Néhány ruhadarab van a kezemben, de eszem ágában sincs felpróbálni.
Nem azért fogom őket, csak indok kell, hogy a próbafülkébe menjek.
Menjünk.
Éppcsak elférünk. Nyitásra jöttünk, kicsi az esély hogy itt a leghátsó fülkében ránk rontson bárki is. Kora délelőtt álmos lustasága érződik a levegőben, de mi pont erre számítottunk.
Nézzük egymást, cinkos mosollyal a szánkon…behúzom a függönyt, felakasztom a ruhákat, amiket nem fogok felpróbálni. Nem ezért jöttünk…
Aztán megcsókolom, miközben nekilök a fülke oldalának, szinte nekiszegez, mint a pillangót tű a táblára…
Érzem az erőt a kezében, elégedetten dorombolok, amíg bele nem csíp a mellbimbómba, szájába sziszegek, félre hajtja a ruhám, ujjai máris bennem, nedves csorog végig a combomon, mosolygok az érzéstől, a vágytól, az esetleges lebukás édes ízétől… csókjával nyomja el a gyönyörsikolyaim, kell is, mert olyan intenzív rohanással jön az orgazmus, hogy fel sem fogta még, végigszáguld rajtam, hevesen, hogy belé kell kapaszkodnom…
Még az orgazmus okozta mámorban úszó tekintettel méregetem. Le akarom szopni, a számba akarom venni, érezni akarom az ízét, a lüktetését, a nyelvemen akarom érezni őt, akarok hogy elélvezzen, miközben koncentrálnia kelljen, nehogy túl nagy zajt csapjon.
Nem finomkodom vele. Akarom.
Leültetem, megragadom a farkát, folyik a nyálam, végig folyik rajta… le sem tudnám tagadni, hogy mennyire vágyom is rá…
Nem finomkodom. Ennek nem most jött el az ideje…
Mélyen a számban, nyelvem táncol, játszik vele, szívom, szopom, élvezettel, vágytól nehéz tekintettel. Csendbe kell maradnom, piszok nehéz…szinte érzem magamban a következő orgazmus hullámát, de még nem jött el az én időm. Most Ő jön…
Érzem…
Számba robban, megfeszül, keze a hajban, erősen tart, nekem dől, nyelem a gyönyörét, élvezem a reakcióját.
Többet akarok…
De mennünk kell.
A játék még csak most kezdődik.
Ez csak az előjáték…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése