Mindenki máshogy képzel el. Olvassák a soraim, gondolataim, elképzelik a hangom, az arcom, a tekintetem. Elképzelik milyen lehetek igazán. Van, aki azt hiszi minden szavam kitaláció. Van, aki úgy gondolja, pornószínésznő vagyok. Vagy épp baszatlan, unatkozó háziasszony. Vagy száz éves banya, vagy éppen fullosan kinéző szupernő.
Egyik sem vagyok.
Én igazából ÉN vagyok. Felszabadult. Őszinte. Nyílt. Provokatív. Jókedvű vagy éppen nem. Szexis, de sokszor nagyon nem. Gátlástalan. Vagy néha épp egy kicsikét gátlásos. Zavart, vagy épp hihetetlenül magabiztos. Sok minden vagyok. És semmi sem. Minden. Vagy éppen annál is több. Mikor mi.
Biztos vagyok és néha bizonytalan. Néha magamban, néha csak másban. Boldog és néha boldogtalan. Ilyen vagyok. Vagy épp olyan.
Attól függ, milyen kedvem van.
A puncim is pont ilyen. Mondhatni önálló akarata van. Néha befogadó, néha nem. Néha enged, néha makacsul tart. Mozog, él, lüktet. Játszik. Akárcsak én. Akarata van, akárcsak nekem. Játszik. Gonoszkodik. Kekeckedik. Nedves és vad, lágy és forró. Szűk és szűkebb, vagy épp ellazulósan otthonos.
Játszik a tűzzel, játszik a farokkal, a Férfival. Játszik, mert ahhoz van kedve. Vagy épp nem és akkor makacsul összezár. Aztán elenged.
Remegek, táncot lejt a csípőm, ami kitárul, ellazult, lábaim nem tartanának meg; nem is kell, remegek a gyönyörtől, aminek köze sincs a z orgazmushoz, mégis jobb, sokkal jobb, még annál is jobb. Nem vagyok ura a mozdulataimnak. Kuncognom kell, szemem lehunyva, amúgy sem látnék, ha akarnék sem tudnék; annyira jó ez az egész... kielégültem és még annál is több.
Remegek. Lábamat pakolni kell, mosolygok, kuncogok, hangom remeg, még nem szálltam le a földre, még lebegek. Jól vagyok. Ez jobb, mint az orgazmus. Vagy éppen pont olyan. Vagy mégsem. Nem tudom. Kielégültem, meg mégsem. Nem tudom. Ez így jó. Feltöltődtem. Lebegek, remegek, szemem még fel-felakad, felnyögök olykor, több idő kell, amíg újra észnél leszek.
Szeretem az ilyen szexet. Ritka, de finom alkalom, testet-lelket kielégítő. Ellazító-felpörgető. Jóllakom, de mégis több kellene. Habzsolni-falni újra meg újra, amíg a kimerültségtől elájulni.
Ilyen vagyok. Ilyen IS vagyok. Ezerarcú, ezerízű. Mint az Élet, amit élvezni kell. Minden cseppjét. Őszintén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése