Lehúzta rólam a ruhát.
Ajakbiggyesztve néztem rá, majd provokatív mosolyra húztam a szám. Vártam. Nézett rám, azzal a fölényeskedő, parancsoló tekintettel, gonosz és mégis kedveskedő mozdulatokkal csatolta fel a nyakamra a nyakörvet. Kérdezte, hogy volt-e már rajtam ilyen. Persze, válaszoltam. Kicsit felemeltem a fejem, hogy jobban lássa a karcsú nyakamat körülölelő fekete bőrt. A póráz már rá volt csatolva, durván rántott rajta egyet. Ellenszegültem, kissé széttett lábbal támasztottam meg magam a széken ülve. Ez a mi kis játékunk. Ő irányít én pedig ellenszegülők. Tudom, hogy valamennyire dühíti, te valamennyire fel is izgatja, mert nem vagyok az az engedelmes szub, amit megszokott. Sőt, igazából szub se vagyok, de mivel inspirál a kettőnk közti kapcsolat nincs ellenemre ez az egész közjáték.
Meglökött egy kicsit, belehuppantam a fotelba. Jókora, kényelmes darab. Rátekerte a pórázt a kezére, majd megrántotta, hogy az arcom a farkához érjen. Felnéztem rá, pikírt, kekec mosoly játszott az ajkamon. Résnyire nyitottam az ajkam, kidugtam a nyelvem. Leheletem súrolta a makkját. Az előbb, amikor a vékony bambuszpálcát használta, az ő játékát játszottuk, most az enyém jött. X inkább az a típusú Férfi, aki baszni szereti a Nő száját, én viszont játszani, élvezkedni, kóstolni szeretem a faszt, kiélvezni minden rezdülését, sóhaját, nyögését. Lehunyt szemmel veszem a számba, tudom, sokszor elmondta már, gyönyörű látványt nyújtok. Arcomon látszik, hogy őszintén élvezem azt, amit csinálok; nincs megjátszva, túlspilázva, nyers őszinteség, nyers vágy, ami tükröződik az arcomon.
Felváltva kaptuk meg amit akartunk. Az én finomkodásomat felváltotta az ő durvasága; egy idő után folyni kezdett a könnyem, mélyen és durván baszta a számat, elmosódott a fekete tusvonal, végigfolyt a fekete színű könny a hófehér bőrön.
Nyögtem és remegtem az élvezettől. Nem bánom, hogy olykor durva, öklendeznem kell, jól esik, kell; ez az egész, úgy ahogy van.
Aztán helyet cseréltünk. Térdeltem a parkettán, lassan liluló fenekem nézte, miközben szoptam a farkát. Egy ideig, mert aztán a gyönyörtől nem tudta nyitva hagyni a szemét. Mormogott. Utasított. Dicsért. Parancsolt. Kérni nem kért. Ilyenkor már semmit se kér. Gyengén-durván-gyengén-durván.Gyorsan-lassan- ő irányít-én irányítok. Baszta a szám, picit megrántotta a farka a piercingem. Fájt. Némi szünet, vártam, hogy elmúljon a fájdalom; nem jó au, ahogy szoktam neki mondani. Aztán folytattam. Folyt a könnyem, a nyálam. Megdagadt a nyelvem.
Légzése felgyorsult, elnyomta a nyögéseimet. Hangosan élvezett, hosszan, görcsösen remegve, majd teljesen ellazulva. Nyelvemmel lustán simogattam a farkát. Felnéztem rá, elégedett tekintettel, majd picit mintha megalázkodnék pilláim alól néztem fel rá. Csak egy pillanatig tartott, nem tovább.
Felálltam, elégedetten néztem rá. Combfix, bugyi és nyakörv volt rajtam. Nem több. Kihúztam magam, játékosan meglengettem a póráz végét. Kekeckedőn álltam elé, finoman meglegyintettem a karját vele. Hergeltem egy kicsit. De csak egy kicsit. Körbefordultam, hogy lássa mindenemet. Elégedetten és büszkén nézett rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése