Miért jobb...?

Többször belegondoltam, hogy mi ért jobb, miért nem, nekem miért elfogadható(bb) és másoknak nem. Mélyebben, magamban elemezve, azért, mert szinte komplikáció mentes. Elég zűr van így is az életemben, nem kell még több. Persze mondhatnám azt, hogy miért egyszerűbb egy Nős Pasi, de az, aki maximálisan elítéli, úgy sem fogja (igazán) megérteni (már ha akarja egyáltalán). Egy Nős Férfi nem akar többet, mint amit én akarok. Nem akar kapcsolatot, nem akar többet (kivéve, amikor mégis), nem akar több időt, nem akar többször, mint amennyi adatot, hanem elfogadja.  Csak szex és más semmi. Talán néha egy kis beszélgetés. Nem akarom Kedvest lecserélni, nem akarok jobbat találni helyette (van????szerintem nincs, de tévedni emberi dolog), nem akarok semmit, csak eltölteni mással egy kis időt, megtapasztalni a Mást, az Újat.  Egy Nős Férfi nem fog hívogatni, nem jön be a munkahelyemre, nem mozdul rám az utcán. Tudja, hogy mit lehet és mit nem, nem kell külön felhívni rá a figyelmet. Komplikációmentes. Kényelmes.

Szemét, áruló dög vagyok. Árulója a női nemnek, mert rámászok a másik pasijára... de tévedés!, mert én nem elvenni akarom, hanem csak élvezni vele néhány órát. Nem akarom elcsábítani, lecsapni a nő kezéről, nem akarok a gyermekei pótanyja lenni, nem akarok semmit, csak szexet. Használom, ahogy ő használ engem. Persze, ez így nagyon is provokatívan hangzik, de ez számomra nem negatív értelmű. Tudom, elítélendő dolog, a társadalom egyik  tabuja és én masszívan felvállalom, s még le se tagadom, de nincs bennem megbánás. Nem is lesz. Jobban belegondolva, a Férfi így is úgy is félrelép, nem kellek ehhez én. De egy másik nő többet akarhat, aztán többet és többet, szétbombázhat egy családot és a többi. Én nem. Ezért gondolom, hogy jobb vagyok, náluk. Persze ha megkérdeznénk a feleséget/barátnőt/élettársat...

Tulajdonképpen igen, engem is önös érdek vezérel. Nem érdekel, hogy másoknak mennyire tetszik, illetve mennyire nem az, amit teszek. A Nőknek mindig is kurva leszek, a Férfiaknak...nos, azt hiszem nekik is. De ez csak egy szerep, ami én választottam és nem egy olyan, amit a Sors rótt rám. Önző Nő vagyok, nem törődve más Nők lehetséges érzéseivel. Úgy gondolom nem csak a Férfi, nem csak én, hanem Ők is tehetnek a kialakult helyzetről. Valami hiányzik. És azt a valamit tőlem, mástól kapja meg a Férfi. Tévedés ne essék, nálunk más a helyzet. Nekünk, Kedvessel a kialakult felállás hoz valamiféle izgalmas ízt. Egyfajta vágyfokozó. Igen, mondhatnánk azt is, valami hiányzik a kapcsolatunkból. Akár ez is lehet, de ezt együtt oldjuk meg. Nem külön-külön.

Komplikáció-mentes. Csak szex és más semmi. Nem több. Árulója vagyok a női nemnek, talán, de mindenki a saját háza táján söprögessen. Szemét dög vagyok, aki nős pasasokkal dug(na). Mert jól esik. Mert nem kell tennem semmi többet, mint amennyit szeretnék. Mert nincs érzelem, nincs gond. Csak szex. Jó(?) szex egy olyan Férfival, akit nem kell tanítani(általában), aki tudja mi kell a Nőnek, aki tudja, mikor mit kell mondania, aki tudja, ez nem több, hanem annyi amennyi. És ez kell nekem. Ezért jobb egy nős pasi...

Kell(ene)

Némi időbe telt, hogy rájöjjek miért nincs kedvem az utóbbi időben kalandozni. Nem azért, mert nem érzem azt a bizsergető vágyat, hogy milyen lenne egy teljesen más, szinte idegen férfit megérinteni, megcsókolni, milyen lenne a számba venni a farkát. Érzem ezt a fajta vágyat(is), de belefáradtam, hogy tudom mit akarok és mégsem kapom meg, vagy csak némi kompromisszum árán.

Hiányolom a határozottságot, azt a masszív férfias kisugárzást, amitől védtelennek, kívánatosnak, NŐNEK érzem magam. Hiányolom azt, hogy igenis bátran kimondják a gondolataikat, vágyaikat még akkor is, amikor tisztában vannak azzal, hogy miért találkoztunk. Nem arról van szó, hogy nem bókolnak. De nem bókokra vágyom. Olyan szavakra, kifejezésekre vágyok, amit én magam is ki merek mondani. Nem fogok megfutamodni, mert a szemembe nézve ezt mondja például, hogy a bokámtól a puncimig végignyalna, egészen lassan, hogy beleborzongjak. Nem fogok felháborodva felállni az asztaltól, mert kimondja, mennyire szívesen elfenekelne, mennyire vágyik arra, hogy megragadja a csípőmet és belém hatoljon, s ez jár a fejébe, amióta meglátott. Ezek csak szavak mégis olyan hatással vannak rám, mintha át is éltem volna. Hátra akarok dőlni a széken, miközben nézem őt enyhén nyitott ajkakkal, kezem az ölembe, de csak azét, hogy nehogy provokatívan végigsimítsak a melleimen, végig a nyakamon át a számig vagy éppen fordítva. De nem, előre kell dőlnöm, mert halkan beszél, szinte alig veszem ki mit mondd, de igazából mindegy, mert nem sok hatással van rám. Valami talán van benne, amiért igen, de mégsem olyan ízletes falat, mint amilyenre készültem.

Hiányolom azt a valamit, amitől férfi a férfi. Azt akarom, hogy elcsábítson, ne csak nekem kelljen őt. Hiába találkoztunk egy dolog miatt, de nem kellene biztosra venni, hogy a sült galamb tálcán kínálja magát. Mert nem. Mert van, hogy úgy tűnik elérték a céljukat és megkaphatnak, közben pedig hangosan koppannak, mert nemet mondok. És nem értik, hogy miért. Hát ezért.

Ki lehet mondani, mire vágyunk. De ha vágyunk nincs összhangban velünk, akkor hiába kiabáljuk teli torokból, nem nagyon fogják meghallani. Én se hallom meg. Nem akarom. Azt akarom, hogy tudatában legyen, lutri az egész. Hogy fogja fel igenis komolynak a találkozót, varázsoljon el, csábítson el és ne csak húzza le sliccét és várja, hogy történjenek a dolgok...

...mert nem fog. Nem erről  szól, játék ide vagy oda. Mert  nézhet és tarthat kurvának. Legyen, nem különösebben érdekel. De ez a kurva, bizony, ha nem tetszik neki valami, nem azt kapja, amit szeretne, bizony beint és tovalibben. Mert mindig jön másik, aki talán leveszi a lábáról. Még ha csak szexről van szó.

Új becenév:rabszolga

Amióta beújítottunk néhány játékszert elszabadult a "pokol".

Rabszolgájának hív. Persze azzal a bizonyos kötözködő-játékos felhanggal, amit nem kell a szívünkre venni. Csak gonoszkodik. Rabszolga így, rabszolga úgy, engedelmeskedned kell és kész. De nem engedelmeskedem. Csak, mintha. Egy kicsikét. Lehet, hogy elrontom a játékát, hogy dacolok vele, hogy fittyet hányok az utasítására, de lehet, hogy ezt is élvezi. Mert tudja, hogy az lesz amit ő akar, csak éppen én döntöm el, hogy mikor. tulajdonképpen nincs bajom azzal, ahogyan játszani akar, sőt, vevő is vagyok rá, inkább csak a móddal van olykor bajom. Meg persze a természetem ellen van, még akkor is, hogy élvezem amit csinál. Legtöbbször. Na jó, az esetek 99%-ban. kell egy kis ráhangolódás, kell egy kis kekec, nem adom meg magam nézés, én-vagyok-az-aki-dönt-és-nem-te - nézés. Ez a fűszere a játéknak.

Rabszolgájának hív.  Rossz rabszolga vagyok, mert nem úgy van, ahogy Ő akarja. Nem vettem meg ezt vagy azt, nem voltam gyors, nem szolgálom ki azonnal (főzzek teát, vigyem oda neki, engedjem meg a vizet, stb. mindennapi apróságok), hanem várok pár lélegzetvételnyit, aztán. Évezem ezt a hatalmi játszmát, mert tudom, hogy igazán nem bántana. Lehet, hogy egyszer, talán, eldurran az agya, és nem figyel, de tudja, hogy nem maradna válasz nélkül. De pont ettől olyan érdekes a dolog. fitogtatja a hatalmát és én az enyémet. Alázatra akar tanítani (legalábbis a játék erejéig), de nem mindig sikerül neki. Fájdalmat akar okozni, de tudja, hogy élvezem (meg látja is), egy pontig, vagy egy pont után. Addig meg ellenállok. Csakazértis.

Fájdalom-hatalom-ellenállás

A nyakamat rá, hogy Kedves kifejezetten élvezi, amikor fájdalmat okoz. Amikor újra és újra lecsap a pálca és én már sokadjára nem is tudom, nem nyöszörgés, nem vinnyogás, hanem olyan gyengécske, nem gondolom azért olyan komolyan, de elmész te a jó büdös francba morgás. Érdemes lenne felvenni, mert utólag nem jut eszembe, akkor mi játszódik le bennem. Annyit tudok, hogy semmi köze nincs az alázathoz. Teszem amit mondd, de többszöri parancsra. Nem adom meg magam! Utasít, de nem fogadok szót, sőt, felszegett fejjel állok ellen neki. Igen, azzal a bizonyos nézéssel.Provokálok?Igen. Vállalom a komolyabb büntetést, de akkor sem engedelmeskedem. Valahol talán szórakoztatja. Lehet, hogy dühíti, hogy nem úgy játszom, ahogy ő fütyül.

Jól odacsap. Felszisszenek, átkozódok, ellenállok. Akkor is oda teszem a kezem, akkor is összezárom a lábam, akkor is, mert fáj és nem hagyom magam.. Aztán persze máshol csattan a pálca, de legalább nem a cicire és nem a puncira. Bánom is én, ha a hason, combon, fenéken csattan?Legalább kis időre fellélegezhet a vörös sormintás cici, vagy a finoman sajgó érzékeny hús. Belecsíp a bimbóba, megmarkolja a lángoló már inkább rózsaszínes-vöröses színt öltő puha, ínycsiklandó, markolni való cicit. Fáj. Ellenkezem, de ettől élvezetes az egész. Fájdalmat akar okozni, de tudja, nem lépheti át a határt, mert akkor nem leszek a játszótársa, sőt, nem félek visszacsapni, ha arról van szó.

Provokál. Látom a gonosz mosolyt a szája szegletében, azt a bizonyos csillogást a szemében. Nem kell félnem, ez csak játék. Fájni fáj, de csak játék. Finom csapkodást váltja az erősebb és még erősebb. Még nem érzett rá, hogy hogyan "rajzoljon" sormintát a fehér bőrre, egyelőre csak azt élvezi, hogy odacsaphat, fájdalmat okozhat. Nem számít, hogy többször ugyanoda, a következőnél úgy is próbálom védeni a védhetőt, addig meg más célpontot keres, talál. Én pedig próbálok ellenkezni. Mert hát ilyen vagyok. Nem adom könnyen magam...