Amikor egy Nőnek gyereke, gyerekei születnek, onnantól, mintha teljesen másként kezelik. Anya és pont. A kalandozások során megszoktam, hogy teljesen másként minősítik a Nőt, ha kicsit nagyobb az étvágya és több a partnere. Amíg egy hasonló étvágyú férfit hátba veregetik, addig minket, Nőket nem épp kedves jelzőkkel illetnek. Nézőpont kérdése, hogy ki húzza a strigulát. Az én szemszögemből én vagyok az, a férfiéből meg pont fordítva. Bár már nem olyan hevesen, de újra belecsaptam a kalandozásokba, más szabályokkal, másféle vágyakkal. Hiszen változunk. Mindannyian.
Viszont ami maradt, az az, hogy sosem érdekelt más negatív véleménye. Vagyok, aki vagyok.
Most, két gyerekekkel a hátam mögött, megváltozott testtel, megváltozott élethelyzetben, étvággyal, vehemenciával, talán kicsit nehezebb kalandozgatni. Félreértés ne essék, nincsenek komplexusaim az alakommal vagy a cickókkal kapcsolatban (ezeket szokták említeni az anyák, hogy bizony már tova a lányos feszesség), ha valakinek tetszik, tetszik, ha nem, akkor bekaphatja. Egyelőre azonban abszolút, maximálisan pozitív a visszajelzés, ami kellemesen simogatja az egómat. Végül is, kinek nem esik jól, ha bókolnak neki?!? Én szeretem. Nagyon is.
Most, hogy nincs végtelen szabadidőm, a logisztikát is meg kell oldani, kevésbé hagyatkozom a "lesz, ami lesz" , "találkozunk aztán meglátjukra". Nincs fölösleges időm, nincs se kedvem, se türelmem az "elbaszott randikra". Kicsit nehezebb, de úgy érzem, pont jó így. Egyelőre azt mondhatom, egyetlen Nyuszi Úr ezidáig még nem jelent meg.
Szóval újra itt. Az írásba is újra bele kell majd jönnöm, így lehet, olykor kissé döcögősnek tűnhet. Majd alakul.
Szépen lassan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése