Forog a kerék.

Játszunk.

Megnyalom a szám, még érzem a farka ízét a számban. Mmm… szopástól feldagadt számat rágcsálom, icipici félsz lobban fel bennem, de ki is huny szinte azonnal. Bízom benne.

Kíváncsi vagyok mit pörget ki, mi vár rám. Persze tudat alatt szugerálom, vannak testrészeim, ahová NEM akarok, hogy csapjon sem a tenyerével, sem a pálcával, sem mással. Kéj szalad végig minden porcikámon, szemem csillog, nyelvem hegyével végigsimítok az ajkamon és várok. Türelmesen…

Pörög és pörög.

Aztán megáll.

Megfordít, szétteszem a lábam, megtámaszkodom.

Nem először csattan a tenyere a fenekemen, édesen fájó, inkább édes, mint fáj. Leheletnyit csíp, de közben vörösbe borul a hús. Már megint. Akárcsak a megérkezésünk után nem sokkal.

Tocsogok és remegek. Légzésem kapkodó, mély, hangom rekedtes, vágytól nehéz. Piszok nehéz.

Szinte dorombolok. Csattan a tenyere, újra meg újra. Megragadt, megfog. Fájdalmasan erőteljesen, de pont ezt akarom. Gyönyörhullám fodrozódik bennem és tör utat magának…szinte kirobban belőlem, lábam sem bír már el… megtart amíg tart az intenzív remegés…aztán elenged, megcsókol…majd megfordít…folytatjuk…

Pörög a kerék. A bestia. Már megint. Aztán megint.

Sokadik kört toljuk, én bírom és ő is bírja még. Lüktetek, remegek, izzok.

Akarom. Mohón, hevesen. Akarom.

Hozzám bújik, megragadja torkom, szorítja. A szemembe néz, követi minden rezdülésem, szemem minden villanását, mosolyomat, reakciómat. Szorít, aztán hagy levegőhöz jutnom aztán megint, miközben csókolja, falja szám. Mormog, suttog a fülembe, másik keze simogat, cirógat. Remegek az érintései alatt, de a lábam még megtart.

Folyik a nedvem végig a combomon. Lüktet a puncim, igazából lüktetett a fejem búbjától a lábujjam hegyéig. Akkor is, amikor fekszem miközben hátulról dug éppen; akkor is amikor rajta lovagolok. Markolja, csípi, húzza a mellbimbóim, a szorítástól rózsaszín bőr buggyan ki az ujjai közül, miközben szorít és szorít, pont addig, amíg kell. Amig jó. Épp akkor enged el, amikor megrezzen az arcom, figyel és olvas belőlem.

 

Csak néz, amikor remegek, amikor szét vagyok esve teljesen, amikor nem tudok már magamról, amikor jön az újabb ás újabb gyönyörhullám, mosolyog az orra alatt…olykor finoman vagy éppen erőteljesebben hozzám ér, vagy belém csíp, láthatóan élvezi, amit művel velem. Issza a látványt és a hatást…ezt teszi velem újra és újra, sokadik hullámra feltolva, csakazértis, mert ezt akarja.

Lubickolok az érzésben, elveszem, amit akarok, megadom, amit akar. Kóstolom, falom, játszom vele. Néha kivillantom karmaim, azért, mert jól esik…mert jó kicsit ellenállni, azt tenni, amit én AKAROK és nem, amit ő AKAR. Még én irányítok. Használom, mert ezt kell nekem. Az én kényem-kedvem szerint falni, habzsolni…nyálam végigfolyik a farkán, mosolygok…szemem villan, majd kifordul a gyönyörtől, táncol a csípőm, lüktetek miközben szopom…Nyüszögök, sikítok…aztán robbanok…aztán folytatom tovább és tovább, bassza a szám, számmal baszom a farkát. Megint.

Na igen…

Játszunk.

Kimerülésig.