Forog a kerék.

Játszunk.

Megnyalom a szám, még érzem a farka ízét a számban. Mmm… szopástól feldagadt számat rágcsálom, icipici félsz lobban fel bennem, de ki is huny szinte azonnal. Bízom benne.

Kíváncsi vagyok mit pörget ki, mi vár rám. Persze tudat alatt szugerálom, vannak testrészeim, ahová NEM akarok, hogy csapjon sem a tenyerével, sem a pálcával, sem mással. Kéj szalad végig minden porcikámon, szemem csillog, nyelvem hegyével végigsimítok az ajkamon és várok. Türelmesen…

Pörög és pörög.

Aztán megáll.

Megfordít, szétteszem a lábam, megtámaszkodom.

Nem először csattan a tenyere a fenekemen, édesen fájó, inkább édes, mint fáj. Leheletnyit csíp, de közben vörösbe borul a hús. Már megint. Akárcsak a megérkezésünk után nem sokkal.

Tocsogok és remegek. Légzésem kapkodó, mély, hangom rekedtes, vágytól nehéz. Piszok nehéz.

Szinte dorombolok. Csattan a tenyere, újra meg újra. Megragadt, megfog. Fájdalmasan erőteljesen, de pont ezt akarom. Gyönyörhullám fodrozódik bennem és tör utat magának…szinte kirobban belőlem, lábam sem bír már el… megtart amíg tart az intenzív remegés…aztán elenged, megcsókol…majd megfordít…folytatjuk…

Pörög a kerék. A bestia. Már megint. Aztán megint.

Sokadik kört toljuk, én bírom és ő is bírja még. Lüktetek, remegek, izzok.

Akarom. Mohón, hevesen. Akarom.

Hozzám bújik, megragadja torkom, szorítja. A szemembe néz, követi minden rezdülésem, szemem minden villanását, mosolyomat, reakciómat. Szorít, aztán hagy levegőhöz jutnom aztán megint, miközben csókolja, falja szám. Mormog, suttog a fülembe, másik keze simogat, cirógat. Remegek az érintései alatt, de a lábam még megtart.

Folyik a nedvem végig a combomon. Lüktet a puncim, igazából lüktetett a fejem búbjától a lábujjam hegyéig. Akkor is, amikor fekszem miközben hátulról dug éppen; akkor is amikor rajta lovagolok. Markolja, csípi, húzza a mellbimbóim, a szorítástól rózsaszín bőr buggyan ki az ujjai közül, miközben szorít és szorít, pont addig, amíg kell. Amig jó. Épp akkor enged el, amikor megrezzen az arcom, figyel és olvas belőlem.

 

Csak néz, amikor remegek, amikor szét vagyok esve teljesen, amikor nem tudok már magamról, amikor jön az újabb ás újabb gyönyörhullám, mosolyog az orra alatt…olykor finoman vagy éppen erőteljesebben hozzám ér, vagy belém csíp, láthatóan élvezi, amit művel velem. Issza a látványt és a hatást…ezt teszi velem újra és újra, sokadik hullámra feltolva, csakazértis, mert ezt akarja.

Lubickolok az érzésben, elveszem, amit akarok, megadom, amit akar. Kóstolom, falom, játszom vele. Néha kivillantom karmaim, azért, mert jól esik…mert jó kicsit ellenállni, azt tenni, amit én AKAROK és nem, amit ő AKAR. Még én irányítok. Használom, mert ezt kell nekem. Az én kényem-kedvem szerint falni, habzsolni…nyálam végigfolyik a farkán, mosolygok…szemem villan, majd kifordul a gyönyörtől, táncol a csípőm, lüktetek miközben szopom…Nyüszögök, sikítok…aztán robbanok…aztán folytatom tovább és tovább, bassza a szám, számmal baszom a farkát. Megint.

Na igen…

Játszunk.

Kimerülésig. 

A próbafülke

Néhány ruhadarab van a kezemben, de eszem ágában sincs felpróbálni. 

Nem azért fogom őket, csak indok kell, hogy a próbafülkébe menjek. 

Menjünk. 

Éppcsak elférünk. Nyitásra jöttünk, kicsi az esély hogy itt a leghátsó fülkében ránk rontson bárki is. Kora délelőtt álmos lustasága érződik a levegőben, de mi pont erre számítottunk. 

Nézzük egymást, cinkos mosollyal a szánkon…behúzom a függönyt, felakasztom a ruhákat, amiket nem fogok felpróbálni. Nem ezért jöttünk…

Aztán megcsókolom, miközben nekilök a fülke oldalának, szinte nekiszegez, mint a pillangót tű a táblára… 

Érzem az erőt a kezében, elégedetten dorombolok, amíg bele nem csíp a mellbimbómba, szájába sziszegek, félre hajtja a ruhám, ujjai máris bennem, nedves csorog végig a combomon, mosolygok az érzéstől, a vágytól, az esetleges lebukás édes ízétől… csókjával nyomja el a gyönyörsikolyaim, kell is, mert olyan intenzív rohanással jön az orgazmus, hogy fel sem fogta még, végigszáguld rajtam, hevesen, hogy belé kell kapaszkodnom…

Még az orgazmus okozta mámorban úszó tekintettel méregetem. Le akarom szopni, a számba akarom venni, érezni akarom az ízét, a lüktetését, a nyelvemen akarom érezni őt, akarok hogy elélvezzen, miközben koncentrálnia kelljen, nehogy túl nagy zajt csapjon.

Nem finomkodom vele. Akarom. 

Leültetem, megragadom a farkát, folyik a nyálam, végig folyik rajta… le sem tudnám tagadni, hogy mennyire vágyom is rá…

Nem finomkodom. Ennek nem most jött el az ideje…

Mélyen a számban, nyelvem táncol, játszik vele, szívom, szopom, élvezettel, vágytól nehéz tekintettel. Csendbe kell maradnom, piszok nehéz…szinte érzem magamban a következő orgazmus hullámát, de még nem jött el az én időm. Most Ő jön…

Érzem… 

Számba robban, megfeszül, keze a hajban, erősen tart, nekem dől, nyelem a gyönyörét, élvezem a reakcióját. 

Többet akarok…

De mennünk kell.

A játék még csak most kezdődik.

Ez csak az előjáték… 

Nyár

A kedvenc fekete  alapon fehér pöttyös ruhám van rajtam.  Bugyi mutatóban  sem. Kóstolgattuk már egymást szavakkal, tekintettel, lopott puhatolózós érintésekkel.

Melegem van. Ki van gombolva ruha eleje látszik a fehér bőröm. Szépen lassan gomboltam ki, sóvárgó tekintete követte a mozdulataimat. 

Játszani fogunk. C

A kedvenc fekete  alapon fehér pöttyös ruhám van rajtam.  Bugyi mutatóban  sem. Kóstolgattuk már egymást szavakkal, tekintettel, lopott puhatolózós érintésekkel.

Melegem van. Ki van gombolva ruha eleje látszik a fehér bőröm. Szépen lassan gomboltam ki, sóvárgó tekintete követte a mozdulataimat. 

Játszani fogunk. 

Felülök a konyhapultra széttett lábaim közé behúzom, majd  megfogom csípőjét, falom a száját… Vagy ő az enyémet… Nem is tudom. Igazából lényegtelen. Kihúzom a hátam, kidomborítom melleim halmát, ujjai bennem, játszik, kóstolgat. Akárcsak a szája később a húsomat, nedvességemet, forróságomat. Le sem tudnám tagadni mennyire vágyom rá…Hogy mennyire akarom. ..Hogy mennyire vagyok éhes…

Akarom őt. Mohósággal, akarattal, csak. Mert. Akarom. 

Leveszem magamról a ruhát, kinn negyven fok, benn is forrósodik a hangulat. Figyel, néz, követi mozdulataimat. 

A kezembe akarom venni, a számban  akarom érezni, kóstolni akarom ízét, húsát, lüktetését. 

Megkapom. 

Szinte felfogni sem tudom, szinte szétfolyok a vágytól, tudat elszáll, fékevesztett falánkság marad, a habzsolás kellemes késztetése, a tudatosság teljes elhajítása, csupán csak a pőre, nyers vágy marad. 

Elfogadom. 

Mélyen a számba, nyelvem játszik vele, forrón lüktet, csípője mozog, ujjai a hajamban, fogva tart, markol, nem ereszt, irányítani kezd, majd robban. Enyém. 

Esélye sincs. Végigszáguld rajta a gyönyör, mert ezt akartam. 

Hogy elveszítse a fejét.

Lucskos puncival vonaglok rajta, zsigeri ösztönösség, önzőség, mert a magam örömére teszem. Már nem csupán fellobbant bennem a gyönyör, hanem körülfog, körbevesz, perzsel, tüzel, elveszi az eszem. Meglovaglom. 

Esélye sincs. Tudatom valahol eldobva, gondolatok kuszák, csak az érzések ezeríze marad. Akarom. Jön, robban, körülölel, nem ereszt. Észbe sem kap, már élvez újra, élvezek újra meg újra, lélegzetvételnyi szünet sem jut az újabb és újabb hullám közben, lehanyatlom, remegek, lüktetek, kikapcsolok. Már nem vagyok ura magamnak. Élvezek újra meg újra , hangosan nyögve, kuncogva, nevetve, pilláim  alól lesve rá, homályos tudattal nézem, ahogy néz, gyönyörködik, vizslat, aztán kezd játszani rajtam, bennem, kézzel, szájjal, játékszerrel, figyelve-lesve minden reakcióm, én pedig zavarva jövök, vajon miért néz, mit lát… aztán átcsap felettem a gyönyörhullám és távolba tűnnek az aggódó gondolatok. 

Szétesem.

Szopom. Falom. Mint az éhező. Közben remegek. Ujjai fognak, markolnak. Nem eresztenek, többet akarnak belőlem. Torkomig tolja magát, nyálam-könnyem folyik, combjaim remegnek, nedvemtől lucskos combjaim kitárulnak, összezáródnak, ujjbeggyel játszik rajtam, kóstolgató az érintése. Dugja szám, a torkom. Nyelvem játszik, fogaim finoman harapnak, markolom a húsát, combját, amit érek. Akarom.

Keményen megbasz, akarom. Kuncogok, tekintetem fel-felakad, mint ebben a néhány órában jópárszor. Játszik velem. Rajtam. Akaratomon, testemen.

Most csak kóstolgat, figyel, játszva elemez. Elmerül bennem. Élvezem. 

Akarom.

Én az ízét. A húsát. Mindazt, amit az érintésével megígér nekem. Tudom, ez még csak az első kör. 

A megismerés. 

Aztán jön majd az igazi játék…

Je veux

 Az ajtóban vár.

Bizsergek, türelmetlen kínzó éhséggel érkezem meg, már a lépcsőházban lépésről-lépésre elhagyva a napi nyűgöket-gondolat-hétköznapok szürkeségét, fakuló színeit, amik később majd élénken vibrálóak lesznek, de most kifakultak kissé. 

Vár.  Vár rám.  

Imádom a mosolyát. Behiv, kiveszi a táskát a kezemből, ledobja, de közben már magához ránt, falja a szám, lélegzetvételnyi időt sem ad, hogy gondolkodjam. Nem is akarom.

Irányító, határozott. Épp csak kekeckedősen ellenkezem, táncos mozdulatokkal tereljük be egymást, játékosan, vágytól sötétlő tekintettel, buja gondolatokat tükröző mosollyal.

Meglök, az ágyra zuhanok, tépi, rángatja le rólam a ruhát, nyúl hozzám, ujjaival megérintve forró húsom, nedvességem, majd türelmetlen mozdulattal tolja le magáról a nadrágot és már bennem is van; forró, csatakos puncival várom, szinte már a gyönyör szélén táncolva, de még nem fejest ugorva… még…

Belém szorul a sóhaj , szemem felakad, gondolatok tova röppennek… most nem akarom őket hallani… másra vágyom. 

Rá. 

…túl jól ismer. Tudja mi kell nekem, hogy teljesen bepörgessen… én pedig nem kéretem magam; széttárom a combjaim, megmarkolom a csípőjét és mélyen magamba húzom.

Duruzsol a fülembe, lehelete cirógatja a fülem, nyakam puha bőrét, szavai cirógatják a tudatom, addig suttog- mondja, amíg azt a kapcsolót át nem állítja és elveszítem az akaratom és magam mögött hagyok minden, amíg csak ketten leszünk és minden más mellékes.

Finom-kemény váltakozik, akárcsak a mélység , majd az irány. Játszik velem. Kikészít. 

Nem panaszkodom, széttárom magam, megragadom vállát, nyakát, aztán csípőjét, kemény fenekét… megadom magam neki…

Aztán megtalálom a hangom. Megtalálom a nyögéseim, suttogásaimat, halk zihálós sikolyaim… lüktető, remegő robbanások, melyeket újabb és újabb követ és amilyen lassan indul be, lassan merülök el; lassan kapcsolok ki, mintha a hűvös  tengervízbe merészkednék be… mint amikor először csak kóstolgatva dugjuk be a lábunk, aztán lassan merítkezünk meg… én így lazulok el , engedem bele magam, míg elmerülök teljesen, hogy aztán annyi időre bukkanjak fel a  felszínre, amíg nagyokat kortyolok a levegőből…

Nem akarok kijózanodni, ő pedig partner benne… nem ereszt… hergel, felajz, felizgat, pont úgy és pont akkor, amikor kell. Néha fáj; kellemes éles fájdalommal borít el, amikor körmei, ujjai marnak belém, vagy amikor megragad, fog, szorít, szinte levegőt sem kapok, feszül az izületem, de közben meg bennem  uhhh… isteni érzés, ahogy ki-be jár  bennem a farka, sikoltanom kell a kéjtől, falom, marom a húsát, levegőért kapkodok. Akarom. Még.

Hevesen, fulladásig, kimerülésig. 

Megkapom.

Keményen. 

Csattogósan, lucskosan, nedvesen, lüktetősen. 

Hagyja, hogy elvegyem, amit akarok és hagyom, hogy elvegye, amit ő akar.  Elmerülünk egymásban. 

Nagyon jó.

Nyelvemen érzem az ízét. Erős, férfias. 

Ő. 

Hozzá dörgölöm magam, megjelöl az illata , íze, ő maga. Végignyalom, lassan, lustán, érzéki éhséggel, magam gyönyörére, hergelve, felajzva őt. Még jobban…mert megtehetem. És megteszem.

Robbanás

Kekec-játék. Lassú provokálás, mint egy sakk játszma…lépésről-lépésre. A feszültség a felszínen fodrozódik, lüktet…egyre erősebbé válik, aztán a felszínre buggyan. Édes ízű, telhetetlenségre sarkal.
Tekintete vágytól nehéz. Játszani akar. Játszani akarok…
Lépésről-lépésre terel beljebb, nem hagyom magam. Jóval erősebb nálam és én ezt mocskosul szeretem.
Megragad és szedi is le rólam a ruhát. Ha hagynám. Torokhangon kuncogok, kerülném ki őt, lefog, leszorít, csókja harap, ujjai fájón marják combom fehérségét, puhaságát. Sziszegek.
Fal-harap, szív-markol. Nem ereszt. Küzdünk játékos fénnyel a tekintetünkben, vágytól terhes a levegő, harapni lehet. Harapok is. Figyelmeztetően, provokálva őt. Mert megtehetem.
Nyögve térnék ki, lefog, kicsúszok, markol, sziszegek, fáj.  Nem jól fáj (még), de pont ez ami most piszkosul feltüzel mindkettőnket. Megjelöl, újra meg újra, magához ránt, szoknyám repül, újra az ölében vagyok, combjaim fogják közre, nem ereszt. Küzdök vele, nem ereszt, kicsit sem, felizgatja az ellenkezésem, mely csupán játék. Lila foltokat markol rám, combbelsőm színesedik, pinám lucskos nedves, szétkenem ott, ahol érem. Élvezem.
Elkattan bennem valami, brat énem küzd-harcol-nem hagyja magát, ettől pedig még jobban felizgul. Szorítása erősebb, utasít-hergel, akárcsak én őt.
Forr a vérem, dacosan-mérgesen villan a tekintetem, hergel-ingerel, élvezi az érzelmeim heves intenzitását. Nyögök, sziszegek, dorombolok, lök a kéj hullámaiba, szinte beledob, merüljek el benne, lubickoljak, habzsoljam, mert végletekig felajzza ez (is).
Kezem a torkán, szorítom miközben ő is markol.  Piszok erősen, makacsan markol, hibába próbálok szabadulni. Nem ereszt, nem enged, feltüzeli mocskosul, fellobban benne valami sötét, valami veszélyes, de nem hátrálok meg. Akarom, azt, amit adhat. Nem táncolok vissza és nem adom könnyen most még magam. Vegye el, ha akarja, de nekem most ez a játék kell, amíg ki nem robban belőlem a feszültség. Bízom benne, mint a hernyó, aki levedlette bábját és megmutatja igaz magát…olyan vagyok. Álarcom a padlón hever, akárcsak a ruháim. Szerteszét.  
Amikor érzed, hogy pont ez kell neked, pont így, pont addig a határig, a másik pedig olvas benned, nyitott könyvként olvas belőled, a rezdüléseidből… és bízol benne, mert tudod nem lesz baj…
Falom, habzsolom, enyém. Nem hagyom, nem érdekel, élvezkedem. Markol a keze, kibontott hajam szerteszét, belekapaszkodik. Húzza, irányít vele, markába tekeri, sötétlő tincseim hossza bővel elég ehhez. Akarom. Bassza a szám, mélyen, nézem őt, remeg a vágytól, akárcsak én. Irányít, leszorít, nem enged kiszabadulni, de pont ezért is jó így. Ezt akarom. Villan fogam, harapok, odacsapok, ő pedig hergel, piszkál, feltüzeli bennem mégjobban a vágyat.
Bassza a számat, nyálam cseppen, folyik, kenődik, akárcsak a nedvem a combomra, lepedőre.  Mohó vagyok. Meglovagolom a vágyát, vágyam, beleburkolózom, elmerülök benne. Enyém. Akárcsak gyors és heves orgazmusa.
Bassza a pinám. Tocsogós-forró, mohó. Feszesen tartja, szorítja, lábam kitárva, szemem lehunyva. Erős keze rajtam, aztán bennem. Nem finomkodik. Nem is akarom. Nyüszítek, nyögök, már nem vagyok józan önmagam.  Titokpontommal játszik, kínoz, ooo…. édes kín. Ujjai markolnak, újabb és újabb rajzokat festve a bőrömre. Lubickolok a kéjjel vegyített fájdalomba, újabb és újabb fájdalomhullám újabb és újabb gyönyörhullámot hoz felszínre. Hangos vagyok, beharapom a szám, vér ízét érzem a számba, szétesem teljesen.
Hajam a kezében, elsimítja az arcomból, aztán lecsap a tenyere, én kacagok az endorfin mennyiségtől, lenyom az ágyra, gyönyörködik a rajzaiba, melyeket újabb és újabb vöröslő csíkok követik, amikor újra csattan a keze, aztán a pálca. Elmerülök, elengedem magam.  
A feszültség szépen lassan elenged bennem. Még remeg bennem az utolsó orgazmushullám, fáj-sajog a testem, felszabadult megkönnyebbülés árad végig rajtam.  Végignézek a hófehér combjaimra rajzolt festményeken, mély- intenzív színekben játszik, bőszen mesél az éjszakáról. 
Ő csak néz engem, elégedetten, provokatív, büszke  mosollyal az arcán. Akárcsak én. 
Hagytam rajta én is némi emlékeztetőt, amit viselhet néhány napig.  
Édes játék... 

 Kezei a hajamba gabalyodtak, ujjai a számban, nyálam folyik végig rajta… mohóság és fékevesztett energia lüktet benne és bennem, körülöttünk…felrobbanni kész… 

 A szükség zabálása vad és kéjes akaratára hajolva, teljesen elvesztem átkokkal az ajkaimon és horzsolásokkal a vörösre festett fenekemen…

Mosolyogsz. 

#jade #blog #desire #vágy #gondolat

 Szereted látni, hogy nyílik a szárnyam az édes bűn felé, ami miatt engedek az akaratodnak és megadom magam az ujjaid erotikus táncának, apró sikolyok és félénk- heves-zabolázatlan átkok között melyekről mindketten tudjuk, nem komolyak. 

Szereted látni, hogy megfosztasz álarcomtól, levedlem a  bőröm, leveszem magamról a hétköznapokon viselt álarcom és megmutatom előtted igaz valómat. Szereted látni, felhúz, felizgat, amikor attól a képtelen, szétesős  szenvedélytől, ami miatt a levegőbe harapok…. mintha a csend elveszne…megtalálom a hangom, nyögök, nyöszörgök, sikoltok, és teljesen mássá válok… 

Te pedig ezt felettébb élvezed…

#jade, #desire, #vágy, #bdsmplay, #bdsmlife, #mylife

Mèg

Megfogta a csuklóm, feszesen, erősen, hogy mozdulni se tudjak és ráharapott a nyakamra, ott, ahol az a vállamnál találkozik.  Azon a ponton, amitől elgyengülök és végigszalad rajtam a nyers vágy. Felnyögtem hangosan,  moccani és gondolkodni sem  tudtam, a világom leszűkült egyetlen éles érzetre, ahogy az ajka és a foga az érzékeny puha bőrömet érte. Akarta, de végül  nem harapott a húsomba… Csak fogvatartott erősen. Doromboltam az elégedettségtől. Nekem nyomta a keménységét az én puhább testemnek. Hozzà simultam. Elvesztettem az önuralmam, villámokat, pontokat, ezerszínű foltokat láttam a mohó, türelmetlen vágytól. Nekidörzsöltem a csípőmet, szinte táncolt. Ekkor enyhült állkapcsa  szorítása és a nyelvével kényeztette azt a helyet, ahol az előbb még a fogai voltak. Szinte eszemet vesztettem a vágytól, hogy harapjon végre, hogy fájjon… még erősebben, hogy sajogjon… nyüszítsek az édes kíntól vegyített gyönyörtől. 

Nem mozdult , a nyakamat csókolta továbbra is, alaposan kisajátítón,  birtoklón, jelezve, hogy az övé vagyok. Forróság a lábam között lüktetett vibrált… Testét az enyémnek dörzsölte, kemény farka a puncimnak feszült, forróságom, testem megremegett a  minden porcikámat átjáró érzettől. Ziháltam és nyögtem a mohó vágytól. 

Még… még többet… s többet akartam. 

Birtoklás

Birtoklóan ért hozzám. Határozottan, öntudatosan, minden mozdulatában éreztem, hogy birtokolni akar. Hagytam. 

Megmarkolta a combom, olyan erősen, hogy felszisszentem. Ezt akarta. Ezt akartam. 

Nyers erőt, nyers vágyat. 

Magához húzott, szorosan, nyakamba fúrta magát, éreztem a fogai karcolását a mohó csókjai alatt, de tudta, nagyon jól tudta meddig mehet el. 

Ott álltam előtte, levett rólam mindent, csak a harisnya és a harisnyatartóm maradt rajtam.  Keretbe foglalva nedves- lüktető puncim, ujjai tocsogtak a nedvemben, én pedig kuncogva, mosolyommal vártam, mit fog tenni. Velem. 

Széttárt lábaim közé fontam, nyelve kóstolt, falt, habzsolt, miközben ujja, mélyen, bennem játszott. Remegésig. Aztán megéreztem benne a sötétlő akaratot, a sötét, buja vágyat és felnyögtem, amikor fogai belém martak, akárcsak ujjai. Sajgó, lüktető fájdalomösvényt rajzolt rám, lilát-kéket, ahogy az érzékeny bőrt megragadta erősen, vagy éppen szívta-falta a húsomat, csak mert. Mert meg akart jelölni. Meg akarta mutatni, hogy most éppen, csakis az Övé vagyok. Rajzolt rám. A testem a vászna volt, ujja, csókja,  kezének mohó szoros-erős markolása és sok minden más pedig a festéke.  

Vágytam a fájdalomra. A feltartóztathatatlan sötét érzésre, a kéjjel vegyített kínra, ami jön-élesen érkezik, majd robban. ÉS felrobbantja érzékeim. 

Szabad kezet kapott és Ő élt vele. Én meg felhúztam-kekeckedtem-dacoltam. Kinevettem miközben újra és újra lecsapott a combomra, fenekemre, újabb és újabb intenzív érzésket gerjesztve bennem, rajtam. Lehunyt pilláim alól vártam a következőt és következőt, hergelve hátrakötött kézzel, mert meg kellett kötöznie, de pont emiatt is volt vérforralóan izgalmas a játék. Fejem a párnába, combjaim kitárva, lüktető-nedves puncim szétnyilva, vágytól éhesen.  Remegve szétesve fogadtam mindent; az élesen csípőset, mélyebbről jövő dorombolós fájdalmat, a szisszenős kínt, mert éppen nem volt finom és rossz féle fájdalom követte, de aztán jött a következő szétesős, fellobbanós érzés, amibe elmerültem, s levegőt is alig kaptam. Meglovagoltam.  

Csak a bőr levegőbe harapó hangját hallottam a nyers, vágytól nehéz hangja mellett, csattanást, ahogy egyre forróbb húsomat éri az ütés, utasított, mikor hogy vegyem a levegőt, mit tegyek; én pedig ellenkezve pont azt nem, vagy éppen szótfogadva sóhajtva el a nagyobb fájdalmat, mert nem kímélt. 

Szabad kezet adtam és élt vele. Markolt és tenyere csattant, akárcsak az ostor csípős vége, fogai martak a combomba, ujjai a piszkosul tocsogós puncimba, eláztatva mindent. MErt ennyire izgatott az egész. Cuppogva nyelte el az ujját, forrón-szorosan átölelve, el nem engedve. 

Birtokba vett én pedig hol hagytam, hol nem, kekeckedve provokáltam, teljesen belezuhanva az ezerízű érzésekbe. Lebegtem. Fájdalom és kéj határán, gyönyörbe fürödve, szétesve, magamról nem tudva, teljesen más tudatállapotban. 

Azt hitte elmenekülök. Elrohanok. Maradtam. Eszem ágába sem jutott elszaladni. Hagytam, hogy birtokoljon. Megjelöljön. Felemésszen, hogy aztán összerakjon. 

Most pedig, kékes-lilás rajzokkal a bőrömön, a következőt várom. Mert kell. Mert jó.

Keeping me alive

 Vágy.

Türelmetlenség.

Mohóság.

Levettem a kabátom, kalapom, aztán ránéztem. Vártam.

Megragadott és az ágy felé terelt. Leültem, vártam. Provokáltam, hergeltem. Széttárt combjaim közé akartam venni. Ízlelni -harapni akartam a húsát, vágyát, férfias ízét.

Piszkosul kívántam.

Néztem rá, mintha lelassult volna kicsit az idő.

Aztán hirtelen elkapott és magához rántott. Behunytam a szemem, felnyögtem.

Bőröv feszült a nyakamnak, magához húzott én pedig faltam-csókoltam a száját, torkát. Gonoszkodós mosollyal. Játékra készen. Vággyal teli, lucskos-tocsogós puncival.

Aztán lecsapott az öv, váratlanul. Majd még egyszer. Visszatámadtam, leszorított, megmarkolt, én pedig nekifeszültem. Csak játék…és mégis sötét…vad íze volt, fémes, erős íze az akaratnak, ami feltüzelt, fellobbantott bennem valamit.

Szétnyitotta a combjaim és már bennem is volt. Neccharisnyás lábaim feszültek neki, kuncogó-gonoszkodó tekintettel néztem rá és csak a sötét vágyat láttam benne. Hogy akar. Hogy kíván. Engem. Én pedig őt.

Nedvem végigfolyt a lábamon, szétkenem a combján, cuppogott a puncim a farkán, miközben szinte azonnal elélveztem ahogy belémhatolt. Aztán szinte azonnal szétesve húztam magamba, minél közelebb, minél mélyebben legyen bennem.

Falánk mohóságom többet és többet akart. Zabolázatlan éhséggel. Megkaptam. Ő pedig az újabb és újabb orgazmusomat, akkor amikor én akartam, akkor amikor ő követelte, akkor amikor éppen jött, magától. Nyüszítettem, ziháltam, nyögtem, de nem eresztettem. Többet akartam, mélyen magamban, robbanjon bennem a gyönyör, hevesen, intenzíven, többet és többet, újra meg újra, ő pedig követelte a fülembe mormogva. Én pedig szót fogadtam.

Ég a húsom, mohón lüktet a puncim, szinte vibrál-táncol a lényem legbelül, lubickolva az energiában, teljesen elmerülve, kisajtolva az újabb és újabb gyönyörhullámot, érzem az övét, meglovagolom az érzést és robbanok én is. Ezeríz-ezerszín érzések, elmerülés. Levegőért kapkodás és végül teljes szétesős remegés, ami felszabadult kuncogással, mosollyal vegyül. Csak létezem. 

Lebegek és ízlelek mindent.

Lélegzet

 

Hosszú, erős ujjai a torkomra fonódnak. Mohón falja a szám, lehunyt szemmel olvadok bele az érintésébe és kínálom fel magam. Elenged egy időre, de visszahúzom a kezét, fejem hátraszegem, vállának hajtom magam, némán nógatom, tegyen ahogy akar.

Nedves vagyok, piszkosul csatakos, nedves, lüktető mohóság; lábaim széttárva, ujjai mélyen bennem, miközben másik kezével a torkomat szorítja. Erősen. Fojtogatóan. Újra meg újra, ahogy neki jó. Megadom magam.

A határon táncolok, szemem hunyva, remeg a testem a gyönyörtől. Hangom nincs, esélytelen. Száját keresi a szám, megkapom, miközben nem ereszt. Lüktető a kín, jóleső, elmerülök benne.

Robban bennem az orgazmus, újra meg újra, miközben testem oxigénért kapkodna. Aztán elereszt egy kicsit…csak egy kicsit. Falja, harapja a szám, táncol a nyelvünk, imádom a csókját. Imádom, amikor így csókol. Beleolvadok az egészbe, szárnyalok.

Markolja, csípi, húzza a mellbimbóm, morzsolja, gyötri, édesen fáj, aztán jobban, nem érdekel. Nem szakítom félbe, nem állítom meg, egyszerűen beleengedem magam ebbe, belecsobbanok, elmerülök, akarom az egészet. Szabad kezet kap, megkapja széttárt lábam között a forró, lucskos puncim, ami éhesen nyeli el az ujjait, akármennyit, nem számolom, csak lubickolok az egészbe.

Szárnyalok.

Piszok 

Váratlan

 Falom a száját. Marom a húsát. Kapaszkodnom kell, megfogni, megragadni, hozzáérni. Érezni a húsát, bőrének melegét a tenyerem alatt. Combjaim remegnek, nedvem áztatja a harisnyám anyagát. Tudat alatt arra vágyom, bárcsak szétszaggatná és akkor végre forróságomba fogadjam a farkát.

Dorombol a kezem alatt, dorombolok a keze alatt. Akarom.

Fogaim marnak a nyakába, érzem a bőre ízét a nyelvemen. Nyögnék, zihálnék hangosan, szégyentelenül mégis visszafogom a vágy hangját. De most nem lehet…

A vágy őrült zenéje lüktet bennem, pezsdíti fel a vérem, s veszi el teljesen az eszem, hogy gondolkodni sem tudok.

Akarom őt, a vágy, az akarat erős, intenzív, szinte belefulladok, de pont azért élvezem piszkosul nagyon.

 

Vágya íze a nyelvemen, orromban, lüktető bőre a tenyerem alatt. Enyém.

 

Megmarkol, magához húz, érzem a farkát a széttárt lábaim között, ott van a vékony anyag, csak egy mozdulat…de mégsem. És bár pokolian frusztráló, mégis pokolian jó így.

Aztán elélvezek. Szinte hozzám sem ér. Átcsap felettem, váratlanul, hirtelen sebességgel, szinte fel sem eszmélek, remegek, nyögök, ő pedig próbál tartani. Az első…sok követi még…vad lüktetésként, egyre erősebb és erősebb lesz, nyers őszinteséggel…aztán már ura sem vagyok magamnak, gondolataimnak, hangomnak.

 

Fogaimmal kapaszkodom a húsába. Erősen, érzem a húsa ízét a nyelvemen, többet akarok, mélyet, de visszahúzódom. Csak kapaszkodom.

Az édes józanodásig, ébredésig

Egyszervolt

Megragadott. Hevesen, keményen, erősen, ellentmondást nem tűrően. Én pedig piszkosul kívántam őt, mindenét.  Mosolyogtam a vágytól, akartam őt, akartam a kezét magamon, csókját a bőrömön, a számon. Megkaptam. Édes fájdalom, édes kéj, nedvektől tocsogós-lüktető mohóságú puncit érintett a keze, tenyere. Megragadott, vitt, húzott magával, én pedig követtem őt. Kívántam. Piszkosul kívántam.

Alig szólt hozzám, de nem kellettek szavak. Vitt magával a vágy.

Szinte azonnal bennem volt, ellentmondást nem tűrően, akadály nélkül csusszant a forróságomba…

Felnyögtem miközben megremegett a testem és átcsapott a fejem fölött a gyönyör hulláma.

Halkan mormogott a fülembe, vitt magával a hangja és vágya. Széttárt lábam közé fogtam a csípőjét, ujjaimmal megragadtam és közelebb húztam magamba…még…mélyen…még…

 

Nedvességem végigfolyt rajtam, összekente a combját…mindenét. Hangja vitt, ringatott amikor utasított az újabb és újabb orgazmusra…. adjam neki…még…és megkapta…

Eleinte szinte alig volt hangom, csendben merültem el a kéjben, csak a testem zenélt, piszok intenzíven, hevesen. Haraptam, markoltam a húsát, csókját, ajkát…újabb és újabb gyönyörhullámokban elmerülve, megadóan…

Kapkodom a levegőt, szétesve húzom újra és újra magamba, mélyen akarom, piszok mélyen bennem, döfi a titokpontom, mélységem én pedig végre megtalálom a hangom, remegek, tocsogok, végképp átadva az irányítást önmagam felett, bizalommal, maximális bizalommal…

Csípi, húzza a mellbimbóm, felnyögök,  zihálok, akarom, nem érdekel az édes fájdalom, tolom magam a kezébe, követelőzve, miközben falom, habzsolom őt. Még. Többet. Amíg végképp elveszítem az eszem.

Szétesek. Lubickolok, mosolyogva merülök el és adom át magam, engedelmesen megadva neki az újabb és újabb gyönyörhullámomat. Csak neki.

Vágy

 A vágyam ír a bőrömre. Ékes, intenzív szavakat, hosszú, cizellált dolgokat és mégis nyers, lényegretörőket. 

A vágyad ír forróságtól izzó bőrömre, testemre. 

Libabőrös leszek tőle, lábam remeg, lüktető szükség sarjad a testem mélyén, falánk éhséggel, feltartóztathatatlanul. Kezeddel, csókoddal írsz forró testemre, csatakos-vibráló húsomra, követelőzően, édesen-fájón. Hagyom. Vágyom rà. Többet akarok. 

Akarom minden szavad, ki nem mondott gondolataid! Írd, vésd bele, belém, mélyen, érezni akarom, érinteni mindet, ujjammal követni a cirádás, kacskaringós szavakat, az összeset, mindet, amit bőrömbe/húsomba rajzoltál. Kinyílok, kinyújtózok neked, hogy minél nagyobb felületet adjak, felkínálva magam, lelkem, húsom. A vágyam díszes szavakat rajzol rám, lüktető-színeseket,  vibráló, beszédeseket, melyek összeállnak egy képpé…szétesek, szétesnek, összemosódnak, bánom-nem bánom. A vágy rajzol rám szépeket; enyém-tiéd, mindegy is. Élvezem.

Bilincsben

 SZÁMOMRA kék a szeme. Szerinte zöld.

Igazából mindegy, a lényeg, hogy hogyan néz rám.

Pupillája tág, vágytól sötét. Néz és lát is engem. Élvezem.

Birtokol minden mozdulattal, minden rezzenéssel. Ahogy megmarkol, ahogy magához húz, birtokol.

 

Felteszi a bilincset, megragad a nyakamnál fogva, megfeszíti a testem, gyönyörtől telített fájdalomkiáltás szakad ki belőlem, elégedetten doromból. Élvezi, hogy azt teheti velem, amit akar. Amit engedek. Pontosabban. Keze alatt képlékeny, készséges a remegő hús, de a mosolyom, szemem villanása az enyém: dac és makacsság.

Amikor lecsap a pálca, beleolvadok a kéjes fájdalomba, szépen- lassan, fokozatosan merülök el benne, ringat a testem, csípős fájdalmat átveszi a gyönyör…szinte megfulladok benne… de többet akarok. A következőt. Lecsap, egy-kettő-három, aztán gyúrja a vöröslő húst, elégedetten dünnyög, nem látom az arcát, de tekintete simogat.

Táncol a csípőm, tartom magam még, kapaszkodom, de nem mondom ki még, hogy elég. Többet akarok.

Megkapom.

Elterülve fekszem, simogat a keze. Érintése puha, gondoskodó.

Ránézek. Ismeri a tekintetem villanását. Elégedetten húzza mosolyra a száját.

 

Csak az a baj, hogy csak a fantáziám játszik velem

Játszma

 Nem vetkőzhetek le. Erre utasít. Mosolyog a szemem, ég bennem a vágy. Várakozok. Kivárok.

Fekete rövid bunda van rajtam, combcsizma és combfix…ruha teljesen mellékes, jelentéktelen mellékszereplő számunkra…

Falhoz lök, ujjai a forróságomban…

kuncogva állok ellen neki, de erősebb…sötét játék…

piszkosul tisztában van vele mennyire izgat fel vele…

tocsogok…lüktetek…remegek…szinte elélvezek…

 

Rámnéz, nem mosolyog. Sötét vágy csillog a szemében, megcsókol, megmarkol, fal, habzsol…az övé vagyok…

leszorít a földre, és máris a számba tolja a farkát…ellentmondást nem tűrően utasít…én pedig szót fogadok…mert akarom…ezt akarom. Mohón, élvezettel, térdelve, szófogadóan… amíg jónak látom és sokáig akarom ezt.

De nem hagyja.

Felhúz a földről és már terel befelé, lelök az ágyra, tűri fel a ruhám és már tárja szét a combjaim és tolja be a merev farkát én pedig elvesztem a fejem, felnyüszítek az érzéstől, a vágy hevességétől, a testem mohóságától. Elolvadok.

Keményen játszik, nem pihen, nem hagy levegőt venni, azt akarja, hogy végkép veszítsem el a fejem. Teljesen. Én pedig szétesek és elmerülök. Nem kímél, újabb és újabb orgazmusokat csal ki belőlem, nem hagyja, hogy kitérjek előle, bennem van és többet akar. Fülemhez bújva követelőzik és adja az utasításokat, már a hangjától is elmegyek…ellentmondást nem tűrően mondja ki, most élvezz…és élvezek…

 

Pokolian ki van tárva lábam, szemem bekötve, kezem kikötözve. Még tudom tartani magam. Ruháim szerteszét akárcsak az ellenkezésem; nyoma sincs.  Szót fogadok, mert ezt akarom.  Már nem ellenállni, csak belemerülni…

Éles a fájdalom.  Várta rá, mégis váratlan volt. Felszisszenek. Keményen csap, nem kímél, ismer és tudja hol a határ.  Aztán simogat, lecsap, kemény a pálca harapása. Csókol, habzsol, karmol, harap, megüt, bizsereg a húsom, combom, fenekem…a hátam is, én pedig őrjöngve remegek a felszabadult energiától…a gyönyör robban, cikázik, felemészt…az egész kontrollálatlan, nincs eleje-vége, csak ha Ő akarja. És Ő még nem akarja, hogy vége legyen.

Remegek, száguld az inger-élvezet, száguld mindent körülöttem, kapaszkodom, tartom magam, lábam feszítve széttárva, tartani próbálom magam, miközben hátulról dug. Keményen. Imádom. Élvezem fékeveszett iramban jön minden, tartani próbálom magam, heves-intenzív érzés, akarom-akarom lüktetés, követelőző…ahhh…pokolian követelőző a test és nem akarom, hogy abbahagyja a fájdalom-kéj édes táncát.

Fog, megtart, dünnyög a fülemben. Érzem az erőt -energiát benne, habzsolja a testem, minden rezdülése, sóhaja, nyögése csak újabb csepp a pohárban. Lucskos-nedves vagyok, folyik a lábamon. sajog a testem, ég a bőröm…de még nem akarom, hogy vége legyen.

Érzem az robbanásra kész energiát, egész testem arra összpontosít, érzem a már a nyelvem hegyén is, megragadom, megragad…és felrobban a világ és vele én magam is.