2012. január 15., vasárnap

Kell(ene)


Némi időbe telt, hogy rájöjjek miért nincs kedvem az utóbbi időben kalandozni. Nem azért, mert nem érzem azt a bizsergető vágyat, hogy milyen lenne egy teljesen más, szinte idegen férfit megérinteni, megcsókolni, milyen lenne a számba venni a farkát. Érzem ezt a fajta vágyat(is), de belefáradtam, hogy tudom mit akarok és mégsem kapom meg, vagy csak némi kompromisszum árán.
Hiányolom a határozottságot, azt a masszív férfias kisugárzást, amitől védtelennek, kívánatosnak, NŐNEK érzem magam. Hiányolom azt, hogy igenis bátran kimondják a gondolataikat, vágyaikat még akkor is, amikor tisztában vannak azzal, hogy miért találkoztunk. Nem arról van szó, hogy nem bókolnak. De nem bókokra vágyom. Olyan szavakra, kifejezésekre vágyok, amit én magam is ki merek mondani. Nem fogok megfutamodni, mert a szemembe nézve ezt mondja például, hogy a bokámtól a puncimig végignyalna, egészen lassan, hogy beleborzongjak. Nem fogok felháborodva felállni az asztaltól, mert kimondja, mennyire szívesen elfenekelne, mennyire vágyik arra, hogy megragadja a csípőmet és belém hatoljon, s ez jár a fejébe, amióta meglátott. Ezek csak szavak mégis olyan hatással vannak rám, mintha át is éltem volna. Hátra akarok dőlni a széken, miközben nézem őt enyhén nyitott ajkakkal, kezem az ölembe, de csak azét, hogy nehogy provokatívan végigsimítsak a melleimen, végig a nyakamon át a számig vagy éppen fordítva. De nem, előre kell dőlnöm, mert halkan beszél, szinte alig veszem ki mit mondd, de igazából mindegy, mert nem sok hatással van rám. Valami talán van benne, amiért igen, de mégsem olyan ízletes falat, mint amilyenre készültem.
Hiányolom azt a valamit, amitől férfi a férfi. Azt akarom, hogy elcsábítson, ne csak nekem kelljen őt. Hiába találkoztunk egy dolog miatt, de nem kellene biztosra venni, hogy a sült galamb tálcán kínálja magát. Mert nem. Mert van, hogy úgy tűnik elérték a céljukat és megkaphatnak, közben pedig hangosan koppannak, mert nemet mondok. És nem értik, hogy miért. Hát ezért.
Ki lehet mondani, mire vágyunk. De ha vágyunk nincs összhangban velünk, akkor hiába kiabáljuk teli torokból, nem nagyon fogják meghallani. Én se hallom meg. Nem akarom. Azt akarom, hogy tudatában legyen, lutri az egész. Hogy fogja fel igenis komolynak a találkozót, varázsoljon el, csábítson el és ne csak húzza le sliccét és várja, hogy történjenek a dolgok...
...mert nem fog. Nem erről  szól, játék ide vagy oda. Mert  nézhet és tarthat kurvának. Legyen, nem különösebben érdekel. De ez a kurva, bizony, ha nem tetszik neki valami, nem azt kapja, amit szeretne, bizony beint és tovalibben. Mert mindig jön másik, aki talán leveszi a lábáról. Még ha csak szexről van szó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése