Fürdőben

A levegő nehéz és párás volt. A gőzfürdőből kiáramlott a gőz; meghitt, buja légkört teremtett a törökfürdő medencéje körül. A víz kellemesen meleg volt, nyakig merültem benne, akárcsak a többi vendég.  Csak nézelődtem, merengtem, miközben ujjaimat, tenyeremet belemerítettem a fémes illatú vízbe. Aztán megláttam őket. Muszáj volt néznem őket, de nem tudnám megmondani miért. Első pillanatban az jutott eszembe, nem igazán illenek össze, bár ez olykor abszolút mellékes. Ha valami működik, akkor működik és pont. A kiáramló gőztől, a helyiségben uralkodó sejtelmes félhomálytól az egész olyan volt, mint valami álom. 

A víz kellemesen langyos volt és enyhén sós ízű. Élveztem, ahogy a folyadék hozzáér érzékeny bőrömre.

A Nő fiatalabb volt, mint a Férfi, de ezen manapság már senki sem botránkozik meg.  Mozdulataiban, vonásaiban még ott ült az a bizonyos, semmi máshoz nem fogható kisugárzás, ami annyit közölt a hozzáértő szemnek: kielégültem. Provokatívan mosolygott a Férfira, aki finoman érintette meg a selymes bőrt. Ölelések, finom csókok a nehéz, gőzpárával teli medencében. Valaminek a levezetése…vagy talán valami másnak az előjátéka talán?

Lehunytam a szemem és elképzeltem, vajon mi történhetett.

Hófehér bőrét úgy csókolhatta a Férfi, mintha sosem csókolt volna finomabbat. A puha száj végig osont a kecses nyakon, egészen a csupasz vállig, miközben ujjaival finoman játszott a Nő készséges mellbimbóin, aki a kéjtől beharapta telt ajkait, nehogy túl hangosan nyögjön fel, elárulva a személyzetnek, mit is csinálnak ilyen sokáig a kabinban. Gyönyörű arca mindent elárult a Férfinak, mondania sem kellett semmit. Nyitott könyvként mesélt, mennyire jól esik neki, ahogy a szakértő ujjak csipkedik, gyömöszkélik érzékeny mellét, míg másik keze a nedves redők közé siklott, aztán fel, mélyen a síkos, puha forróságba. Teste megremegett, megfeszült, mikor elélvezett, szeme fennakadt, miközben ujjaival görcsösen kapaszkodott, mert a gyönyörtől a lába nem bírta már el a súlyát.

Az élvezéstől ködös aggyal mosolyoghatott a Férfira, tekintete kereste a fókuszpontot, hiába. A tipikus se kép-se hang állapot felettébb jó tud lenni, az orgazmus utolsó hullámaitól remegő izmok, utolsó torokhangú gyönyör-nyögések, elégedett halvány mosoly, amit felvált valami más, valami sokat ígérő…

Elképzelem, hogy finoman, puhán érinti meg a Férfit, de nem azért, mert félne. Ellenkezőleg. Biztos volt magában, tudta mit és hogyan akarja.  Ujjheggyel érintve meg az érzékeny bőrt, harapdáló csókok, fürge és lassú nyelvcsapások váltakozása; még inkább felizgatva őt.

Tenyerébe csúszó síkos keménység…A Férfi felnyög a jóleső érzéstől. Az ujjak finoman ráfonódnak, simítás-szorítás. Aztán a forró, sokat ígérő ajak játéka a Férfi farkán. Lassú és gyors, pihekönnyű-selyempuha játéka a nyelvnek. Amilyen finom volt a Nő orgazmusa, talán olyan finoman izgatja a Férfit. Nem mohón falva őt, inkább csak kóstolgatva, mint valami finom habos süteményt, amit vétek csak úgy magunkba gyűrni.

Erre gondolok, ahogy nézem őket, elmerülnek a víz ölelésében, nevetnek, mosolyognak, összebújnak nem hivalkodva, nem feltűnően, mégis vonzza a tekintet.  Gyönyörű arca van a Nőnek, ahogy hátrahajtott fejjel, lehunyt szemmel élvezi a másik érintését. Beharapja a telt ajkát, szája sarkában provokatív mosoly, hófehér bőre kipirulva… Néznem kell őket, kitalálni miről beszélnek, mire gondolnak, mi történhet odabenn a gőzkabinban, vajon mennyire izzhat kettejük között a levegő, felforrósítva az amúgy sem alacsony hőmérsékletet. 

Akár én is lehetnék, annyira ismerős az egész.

Akár én is lehetnék.

Újra itt

Amikor egy Nőnek gyereke, gyerekei születnek, onnantól, mintha teljesen másként kezelik. Anya és pont. A kalandozások során megszoktam, hogy teljesen másként minősítik a Nőt, ha kicsit nagyobb az étvágya és több a partnere. Amíg egy hasonló étvágyú férfit hátba veregetik, addig minket, Nőket nem épp kedves jelzőkkel illetnek. Nézőpont kérdése, hogy ki húzza a strigulát. Az én szemszögemből én vagyok az, a férfiéből meg pont fordítva. Bár már nem olyan hevesen, de újra belecsaptam a kalandozásokba, más szabályokkal, másféle vágyakkal. Hiszen változunk. Mindannyian. 

Viszont ami maradt, az az, hogy sosem érdekelt más negatív véleménye. Vagyok, aki vagyok. 

Most, két gyerekekkel a hátam mögött, megváltozott testtel, megváltozott élethelyzetben, étvággyal, vehemenciával, talán kicsit nehezebb kalandozgatni. Félreértés ne essék, nincsenek komplexusaim az alakommal vagy a cickókkal kapcsolatban (ezeket szokták említeni az anyák, hogy bizony már tova a lányos feszesség), ha valakinek tetszik, tetszik, ha nem, akkor bekaphatja. Egyelőre azonban abszolút, maximálisan pozitív a visszajelzés, ami kellemesen simogatja az egómat. Végül is, kinek nem esik jól, ha bókolnak neki?!? Én szeretem. Nagyon is. 

Most, hogy nincs végtelen szabadidőm, a logisztikát is meg kell oldani, kevésbé hagyatkozom a "lesz, ami lesz" , "találkozunk aztán meglátjukra". Nincs fölösleges időm, nincs se kedvem, se türelmem az "elbaszott randikra". Kicsit nehezebb, de úgy érzem, pont jó így. Egyelőre azt mondhatom,  egyetlen Nyuszi Úr ezidáig  még nem jelent meg.  

Szóval újra itt. Az írásba is újra bele kell majd jönnöm, így lehet, olykor kissé döcögősnek tűnhet. Majd alakul. 

Szépen lassan.