Merengés

Épp a következő randimra indulok, kifelé nézelődve a busz cseppet sem makulátlan ablakán. Lusta délután, ígéretes randival. Aztán megpillantok egy húszas évei elején járó egész helyes srácot. Valami megfog benne, mert szinte azonnal beindul a vadászösztönöm. Persze  a busz tovább suhan én pedig egy ideig lebegek abban a furcsa állapotban, miszerint nincs bennem gát, se szégyenérzet, se semmi, ami visszatartana attól, hogy adott esetben flörtölni kezdjek vele, vagy épp hozzá hasonlóval. Őszintén megvallva, idejét nem tudom, mikor voltam "kamaszosan" szégyenlős egy férfival vagy bárkivel szemben. Nem tudom, mikor veszítettem el a gátlásaimat, a merevségemet, a félszemet. Furcsa. Most annyira természetes, hogy ha épp valaki szimpatikus, tetszik, megfog benne valami, akkor ezt ki is fejezzem. Egy pillantással, egy finom mozdulattal, egy mosollyal, egy arckifejezéssel. 

Szeretek randizni. Ízlelgetni a másikat, ismerkedni, fizikailag hozzáérni, megérinteni, megfogni. Csábítani. Nem feltétlenül mozgat ilyenkor maga a szex. Egyszerűen a csábítás játéka az, amit szeretek. Mert megtehetem. Mert jól esik. Mert ezt akarom. 

Ha akarom megkapom. Mondhatni azt, akit én akarok. Persze, lovagolhatunk nem túl kedves kifejezéseken: könnyűvérű, luvnya, fehérmájú, kurva...sorolhatnám. De nem érdekel, másnak mi a véleménye rólam. Engem csak az érdekel, hogy saját magamnak megfeleljek. Nekem legyen jó. Meg persze Kedvesnek. 

Nézem a férfiakat, fiatalabbakat (huszonévesek), idősebbeket, rám néznek, rájuk nézek. Nincsen bennem gátlás. Fantáziálok. Odamegyek, megcsókolom. Vagy csak közelről a szemébe nézek. Finoman beharapom az ajkam, provokatív félmosollyal nézek rájuk. Mert tetszenek. Mert miért ne?!? Miért csak a férfiak falhatják fel a nőket a tekintetükkel. Miért csak nekik lehet kinyilvánítani (nem közönségesen), hogy tetszik amit látnak? Nekünk, nőknek, miért ne lehetne? Miért annyira furcsa ez? 

Látok egy újabb érdekes férfipéldányt. Valamiért vonzza a tekintetem. Szép a szája. A szeme...van benne valami, ami miatt újra és újra rápillantok. Pedig nem mondanám az esetemnek. Ami tulajdonképpen igazából nincs is. Mindig más és más fog meg bennük. Nincs egykaptafa. Rám néz, szinte a vesémig lát, legalábbis úgy érzem. Nyel egy nagyot, aztán elkapja a tekintetét. Halványan elmosolyodok, érzem, hogy újra meg újra végigmér, kellemesen bizsergő érzést vált ki belőlem. 

Tudnék vele mit kezdeni, talán ő is velem. Bármi lehet. Miért ne? Merengek tovább, vörösre rúzsozott ajkamon a sajátságos mosolyommal. Aztán leszállok, másfelé vezet az utam. 

Még egy utolsó pillantást vetünk egymásra. Ha akarnám, megérinthetném. Épp csak leheletnyire. Finoman, akár a virágra leszálló pillangó. Provokatívan ránézek, felvonom a szemöldököm, aztán rámosolygok.   

Talán majd máskor. Ha úgy hozza a sors. Most mással találkozom. 

Ilyen vagyok, vagy olyan...

Mindenki máshogy képzel el. Olvassák a soraim, gondolataim, elképzelik a hangom, az arcom, a tekintetem. Elképzelik milyen lehetek igazán. Van, aki azt hiszi minden szavam kitaláció. Van, aki úgy gondolja, pornószínésznő vagyok. Vagy épp baszatlan, unatkozó háziasszony. Vagy száz éves banya, vagy éppen fullosan kinéző szupernő. 

Egyik sem vagyok. 

Én igazából ÉN vagyok. Felszabadult. Őszinte. Nyílt. Provokatív. Jókedvű vagy éppen nem. Szexis, de sokszor nagyon nem. Gátlástalan. Vagy néha épp egy kicsikét gátlásos. Zavart, vagy épp hihetetlenül magabiztos.  Sok minden vagyok. És semmi sem. Minden. Vagy éppen annál is több. Mikor mi.

Biztos vagyok és néha bizonytalan. Néha magamban, néha csak másban. Boldog és néha boldogtalan. Ilyen vagyok. Vagy épp olyan. 

Attól függ, milyen kedvem van. 

A puncim is pont ilyen. Mondhatni önálló akarata van. Néha befogadó, néha nem. Néha enged, néha makacsul tart. Mozog, él, lüktet. Játszik. Akárcsak én. Akarata van, akárcsak nekem. Játszik. Gonoszkodik. Kekeckedik. Nedves és vad, lágy és forró. Szűk és szűkebb, vagy épp ellazulósan otthonos. 

Játszik a tűzzel, játszik a farokkal, a Férfival. Játszik, mert ahhoz van kedve. Vagy épp nem és akkor makacsul összezár. Aztán elenged. 

Remegek, táncot lejt a csípőm, ami kitárul, ellazult, lábaim nem tartanának meg; nem is kell, remegek a gyönyörtől, aminek köze sincs a z orgazmushoz, mégis jobb, sokkal jobb, még annál is jobb. Nem vagyok ura a mozdulataimnak. Kuncognom kell, szemem lehunyva, amúgy sem látnék, ha akarnék sem  tudnék; annyira jó ez az egész... kielégültem és még annál is több. 

Remegek. Lábamat pakolni kell, mosolygok, kuncogok, hangom remeg, még nem szálltam le a földre, még lebegek. Jól vagyok. Ez jobb, mint az orgazmus. Vagy éppen pont olyan. Vagy mégsem. Nem tudom. Kielégültem, meg mégsem. Nem tudom. Ez így jó. Feltöltődtem. Lebegek, remegek, szemem még fel-felakad, felnyögök olykor, több idő kell, amíg újra észnél leszek. 

Szeretem az ilyen szexet. Ritka, de finom alkalom, testet-lelket kielégítő. Ellazító-felpörgető. Jóllakom, de mégis több kellene. Habzsolni-falni újra meg újra, amíg a kimerültségtől elájulni.     

Ilyen vagyok. Ilyen IS vagyok. Ezerarcú, ezerízű. Mint az Élet, amit élvezni kell. Minden cseppjét. Őszintén. 

finoman-kényeztetőn

Bekötötte a szemem. Majd mindkét karomat külön-külön az ágyhoz. Bizalmat kért. 

Megkapta.

Izgatottan kapkodtam a levegőt, de kivártam.

Hallottam, hogy valamivel zörög; gyermeki énem fittyet hányva az egészre, leskelődött volna. Végül nem hallgattam rá. Kivártam. 

Finoman hozzámért. Lágyan cirógatott. Simogatott. Valami zenét tett be, nem figyeltem, nem emlékszem rá. Az idő múlását a dalok váltakozásából érzékeltem. Nem kapkodott. Szépen lassan mozdult, még lassabban, de egyre izgatottabban ért hozzám; légzése felgyorsult, akárcsak az enyém. Elmosolyodtam, amikor megéreztem a gumimaci jellegzetes illatát (gumicukor-függőként duplán összefolyt a nyál a számban). Először megmártotta bennem, kuncogtam ahányszor a hideg édesség hozzáért forróságomhoz. Aztán a macik elindultak rajtam, egészen a cicimen át, izgalomtól megmerevedett bimbómon végül a számig. Újabb és újabb darabok. Mmm. Van amiből néha úgy érzem nincs olyan, hogy elég :)

Finoman simogatott, kóstolgatott. Lágyan, ráérősen játszott velem, bennem. Etetett, kényeztetett. Megnevettetett. 

Aztán előkerült egy játékszer, furmányos kis eszköz volt, boszorkányos tudással. Izgalmam még jobban felkorbácsolódott, pedig nem igazán szeretem az ilyen  játékszereket rajtam-bennem. Az igazi valahogy sokkal jobban testre-kézre áll. Nekem. 

Nem kapkodott. Nem is kellett. Bár a cél az orgazmusom lett volna, tudta, nem csak ettől jó számomra a szex. Jó ha van, de a jó szex tud nélküle is fergetegesen kielégítő lenni. Sőt. 

Érdekes volt, csukott szemmel, magamra koncentrálva, megpróbálni teljes egészében ellazulni és elengedni magam. Bízni a másikban. Átengedni magam, kitárulkozni, "hátradőlni", hogy a dolog csak történjenek, egy pillanat töredékéig sem átvenni az irányítást. Felszabadító. Természetesen azt hozzá kell tennem, tudtam, hogy a kötözésen kívül a BDSM egyéb elemei nem kerülnek terítékre. Nem volt mitől "tartanom". 

A kis eszköz ügyesen tette a dolgát. Rezgett, de nem erősen, talán még vibrált is? Nem tudom. Hagytam, hogy történjen akármi is lesz. Nem akartam görcsösen az elélvezést, bár egyre inkább sóvárogtam utána. Hátravetett fejjel, bekötött szemmel, kitárulkozva élveztem, ahogy azzal az ügyes kis játékszerrel orgazmust csalt ki a testemből. Meglepő volt. Érdekes. 

Mindig van új a Nap alatt.

-részlet-

–        Üljön le. - parancsoltam. - Most a csizma és a harisnya jön. A bugyit még egy kicsit magán hagyom.

–        Értem.

Nem nézett egyenesen rám, csak a kezem mozgását követte. Lehúztam az egyik, majd a másik csizma cipzárját miközben finoman csókolgatni kezdtem a cipzár nyomát. Végül a harisnya is a padlón kötött ki.

–        Álljon fel. Jó kislány. - dünnyögtem. - Kezeket a combja mellett tartsa, ne érjen hozzám. Bízzon bennem. Csak olyan történik, amit élvezni fog. Bízzon bennem.

–        Amennyire csak tudok – felelte.

Bár teste alázatról árulkodott, hangjában ott volt az a fajta makacsság, dac, ami bár bosszantott, de egyben fel is izgatott. Cseppet sem szubnak való nő, de láthatóan azért hajlandóságot mutatott az együttműködésre. Egyelőre ez is tetszett nekem.

A farzsebemből egy fekete színű kendőt vettem elő, amivel gyors és határozott mozdulattal bekötöttem a szemét. Tiltakozásul picit elrántotta a fejét, mire rácsaptam a seggére. Felszisszent.

–        Nyugalom. - leheltem és finoman megharaptam a nyakát.

Aztán megragadtam a kezét és bevezettem a hálószobába, ahol már minden elő volt készítve.

Először megbilincseltem a kezét, aztán a bilincs láncaira kötelet hurkoltam, amit a mennyezeten végig szaladó vastag fagerenda egyikén átdobtam, majd pont annyira húztam meg és rögzítettem, amíg még kényelmesen állt ugyan a padlón, de karjai teljes egészében felfelé meredtek.

Hófehér bőre szinte kísértetiesen fénylett a félhomályban. Beharapta az ajkát, és halkan zihált. Várt. Nem félt, bár minden mozdulatomra összerezzent.

Most tűnt csak fel a hasán húzódó hosszú heg. Vajon kérdezzek rá, hogy mi lehet? Természetesen nem most, az túlságosan hangulatromboló lenne. Nem volt sem szép, sem ronda, mégis vonzotta a tekintetem. Aztán inkább mással kezdtem el foglalkozni. Érdekesebb, kellemesebb dolgokkal.

Először csak simogattam, megérintettem. Belecsíptem a mellbimbóiba, s addig szopogattam őket, amíg mindkettő merevvé, keménnyé nem vált. Üde citrus illatot éreztem, amikor beleharaptam a nyaka és a válla közti érzékeny részbe. Már nem tartotta vissza az izgalmát. Végigsimítottam az ágyékán, ujjaim úsztak a nedvében. Megízleltem. Édesen sós íze volt és már eláztatta az egész fehérneműjét. Látni akartam, vajon mennyire nedves, látni akartam hogyan is néz ki, mennyire csupasz. Mindent látni akartam, amit csak felkínálhatott.

Először csak végigsimítottam a lovaglópálcával a mellén és a hasán. Tetszett a fekete bőr és a fehér bőre kontrasztja. Elképzeltem rózsaszínben égve. Hamarosan látni fogom és ez elégedettséggel töltött el.

Aztán lecsaptam. Válaszul nyögdécselni kezdett, szinte elolvadt az érzéstől. Nem finomkodtam, de még nem adtam bele mindent. Megpöcköltem a kemény bimbókat, majd ráütöttem kettőt-kettőt. Egyre erősebbet. Felszisszent de nem húzódott el. Tökéletes! A háta mögé léptem és ott is eljátszottam ugyanezt. Első pár ütés szinte simogatás, aztán a többi egyre erősebbé vált. A farkam pedig egyre keményebbé, ahogy a hófehér bőre végül rózsaszín-vörös színben nem játszott.

Az ágyra hajítottam a pálcát, tenyérrel csaptam a seggére. Ez már fájt neki, mert megpróbált elhúzódni. Gyúrni-gyömöszölni kezdtem a tömör húst, de durván, erőszakosan, amit átvett finom-puha érintés teste legcsatakosabb részénél. Szinte leszaggattam róla a fekete selyemdarabot. Ujjam pillanatok alatt megtalálta a megduzzadt csiklót. Beleharaptam az egyik félgömbbe, mialatt a csiklójával játszottam.

Az egész teste remegett a visszafojtott érzésektől. Éreztem, hogy visszatartja magát, bár nem tudtam miért. Belé dugtam először egy, majd még egy ujjamat. Feszes, szoros hüvelye satuként fogta közre. Jesszusom! El fogok élvezni szinte azonnal, ahogy belemerítem a farkam.

Mielőtt elélvezett volna felálltam és elléptem tőle. Csalódottan nyögött fel, majd türelmetlenül nyöszörögni kezdett, amikor feltűnt neki, nem fogom folytatni. Levettem a pólóm és a földre ejtettem. Egy rövidebb nádpálcát vettem el az ágytakaróról. Párat suhintottam vele a levegőben, nagyon közel az arcához. Összerezzent és hátrálni próbált. Beharapta az ajkát és megfeszítette minden izmát.

Nyugtatóan megcirógattam az arcát, s amikor lenyugodott a háta mögé léptem és lecsaptam a pálcával. Felsikoltott. Nem ütöttem nagyot, de érzékeny bőrén szinte azonnal megjelentek a vöröslő csíkok, amik néhány lélegzetvételnyi idő múlva hurkákká váltak. Tíz ütést számoltam a hátán és tízet a fenekén és a combján. Nem adott ki hangot. Amikor abbahagytam, dühödten sziszegni kezdett valamit az orra alatt. Nem érdekelt.

Kilazítottam a kötelet, aztán hagytam, hogy térdre zuhanjon. Odaléptem hozzá és finoman megsimogattam a fejét. Arcát a combomnak nyomta.

–        Jól van? - kérdeztem halkan. 

Nem reagált semmit.

–        Válaszoljon! - parancsoltam.

–        Nem tudom. - suttogta. - nem tudnám megmondani, hogy vagyok. 

Figyelmeztetőn köhintettem.

Csak lassan megrázta a fejét. Nem pontosított, nem mondta ki az uram szót.

Durván megmarkoltam és felhúztam magamhoz. Ujjaim belemélyedtek karja lágy húsába. Felszisszent és megpróbált ellépni. Mohón a szájára vetettem magam miközben az ágy felé terelte.

Amikor nekiütődött a térdhajlata az ágy szélének, meglöktem és hagytam, hogy hátra zuhanjon.

Felnyögött és megpróbált felülni.

–        Ne mozduljon. - sziszegtem parancsolóan.

–        A karom...

–        Forduljon meg. Mellkassal támaszkodjon meg az ágyon...gyerünk, hagyj lássam milyen szépen tud térdepelni.  

Követte az utasításaimat. Jó kislány!

Gyönyörű látványt nyújtott. Egy ideig gyönyörködni tudtam csak a csupasz feneke látványában, karcsú dereka és búja csípőjének ívében. Hátán egyre erőteljesebben rajzolódtak ki a pálca ütötte gondoskodásom.

–        Kicsit tegye szét a lábát. Remek.

Odaléptem hozzá, letérdeltem, hogy hozzáférjek a csatakos öléhez. Nedve eláztatta a combját. Először lassan simogattam, aztán széttártam és beledugtam az ujjamat. Forróság ölelte körül.

–        Most meg fogom baszni.

–        Ühüm. - mormogta. Mintha megváltozott volna a hangszíne.

Kérdőn felvontam a szemöldököm, majd elhessegettem minden rossz gondolatot. Nem messze Jade csodás testétől hevert az egyik óvszeres tasak. A másik valószínűleg valahol elkeveredhetett, de annyi baj legyen. Volt még.

–        Van valami ellenvetése? - kérdeztem miközben a makkomat becsúsztattam a nedves résbe.

–        Nincs. - nyögte. - Csak nem eszik olyan forrón a kását. Uram.

Bár be volt még kötve a szeme, egyenesen felém fordította a fejét.

Megmarkoltam a csípőjét és belelöktem magam.

Illetve szerettem csak volna, ugyanis nem engedett be. Ujjammal megcirógattam a csiklóját, mire valamelyest lazult a szorítás.

–        Szórakozik velem?

–        Nem. Dehogy. Csak én nem így működöm. Uram.  

Kissé sértetten rácsaptam a seggére, mire elmosolyodott.

–        Játszani akar, kedvesem?

–        Mindig. - lehelte és kissé jobban kinyomta felém magát. - Az előbb jó úton haladt. Ahhoz, hogy beengedjem, kicsit több kell nekem, mint egy kis ujjazás.

–        Szórakozik velem. - állapítottam meg és játékosan megpaskoltam.

Az egész nem várt fordulat volt számomra, de valahol inkább megmosolyogtatott mintsem felbosszantott. Finoman benyúltam a lába közé, ujjaim közé fogva a csiklóját, miközben nyelvemmel elkezdtem nyalni.

Elégedetten felnyögött, aztán megint és megint. Pillanatok alatt elveszítette a fejét, s remegni kezdett. Néhány perc múlva teste megfeszült, majd miközben elélvezett csípője táncot lejtett.

–        Most! - utasított és ez egyszer szót fogadtam.

Könnyedén és akadály nélkül hatoltam belé. Szinte egyetlen döféssel elértem egészen a teste legmélyéig. Olyan szűk és feszes volt, hogy erősen kellett megragadnom, véletlenül se mozduljon meg. Tudtam, hogy túl erősen szorítom, de nem érdekelt. Amikor eléggé lenyugodtam, csak akkor mertem lazítani a szorításomon. Magamhoz húztam és fogaimat a válla és a nyaka közti ínycsiklandozó részbe mártottam. Felsikoltott. Én pedig könyörtelenül baszni kezdtem, teljesen belemerítkezve, elveszítve a maradék önuralmamat is.

(lábjegyzet: regényrészlet, férfi szemszögből. Tartalmazhat valós elemeket, valós gondolatokat-vágyakat. )