között a forró, lucskos puncim, ami éhesen nyeli el az ujjait, akármennyit, nem számolom, csak lubickolok az egészbe.

Szárnyalok.

Piszok 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése