Mèg

Megfogta a csuklóm, feszesen, erősen, hogy mozdulni se tudjak és ráharapott a nyakamra, ott, ahol az a vállamnál találkozik.  Azon a ponton, amitől elgyengülök és végigszalad rajtam a nyers vágy. Felnyögtem hangosan,  moccani és gondolkodni sem  tudtam, a világom leszűkült egyetlen éles érzetre, ahogy az ajka és a foga az érzékeny puha bőrömet érte. Akarta, de végül  nem harapott a húsomba… Csak fogvatartott erősen. Doromboltam az elégedettségtől. Nekem nyomta a keménységét az én puhább testemnek. Hozzà simultam. Elvesztettem az önuralmam, villámokat, pontokat, ezerszínű foltokat láttam a mohó, türelmetlen vágytól. Nekidörzsöltem a csípőmet, szinte táncolt. Ekkor enyhült állkapcsa  szorítása és a nyelvével kényeztette azt a helyet, ahol az előbb még a fogai voltak. Szinte eszemet vesztettem a vágytól, hogy harapjon végre, hogy fájjon… még erősebben, hogy sajogjon… nyüszítsek az édes kíntól vegyített gyönyörtől. 

Nem mozdult , a nyakamat csókolta továbbra is, alaposan kisajátítón,  birtoklón, jelezve, hogy az övé vagyok. Forróság a lábam között lüktetett vibrált… Testét az enyémnek dörzsölte, kemény farka a puncimnak feszült, forróságom, testem megremegett a  minden porcikámat átjáró érzettől. Ziháltam és nyögtem a mohó vágytól. 

Még… még többet… s többet akartam. 

Birtoklás

Birtoklóan ért hozzám. Határozottan, öntudatosan, minden mozdulatában éreztem, hogy birtokolni akar. Hagytam. 

Megmarkolta a combom, olyan erősen, hogy felszisszentem. Ezt akarta. Ezt akartam. 

Nyers erőt, nyers vágyat. 

Magához húzott, szorosan, nyakamba fúrta magát, éreztem a fogai karcolását a mohó csókjai alatt, de tudta, nagyon jól tudta meddig mehet el. 

Ott álltam előtte, levett rólam mindent, csak a harisnya és a harisnyatartóm maradt rajtam.  Keretbe foglalva nedves- lüktető puncim, ujjai tocsogtak a nedvemben, én pedig kuncogva, mosolyommal vártam, mit fog tenni. Velem. 

Széttárt lábaim közé fontam, nyelve kóstolt, falt, habzsolt, miközben ujja, mélyen, bennem játszott. Remegésig. Aztán megéreztem benne a sötétlő akaratot, a sötét, buja vágyat és felnyögtem, amikor fogai belém martak, akárcsak ujjai. Sajgó, lüktető fájdalomösvényt rajzolt rám, lilát-kéket, ahogy az érzékeny bőrt megragadta erősen, vagy éppen szívta-falta a húsomat, csak mert. Mert meg akart jelölni. Meg akarta mutatni, hogy most éppen, csakis az Övé vagyok. Rajzolt rám. A testem a vászna volt, ujja, csókja,  kezének mohó szoros-erős markolása és sok minden más pedig a festéke.  

Vágytam a fájdalomra. A feltartóztathatatlan sötét érzésre, a kéjjel vegyített kínra, ami jön-élesen érkezik, majd robban. ÉS felrobbantja érzékeim. 

Szabad kezet kapott és Ő élt vele. Én meg felhúztam-kekeckedtem-dacoltam. Kinevettem miközben újra és újra lecsapott a combomra, fenekemre, újabb és újabb intenzív érzésket gerjesztve bennem, rajtam. Lehunyt pilláim alól vártam a következőt és következőt, hergelve hátrakötött kézzel, mert meg kellett kötöznie, de pont emiatt is volt vérforralóan izgalmas a játék. Fejem a párnába, combjaim kitárva, lüktető-nedves puncim szétnyilva, vágytól éhesen.  Remegve szétesve fogadtam mindent; az élesen csípőset, mélyebbről jövő dorombolós fájdalmat, a szisszenős kínt, mert éppen nem volt finom és rossz féle fájdalom követte, de aztán jött a következő szétesős, fellobbanós érzés, amibe elmerültem, s levegőt is alig kaptam. Meglovagoltam.  

Csak a bőr levegőbe harapó hangját hallottam a nyers, vágytól nehéz hangja mellett, csattanást, ahogy egyre forróbb húsomat éri az ütés, utasított, mikor hogy vegyem a levegőt, mit tegyek; én pedig ellenkezve pont azt nem, vagy éppen szótfogadva sóhajtva el a nagyobb fájdalmat, mert nem kímélt. 

Szabad kezet adtam és élt vele. Markolt és tenyere csattant, akárcsak az ostor csípős vége, fogai martak a combomba, ujjai a piszkosul tocsogós puncimba, eláztatva mindent. MErt ennyire izgatott az egész. Cuppogva nyelte el az ujját, forrón-szorosan átölelve, el nem engedve. 

Birtokba vett én pedig hol hagytam, hol nem, kekeckedve provokáltam, teljesen belezuhanva az ezerízű érzésekbe. Lebegtem. Fájdalom és kéj határán, gyönyörbe fürödve, szétesve, magamról nem tudva, teljesen más tudatállapotban. 

Azt hitte elmenekülök. Elrohanok. Maradtam. Eszem ágába sem jutott elszaladni. Hagytam, hogy birtokoljon. Megjelöljön. Felemésszen, hogy aztán összerakjon. 

Most pedig, kékes-lilás rajzokkal a bőrömön, a következőt várom. Mert kell. Mert jó.

Keeping me alive

 Vágy.

Türelmetlenség.

Mohóság.

Levettem a kabátom, kalapom, aztán ránéztem. Vártam.

Megragadott és az ágy felé terelt. Leültem, vártam. Provokáltam, hergeltem. Széttárt combjaim közé akartam venni. Ízlelni -harapni akartam a húsát, vágyát, férfias ízét.

Piszkosul kívántam.

Néztem rá, mintha lelassult volna kicsit az idő.

Aztán hirtelen elkapott és magához rántott. Behunytam a szemem, felnyögtem.

Bőröv feszült a nyakamnak, magához húzott én pedig faltam-csókoltam a száját, torkát. Gonoszkodós mosollyal. Játékra készen. Vággyal teli, lucskos-tocsogós puncival.

Aztán lecsapott az öv, váratlanul. Majd még egyszer. Visszatámadtam, leszorított, megmarkolt, én pedig nekifeszültem. Csak játék…és mégis sötét…vad íze volt, fémes, erős íze az akaratnak, ami feltüzelt, fellobbantott bennem valamit.

Szétnyitotta a combjaim és már bennem is volt. Neccharisnyás lábaim feszültek neki, kuncogó-gonoszkodó tekintettel néztem rá és csak a sötét vágyat láttam benne. Hogy akar. Hogy kíván. Engem. Én pedig őt.

Nedvem végigfolyt a lábamon, szétkenem a combján, cuppogott a puncim a farkán, miközben szinte azonnal elélveztem ahogy belémhatolt. Aztán szinte azonnal szétesve húztam magamba, minél közelebb, minél mélyebben legyen bennem.

Falánk mohóságom többet és többet akart. Zabolázatlan éhséggel. Megkaptam. Ő pedig az újabb és újabb orgazmusomat, akkor amikor én akartam, akkor amikor ő követelte, akkor amikor éppen jött, magától. Nyüszítettem, ziháltam, nyögtem, de nem eresztettem. Többet akartam, mélyen magamban, robbanjon bennem a gyönyör, hevesen, intenzíven, többet és többet, újra meg újra, ő pedig követelte a fülembe mormogva. Én pedig szót fogadtam.

Ég a húsom, mohón lüktet a puncim, szinte vibrál-táncol a lényem legbelül, lubickolva az energiában, teljesen elmerülve, kisajtolva az újabb és újabb gyönyörhullámot, érzem az övét, meglovagolom az érzést és robbanok én is. Ezeríz-ezerszín érzések, elmerülés. Levegőért kapkodás és végül teljes szétesős remegés, ami felszabadult kuncogással, mosollyal vegyül. Csak létezem. 

Lebegek és ízlelek mindent.