Érinthetetlen

Játszom. Játszom és élvezem. Éget az izgalom, pezseg a vérem a vágytól, igen, menni, tenni. Beharapom az ajkam, legszívesebben erősebben és erősebben, míg vérem serken fogaim nyomán. Édes fájdalom. Lüktet a zene az ereimben, csípőm tekereg a ritmusra. Lehunyom a szemem, nem érdekel semmi és senki. Érezem a tekinteteket a bőrömön. A vágyat a levegőben, a levegőben ami él, lüktet, érez.

Nehéz sóhaj, megnyalom az ajkam, igen, nézd, nézni szabad. Táncolok, csípőm, fenekem mozog, ujjam végigfutnak a mellek ívén. Tetszik? Szemem villan, ellököm, nem kell. Lüktetek. Lüktet a test, lüktet fül, bizsereg a test minden pontja. Kitolom a fenekem, kört ír le a csípőm. Nevetek, mosolygok. Nézd. Nézni a szabad, de ne nyúlj hozzám. Veszed a lapot, ne mozdulsz, csak nézel. Látom, érezem amit látnom és éreznem kell, rajtad. Nyitott könyv vagy, te és minden más Férfi, akik néznek. Értem a mosolyt, értem azt a pillantást, azt a sóhajt, ahogy feszülten fogod a cigit, ahogy a másik próbál felém lépni.

Elsuhanok, ne érj hozzám. Se te, se más. Játszom. Játszom és élvezem, tekereg a testem, eggyé válok a zenével, élvezem a ritmust, a dalt, a nem értett szöveget. Megnyalom a szám, lehunyom a szemem, mosolygok. A lány is mosolyog, egyszerre nevetünk fel, csípőnk összeér, kisimítom az arcából a haját, táncolunk. Semmi más, csak tánc. Élvezet, hatalom, gyönyörűség.

Nézel minket, kérdések kavarognak a szemedben, a szemetekben. Két ajak már majdnem összeér, fej csókra félrehajtva, majd a tovalibbenő karcsú alakok. Játszunk. Mindent kizárva, benneteket is.

Felém lépsz, megrázom a a fejem. Meg ne próbáld. Csalódott és értetlen vagy. Ezernyi kérdés kering benned, pláne, hogy minden mást Férfit hasonlóan hajtok el. Nem kell.

Csak nézel. Két nőt látsz, akik a külvilágtól elzárva egy láthatatlan burokban körülvéve táncol. Nem értetek, nem a ti élvezetetekért, hanem azért mert ők élvezik. Azért táncolunk, azért így, mert mi  élvezzük.

Ti csak nézhettek.