Nem vetkőzhetek le. Erre utasít. Mosolyog a szemem, ég bennem a vágy. Várakozok. Kivárok.
Fekete rövid bunda van rajtam, combcsizma és combfix…ruha teljesen mellékes, jelentéktelen mellékszereplő számunkra…
Falhoz lök, ujjai a forróságomban…
kuncogva állok ellen neki, de erősebb…sötét játék…
piszkosul tisztában van vele mennyire izgat fel vele…
tocsogok…lüktetek…remegek…szinte elélvezek…
Rámnéz, nem mosolyog. Sötét vágy csillog a szemében, megcsókol, megmarkol, fal, habzsol…az övé vagyok…
leszorít a földre, és máris a számba tolja a farkát…ellentmondást nem tűrően utasít…én pedig szót fogadok…mert akarom…ezt akarom. Mohón, élvezettel, térdelve, szófogadóan… amíg jónak látom és sokáig akarom ezt.
De nem hagyja.
Felhúz a földről és már terel befelé, lelök az ágyra, tűri fel a ruhám és már tárja szét a combjaim és tolja be a merev farkát én pedig elvesztem a fejem, felnyüszítek az érzéstől, a vágy hevességétől, a testem mohóságától. Elolvadok.
Keményen játszik, nem pihen, nem hagy levegőt venni, azt akarja, hogy végkép veszítsem el a fejem. Teljesen. Én pedig szétesek és elmerülök. Nem kímél, újabb és újabb orgazmusokat csal ki belőlem, nem hagyja, hogy kitérjek előle, bennem van és többet akar. Fülemhez bújva követelőzik és adja az utasításokat, már a hangjától is elmegyek…ellentmondást nem tűrően mondja ki, most élvezz…és élvezek…
Pokolian ki van tárva lábam, szemem bekötve, kezem kikötözve. Még tudom tartani magam. Ruháim szerteszét akárcsak az ellenkezésem; nyoma sincs. Szót fogadok, mert ezt akarom. Már nem ellenállni, csak belemerülni…
Éles a fájdalom. Várta rá, mégis váratlan volt. Felszisszenek. Keményen csap, nem kímél, ismer és tudja hol a határ. Aztán simogat, lecsap, kemény a pálca harapása. Csókol, habzsol, karmol, harap, megüt, bizsereg a húsom, combom, fenekem…a hátam is, én pedig őrjöngve remegek a felszabadult energiától…a gyönyör robban, cikázik, felemészt…az egész kontrollálatlan, nincs eleje-vége, csak ha Ő akarja. És Ő még nem akarja, hogy vége legyen.
Remegek, száguld az inger-élvezet, száguld mindent körülöttem, kapaszkodom, tartom magam, lábam feszítve széttárva, tartani próbálom magam, miközben hátulról dug. Keményen. Imádom. Élvezem fékeveszett iramban jön minden, tartani próbálom magam, heves-intenzív érzés, akarom-akarom lüktetés, követelőző…ahhh…pokolian követelőző a test és nem akarom, hogy abbahagyja a fájdalom-kéj édes táncát.
Fog, megtart, dünnyög a fülemben. Érzem az erőt -energiát benne, habzsolja a testem, minden rezdülése, sóhaja, nyögése csak újabb csepp a pohárban. Lucskos-nedves vagyok, folyik a lábamon. sajog a testem, ég a bőröm…de még nem akarom, hogy vége legyen.
Érzem az robbanásra kész energiát, egész testem arra összpontosít, érzem a már a nyelvem hegyén is, megragadom, megragad…és felrobban a világ és vele én magam is.
