Érinthetetlen

Játszom. Játszom és élvezem. Éget az izgalom, pezseg a vérem a vágytól, igen, menni, tenni. Beharapom az ajkam, legszívesebben erősebben és erősebben, míg vérem serken fogaim nyomán. Édes fájdalom. Lüktet a zene az ereimben, csípőm tekereg a ritmusra. Lehunyom a szemem, nem érdekel semmi és senki. Érezem a tekinteteket a bőrömön. A vágyat a levegőben, a levegőben ami él, lüktet, érez.

Nehéz sóhaj, megnyalom az ajkam, igen, nézd, nézni szabad. Táncolok, csípőm, fenekem mozog, ujjam végigfutnak a mellek ívén. Tetszik? Szemem villan, ellököm, nem kell. Lüktetek. Lüktet a test, lüktet fül, bizsereg a test minden pontja. Kitolom a fenekem, kört ír le a csípőm. Nevetek, mosolygok. Nézd. Nézni a szabad, de ne nyúlj hozzám. Veszed a lapot, ne mozdulsz, csak nézel. Látom, érezem amit látnom és éreznem kell, rajtad. Nyitott könyv vagy, te és minden más Férfi, akik néznek. Értem a mosolyt, értem azt a pillantást, azt a sóhajt, ahogy feszülten fogod a cigit, ahogy a másik próbál felém lépni.

Elsuhanok, ne érj hozzám. Se te, se más. Játszom. Játszom és élvezem, tekereg a testem, eggyé válok a zenével, élvezem a ritmust, a dalt, a nem értett szöveget. Megnyalom a szám, lehunyom a szemem, mosolygok. A lány is mosolyog, egyszerre nevetünk fel, csípőnk összeér, kisimítom az arcából a haját, táncolunk. Semmi más, csak tánc. Élvezet, hatalom, gyönyörűség.

Nézel minket, kérdések kavarognak a szemedben, a szemetekben. Két ajak már majdnem összeér, fej csókra félrehajtva, majd a tovalibbenő karcsú alakok. Játszunk. Mindent kizárva, benneteket is.

Felém lépsz, megrázom a a fejem. Meg ne próbáld. Csalódott és értetlen vagy. Ezernyi kérdés kering benned, pláne, hogy minden mást Férfit hasonlóan hajtok el. Nem kell.

Csak nézel. Két nőt látsz, akik a külvilágtól elzárva egy láthatatlan burokban körülvéve táncol. Nem értetek, nem a ti élvezetetekért, hanem azért mert ők élvezik. Azért táncolunk, azért így, mert mi  élvezzük.

Ti csak nézhettek.

Gonoszkodom

A végletek embere vagyok.

Télen nyakig beöltözöm, több réteg ruha van rajtam, mint egy észak sarkon grasszáló tudóson. Nyáron...nos minél kevesebb, annál jobb. Feketében járok, majd amikor jön a kánikula inkább fehérbe, a halványabb rúzst felváltja a dögös vörös, mert kevésbé erőszakosabb(?) a fehérhez.

Ilyenkor ritkán hordok melltartót, végre nem fázom, végre jól érzem magam a bőrömben, nem hiszem, hogy kellene az a plusz egy réteg. Nem azért, hogy bárkit megbotránkoztassak, csupáncsak azért, mert így kényelmes. Persze hazudnék, ha azt állítanám, nem örülök az elismerő pillantásoknak. Egy jó kekeckedésre mindig vevő vagyok, s ha alkalom adódik, akkor miért ne? Annyira jó és különben is, élvezem.  Ebben a kellemes időben kinyílok, pezsegni kezdek, lükteti, élni.  Vadászatra, ugrásra kész. Szeretem felkorbácsolna a vágyat, szeretem, ha kattogni kezd az Férfiak fantáziája, de célzottan azok felé nyílok, akikre én magam is vevő vagyok.  Egy finoman áttetsző, vagy egy vékony anyag alól átsejlő cici még azon a határon belül van, ami még nem okoz tartós agyleállást a Férfinemnél. Vagy tévedek?

A most vásárolt pamutcsipke topjaim fölött is elgondolkodtam, hogy melltartóval vagy nélküle; a csipke mintája pont jó helyen takar, a dilemma csak az,  mennyire vagyok játékos kedvemben és mennyire inkább dög, aki csak végigsuhan, nem figyel, csak megy, nem törődve semmi mással.

Ilyen vagyok. Inkább nadrágban és trikóban sejtetek, mintsem szoknyában köldökig kigombolva vadásszam. Az nem én lennék. inkább egy falatot kínálok fel, mintsem az egész menüt. Csak kóstoló. S ha akarom...többet is kaphat.

Nézel, de nem gondolkodsz, mondod, de minek?

Sosenem azzal volt bajom, hogy megnéznek, végigmérnek, hanem azzal, ahogy teszik. Általában, amikor már a pofátlanság határát súrolják, akkor megkérdezem tőlük mosolyogva, villogó tekintettel (kedv, hangulat kérdése), hogy ennél feltűnőbben nem lehetne? Nem kioktatni akarom, csak vegye észre magát, inkább megalázó, mintsem imponáló a tette.

Már régebben is azt vallottam, attól még, hogy diétázol, az étlapot megnézheted. Csak ne csorgasd a nyálad. Nem zavar, ha Kedves megnéz egy jó csajszit (sőt még én is úgy mérem végig), de ne fütyüljön, ne tegyen hangos megjegyzést (ordenáré módon meg pláne ne) és ne álljon meg, bámulva a csajt, miközben én mennék tovább, azaz húzom magam után. Cikis helyzet. Brrrr. Meg megalázó.

Nem tudom, hogy kinek a fejéből pattant ki, hogy nekünk, Nőknek bejön, ha utánunk kiabálnak valami, általuk frappánsnak tartott "de megdugnálak" jellegű szösszenetet. És akkor még finom és nőies voltam, mert vannak "finomabb" és "keményebb" beszólások, amik többnyire inkább ellenszenvet, mintsem valami mást keltenek bennem. A lerágott, interneten/magazinban olvasott vagy hallott közhelyes fárasztó szövegekről nem beszélve. Nem jön be. Nagyon nem. Sőt, mivel az arcomon látszik a véleményem, még csak leplezni se tudom, hogy "ezt elbasztad, kicsiszív" legyél bármennyire is hajajj vagy tejóég. De lehet, hogy velem van baj, de valahogy...erőltetett talán?

A nagy "kedvencem", amikor egy ügyfélsráccal beszélgettem, úgy mindenről, majd egyszer csak annyit mondott. Olyan szép szád van. Ha csak ennyit mondott volna, akkor nyert ügye lett volna. A kíváncsi vagyok, hogy hogy használod szopás közben, az hogy is mondjam...sokkolt. Reakcióm még engem is meglepett, mert rosszabbra számítottam. Csak annyit reagáltam, széles mosollyal, hogy ezt elbasztad, de nagyon. Szia.

Nem kell mindent kimondani. Ha valaki megjegyzi, hogy tetszik a szám, tudom, mire gondolt.  Nem kell kifejteni. Tudjuk miért mondtátok azt amit, ezidáig, amíg el nem böfögtétek azt az ostoba közhelyes semmit. Ha meg egyszerűen MUSZÁJ a kocsiból kikiabálni, akkor egy picit, icipicit disztingváljatok. Mert az egy dolog, hogy egyes nők kinézete az útszéli rüfkékre hajaz, de akkor is...valami minimális tiszteletet. Máshogy is lehet tenni a szépet. Csak gondolkodni kellene még akkor is, ha egy pillanatra a vér máshová szaladt)